2019. február 9-én wikipédistatalálkozót tartunk Budapesten. Szeretettel várunk!
Szófajváltás
A szófajváltás a szókészlet gyarapításának egyik nyelven belüli módszere, amely nyomán szavak egy bizonyos lexikai osztályból átkerülnek egy másikba.[1]
A terminusnak van egy tágabb, de ritkább értelmezése, melyet a magyar elnevezés jól tükröz, és amely beleérti a szófajváltó szóképzést is.[2] Szűkebb és gyakoribb értelmezés szerint azonban a terminus csak olyan szófaji változásra vonatkozik, amely a szó szótári alakja megváltoztatása nélkül történik.[3] Ezzel a jelentéssel használják még angolul a zero derivation „nulla képzés” és functional shift „funkcióváltás”,[4] franciául pedig a dérivation impropre „helytelenül nevezett képzés” terminusokat.[5]
Tartalomjegyzék
A szófajváltás fajtái[szerkesztés]
Szófajváltással a szó eredeti alaktani és mondattani viselkedése megváltozik: más toldalékokat kaphat, más mondatbeli funkciója lehet, más mondatrészek bővíthetik ki, de ezek a változások nem történnek minden esetben ugyanolyan mértékben.[6]
A szófajváltás lehet alkalmi vagy lexikai. Egy bizonyos szó esetében ezek a minősítések a szófajváltás fokozataira vonatkoznak. Például a Zöldre (= zöld színűre) váltott a természet mondatban a zöld csak aktuálisan főnév, lexikailag melléknévi jelentése van, mivel ezzel a jelentéssel szótári szóként fokozható (legzöldebb) és fokhatározóval bővíthető (nagyon zöld). Ugyanakkor főnévre jellemzően kapott esetragot, és lehetne jelzője (üde zöld). Ugyanannak a szónak, például a Zöldet (= zöld növényi hajtást) is kérek a csokorba, A zöldek (= környezetvédők) kiálltak a Zengő védelmében, Átment a zöldön (= szabad jelzésen) vagy Sétáltak egy nagyot a zöldben (= a természetben) mondatokban, főnévi jelentése és szofajisága van, szótározható új jelentésekkel. Az alkami szófajváltással csak a szó jelentésformája változik meg, a lexikaival a jelentéstartalma is, azaz bővül a lexikai jelentése.
A lexikai szófajváltás lehet teljes vagy részleges. A teljes szófajváltás nyomán a szó eredeti jelentése eltűnik. Ez történt például a kocsi vagy a légyott szavak esetében. Részleges szófajváltáskor megmarad a szó eredeti jelentése is, és kettős vagy többes szófajúság keletkezik. Ilyenek például az etnikumokra vonatkozó melléknevek/főnevek: magyar, tatár stb.
A nyelvtörténet során szófajváltással keletkeztek új, egy bizonyos időszakig nem létező szófajok. Így lett például a határozott névelő a távolra mutató névmásból a magyar nyelvben.[7]
A szófajváltás néhány nyelvben[szerkesztés]
A magyarban gyakoriak a következő szófajváltások:[8]
- melléknév > főnév: Pirosra cserélte kék kocsiját;
- számnév > főnév: Adj hozzá négyet!;
- főnév > melléknév: a szomszéd udvar;
- melléknévi igenév > főnév: alkotó, vádlott, jövendő;
- képzett melléknév > főnév: énekes, világtalan;
- határozószó > névutó: át a réten > a réten át;
- határozószó > igekötő: át a réten > átjár a réten.
Egyéb szófajváltások:[8]
- képzett számnév > főnév: negyed, század;
- határozószó > főnév: este, reggel;
- ige > főnév: félsz, éljen;
- ige > melléknév: nemszeretem;
- ige > határozószó: találomra.
Az angolban nagyon produktívak az alábbi szófajváltások:
- főnév > ige: to bicycle ’biciklizik’;[9]
- melléknév > ige: to tidy ’rendet csinál’;[9]
- ige > főnév: hit ’ütés’;[9]
- melléknév > főnév: the rich ’a gazdagok’.[10]
A franciában gyakori a melléknévről főnévre való váltás olyan melléknevekből, amelyek eredetileg bizonyos főnevek jelzői voltak vagy még mindig előfordulnak ilyen funkcióval: voiture automobile ’önmozgó kocsi’ > automobile ’autó’, boulevard périphérique ’(városi elkerülő) körgyűrű’ > périphérique. Nem ugyanolyan gyakori, de elterjedési tendenciát mutat a főnévről melléknévre váltás névszói állítmány névszói részeként (être rock ’a rockzene a kedvence’, être montagne ’a hegyvidéket preferálja’) és a melléknévről határozószóra való váltás: rouler tranquille ’nyugodtan vezet (autót)’, s’habiller anglais ’angolosan öltözködik’.[11]
A közép-délszláv diarendszer nyelveiben is gyakori a melléknévről főnévre való váltás. Példa: Vera se udala vrlo mlada ’Vera nagyon fiatalon ment férjhez’ > Ova mlada nije iz našeg sela ’Ez a menyasszony nem a falunkból való’. Jelzős szószerkezet jelzőjéből keletkezett számos országnév: Hrvatska ’Horvátország’, Mađarska ’Magyarország’.[12] Melléknevek semlegesnem egyes szám alanyesetű alakjából lettek elvont főnevek, például dobro ’a jó’, zlo ’a rossz’. Nagyon gyakori ennek a melléknévi alaknak a használata határozószóként: Ona tiho govori ’Halkan beszél’.[13] Egyéb szófajváltások:[12]
- jelen idejű határozói igenév > melléknév: osvježavajuće piće ’üdítő ital’;
- szenvedő melléknévi igenév > melléknév: uvezena tkanina ’importált szövet’;
- elöljárószós főnév > határozószó: (osuđen) na smrt ’halálra ítélt’ > (bolestan) nasmrt ’halálosan beteg’;
- kérdő határozószó > vonatkozó határozószó, kötőszó: gdje? ’hol’ > gdje ’ahol’;
- eszközhatározói esetű főnév > elöljárószó: povodom ’alkalommal’ > povodom proslave ’az ünnepély alkalmából’.
A román nyelvben is a leggyakoribbak a következő szófajváltások:
- melléknév > főnév: frumosul (határozott végartikulussal) ’a szép’, un leneș (határozatlan névelővel) ’egy lusta’, cel sărac (mutató névelővel) ’a szegény’;[14]
- melléknévi igenév > melléknév: un glas stins ’elhaló hang’;[15]
- számnév > főnév: un trei ’egy hármas’, cei trei ’azok hárman’;[14]
- kérdő határozószó > vonatkozó határozószó, kötőszó: Unde este? ’Hol van?’ > E un punct însă unde drumul nostru se bifurcă ’Van viszont egy pont, ahol útjaink szétválnak’.[16]
Egyéb gyakori szófajváltások:
- A módhatározószók rendszerint eredetileg melléknevek: un cântec frumos ’szép ének’ > cântă frumos ’szépen énekel’.[17]
- A napok neveit helyhatározókként is használják, határozott artikulus nélkül (pl. Pleacă miercuri ’Szerdán megy el’), vagy ilyen artikulussal és némi jelentéskülönbséggel: Vine la mine miercurea ’(Minden) szerdán jön hozzám’. Ugyanígy használják a nap időszakai és az évszakok neveit is: Dimineața (e. sz.) / Diminețile (t. sz.) stă acasă ’(Minden) reggel otthon ül’, Vara ne ducem la mare ’Nyáron a tengerpartra megyünk’.[17]
- Melléknévi igenévből származik számos cselekvésnév: aratul ’a szántás’.[14]
Azon cselekvésnevek egy része, amelyeknek a latinból örökölt tövük van, és -are/ -ere/ -ire/ -îre végződésűek, szófajváltásból származhattak latin főnévi igenevekből,[18] pl. ascultare ’hallgatás’ (hangé), vedere ’látás’, auzire ’hallás’. Ez történelmi és teljes szófajváltás, mivel ilyen szavakat csak a nyelv viszonylag régi stádiumában használtak főnévi igenévként.
Amennyiben a módosítószót külön szófajnak tekintik, mint például a magyar nyelv és a közép-délszláv diarendszer nyelveinek grammatikáiban, ez is legtöbbször szófajváltás nyomán lesz azzá rendszerint határozószóból. Példák:
- (magyarul) Géza biztosan (határozószó) talált be a belső körbe > Géza biztosan (módosítószó) betalált a belső körbe;[19]
- (montenegróiul) Ona je sigurno polagala vozački ispit ’Magabiztosan tette le a gépkocsivezetői vizsgát’ > Ona je, sigurno, polagala vozački ispit ’Biztosan letette a gépkocsivezetői vizsgát’;[20]
A partikula is, melyet egyes nyelvészek külön szófajként különítenek el úgy a határozószótól, mint a módosítószótól,[21] többnyire más szófajokból származik. Példák:
- határozószóból:
- (magyarul) Péter egyszerűen oldotta meg a feladatot > Péter egyszerűen megoldotta a feladatot;[22]
- (franciául) Je suis bien à Paris ’Jól érzem magam Párizsban’ > Il part bien demain? ’Tényleg holnap megy el?’;[23]
- kötőszóból:
- Esik az eső, hát maradjunk itthon > Hát láttál már ilyet?;[22]
- (németül) Er kommt, aber sein Vater ist verhindert ’Ő eljön, de az apja nem teheti’[24] > Die werden aber staunen! ’Csodálkozni fognak ám azok!’;[25]
- (franciául) Je pense, donc je suis ’Gondolkodom, tehát vagyok’[26] > Taisez-vous donc à la fin! ’Hallgassatok már el egyszer!’;[27]
- (horvátul) Nije se čuvao, pa se razbolio ’Nem vigyázott magára, aztán megbetegedett’[28] > Pa to nije moguće! ’Hát ez lehetetlen!’[29]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Constantinescu-Dobridor 1998, conversiune szócikk.
- ↑ Megemlítik például Bussmann 1998, 255; Constantinescu-Dobridor 1998, conversiune szócikk; Dubois 2002, 120. o. Ebben az értelemben használja például Kiefer 2006 (36. és a következő oldalak).
- ↑ Crystal 2008 csak erről az értelmezésről szól (114. o.), Bussmann 1998 és Dubois 2002 gyakoribbként írják le, Horváth 2006 (232. és a következő oldalak) és Bokor 2007 (207. és a következő oldalak) csak ebben az értelemben használják.
- ↑ Crystal 2008.
- ↑ Dubois 2002, 137. o.
- ↑ Bokor 2007, 207–212. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrást.
- ↑ Korompay 2006, 251. o.
- ↑ a b Bokor 2007, 207–212. o.
- ↑ a b c Bussmann 1998, 255. o.
- ↑ Crystal 2008, 114. o.
- ↑ Dubois 2002, 120. o.
- ↑ a b Barić 1997, 301–302. o. (horvát grammatika).
- ↑ Klajn 2005, 218–219. o. (szerb grammatika).
- ↑ a b c Constantinescu-Dobridor 1998, substantivare (főnevesülés) szócikk.
- ↑ Constantinescu-Dobridor 1998, adjectivare (melléknevesülés) szócikk.
- ↑ DEX 2009, unde szócikk.
- ↑ a b Avram 1997, 253. o.
- ↑ Pană Dindelegan 2004 Archiválva 2017. október 11-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ Kugler 2001.
- ↑ Čirgić 2010, 229. o.
- ↑ Például Péteri 2001.
- ↑ a b Péteri 2001.
- ↑ Fónagy 2006, 182. o.
- ↑ DWDS, aber szócikk.
- ↑ Möllering 2001, 133. o.
- ↑ TLFi, donc szócikk.
- ↑ Fónagy 2006, 183. o.
- ↑ HJP, pa (I) szócikk.
- ↑ HJP, pa (II) szócikk.
Források[szerkesztés]
- (románul) Academia Română, Institutul de Lingvistică „Iorgu Iordan – Alexandru Rosetti”. Dicționarul explicativ al limbii române (A román nyelv értelmező szótára). 2., bővített kiadás. Bukarest: Editura Univers Enciclopedic. 2009. ISBN 9786069215975; az Interneten: Dicționare ale limbii române (A román nyelv szótárai) (Dexonline). DEX 2009 (Hozzáférés: 2017. november 17.)
- (románul) Avram, Mioara. Gramatica pentru toți (Grammatika mindenkinek). Bukarest: Humanitas. 1997. ISBN 973-28-0769-5
- (horvátul) Barić, Eugenija et al. Hrvatska gramatika (Horvát grammatika). 2. kiadás. Zágráb: Školska knjiga. 1997. ISBN 953-0-40010-1 (Hozzáférés: 2017. november 17.)
- Bokor József. Szófajtan. A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 197–253. o. (Hozzáférés: 2017. november 17.)
- (angolul) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. ISBN 0-203-98005-0 (Hozzáférés: 2017. november 17.)
- (montenegróiul) Čirgić, Adnan – Pranjković, Ivo – Silić, Josip. Gramatika crnogorskoga jezika (A montenegrói nyelv grammatikája). Podgorica: Montenegró Oktatás- és Tudományügyi Minisztériuma. 2010. ISBN 978-9940-9052-6-2 (Hozzáférés: 2017. november 17.)
- (románul) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Dicționar de termeni lingvistici (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az Interneten: Dexonline (DTL) (Hozzáférés: 2017. november 17.)
- (angolul) Crystal, David. A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. ISBN 978-1-4051-5296-9 (Hozzáférés: 2017. november 17.)
- (németül) Digitale Wörterbuch der deutschen Sprache (A német nyelv digitális szótára) (DWDS). Berlin–Brandenburgi Tudományos Akadémia (Hozzáférés: 2017. november 17.)
- (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002
- (franciául) Fónagy, M. Dynamique et changement (Dinamika és változás). Louvain / Párizs: Peeters. 2006. ISBN 978-90-429-1572-5 (Hozzáférés: 2017. november 17.)
- Horváth, László. 11. fejezet - Az ősmagyar kor. Kiefer Ferenc (szerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006, ISBN 963-05-8324-0. 54–79. o.; az interneten: A magyar nyelv. Digitális Tankönyvtár. Letölthető PDF. 226–237. o. (Hozzáférés: 2018. február 22.)
- (horvátul) Hrvatski jezični portal (HJP) (Horvát nyelvi portál) (Hozzáférés: 2017. november 17.)
- Kiefer Ferenc. Alaktan. Kiefer Ferenc (szerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006, ISBN 963-05-8324-0. 54–79. o.; az Interneten: A magyar nyelv. Digitális Tankönyvtár. Letölthető PDF, 34–49. o. (Hozzáférés: 2017. november 17.)
- (szerbül) Klajn, Ivan. Gramatika srpskog jezika (A szerb nyelv grammatikája). Belgrád: Zavod za udžbenike i nastavna sredstva. 2005. ISBN 86-17-13188-8 (Hozzáférés: 2017. november 17.)
- Korompay Klára. Az ómagyar kor. Kiefer Ferenc (szerk.) Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. ISBN 963-05-8324-0. 335–364. o.; az Interneten: A magyar nyelv. Digitális Tankönyvtár. Letölthető PDF, 238–257. o. (Hozzáférés: 2017. november 17.)
- Kugler Nóra. Próbák és szempontok a módosítószók elhatárolásához. Magyar Nyelvőr. 125. évf. 2. sz. 2001. (április–június). 233–241. o. (Hozzáférés: 2017. november 17.)
- (angolul) Möllering, Martina. Teaching german modal particles: a corpus-based approach (A német modális partikulák tanítása: korpusz alapú megközelítés). Language Learning & Technology. 5. évf. 3. sz. 2001. 130–151. o. (Hozzáférés: 2017. november 17.)
- (románul) Pană Dindelegan, Gabriela. Aspecte ale substantivizării în româna actuală (A főnevesülés aspektusai a mai román nyelvben). Pană Dindelegan, Gabriela (szerk.) Aspecte ale dinamicii limbii române actuale (A mai román nyelv dinamikájának aspektusai). eBooks – Științe umaniste – Filologie. Bukaresti Egyetem. 2004 (Hozzáférés: 2017. november 17.)
- Péteri Attila. Az árnyaló partikulák elhatárolásának problémája a magyar nyelvben. Magyar Nyelvőr. 125. évf. 1. sz. 2001 (január-március). 94–102. o. (Hozzáférés: 2017. november 17.)
- (franciául) Trésor de la langue française informatisé (TLFi) (A francia nyelv számítógépes tezaurusza) (Hozzáférés: 2017. november 17.)