Elvonás (nyelvészet)
Az elvonás a szóalkotás egy módja, melynek során a tő végéről leválasztanak egy elemet, s egy új szót hoznak létre. – A leválasztott elem lehet olyan, ami a nyelvben már eleve létezik (még ha nem is az illető szóban), vagy olyan, aminek csak a nyelvérzék tulajdonít önálló értelmet.
Például:
- ábráz (szláv 'kép') > ábra
- kapál (szláv 'ua.') > kapa
- parázsol (szláv 'pörköl, ránt') > parázs
- ficamodik > ficam
- iparkodik > ipar
- tanít, tanul > tan
- izmos > izom
- füttyent > fütty
- zűrzavar > zűr
- zenebona > zene
- vádol > vád
- kadarka > kadar
Nem valódi szórész elvonása:
- csárda > uszoda, bölcsőde, óvoda, tanoda, zenede, csillagda, gombócda stb.
- városi > falusi, tanyasi
Ez utóbbit szórész-megelevenedésnek is nevezik.
Ma is gyakran jönnek létre a képzőt elvonva összetett főnevekből összetett igék:
- formatervezés > formatervez
- gépírás > gépír
- gyorsírás > gyorsír
- főszerkesztő > főszerkeszt
- nagytakarítás > nagytakarít
- nagymosás > nagymos
- főjavítás > főjavít
- áruszállítás > áruszállít
- szakfelügyelő > szakfelügyel
- távirányítás > távirányít
- hőszigetelés > hőszigetel
- mélyhűtés > mélyhűt
- szakdolgozat > szakdolgozik
- vámkezelés > vámkezel
- képviselet > képvisel
- műfordítás > műfordít
- kárpótlás > kárpótol
- egyenirányítás > egyenirányít
