Diakritikus jel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Mellékjel szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Diakritikus jelnek (görög διακριτικός a.m. „megkülönböztető”) nevezünk minden olyan, betű fölé vagy alá helyezett mellékjelet, amelynek feladata, hogy az adott betű általános hangértékét – kisebb vagy nagyobb mértékben – módosítsa. A diakritikus jelek közé tartoznak a különböző ékezetek (éles: ´, tompa: `, circumflex: ^, hacsek: ˇ, hullámos vagy tilde: ~, kettős: ˝) és egyéb magánhangzójelek (félkör: ˘, tréma: ¨, karika: °), valamint a betűk alá helyezett jelek (horgok: ¸, ˛), illetve egyéb jelek (áthúzás: ł, ø, stb.).

A magánhangzók esetében jelölhetnek hangsúlyt, nyílt, zárt, vagy orrhangú ejtést, hosszúságot, hangszínt, palatalizációt, hiátust stb. A mássalhangzóknál többnyire csak eltérő hangértéket jelentenek, főként olyan betűknél, amelyeket csak történeti okokból tartott meg a helyesírás.

Egyes diakritikus jelek ejtése az alaphang (mai) ejtéséétől meglehetősen eltérő lehet. Ezeknek általában történelmi, vagy nyelvtani jelentőségük van. A lengyelben példa a ł betű, melyet [w]-nek ejtenek, vagy az ó, amit [u]-nak. A németben az ä-t is [e]-nek (hätte), vagy [ε:]-nek (spät) ejtik.

A magyarban a következő betűkön találunk diakritikus jeleket: á, é, í, ó, ö, ő, ú, ü, ű. Ma már teljesen kikopott a zárt e írására alkalmazott ë. Nem terjedt el az Akadémiai Nagyszótárban a Czuczor Gergely és Fogarasi János által az i-hang különböző ejtéseire javasolt további hat diakritikus jelű i-betű.[1] Fontos megjegyezni, hogy egyes nyelvekben még megvan - a magyarral ellentétben - az ún. mély i hang, IPA jele: ɨ. A törökben ezt a hangot ı-vel jelölik, azaz az i-n lévő pont is tekinthető diakritikus jelnek, (legalább is a török nyelvben). Ennek a hangnak az egykori meglétét őrzik a híd, nyíl, kín, stb. szavak ragozott alakjai (pl.: hídnál, nyíllal, kínos).

Érdekesség[szerkesztés]

A legtöbb ékezetet tartalmazó szó rekordját a magyar nyelv tartja az „újjáépítéséről” szavunkkal.[2]

Diakritikus jelek összefoglalása[szerkesztés]

A következőkben a latin ábécé o betűjéhez kapcsolódó diakritikus jelek láthatók:

  • ò o tompa ékezet (0x00F2)
  • ó o éles ékezet (0x00F3)
  • ô o kúpos ékezet (kalap, circumflex; 0x00F4)
  • õ o tilde (0x00F5)
  • ö o tréma (umlaut) (0x00F6)
  • ø o áthúzás (0x00F8)
  • ō o macron (vonal; 0x014D)
  • ŏ o breve (csónak; 0x014F)
  • ő o kettős éles ékezet (0x0151)
  • ơ o kampó (0x01A1)
  • ǒ o hacsek (0x01D2)
  • ǫ o jobb farok (ogonek; 0x01EB)
  • ǭ o jobb farok, vonal (0x01ED)
  • ǿ o áthúzás, éles ékezet (0x01FF)
  • ȍ o dupla tompa ékezet (0x020D)
  • ȏ o fordított csónak (0x020F)
  • ȫ o umlaut, vonal (0x022B)
  • ȭ o tilde, vonal (0x022D)
  • ȯ o felső pont (0x022F)
  • ȱ o felső pont és vonal (0x0231)
  • ṍ o tilde, éles ékezet (0x1E4D)
  • ṏ o tilde, umlaut (0x1E4F)
  • ṑ o vonal és tompa ékezet (0x1E51)
  • ṓ o vonal és éles ékezet (0x1E53)
  • ọ o alsó pont (0x1ECD)
  • ỏ o felső kérdőjel (hook; 0x1ECF)
  • ố o kalap és éles ékezet (0x1ED1)
  • ồ o kalap és tompa ékezet (0x1ED3)
  • ổ o kalap, felső kérdőjel (0x1ED5)
  • ỗ o kalap, tilde (0x1ED7)
  • ộ o kalap, alsó pont (0x1ED9)
  • ớ o kampó, éles ékezet (0x1EDB)
  • ờ o kampó, tompa ékezet (0x1EDD)
  • ở o kampó, felső kérdőjel (0x1EDF)
  • ỡ o kampó, tilde (0x1EE1)
  • ợ o kampó, alsó pont (0x1EE3)
  • ɵ o áthúzással (0x0275)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A magyar nyelv szótára, III. kötet, 1–2. col.
  2. Guinness Rekordok Könyve 1990, Vianco Stúdió, 1988, p. 104. ISBN 963-02-7323-3.

Felhasznált irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Ékezettan (in: Láng Attila D.: Íráskalauz)
  • Ékezetek az ELTE BTK Szabadbölcsészet honlapján