Szóelemző írásmód
| A magyar helyesírás |
|---|
| Rögzítése |
| Szakterületek helyesírása |
| Helyesírási szótárak |
|
| Alapelvei |
| További jellemzői |
| Egyes területei |
| Nevezetes szabályai |
| Írásjelek helyesírása |
| Érdekességek |
A szóelemző írásmód (más néven etimologikus írásmód) a magyar helyesírás négy alapelvének egyike (AkH.12 48.).
Hatálya[szerkesztés]
Szótő és toldalék között gyakran, összetételi tagok között pedig mindig a szóelemző írásmód érvényesül (a kiejtés szerinti írásmód rovására).
- A legtöbb toldalék esetén:
- hajtja (hajt + ja, nem „hajtya”)
- vízből (víz + ből, nem „víszből”)
- A -val/-vel és a -vá/-vé esetében azonban a kiejtés szerinti írásmód érvényesül.
- Összetételi tagok között:
- magtár (mag + tár, nem „maktár”) – a kiejtés szerinti írásmód rovására
- kulcscsont (kulcs + csont, nem „kulccsont”) – az egyszerűsítő írásmód rovására
- Ha összetételi tagok határán három azonos mássalhangzó (vagy mássalhangzójegy) találkozna, ott nem egyszerűsítünk, hanem kötőjelet használunk:
- sakk-kör, puff-féle, expressz-szerű (noha nem ejtünk háromszoros hosszúságú hangot); strucc-csoport
Ahol nem érvényesül[szerkesztés]
A szóelemző írásmód „ellenpólusa” a kiejtés szerinti írásmód, valamint az egyszerűsítő írásmód lehet – l. a cikkek alatt, hol érvényesülnek ez utóbbiak a szóelemző írásmód rovására.
