Magyar nyelvi homonimák listája

A, Á B C Cs D Dz Dzs E, É F G Gy H I, Í J K L Ly M N Ny O, Ó Ö, Ő P Q R S Sz T Ty U, Ú Ü, Ű V W X Y Z Zs

A, Á

• állat (2)
  • az élőlények egyik országába tartozó fn
  • valakit állásra kényszerít ige
  • Emberre használt jelző, szleng jelző
• ár (5)
  • áru ellenértéke pénzben fn
  • területmérték (10×10m) fn
  • hegyes végű cipészszerszám fn
  • áradás (l. árvíz) fn
  • dagály (l. árapály) fn

B

• bajai (Bajára való)
• bajai (bajai csak szaporodtak)
• bán (középkori méltóság)
• bán (megbán)
• bánja (a dalmáciai horvátok bánja)
• bár (éjszakai szórakozóhely)
• bár (bár elolvasta, mégis ...)
• beérik (a gyümölcs)
• beérik (utolérik)
• bele (beleszaladt)
• bele (lóg a bele)
• betűzés (nehézkesen olvas)
• betűzés (betűzés látható a ruhán)
• bíró (nagy erővel bíró ember)
• bíró (aki ítéletet mond)
• bugyogó (ruhanemű)
• bugyogó (láva)
• bután (propán-bután gáz)
• bután (nézett maga elé)

Cs

• csap (2)
  • Úgy üt, hogy csak csattan ige
  • Folyadéknak, gáznak csőből, hordóból, való kieresztését lehetővé tevő, ill. áramlását szabályozó szerkezet. fn

D

dob (valaki dobol) (labdát dob)'

E, É

• ég (2)
  • hőt és fényt bocsát ki ige
  • a föld felett, a magasban boltozatnak látszó térség fn
• él
  • létezik
  • kés része
• ér
  • patakvíz vagy vér "medre" fn
  • eljut, kézzel sikerrel közelít ige
  • ellenértéke van ige
• eső
  • pottyanó
  • csapadék

F

• fej
  • testrész fn
  • tehenet fej ige
• fél (2)
  • ½ szn
  • didereg ige
  • partner fn
• falat
  • étel darabja
  • térelválasztót
• fő
  • elsődleges
  • fej

H

• hal (2)
  • kopoltyús, uszonyos állat fn
  • meghal, elhuny ige
• hold (2)
  • égitest fn
  • mértékegység fn
• huzat (3)
  • légáram fn
  • bútor, ágynemű, ruha textil védőburkolata fn
  • valakit húzásra kényszerít ige
• hó
  • naptári egység
  • csapadék
• hasad
  • pocakod
  • reped
• hegy
  • domborzati elem
  • vékony végződése valaminek

I, Í

• ír (3)
  • nép és annak nyelve fn
  • írásban rögzít ige
  • gyógyító anyag fn

• idegen (2)
  • számunkra ismeretlen ember
  • idegek (melyek behálózzák a fejlett szervezeteket)

K

• követ (3)
  • ragozott főnév fn
  • valakit után ered ige
  • rang (például nagykövet) fn
• kutat (2)
  • ragozott főnév fn
  • utánanéz, keresgél ige
• karom
  • végtagom
  • állat testrésze
• kacsa
  • madár
  • hírlapi álhír

L

• láb (2)
  • végtag fn
  • hosszmérték fn
• levél (2)
  • növény rész fn
  • távollévő személyhez intézett írásbeli közlés fn
• légy (2)
  • röpképes rovar fn
  • legyél ige
• lép (2)
  • szerv
  • ige

M

• marok (2)
  • emberi testrész fn
  • (meg)mar egyesszám 1. szem. ige
• mész
  • építőanyag
  • járkálsz
• mer
  • elég bátor vmihez
  • pl. vizet mer
• méh
  • női szerv
  • rovar

N

• nap (2)
  • időegység fn
  • égitest fn

Ny

• nyúl
  • állat
  • kezet távolít

O, Ó

• ó
  • régi, ősi mell
  • felkiáltás ksz
• óra (2)
  • időmérő eszköz fn
  • időegység fn

Ö, Ő

• öl (3)
  • térd ülésre alkalmas része fn
  • elpusztít ige
  • régi mértékegység fn

S

• sarok
  • a láb része
  • útkereszteződések képezte helyszín

Sz

• szél
  • perem
  • időjárás eleme

T

• tűz (2)
  • fizikai jelenség fn
  • valamit rátűz ige
• török (2)
  • nép neve fn
  • tör egyesszám 1. szem. ige

V

• vár (2)
  • kastély, középkori erődítmény fn
  • várakozik ige
• veret (2)
• vonó (2)
• villám
  • evőeszközöm
  • időjárás eleme

Z

• Zebra (2)
  • csíkos állat
  • gyalogátkelőhely

Lásd még

• Homonima