Igekötő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az igekötő az igéhez szorosan kapcsolódó viszonyszó, amely módosítja annak jelentését.

Típusai[szerkesztés]

A jelentésmódosítás leggyakoribb típusai a következők:

  • Az igekötő a cselekvés irányát jelzi, pl. néz–felnéz.
  • Az igekötő a cselekvés vagy történés időbeli lefolyásáról, állapotáról, befejezett szemléletéről vagy akár az ige tárgyával való speciális viszonyáról is tájékoztathat, pl. alszik–elalszik–kialszik–átalszik, lát–meglát, hull–lehull.
  • Az igekötő teljesen megváltoztatja az eredeti ige jelentését, pl. fog–hozzáfog.

Helyesírása[szerkesztés]

  • Ha az igekötő közvetlenül az ige előtt áll, egybeírjuk, pl. Megkínálta.
  • Ha az igekötő az ige után áll, különírjuk, pl. Kínáld meg!
  • Ha az igekötő és az ige közé egyéb szavak kerülnek, akkor különírjuk, pl. Meg szeretnéd kínálni?

Az igekötők listája[szerkesztés]

abba-, agyon-, alul-, alá-, által-, át-, be-, bele v. belé-, belül-, benn v. bent-, egybe-, együtt-, el-, elé-, ellen-, elő-, előre-, észre-, fel v. föl-, felé-, félbe-, félre-, felül- v. fölül-, fenn- v. fent- v. fönn- v. fönt-, fölé-, hátra-, haza-, hátul-, helyre-, hozzá-, ide-, jóvá-, keresztül-, ketté-, ki-, kinn- v. kint-, kívül-, kölcsön-, körül-, körbe-, közbe-, közé-, közre-, közzé-, külön-, le-, létre-, meg-, mellé-, mögé-, neki-, oda-, össze-, rá-, rajta-, sorba-, széjjel-, szembe-, szerte-, szét-, tele-, teli-, tova-, tovább-, tönkre-, utol-, túl-, újjá-, újra-, utána-, végbe-, végig-, vissza- stb.

Igekötőt a magyar mellett többek közt a német is használ, hasonló szerkezetek azonban a kínai és a joruba nyelvben is előfordulnak. Míg más nyelvekben – például az angolban – a cselekvés vagy történés időbeli megvalósulásának kifejezésére a nagyszámú igeidő használatos, addig ezeket a magyar az igekötőkkel fejezi ki.

Például: While I was waiting for the bus, it started to rain. – Amíg vártam a buszt, elkezdett esni az eső.

Átmeneti esetek[szerkesztés]

Egyes igekötők személyragos névmásokból erednek, pl. nekiütközik, hozzámegy, ránéz, melléáll. Ha az ige vonzata nem egyes szám 3. személyű, ezek az alakok személyragot kapnak, és különválnak az igétől: nekik ütközik, hozzád megy, rám néz, mellénk áll.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]