Francia igerendszer

Ez a szócikk a francia nyelv igéinek rendszerével foglalkozik, azon igeidők esetében mutatva be az igeragozást és a főbb mondattani funkciókat, amelyek a mai beszélt nyelvben használatosak.

A francia igére olyan kategóriák jellemzők, mint az igenem, az igemód, az igeidő, a szám (egyes szám és többes szám), a személy és a nem (hímnem és nőnem), ez utóbbi csak a melléknévi igenév esetében.

Mivel a francia nyelv helyesírása nagyon nagy mértékben etimologikus, tehát nem tükrözi hűen a kiejtést, az igeragozásban figyelembe kell venni azt, hogy a beszédben kevesebb személyrag van, mint írásban. Vannak például olyan igekategóriák, amelyek esetében egyes igeidőkben négy személyrag háromféleképpen íródik, de a beszédben csak az igető hallatszik, tehát négy személyben az ige egyformán hangzik. Ezért a személy morfémája nagy mértékben a más szóval kifejezett alany lett, következésképpen az ige csak ilyen szó mellett jelenik meg. Harmadik személyben ez főnév, névmás, vagy ritkábban főnévi igenév, első és második személyben személyes névmás. Kivételt csak a felszólító mód képez, amelyben csak kiemelés céljából fejezik ki névmással az alanyt.

Állítmányként az igét mindig kötelező kitenni, beleértve a létigét is, akkor is, amikor névszói állítmány része kijelentő mód jelen idő harmadik személyben, pl. Il est étudiant ’(Ő – hímnem) egyetemista’, Elles sont fatiguées ’(Ők – nőnem) fáradtak’.

Igenemek

Hagyományosan a francia nyelvben három igenemet tartanak számon: cselekvőt, visszahatót és szenvedőt. Példák olyan igével, melynek mindhárom igenemi alakja megvan:

Cselekvő	Visszaható	Szenvedő
Il lave sa voiture ’Mossa a kocsiját’	Il se lave ’Mosakodik’	Sa voiture est lavée par son fils ’Kocsiját a fia mossa’ (szó szerint, helytelen magyarsággal *’A kocsija a fia által van mosva’)

A visszaható igenemet formailag az jellemzi, hogy az alany mellett visszaható névmást is használnak, mely lehet tárgy (Il se lave) vagy részeshatározó: Il se reproche une erreur grave ’Súlyos hiba miatt tesz szemrehányást magának’. Személyes alakjai az alábbi táblázatban láthatók:

Funkció	E/1	E/2	E/3	T/1	T/2	T3
Tárgy	Je me lave	Tu te laves	Il/Elle/On se lave	Nous nous lavons	Vous vous lavez	Ils/Elles se lavent
Részeshatározó	Je me reproche une erreur grave	Tu te reproches …	Il/Elle/On se reproche …	Nous nous reprochons …	Vous vous reprochez …	Ils/Elles se reprochent …

Jellemző a visszaható igenemre az is, hogy összetett igeidő-alakokban (lásd a következő szakaszt) segédigéje mindig être.

Megjegyzendő, hogy nem minden visszaható alakú ige valóban visszaható. Ilyenek például a s’évader ’megszökni’, s’échapper ’elmenekülni’, s’absenter ’hiányozni, nem jelen lenni’, melyeknek cselekvő jelentése van.

A szenvedő igenem minden alakjában ott van az être segédige. Tulajdonképpen ezt ragozzák, a lexikai jelentést hordozó ige pedig múlt idejű melléknévi igenév alakjában van jelen, amelyet mindig egyeztetnek nemben és számban az alannyal. Összetett igeidőkben avoir az être segédigéje. Példa: L’orateur a été hué par la foule ’A szónokot lehurrogta a tömeg’ (szó szerint *’A szónok le lett hurrogva a tömeg által’).

Mivel a szenvedő alakot inkább az írott nyelvben használják, a beszélt nyelvben ezt más szerkezetekkel helyettesítik.

Nagyon gyakori többnyire harmadik személyben a szenvedő alakú szerkezet helyett az on határozatlan névmásos cselekvő alakú szerkezet, bár ebben nem lehet jelen a tényleges cselekvő. Ezzel a L’orateur a été hué ’A szónokot lehurrogták’ mondatból On a hué l’orateur lesz.

Egy másik szenvedő szerkezet egy úgynevezett „félsegédige”, faire (lexikai jelentésével használtan ’csinálni, tenni’) visszaható alakjával és a lexikai jelentést hordozó ige főnévi igenevével alakított. Ebben a cselekvő is jelen lehet. Példa: L’orateur a été hué par la foule → L’orateur s’est fait huer par la foule lesz.

Voir ’látni’ is lehet félsegédige szenvedő szerkezetben, ugyancsak főnévi igenévvel: L’entrée lui a été refusée ’Megtagadták tőle a belépés jogát’ → Elle s’est vu refuser l’entrée.

Visszaható alakú igének is lehet szenvedő jelentése. Harmadik személyű, határozatlan cselekvő által végrehajtott cselekvést fejezhet ki, pl. Aujourd’hui tout se vend sous le même toit dans les hypermarchés ’Manapság mindent egy fedél alatt, hipermarketekben árusítanak’.

Hagyományosan nem tartják számon külön igenemként, de gyakorlatilag megvan a franciában is a műveltető igenem. Ennek is félsegédigéje faire, pl. Il fait laver sa voiture ’(Meg)mosatja a kocsiját’. Ebben a szerkezetben is lehet faire visszaható alakú, részeshatározói funkciójú visszaható névmással [Il se fait laver les cheveux ’(Meg)mosatja a haját’] vagy tárgyi funkciójúval: Il s’est fait connaître par ses déclarations racistes ’Rasszista nyilatkozatai tették ismertté’.

Igemódok, igenevek, igeidők és igei körülírások

A francia nyelvben megtalálhatók a magyar nyelvben szokásos igemódok és igenevek (kijelentő mód, feltételes mód, felszólító mód, főnévi igenév, melléknévi igenév, határozói igenév), de ezeken kívül egy negyedik mód is van, a kötőmód (subjonctif). Ez tulajdonképpen a mellékmondatban használt magyar felszólító módnak felel meg, mint például a Je veux que tu me répondes sincèrement ’Azt akarom, hogy őszintén válaszolj nekem’ mondatban. A francia felszólító mód csak parancsoló vagy tiltó.

Ami az igeidőket illeti, ezekből sokkal több van a franciában, mint a magyarban.

Hagyományosan egyszerű igeidő-alakokat, és összetetteket tartanak számon. Ez utóbbiak első eleme az avoir vagy az être segédige, a második pedig a lexikai jelentést hordozó ige múlt idejű melléknévi igeneve. Minden egyszerű alaknak megvan az összetett megfelelője, amely előidejűséget fejez ki az egyszerű alakhoz vagy más összetett alakhoz viszonyítva.

A segédigék eloszlása az igenemtől függ:

• Avoir-ral ragoznak minden cselekvő tárgyas igét, de a tárgyatlanok többségét is: J’ai bu un café ’Megittam egy kávét’, J’ai nagé pendant une heure ’Egy órán át úsztam’.
• Être-rel ragozandó:
  • minden visszaható ige, akár részes, akár tárgyas: Ils se sont écrit ’Írtak egymásnak’, Je me suis déjà réveillé ’Már felébredtem’;
  • minden szenvedő ige: Elle est peinte par Picasso ’Picasso festi le’, Elle a été peinte par Picasso ’Picasso festette le’ (Szó szerint ’Picasso által lett lefestve’);
  • néhány cselekvő tárgyatlan ige, melyek többsége mozgást leíró: aller ’menni’, venir ’jönni’, partir ’elmenni’, arriver ’érkezni’ entrer ’bemenni’, sortir ’kimenni’, monter ’felmenni’, descendre ’lemenni’, naître ’születni’, mourir ’meghalni’, rester ’maradni’, tomber ’esni’, passer ’átmenni’ és ezek előtaggal (főleg a megismétlést jelző re-vel) képzett tárgyatlan változataik, pl. revenir ’visszajönni’, devenir ’(vmivé/vkivé) válni’, parvenir ’(vhova) jutni’. Példa mondatban: Je suis descendu dans la rue ’Lementem az utcára’. Entrer, sortir, monter, descendre, passer és előtagos változataik lehetnek tárgyas igék is, megváltozott jelentéssel: ’bevinni’, ’kivinni’, ’felvinni’, ’levinni’, illetve ’átvinni, átadni’, és ekkor avoir-ral ragozandók: J’ai descendu mes bagages dans la rue ’Levittem a poggyászomat az utcára’.

Kijelentő módban a hagyományosan igeidőknek tartott alakokon kívül vannak úgynevezett „igei körülírások” (futur proche „közvetlen jövő idő”, futur proche du passé „közvetlen jövő idő a múltban”, passé récent „közvetlen múlt idő” és plus-que-parfait récent „közvetlen régmúlt idő”) is, amelyek a közlés időpontjához vagy egy múltbeli időponthoz közelre helyezik a cselekvést, a történést vagy az állapotot. Ezekben az alakokban aller és venir a félsegédigék, a lexikai jelentést hordozó szó pedig főnévi igenév.

Az alábbiakban két igével (az egyik cselekvő, a másik visszaható) alkotott mondatokban mutatjuk be a francia igemódokat, igeneveket, igeidőket és igei körülírásokat.

Főnévi igenév (infinitif)

– jelen idejű (présent):

Elle veut danser ’Táncolni akar’;

Elle veut se baigner ’Fürdeni akar’;

– múlt idejű (passé):

Excuse-la d’avoir dansé avec Paul ’Bocsáss meg neki, amiért Paullal táncolt!’;

Maintenant elle regrette de s’être baignée dans cette eau froide ’Most bánja, hogy ebben a hideg vízben fürdött’;

Kijelentő mód (indicatif)

– jelen idő (présent):

Elle danse tous les samedis soirs ’Minden szombat este táncol’;

Elle se baigne souvent dans la rivière ’Gyakran fürdik a folyóban’;

– múlt időalakok:

– összetett múlt idő (passé composé):

Hier soir, elle a dansé avec plusieurs garçons. ’Tegnap este több fiúval táncolt’;

Elle s’est baignée une heure, puis elle s’est mise au soleil ’Egy órát fürdött, majd kifeküdt a napra’;

– folyamatos múlt idő (imparfait):

Dans sa jeunesse, elle dansait tous les samedis soirs ’Fiatalkorában minden szombat este táncolt’;

Elle se baignait dans le lac quand, tout à coup, il se mit à pleuvoir ’A tóban fürdött, amikor egyszerre csak eleredt az eső’;

– régmúlt idő (plus-que-parfait):

Elle m’a raconté avec qui elle avait dansé la veille ’Elmesélte nekem, kivel táncolt az előző estén’;

Elle m’a écrit qu’une semaine auparavant elle s’était baignée dans une cascade ’Azt írta nekem, hogy egy héttel azelőtt vízesésben fürdött’;

– egyszerű múlt idő (passé simple):

Ce soir-là, Isadora dansa comme une fée. ’Aznap este Isadora úgy táncolt, mint egy tündér’;

Elle se baigna dans la piscine, puis elle prit un cocktail ’Megfürdött a medencében, majd megivott egy koktélt’;

– előidejű múlt idő (passé antérieur):

Dès qu’elle eut dansé un peu, elle se sentit mieux ’Amint táncolt egy kicsit, azonnal jobban érezte magát’;

Après qu’elle se fut baignée, elle se mit au soleil ’Miután megfürdött, kifeküdt a napra’;

– közvetlen múlt idő (passé récent):

Elle vient de danser un rock très dynamique et elle n’en peut plus ’Éppen egy nagyon dinamikus rockot táncolt el, és nem bírja tovább’;

Elle ne veut plus nager, parce qu’elle vient de se baigner ’Már nem akar úszni, mert az előbb fürdött’;

– közvetlen régmúlt idő (plus-que-parfait récent):

Elle m’a dit qu’elle venait de danser un rock très dynamique et qu’elle n’en pouvait plus ’Azt mondta, hogy éppen egy nagyon dinamikus rockot táncolt el, és nem bírja tovább’;

Elle a dit qu’elle ne voulait plus nager, parce qu’elle venait de se baigner ’Azt mondta, hogy már nem akar úszni, mert kevéssel azelőtt fürdött’;

– jövő időalakok:

– egyszerű jövő idő (futur simple):

Après sa guérison, elle dansera de nouveau ’Gyógyulása után ismét fog táncolni’;

En vacances, elle se baignera beaucoup ’Szabadságon sokat fog fürdeni’;

– előidejű jövő idő (futur antérieur):

Quand elle aura dansé toute une nuit, elle sera enfin fatiguée ’Miután egy egész éjszakán át fog táncolni, végre fáradt lesz’;

Dès qu’elle se sera baignée, elle se mettra au soleil ’Amint meg fog fürdeni, ki fog feküdni a napra’;

– jövő idő a múltban (futur dans le passé) (Ugyanaz az igealak, mint a feltételes mód jelen idejűé.):

Elle a dit qu’elle danserait toute la nuit ’Azt mondta, hogy egész éjjel táncolni fog’;

Elle a dit qu’en vacances elle se baignerait beaucoup ’Azt mondta, hogy szabadságon sokat fog fürdeni’;

– előidejű jövő idő a múltban (futur antérieur du passé) (Ugyanaz az igealak, mint a feltételes mód múlt idejűé.):

Elle a dit qu’elle ne serait fatiguée que lorsqu’elle aurait dansé toute la nuit ’Azt mondta, hogy csak akkor lesz fáradt, miután egész éjjel táncolni fog’;

Elle a dit qu’elle se mettrait au soleil dès qu’elle se serait baignée ’Azt mondta, hogy ki fog feküdni a napra, amint meg fog fürdeni’;

– közvetlen jövő idő (futur proche):

Elle va danser un peu plus tard ’Kicsit később fog táncolni’;

Elle va se baigner si la pluie s’arrête ’Fürdeni fog, ha eláll az eső’;

– közvetlen jövő idő a múltban (futur proche du passé):

Elle a dit que pour le moment elle mangeait mais qu’elle allait danser un peu plus tard ’Azt mondta, hogy egyelőre eszik, de majd fog táncolni kicsit később’;

Elle a dit qu’elle allait se baigner, mais la pluie ne s’arrêtait pas ’Azt mondta, hogy fürdeni fog, de az eső nem állt el’;

Feltételes mód (conditionnel):

– jelen idő (présent):

Elle danserait toute la nuit mais elle n’a pas de partenaire ’Egész éjjel táncolna, de nincs partnere’;

Elle se baignerait mais elle n’a pas apporté de maillot ’Fürödne, de nem hozott magával fürdőruhát’;

– múlt idő 1. alak (passé première forme):

Elle aurait dansé mais elle n’avait pas de partenaire ’Táncolt volna, de nem volt partnere’;

Elle se serait baignée si elle n’avait pas été enrhumée ’Fürdött volna, ha nem lett volna náthás’;

– múlt idő 2. alak (passé deuxième forme) (Azonos a subjonctif plus-que-parfait alakjával.):

Si elle eût dansé avec celui qu’elle aimait, elle eût été heureuse ’Ha azzal táncolt volna, akit szeretett, akkor boldog lett volna’;

Si la reine se fût baignée dans le lac, la cour eût été scandalisée ’Ha a királyné a tóban fürdött volna, az udvar meg lett volna botránkozva’;

Kötőmód (subjonctif):

– jelen idő (présent):

Je souhaite qu’elle ne danse qu’avec moi ’Azt kívánom, hogy csak velem táncoljon’;

Sa mère ne veut pas que sa fille se baigne quand il fait froid ’Az anyja nem akarja, hogy a lánya akkor fürödjön, amikor hideg van’;

– múlt idő (passé):

Je suis content qu’elle n’ait dansé qu’avec moi ’Örvendek, hogy csak velem táncolt’;

Ce n’est pas normal qu’elle se soit baignée dans cette eau sale ’Nem természetes, hogy ebben a szennyes vízben fürdött’;

– imparfait:

Le comte souhaitait qu’Isabelle ne dansât qu’avec lui ’A gróf azt kívánta, hogy Isabelle csak vele táncoljon’;

Le pirate voulut que la dame se baignât avec lui dans la crique ’A kalóz azt akarta, hogy a hölgy vele együtt fürödjön a kis öbölben’;

– plus-que-parfait:

Le comte était heureux que la veille Isabelle n’eût dansé qu’avec lui ’A gróf boldog volt, hogy az előző estén Isabelle csak vele táncolt’;

Le pirate était satisfait que la dame se fût baignée avec lui ’A kalóz elégedett volt, hogy a hölgy vele együtt fürdött’;

Felszólító mód (impératif):

– jelen idő (présent):

Dansez ! ’Táncoljatok!/Táncoljanak!’;

Baignez-vous ! ’Fürödjetek!/’Fürödjenek!’;

– múlt idő (passé):

Ayez fini ce travail avant cinq heures ’Fejezze be ezt a munkát öt óráig!’ vagy ’Öt órakor be legyen fejezve ez a munka!’;

Soyez rentrés avant minuit ’Jöjjetek haza éjfél előtt!’ vagy ’Legyetek itthon éjfél előtt!’

Melléknévi igenév (participe):

– jelen idejű (présent):

Il regardait les gens dansant dans le salon ’A szalonban táncoló embereket nézte’;

Il a vu les enfants se baignant dans le ruisseau ’Látta a patakban fürdő gyerekeket’;

– múlt idejű (passé) (lásd a fenti összetett igealakokat)

– összetett múlt idejű (passé composé):

Ayant dansé la veille avec celui qu’elle aimait, elle était heureuse ’Mivel az előző este azzal táncolt, akit szeretett, boldog volt’;

S’étant baignée par ce temps, elle a pris froid ’Mivel ilyen időben fürdött, megfázott’;

Határozói igenév (gérondif):

– jelen idejű (présent):

Ils sont sortis sur la terrasse en dansant ’Táncolva mentek ki a teraszra’;

Les enfants jouaient en se baignant ’A gyerekek fürödve játszottak’;

– múlt idejű (passé):

Chacun rend compte de ce qu’il a écouté dans la musique ou dans la danse des autres, en ayant dansé ou en ayant été spectateur ’Mindegyik számot ad arról, amit kihallott a többiek zenéjéből vagy táncából, miközben táncolt, vagy néző volt’;

Elle raconte ce qu’elle a constaté dans le comportement des dauphins en s’étant baignée avec eux ’Azt meséli, mit tapasztalt a delfinek viselkedéséről, miközben velük együtt fürdött’.

A fentieken kívül is vannak még igeidők, az úgynevezett formes surcomposées, amit „kétszeresen összetett igeidők”-nek lehet lefordítani. Ezekben a segédige felveszi ugyanazt az összetett alakot, mint a ragozott ige összetett alakja, tehát a segédigének is van segédigéje. A surcomposé alakok az összetett igealakokhoz viszonyítva előbb lezajlott cselekvéseket/történéseket fejeznek ki. Elvben minden összetett alaknak megfelel surcomposé alak, de gyakorlatilag ma már csak a passé surcomposé fordul elő, a kijelentő mód összetett múlthoz viszonyítva, csak beszédben, befejezettségi jelentésű igékre korlátozottan, bizonyos időt kifejező kötőszók után. Példa: Et quand ils ont eu fini de discuter, ils sont repartis tranquillement. ’És amikor befejezték a vitát, nyugodtan tovább mentek’.

Igeragozás és igehasználat

Az igeragozást illetően a francia igéket hagyományosan három ragozási csoportba sorolják, a főnévi igenevük képzője szerint:

1. csoport: -er képzős igék, pl. parler ’beszélni’;
2. csoport: -ir képzősek, pl. finir ’(el)végezni, befejezni’;
3. csoport (a legtöbb rendhagyó ige):

• -ir képzős igék, pl. courir ’futni’;
• -re képzős igék, pl. attendre ’várni’;
• -oir képzős igék, pl. vouloir ’akarni’.

Az alábbi szakaszokban a beszélt nyelvben használt igeidőket mutatjuk be, valamint a kijelentő mód egyszerű múlt időt, mert ebből kiindulva alakítják a beszélt nyelvben is használt múlt idejű melléknévi igenevet. Bemutatjuk még a jelen idejű melléknévi igenevet is, mivel ebből alakítják a határozói igenevet. Többnyire a cselekvő alak jelenik itt meg, mivel a cselekvő és a visszaható alak, valamint a szenvedő alak segédigéjének a ragozása azonos. Az utóbbi kettő csak szükség esetén kerül szóba.

A többi alak többé-kevésbé ritka vagy egyáltalán nem létezik a beszélt nyelvben, egyesek jelen vannak az írott, főleg az irodalmi nyelvben, mások már ott is nagyon ritkán.

Kijelentő mód (indicatif)

Kijelentő módban szokásosan a következő igealakokat használják:

• jelen idő (présent);
• múlt időalakok:
  • összetett múlt idő (passé composé);
  • folyamatos múlt idő (imparfait);
  • régmúlt idő (plus-que-parfait);
  • közvetlen múlt idő (passé récent);
  • közvetlen régmúlt idő (plus-que-parfait récent);
• jövő időalakok:
  • egyszerű jövő idő (futur simple);
  • előidejű jövő idő (futur antérieur);
  • jövő idő a múltban (futur dans le passé);
  • közvetlen jövő idő (futur proche);
  • közvetlen jövő idő a múltban (futur proche du passé).

Jelen idő (présent)

Alakítása: a főnévi igenév alakjának a töve + jellegzetes személyragok (az utolsó öt ige rendhagyó):

Főnévi igenév	Személyalakok
	je/j’	tu	il/elle/on	nous	vous	ils/elles
parler	parle*	parles	parle	parlons	parlez	parlent
finir	finis	finis	finit	finissons**	finissez	finissent
courir	cours	cours	court	courons	courez	courent
attendre	attends	attends	attend***	attendons	attendez	attendent
vouloir	veux	veux	veut	voulons	voulez	veulent
avoir	ai	as	a	avons	avez	ont
être	suis	es	est	sommes	êtes	sont
aller	vais	vas	va	allons	allez	vont
venir	viens	viens	vient	venons	venez	viennent

* Említésre méltó az, hogy egyes ragok csak írottak, mások pedig hallhatók is a beszédben.
** A 2. csoportbeli (-ir-es főnévi igenév) igéknek többes számban van a személyrag előtt egy jellegzetes szuffixumuk, -iss-.
*** Az attendre típusú igék egyes szám 3. személyű ragja írásban is nulla.

A francia kijelentő mód jelen idő általában ugyanazt fejezi ki, mint a magyar. Kivétel a si kötőszóval bevezetett feltételes mellékmondat állítmánya, amelynek jelen idejű alakban kell állnia nem csak akkor, amikor a közlés időpontjába van helyezve a cselekvés, a történés vagy az állapot, hanem akkor is, ha ez jövőbeli. Példa: Si tu finis tes études même dans dix ans, tu trouveras un emploi chez moi ’Ha akár tíz év múlva is fogod befejezni a tanulmányaidat, nálam találni fogsz munkahelyet’.

Összetett múlt idő (passé composé)

Alakítása: avoir vagy être jelen időben és múlt idejű melléknévi igenév (participe passé). Az utóbbi nem- és számbéli egyeztetéséről lásd lentebb Múlt idejű melléknévi igenév. Példák:

Főnévi igenév	Személyalakok
parler	j’ai parlé	tu as parlé	il/elle/on a parlé	nous avons parlé	vous avez parlé	ils/elles ont parlé
aller	je suis allé(e)	tu es allé(e)	il/elle/on est allé(e)	nous sommes allé(e)s	vous êtes allé(e)(s)*	ils/elles sont allé(e)s

* Négyféleképpen lehet egyeztetni az alannyal, mivel vous egy személyhez szóló magázásra/önözésre is használatos.

Az összetett múlt idő legjellegzetesebb vonása az, hogy elbeszélésben ezzel fejezik ki a múltban egymás után bekövetkező cselekvéseket, melyekről az igealak azt sugallja, hogy bizonyos időpontokban kezdődtek el és fejeződtek be, vagy hogy pillanatnyiak voltak, tehát az igeidőn kívül kifejezi a befejezett igeszemléletet, illetve a mozzanatos igejelleget. Példa: Nous avons pris le train, nous avons voyagé pendant trois heures et nous sommes arrivés sans retard ’Felszálltunk a vonatra, három órán át utaztunk és késés nélkül megérkeztünk’.

Mivel ezen időalak segédigéje jelen időben áll, olyan múltbeli cselekvést is kifejez, melynek következményei a közlés időpontjában is megvannak: La découverte de ce médicament a permis de prolonger notablement la vie des patients ’Ezen orvosság felfedezése lehetővé tette a páciensek életének jelentős meghosszabbítását’.

Folyamatos múlt idő (imparfait)

Alakítása – a jelen idő többes szám első személyű alak töve + jellegzetes személyragok:

Főnévi igenév	Kijelentő mód jelen idő T/1	Személyalakok
faire	nous faisons	je faisais	tu faisais	il/elle/on faisait	nous faisions	vous faisiez	ils/elles faisaient
finir	nous finissons	je finissais	tu finissais	il/elle/on finissait	nous finissions	vous finissiez	ils/elles finissaient

Megjegyzendő, hogy a 2. csoportbeli (-ir-es főnévi igenév) igéknek minden személyragja előtt megvan az -iss- szuffixum.

Egyetlen rendhagyó ige van ebben az időalakban, être, melynek töve imparfait-ben ét-.

Használata:

• A múltról szóló elbeszélésben olyan időalakhoz viszonyul, mint az összetett múlt vagy az egyszerű múlt (lásd lentebb), ezekkel ellenkezően olyan időszakokban történő eseményeket fejezve ki, amelyek eleje és vége nincs számba véve, és amelyek egy időben zajlanak a másik időalakú cselekvésekkel, mintegy háttérként szolgálva ezeknek, tehát a múlt időn kívül a folyamatos igeszemléletet és a tartós-huzamos igejelleget is kifejezi. Példa: Quand je suis entré, il pleuvait, le vent soufflait, la radio était allumée, la fenêtre était ouverte, je l’ai fermée ’Amikor hazaértem, esett az eső, fújt a szél, a rádió be volt kapcsolva, az ablak ki volt nyitva, becsuktam’.
• Az előzőhöz kötődik a folyamatos múlt használata mellékmondatban, egyidejűség kifejezésére a múltban, a főmondat állítmányának cselekvésével, például függő beszédben: Il dit qu’il est malade ’Azt mondja, hogy beteg’ → Il a dit qu’il était malade ’Azt mondta, hogy beteg’.
• Előfordul, hogy egyazon mondatban csak folyamatos múltú, a múltban ismétlődő, szokásos cselekvés(eke)t, történés(eke)t vagy állapot(oka)t kifejező igék vannak, de ekkor is bele van értve egy ezeket megszakító esemény, amely összetett vagy egyszerű múltban lenne kifejezve: Quand j’étais jeune, je me promenais et je lisais beaucoup ’Amikor fiatal voltam, sokat sétáltam és olvastam.
• A si-vel bevezetett feltételes mellékmondatban a folyamatos múltat használják a feltételes mód jelen idő helyett: Si j’avais le temps, je t’attendrais ’Ha lenne időm, megvárnálak’.

Régmúlt idő (plus-que-parfait)

Alakítása – avoir vagy être imparfait-ben és participe passé:

Főnévi igenév	Személyalakok
parler	j’avais parlé	tu avais parlé	il/elle/on avait parlé	nous avions parlé	vous aviez parlé	ils/elles avaient parlé
aller	j’étais allé(e)	tu étais allé(e)	il/elle était allé(e)	nous étions allé(e)s	vous étiez allé(e)(s)	ils/elles étaient allé(e)s

A régmúlt idő elsősorban egy múltbeli cselekvéssel, történéssel, állapottal szembeni előidejűséget fejez ki:

• Mivel a folyamatos múltnak megfelelő összetett igeidő-alak, előidejűséget fejezhet ki ezzel szemben, ennek a múltban megismételt cselekvést kifejező használatával: Quand je n’avais pas compris quelque chose, j’allais voir Jean ’Amikor nem értettem meg valamit, Jeanhoz szoktam menni’.
• főmondatban: Tout à l’heure tu m’avais dit que tu devais aller chez le dentiste. T’es pas encore parti ? ’Az előbb azt mondtad, hogy fogorvoshoz kell menned. Még nem mentél el?’
• mellékmondatban, például függő beszédben: Elle m’a dit qu’elle n’avait rien compris ’Azt mondta, hogy semmit sem értett az egészből’.

Ezen kívül a si-vel bevezetett feltételes mondatban a múltban nem teljesült feltételt fejez ki, a feltételes mód múlt idő helyett: Si tu m’avais écouté, tu ne serais pas dans cette situation ’Ha rám hallgattál volna, nem lennél ebben a helyzetben’.

Egyszerű múlt idő (passé simple)

Alakítása: a főnévi igenév alakjának a töve + igekategóriára jellemző magánhangzó + jellegzetes személyragok (az utolsó két ige rendhagyó):

Főnévi igenév	Személyalakok
	je/j’	tu	il/elle/on	nous	vous	ils/elles
parler	parlai	parlas	parla*	parlâmes	parlâtes	parlèrent
finir**	finis	finis	finit	finîmes	finîtes	finirent
courir	courus	courus	courut	courûmes	courûtes	coururent
attendre	attendis	attendis	attendit	attendîmes	attendîtes	attendirent
vouloir	voulus	voulus	voulut	voulûmes	voulûtes	voulurent
avoir	eus	eus	eut	eûmes	eûtes	eurent
être***	fus	fus	fut	fûmes	fûtes	furent

* Nulla személyrag.
** A 2. csoportbeli igék egyes számú alakjai azonosak a jelen idejű megfelelő alakokkal.
*** Avoir és être-en kívül még számos rendhagyó ige létezik.

Az egyszerű múlt használata általában megegyezik a passé composé-éval, azonban ma már csak írott formában használatos, szépirodalomban, történelmi írásokban, esetleg egy-két magasabb szintű publicisztikai írásban is előfordul. A passé simple által kifejezett cselekvés különbözik mégis a passé composé-val kifejezettől abban, hogy semmiképpen nem kötődik a jelenhez.

Közvetlen múlt idő (passé récent)

Alakítása: a venir ige kijelentő mód jelen idejű alakja + a de elöljárószó + főnévi igenév:

Főnévi igenév	Személyalakok
parler	je viens de parler	tu viens de parler	il/elle/on vient de parler	nous venons de parler	vous venez de parler	ils/elles viennent de parler

Ez az igei körülírás múltbeli, de a közlés idejéhez képest viszonylag nagyon közeli cselekvést vagy történést fejez ki: Solange vient de rentrer ’Solange az előbb tért haza’, L’écrivain vient de publier son troisième livre ’Az író nemrég publikálta harmadik könyvét’.

Közvetlen régmúlt idő (plus-que-parfait récent)

Alakítása: a venir ige kijelentő mód folyamatos múlt idejű alakja + a de elöljárószó + főnévi igenév:

Főnévi igenév	Személyalakok
parler	je venais de parler	tu venais de parler	il/elle/on venait de parler	nous venions de parler	vous veniez de parler	ils/elles venaient de parler

A plus-que-parfait récent egy más múltbeli cselekvéshez viszonyítva fejez ki azelőtt nemrég lezajlott cselekvést vagy történést: Solange venait de rentrer quand le facteur lui a apporté une lettre ’Solange éppen hazatért, amikor a postás levelet hozott neki’.

Egyszerű jövő idő (futur simple)

Alakítása: az ige főnévi igeneve (-re képző esetén ennek e-je nélkül) + az avoir ige kijelentő mód jelen idejű alakjaiból származó személyragok:

Főnévi igenév	Személyalakok
parler	je parlerai	tu parleras	il/elle/on parlera	nous parlerons	vous parlerez	ils/elles parleront
attendre	j’attendrai	tu attendras	il/elle/on attendra	nous attendrons	vous attendrez	ils/elles attendront

Több ige rendhagyó futur simple-ben, abban az értelemben, hogy főnévi igenevük eltorzult (ilyen például az avoir), vagy abban, hogy ezen igealakban más a tövük, mint a főnévi igenevüké (például être), de a főnévi igenév képzőjének az r-je mindig ott van a személyrag előtt:

Főnévi igenév	Személyalakok
avoir	j’aurai	tu auras	il/elle/on aura	nous aurons	vous aurez	ils/elles auront
être	je serai	tu seras	il/elle/on sera	nous serons	vous serez	ils/elles seront

Az egyszerű jövő idő általában a közlés időpontjához képest viszonylag nem túl közeli jövőbeli cselekvést, történést vagy állapotot fejez ki. Példa: Louis viendra aussi ’Louis is el fog jönni’. Nem fölösleges használni vele együtt más jövőre vonatkozó szót: Il viendra demain ’Holnap fog eljönni’. Ez esetben a beszélt nyelvben helyettesíthető a jelen idővel: Il vient demain ’Holnap jön el’. A különbség e két példa között az, hogy az egyszerű jövő idő kötelezettségvállalásként, ígéretként mutatja be a cselekvést, miközben a jelen idő biztosabbnak állítja be a cselekvés bekövetkeztét.

A jövő idő egyáltalán nem használható a si-vel bevezetett feltételes mellékmondatban. Helyette csak a jelen időt lehet használni (lásd fentebb Jelen idő).

Előidejű jövő idő (futur antérieur)

Alakítása: avoir vagy être futur simple-ben és participe passé.

Főnévi igenév	Személyalakok
parler	j’aurai parlé	tu auras parlé	il/elle/on auront parlé	nous aurons parlé	vous aurez parlé	ils/elles auront parlé
aller	je serai allé(e)	tu seras allé(e)	il/elle sera allé(e)	nous serons allé(e)s	vous serez allé(e)(s)	ils/elles seront allé(e)s

Az előidejű jövő idő a jövőbe helyezett, futur simple-vel vagy felszólító móddal kifejezett cselekvéssel, történéssel, állapottal szembeni előidejűséget fejez ki: Tu sortiras quand tu auras fini tes devoirs ’Akkor fogsz kimenni, amikor befejezted a házi feladataidat’, Quand tu auras terminé le rapport, envoie-le à la secrétaire ’Ha befejezted a jelentést, küldd el a titkárnőnek!’

Egyike a különösebb használatainak az, hogy független mondatban múltbéli feltételezett cselekvést fejez ki: Il revient déjà ; il aura manqué son train ’Már jön vissza; bizonyára lekéste a vonatot’.

Jövő idő a múltban (futur dans le passé)

Ennek alakja azonos a feltételes mód jelen idő alakjával (lásd lentebb), és függő beszédben, a főmondat múlt idejű állítmányához viszonyítva utólag, de ugyancsak a múltban lezajlott esemény kifejezésére használják: Tu m’as dit que tu m’appellerais. Pourquoi tu ne l’as pas fait ? ’Azt mondtad, felhívsz. Miért nem tetted?’

Közvetlen jövő idő (futur proche)

Alakítása: az aller ige kijelentő mód jelen idejű alakja + főnévi igenév:

Főnévi igenév	Személyalakok
parler	je vais parler	tu vas parler	il/elle/on va parler	nous allons parler	vous allez parler	ils/elles vont parler

Ez az igei körülírás a közlés időpontjához viszonyítva jövőbeli, de közeli cselekvést, történést vagy állapotot fejez ki. Ebben különbözik a sztenderd nyelvváltozatban az egyszerű jövő időtől: Dépêche-toi ! Le train va arriver ’Siess! Mindjárt itt lesz a vonat’. Azonban a beszélt nyelvben a közvetlen jövő idő gyakran helyettesíti az egyszerű jövőt, de csak állító mondatban, amikor szándékról, tervről van szó: Elle va se marier dans trois ans ’Három év múlva fog férjhez menni’.

Közvetlen jövő idő a múltban (futur proche du passé)

Alakítása: az aller ige kijelentő mód folyamatos múlt idejű alakja + főnévi igenév:

Főnévi igenév	Személyalakok
parler	j’allais parler	tu allais parler	il/elle/on allait parler	nous allions parler	vous alliez parler	ils/elles allaient parler

A futur proche du passé egy más múltbeli cselekvéshez viszonyítva fejez ki viszonylag kis idővel azután szándékozott vagy lezajlott cselekvést, történést:

• független mondatban: J’allais partir, mais j’ai changé d’avis au dernier moment ’Éppen elindultam volna, de az utolsó pillanatban meggondoltam magam’;
• mellékmondatban, például függő beszédben: Il ne m’a pas dit ce qu’il allait faire ’Nem mondta meg, mit fog tenni’.

Kötőmód (subjonctif)

Kötőmódban két időalak használatos a szokásos nyelvi regiszterben: jelen idő és múlt idő.

Kötőmód jelen idő (subjonctif présent)

Alakítása: a kijelentő mód jelen idő többes szám harmadik személyű alak töve + személyragok:

Főnévi igenév	Kijelentő mód jelen idő T/3	Személyalakok
écrire ’írni’	ils/elles écrivent	que j’écrive	que tu écrives	qu’il/elle/on écrive	que nous écrivions	que vous écriviez	qu’ils/elles écrivent
finir	ils/elles finissent	que je finisse	que tu finisses	qu’il/elle/on finisse	que nous finissions	que vous finissiez	qu’ils/elles finissent

Megjegyzések:

• A kötőmódhoz szinte hozzátartozik a que kötőszó, mivel majdnem mindig olyan mondat állítmányának a módja, amelyet que vagy que-t tartalmazó kötőszó értékű szókapcsolat vezet be.
• Minden igének a fentiek a személyragjai, kivéve avoir-t és être-et (lásd lentebb).
• Az egyes számú személyragok azonosak az 1. igeragozási csoport (-er-es főnévi igenév) kijelentő mód, jelen idő megfelelő ragjaival, ami az e csoportbeli igék alakját azonossá teszi a két igeidőben.
• Minden subjonctif présent-ban szabályos igének azonos az alakja kijelentő mód és kötőmód jelen idő többes szám 3. személyben.
• Minden szabályos igének azonos a többes szám 1. és 2. személyű alakja subjonctif présent-ban és kijelentő mód folyamatos múlt időben.
• A 2. csoportbeli (-ir-es főnévi igenév) igéknek minden személyragja előtt ott van az -iss- szuffixum.

Több ige rendhagyó. Példák különböző rendhagyó igekategóriákra:

Főnévi igenév	Személyalakok
boire* ’inni’	que je boive	que tu boives	qu’il/elle/on boive	que nous buvions	que vous buviez	qu’ils/elles boivent
aller**	que j’aille	que tu ailles	qu’il/elle/on aille	que nous allions	que vous alliez	qu’ils/elles aillent
faire***	que je fasse	que tu fasses	qu’il/elle/on fasse	que nous fassions	que vous fassiez	qu’ils/elles fassent
avoir****	que j’aie	que tu aies	qu’il/elle/on ait	que nous ayons	que vous ayez	qu’ils/elles aient
être****	que je sois	que tu sois	qu’il/elle/on soit	que nous soyons	que vous soyez	qu’ils/elles soient

* Két tövű, melyek közül az egyik rendhagyó.
** Két tövű, mindkettő rendhagyó.
*** Egy tövű, rendhagyó.
**** Rendhagyó tővel és rendhagyó ragokkal rendelkező.

A kötőmód jelen idő használandó az alábbi esetekben:

• független mondatban, egyes vagy többes szám harmadik személyű felszólítás: Qu’il vienne, s’il le veut ’Jöjjön csak, ha akar!’;
• que-vel bevezetett tárgyi vagy képes helyhatározói mellékmondatban, ha a két mondat alanya nem azonos, és ha a főmondat állítmánya akaratot, kívánságot, bizonytalanságot, kétkedést, érzelmet fejez ki. Példák:

Je veux que tu m’attendes ’Azt akarom, hogy várj meg’;

Je souhaite que tu m’écoutes ’Azt kívánom, hogy hallgass meg’;

Je ne suis pas sûr que tu aies raison ’Nem vagyok benne biztos, hogy igazad van’;

Je doute que tu me comprennes ’Kétlem, hogy értesz engem’;

Je suis heureux que tu viennes avec moi ’Boldog vagyok, hogy velem jössz’;

• que-vel bevezetett alanyi mellékmondatban, ha a főmondat állítmánya szükségességet, bizonytalanságot vagy szubjektív ítéletet (pl. „kár/nem kár”, „jó/nem jó”, „sajnálatos” stb.) fejez ki, és ha a mellékmondat alanya meghatározott vagy az on névmással kifejezett:

Il faut que je m’en aille ’El kell mennem’;

Il est possible que je me trompe ’Lehetséges, hogy tévedek’;

Il n’est pas certain qu’on finisse le travail à temps ’Nem biztos, hogy időben befejezik a munkát’;

Dommage que tu partes déjà ’Kár, hogy már elutazol’;

• más határozói mellékmondatokban, ha azokat bizonyos kötőszavak vezetik be (mint avant que ’mielőtt’, afin que ’(azért,) hogy’, pour que ’(azért,) hogy’, bien que ’bár’, sans que ’anélkül, hogy’, à condition que ’azzal a feltétellel, hogy’, jusqu’à ce que ’amíg’): Il m’a rendu visite pour que je lui prête de l’argent ’Azért látogatott meg, hogy pénzt adjak neki kölcsön’;
• jelzői mellékmondatban, ha ez a főmondat alanyának kívánságát fejezi ki: Je cherche quelqu’un qui puisse m’aider ’Olyasvalakit keresek, aki tudna segíteni’;
• egyes felkiáltásokban, kivételes módon kötőszó nélkül: Vive la France ! ’Éljen Franciaország!’;
• a mai franciában a subjonctif imparfait helyett, azaz akkor is, ha az őt alárendelő ige jelen vagy jövő időben van, és akkor is, ha ez az ige múlt időben van: Il voulait que son ami l’aidât (régi nyelv) → Il voulait que son ami l’aide (mai nyelv) ’Azt akarta, hogy a barátja segítsen rajta’.

Kötőmód múlt idő (subjonctif passé)

Alakítása: avoir vagy être subjonctif présent-ban és participe passé:

Főnévi igenév	Személyalakok
parler	que j’aie parlé	que tu aies parlé	qu’il/elle/on ait parlé	que nous ayons parlé	que vous ayez parlé	qu’ils/elles aient parlé
aller	que je sois allé(e)	que tu sois allé(e)	qu’il/elle/on soit allé(e)	que nous soyons allé(e)s	que vous soyez allé(e)(s)	qu’ils/elles soient allé(e)s

A kötőmód múlt idő használatát ugyanazok a mondattani szabályok határozzák meg, mint a jelen időjét, azzal a különbséggel, hogy a múlt idő előidejűséget fejez ki a főmondat állítmányához viszonyítva. Példa: Je suis content que tu aies passé de bonnes vacances ’Örvendek, hogy jól telt a szabadságod’.

A mai franciában a kötőmód múlt idő helyettesíti a subjonctif plus-que-parfait-t, azaz akkor is használják, ha az őt alárendelő ige jelen időben van, és akkor is, ha ez az ige múlt időben van. Példa: Il regrettait que son entreprise eût échoué (régi nyelv) → Il regrettait que son entreprise ait échoué (mai nyelv) ’Sajnálta, hogy vállalkozása sikertelen volt’.

Feltételes mód (conditionnel)

A feltételes módban szokásosan használt időalakok a jelen idő és a múlt idő 1.-nek nevezett alakja.

Feltételes mód jelen idő (conditionnel présent)

Alakítása: a kijelentő mód egyszerű jövő idő alakjának a töve, amely az ige főnévi igenevének az alakja (-re képző esetén ennek -e-je nélkül) + a kijelentő mód folyamatos múlt idő személyragjai. Értelemszerűen feltételes mód jelen időben ugyanazok az igék rendhagyóak, mint kijelentő mód egyszerű jövő időben. Példák:

Főnévi igenév	Személyalakok
parler	je parlerais	tu parlerais	il/elle/on parlerait	nous parlerions	vous parleriez	ils/elles parleraient
attendre	j’attendrais	tu attendrais	il/elle/on attendrait	nous attendrions	vous attendriez	ils/elles attendraient

A francia feltételes mód jelen idő használata általában azonos azzal, ami a magyarban szokásos, de vannak egyes különbségek:

• Nem bizonyos információ kifejezésére is használják, főleg a médiában: Il s’agirait d’un conflit familial d’ordre financier ’Állítólag pénzügyi jellegű családi konfliktusról van szó’.
• Mellékmondatban a kijelentő mód egyszerű jövő idő helyett kell használni utóidejűség kifejezésére, ha a főmondat állítmánya múlt idejű (lásd fentebb Egyszerű jövő idő a múltban).
• Nem használható a si-vel bevezetett feltételes mellékmondat állítmányának alakjaként. Helyette a kijelentő mód folyamatos múlt időt kell használni (lásd fentebb Folyamatos múlt idő).

Feltételes mód múlt idő (conditionnel passé)

Alakítása: avoir vagy être conditionnel présent-ban és participe passé:

Főnévi igenév	Személyalakok
parler	j’aurais parlé	tu aurais parlé	il/elle/on aurait parlé	nous aurions parlé	vous auriez parlé	ils/elles auraient parlé
aller	je serais allé(e)	tu serais allé(e)	il/elle/on serait allé(e)	nous serions allé(e)s	vous seriez allé(e)(s)	ils/elles seraient allé(e)s

Ezen igealak használata is megfelel általában a magyarbeliével. Különbségek:

• A közlés időpontjához viszonyítva múltbéli eseményre vonatkozó bizonytalan információ kifejezésére is használatos: Des débris de l’appareil auraient été retrouvés flottant au large des côtes brésiliennes ’Állítólag a gépből származó roncsokat találtak meg a víz felszínén, a brazil partok közelében’.
• Mellékmondatban a kijelentő mód előidejű jövő idő helyett kell használni, ha a főmondat állítmánya múlt idejű: Julien nous avait promis qu’il nous téléphonerait dès qu’il serait rentré ’Julien azt ígérte, hogy felhív, amint hazatér’.
• Nem használható a si-vel bevezetett feltételes mellékmondat állítmányának alakjaként. Helyette a kijelentő mód régmúlt időt kell használni (lásd fentebb Régmúlt idő).

Felszólító mód (impératif)

A felszólító mód két alakja (jelen idejű és múlt idejű) közül a másodikat ritkán halsználják.

A felszólító mód jelen idő használandó egyes szám második vagy többes szám első és második személyű felszólítás esetén. Alakja általában megegyezik a kijelentő mód jelen idő azonos személyalakjaival, azzal a különbséggel, hogy felszólító módban nem használható az alanyi funkciójú hangsúlytalan névmás, és egy helyesírási különbséggel: azon igék esetében (az egész 1. igecsoport és egyes 3. csoportbeli igék), amelyeknek kijelentő mód egyes szám második személyben -es ragjuk van, felszólító módban ez a rag -e-re vált.

A visszaható igék esetében a visszaható névmás a felszólító mód parancsoló alakjában az ige után helyezkedik el, írásban kötőjellel (pl. Lave-toi ! ’Mosakodj meg!’), de tiltó alakban a névmás előre kerül: Ne te lave pas !

Rendhagyók az avoir, être, savoir ’tudni’ és vouloir igék, olyan értelemben, hogy felszólító módú alakjuk nem a kijelentő mód jelen idejűvel azonos, hanem a kötőmód jelen idejűvel. Az utóbbi ige sajátossága még az, hogy csak többes szám 2. személyben használják, ’Szíveskedjék!’ jelentéssel.

Főnévi igenév	Személyalakok
parler	parle !	parlons !	parlez !
ouvrir ’nyitni’ (3. igecsoport)	ouvre !	ouvrons !	ouvrez !
finir	finis !	finissons !	finissez !
attendre	attends !	attendons !	attendez !
avoir	aie !	ayons !	ayez !
être	sois !	soyons !	soyez !
savoir	sache !	sachons !	sachez !
vouloir	–	–	veuillez !

Főnévi igenév (infinitif)

A francia főnévi igenévnek nem csak jelen idejű alakja van, hanem múlt idejű is.

Jelen idejű főnévi igenév (infinitif présent)

Alakítása: az ige töve + képző. Több főnévi igenevet alakító képző van a franciában:

• -er, pl. parler;
• -ir, pl. finir, courir;
• -re, pl. attendre;
• -oir, pl. vouloir.

Visszaható alakú igék esetében a visszaható névmás mindegyik személyalakjával használják a főnévi igenevet, pl. me/te/se/nous/vous/se baigner.

A jelen idejű főnévi igenév jellegzetessége még az, hogy tagadó alakjában a ne és a pas tagadószók mindketten az igenév előtt állnak.

A jelen idejű főnévi igenév az igék szótári alakja.

Mondatbeli funkciói:

• A főnévi igenév lehet alany: Ne pas assez dormir nuit à la santé ’Nem eleget aludni árt az egészségnek’.
• Helyettesíti az alanyi mellékmondatot, ha nincs meghatározva ennek alanya, beleérve ha ez nem az on névmás: Il faut partir (de nélkül) ’El kell menni’, Il est normal d’hésiter (de-vel, amely itt nem elöljárószó, hanem a főnévi igenévhez tartozik, annak jele) ’Természetes ingadozni’. Megjegyzendő, hogy a franciában ebben az esetben a mondatban kötelezően két alany van: az il névmás látszólagos alany, a főnévi igenév pedig a valós alany.
• Amikor a főnévi igenév névszói állítmány része, akkor is de a főnévi igenév jele: L’essentiel n’est pas de gagner, c’est de participer ’Nem győzni lényeges, hanem részt venni’.
• Tárgyként a főnévi igenév jele lehet de, à vagy nulla, és két esetet lehet megkülönböztetni:
  • A főnévi igenév cselekvését is az őt alárendelő ige alanya végzi: Nos voisins ont décidé de déménager ’Szomszédaink elhatározták, hogy elköltöznek’, J’ai appris à conduire ’Megtanultam vezetni’, J’aime danser ’Szeretek táncolni’.
  • A főnévi igenévnek saját alanya van, és ekkor tárgyi mellékmondat állítmánya: Elle m’a dit de ne pas souffrir ’Azt mondta, hogy ne szenvedjek’, J’entends quelqu’un rire ’Hallok valakit nevetni’.
• A főnévi igenév határozó is lehet, elöljáróval:
  • képes helyhatározó: Il rêve de partir ’Arról álmodozik, hogy majd elutazik’, Elle pense à renoncer à son voyage ’Arra gondol, hogy lemond az utazásáról’ (Itt a de és az à tényleges elöljárók);
  • másféle határozó, általában ha a cselekvését az alárendelő ige alanya végzi: Il travaille pour ne pas s’ennuyer ’Azért dolgozik, hogy ne unatkozzon’.
• A főnévi igenév jelző is lehet: L’idée de partir en vacances à la ferme ne lui plaisait guère ’Az az ötlet, hogy falusi portára menjen szabadságra, nem nagyon tetszett neki.
• Melléknévnek alárendelve a főnévi igenév lehet egyszerű bővítmény (Ce livre est facile à lire ’Ez a könyv könnyen olvasható’) vagy a melléknév által kifejezett tulajdonság nagy mértékét, és ennek következményét kifejező: Le bus était plein à craquer ’A busz olyan zsúfolt volt, hogy majd megrepedt’.
• Független mondatban is lehet állítmány a főnévi igenév, a felszólító mód helyett, mégpedig írott felszólítás vagy tiltás, például feliratokban, receptekben, használati utasításokban: Bien agiter avant usage ’Jól felrázni használat előtt’, Ne pas laisser à la portée des enfants ’Nem szabad gyerekek keze ügyében hagyni’.

Múlt idejű főnévi igenév (infinitif passé)

Alakítása: avoir vagy être jelen idejű főnévi igeneve + múlt idejű melléknévi igenév.

A múlt idejű főnévi igenév tagadó alakjában a pas tagadószó állhat a segédige után (pour n’avoir pas compris cette réalité ’mert nem értette meg ezt a valóságot’), de a modern köznyelvben inkább ugyanaz a szórend, mint a jelen idejű főnévi igenév esetében: pour ne pas avoir compris.

A jelen idejű alak funkcióinak egy része itt is megtalálható, azok, amelyek együtt járhatnak előidejű cselekvés kifejezésével:

• alany: Il faut avoir vécu un tel événement pour comprendre sa réaction ’Szükséges ilyen esemény megélése ahhoz, hogy érthető legyen a reagálása’;
• névszói állítmány része: L’important pour l’entreprise est d’avoir survécu à la crise ’Az fontos a vállalat szempontjából, hogy túlélte a válságot’;
• tárgy: Il regrette de s’être impliqué dans cette affaire ’Sajnálja, hogy belekeveredett ebbe az ügybe’;
• határozó: Il est content d’avoir reçu ce prix ’Örül, hogy megkapta ezt a díjat’, Après avoir déjeuné, il s’est couché ’Miután megebédelt, lefeküdt’;
• jelző: ll était tourmenté par l’impression de s’être trompé ’Gyötörte az a benyomás, hogy tévedett’.

Melléknévi igenév (participe)

Jelen idejű melléknévi igenév (participe présent)

Alakítása: a kijelentő mód folyamatos múlt idő alakjának a töve + az -ant képző. A 2. igeragozási csoporthoz tartozó igék -iss- szuffixuma itt is jelen van:

Főnévi igenév	Folyamatos múlt idő	Jelen idejű melléknévi igenév
faire	nous faisions	faisant
être	nous étions	étant
finir	nous finissions	finissant

Két rendhagyó ige van, melyek melléknévi igenevének a töve azonos a kötőmód jelen idejű alakjuk tövével:

Főnévi igenév	Kötőmód jelen idő	Jelen idejű melléknévi igenév
avoir	que nous ayons	ayant
savoir	que nous sachions	sachant

Visszaható igék esetén jelen van az igenév alakja előtt a visszaható névmás, minden személyben: me/te/se/nous/vous/se lavant. Mondatban: Me rendant compte que je m’étais trompé, j’ai demandé des excuses ’Mivel rájöttem, hogy tévedtem, elnézést kértem’.

A beszélt nyelvben a jelen idejű melléknévi igenevet többnyire tényleges melléknévként használják, és ekkor mindig egyeztetik nemben és számban:

• jelzőként a jelzett főnévvel: des découvertes passionnantes ’lelkesítő felfedezések’;
• névszói állítmány részeként az alannyal: Ces découvertes sont passionnantes ’Ezek a felfedezések lelkesítőek’.

A jelen idejű melléknévi igenév alakja főnévként is használatos, személyek megnevezésére: commerçant, commerçante ’kereskedő’, dirigeant, dirigeante ’vezető’.

Az írott nyelvben kétféle mellékmondat helyettesíthető jelen idejű melléknévi igenévvel alkotott szerkezettel:

• jelzői mellékmondat: la personne qui se trouve à droite ’az a személy, aki a jobb oldalon tartózkodik’ → la personne se trouvant à droite ’a jobb oldalon tartózkodó személy’;
• határozói mellékmondat: Comme il n’avait plus d’argent… ’Mivel már nem volt pénze, …’ → N’ayant plus d’argent….

Múlt idejű melléknévi igenév (participe passé)

Alakítása: a kijelentő mód egyszerű múlt idő alakjának a töve + az alább látható képzők:

Főnévi igenév	Kijelentő mód egyszerű múlt idő	Múlt idejű melléknévi igenév
parler	je parlai	parlé
finir	je finis	fini
suivre ’követni’	je suivis	suivi
courir	je courus	couru

Az 1. csoportbeli igéken kívül a legtöbb igének az egyszerű múltban levő jellegzetes magánhangzója a participe passé képzője.

Egyes 3. csoportbeli igék participe passé képzője mássalhangzó (-s vagy -t), amely előtt az egyszerű múltjuk alakjában levő jellegzetes magánhangzó is ott van:

Főnévi igenév	Kijelentő mód egyszerű múlt idő	Múlt idejű melléknévi igenév
prendre ’(el)venni’	je pris	pris
dire ’mondani’	je dis	dit

Fontosabb rendhagyó participe passé alakok: être → été, écrire → écrit, faire → fait, venir → venu.

A participe passé használata is lehet tényleges melléknévi, és ekkor jelzőként nemben és számban egyeztetendő a jelzett főnévvel, pl. une pièce jouée ’eljátszott színdarab’.

Igei használata elsősorban az összetett igeidők és igenév-idők alakjában van (lásd az idáig bemutatottakat). Ilyen minőségében olykor nem egyeztetett, máskor egyeztetett, vagy az alannyal, vagy a tárggyal. Ezen egyeztetés szabályai meglehetősen bonyolultak, de csak az írott nyelvet érintik, kivéve ha a participe passé mássalhangzóra végződik és nőnemben kell állnia, ami hallhatóvá teszi a mássalhangzót. Íme a fontosabb esetek:

• egyeztetés az alannyal, amikor être a segédige, és az ige cselekvő: Elles sont montées dans le train ’Felszálltak a vonatra’ (nőnem többes számú alany);
• egyeztetés az alannyal, amikor être a segédige, és az ige szenvedő: Les voyageurs ont été bien contrôlés ’Az utazókat jól átvizsgálták’;
• egyeztetés az alannyal, amikor être a segédige, az ige visszaható, és a visszaható névmás tárgyi funkciójú: Ils se sont levés tard ’Későn keltek fel’ (hímnem többes számú alany);
• egyeztetés nélkül, amikor être a segédige, az ige visszaható, és a visszaható névmás részeshatározó: Ils se sont téléphoné plusieurs fois avant de se rencontrer ’Többször telefonáltak egymásnak, mielőtt találkoztak’;
• egyeztetés nélkül, amikor avoir a segédige, és ha az ige tárgyatlan (Mes frères ont beaucoup voyagé ’A testvéreim sokat utaztak’) vagy tárgyas, de a mondatban nincs tárgya (Ma sœur a déjà fini ’A nővérem már befejezte’), avagy ha a tárgy az ige után van: Lucie a acheté des fleurs ’Lucie virágokat vett’;
• egyeztetés a tárggyal, amikor avoir a segédige, és a tárgy az ige előtt van: Quelles fleurs a achetées Lucie ? ’Milyen virágokat vett Lucie?’

Jelen idejű határozói igenév (gérondif présent)

Alakítása: en elöljáró + jelen idejű melléknévi igenév. Visszaható alakú igék esetében a visszaható névmás minden alakját használják, és ez en és a melléknévi igenév alakja között foglal helyet: en me/te/se/nous/vous/se baignant. Ugyanott a helye a ne tagadószónak is: en ne me baignant pas.

Ennek az igenévnek soha sem lehet saját alanya. Cselekvése mindig egy időben zajlik az őt alárendelő igéjével, és emez cselekvésének körülményét fejezi ki. Leginkább módhatározói, időhatározói, okhatározói vagy feltételhatározói funkciója van, melyek olykor összefonódnak. Példák: Le client est sorti du bar en titubant ’A vendég dülöngélve ment ki a bárból’, Ils ont eu un accident en rentrant de vacances ’Balesetük volt, amikor szabadságról mentek haza’, C’est en tombant qu’elle s’est foulé la cheville ’Úgy ficamította ki a bokáját, hogy elesett’, En ne répondant pas, vous vous accusez ’Azzal, hogy nem válaszol, saját magát vádolja’.

Ha az en elé még a tout határozószót is kiteszik, akkor megerősödik a határozói igenév és az ige cselekvésének az egyidejűsége, és ugyanakkor ellentét fejeződik ki a két cselekvés között: Elle tricotait tout en regardant la télé ’Úgy kötögetett, hogy közben a tévét nézte’.

Források

• (franciául) Delatour, Yvonne et al. Nouvelle grammaire du français (Új francia grammatika). Párizs: Hachette. 2004. ISBN 2-01-155271-0 (Hozzáférés: 2017. január 16)
• (franciául) Grevisse, Maurice – Goosse, André. Le bon usage. Grammaire française (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles: De Boeck Université. 2007. ISBN 978-2-8011-1404-9
• (franciául) Kalmbach, Jean-Michel. La grammaire du français langue étrangère pour étudiants finnophones (A francia mint idegen nyelv grammatikája finnajkú hallgatóknak). 1.5. változat. Jyväskylä-i Egyetem. 2017. ISBN 978-951-39-4260-1 (Hozzáférés: 2018. április 15)
• Karakai Imre. Francia nyelvtan magyaroknak. 6. kiadás. Legutóbbi frissítés: 2013. december 2. (Hozzáférés: 2017. január 16)
• (franciául) Mauger, Gaston. Grammaire pratique du français d’aujourd’hui (A mai francia nyelv gyakorlati grammatikája). 4. kiadás. Párizs: Hachette. 1971
• (franciául) Wyler, Gabriel. Manuel de la grammaire française (A francia grammatika tankönyve). Legutóbbi frissítés: 2016. július 25. (Hozzáférés: 2017. január 16)