Szarvasmarha

Szarvasmarha
Közönséges szarvasmarha (Bos primigenius taurus)
Zebu (Bos primigenius indicus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Csoport: Cetartiodactyla Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla) Alrend: Kérődzők (Ruminantia) Alrendág: Pecora Család: Tülkösszarvúak (Bovidae) Alcsalád: Tulokformák (Bovinae) Nemzetség: Tulkok (Bovini) Nem: Bos Faj: B. primigenius
Tudományos név
Bos primigenius (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Bos taurus
Alfajok
Bos primigenius primigenius Bos primigenius namadicus Bos primigenius taurus Bos primigenius indicus
Elterjedés
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Szarvasmarha témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Szarvasmarha témájú médiaállományokat és Szarvasmarha témájú kategóriát.

A szarvasmarha (Bos primigenius vagy Bos taurus) párosujjú patás állat, kérődző. Háziasított alakja a házi szarvasmarha vagy házimarha, amely a ma már kihalt őstuloktól (Bos primigenius primigenius és Bos primigenius namadicus) származik. Növényevő. A házi szarvasmarhák genetikai állományuk alapján két alfajba sorolhatók, az Ázsia nagy területén elterjedt úgynevezett „brahman” típusnak vagy zebunak vállpúpja van (Bos primigenius indicus), míg a világ többi részén a púp nélküli közönséges szarvasmarha (Bos primigenius taurus) a megszokott. A házi szarvasmarhát korábban az őstuloktól eltérő külön fajnak tartották (Bos taurus).

Elnevezései

• Szopós borjú: születéstől az elválasztásig (nőivarú 3, hímivarú 4 hónapos koráig),
• Választott borjú: az elválasztástól féléves korig,
• Növendék: 7 hónapos kortól a tenyésztésbe vételig,
• Üsző: a nőivarú marha az első ellésig, kortól függetlenül,
• Szűz üsző: ivarérett üsző az első fedeztetésig,
• Előhasi üsző: első vemhes üsző,
• Előhasi tehén: tehén a második borja megszületése előtt,
• Bika: kortól függetlenül a hímivarú egyed,
• Tinó: ivartalanított növendékbika,
• Borjúfogas tinó: 2-3 éves tinó a szegletfog kiváltása előtt,
• Ökör: 4 évesnél idősebb ivartalanított bika (függetlenül az ivartalanítási kortól)
• Göböly vagy sőre: hizlalásra fogott, vagy kihízott szarvasmarha (kortól és nemtől függetlenül)
• Csuvas: hízóökör

Fő típusai

A szarvasmarha két ma élő alaptípusa a közönséges szarvasmarha és a zebu. A kettőt az őstulok két különböző változatából háziasították (Bos primigenius primigenius és Bos primigenius namadicus), amelyek a legfrissebb kutatási eredmények alapján mintegy 250 000 éve váltak el egymástól. A zebu főleg Dél- és Kelet-Ázsiában terjedt el.

Küllem, illetve hasznosítás alapján is két típust különböztetünk meg. Az első a zömökebb, tömörebb hús- és igásmarha, a másik a könnyedebb, elegánsabb tejelő fajták típusa.

Hasznosítása

Ugyan a szarvasmarhát leginkább tej- és hústermelésre használják, a gépesítés előtt jelentős volt az aránya az igavonásban is, ezenkívül felhasználják a tülkét, valamint a bőrét is.

A Newcastle-i Egyetem munkatársai 516 tejtermelő megkérdezése nyomán kimutatták, hogy a tehén több tejet ad, ha a gazdája a nevén szólítja, mint ha csupán a csorda részeként kezelnék.

Betegségek

A szarvasmarha egyik legújabb és legismertebb betegsége a BSE (Bovine Spongiform Encephalopathia, vagyis szivacsos agyvelőelfajulás), más néven kergemarha-kór. Valószínűsíthetően kapcsolatban áll a kiskérődzők surlókórjával (scrapie) és az embereknél előforduló Kreuzfeld-Jakob kórral. Prionok okozzák.

Egyéb fontos fertőző betegségek:

• tuberkulózis
• száj- és körömfájás (a páros ujjú patásoknál fordul elő)
• paratuberkulózis (a legfrissebb kutatások szerint a pasztőrözést is túléli)

2008-ban megjelent Magyarországon is a kéknyelv betegség.

Legfontosabb fajták

Magyar fajták:

• Magyar tarka szarvasmarha
• Magyar szürke szarvasmarha (Jellegzetes, nagy szarvval, ezüstszürke, a szem, mar, lábtövek sötétek, a borjak viszont narancsszínűen jönnek a világra, amit szaknyelven pirók színnek neveznek. Ezt a szőrzetszínt koruk előrehaladtával – az egyed fejlettségétől és a takarmány minőségétől függően – fokozatosan elveszítik, és teljesen kiszürkülnek, mire elérik a 2-6 hónapos kort.)

Szimentáli tehén és borja

Tejhasznú fajták:

• Holstein-fríz
• Jersey
• Ayrshire
• Magyar tarka

Húsfajták:

• Limousine
• Charolais
• Aberdeen angus
• Hereford marha
• Blonde d'Aquitaine
• Fehér-kék belga
• Texasi hosszúszarvú marha
• Magyar tarka
• Hanu

Kettős hasznosításúak:

• Szimentáli

A szimentáli kitenyésztését a 18. század vége felé a svájci Alpokban kezdték. Erélyes növekedése, jelentős tejtermelése, kiváló ellenállóképessége miatt az egész világon elterjedt. Színe szabálytalan, különböző árnyalatú, piros-, illetve sárga-tarka. Marmagassága 138–142 cm. A tehén 650–750, a bika 1100–1300 kg. Tejtermelése 4500–5000 liter/év. Húsa napi 1,2-1,3 kilogrammal gyarapodhat.

• Pinzgaui
• Lapály marhák

Vallás

A hinduizmus szent állata.

Pénztörténet

Charolais fajta fejének jellemzői az arányosan széles homlok, egyenes fejél, kerek fehér szarv

„	Értékmérő: a tinó István törvényeinek egyszeri átolvasása világossá teszi számunkra, hogy a Kárpát-medencei népesség legfőbb értékmérője még nem a pénz volt, hanem a tinó, vagyis a fiatal (még igába nem fogott) ökör. Ez arra mutat, hogy nagyon jelentős lehetett az állattartás, hiszen az állattartók rendelkeztek tinókkal. Ezekkel kellett a kirótt büntetéseket fizetni. Az is kiderül, hogy a tinókkal való rendelkezés mértéke a gazdagság fokmérője volt. [...] E korai időszakban a vagyon, a tehetősség fokmérője éppen a barom, a jószág volt. Nem véletlen, hogy a régi magyar nyelvben a barom és a jószág szavak jelentették az anyagi javakat, a vagyont.	”
– Kristó Gyula: Termelés és önfenntartás a Kárpát-medencében, História 1999/09-10

Források

• Állattenyésztés 1. Szarvasmarha, juh, ló Szerkesztette dr. Horn Péter Mezőgazda kiadó ISBN 963 286 078 0 Budapest 1995