Szűz Mária

Szűz Mária
Isten Anyja Mennyek Királynője Boldogságos Szűz
Születése
i. e. 1. század Tzippori Jeruzsálem
Halála
1. század
Tisztelete
Sírhely	Szűz Mária sírja
Kegyhely	Mária-kegyhelyek
Ünnepnapja	január 1. (Szűz Mária, Isten Anyja)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szűz Mária témájú médiaállományokat.

Raffaello - Madonna a réten - Google Art Project

Mária (héberül: Mirjám, arámi nyelven: מרים [Maryām], görögül: Μαρια[μ], latinul: Maria) a Biblia (Újszövetség) és a Korán egyik alakja, Jézus édesanyja.

A katolikus, görögkeleti, anglikán hagyományban Mária az Isten anyja (latin: Mater Dei, görög: Theotokosz), mely dogmát az efezusi zsinat 431-ben hirdette ki. A protestáns irányzatok elutasítják ezt a fajta megjelölést.

Névhasználat

A név jelentése

Az első, akit Máriának, Mirjamnak nevez a héber Biblia, az Mózes nővére, Teológiai és bibliatörténeti szempontból is valószínű, hogy Miriam egyiptomi-héber eredetű . Az egyiptomi „mri” szeretettet jelent, és a héber „iam” Isten szavak összetétele. Jelentése Istentől szeretett. A Biblia azzal támasztja alá ezt a verziót, hogy Mózes neve egyiptomi eredetű, és az ő nővérét Mirjamnak hívták, mindketten Egyiptom földjén születtek. Később kedvelt női név lett, Mária kortársai közül is sokan viselték. A név jelentése módosulhatott: „keserű” (a héber márar = „keserűnek lenni” szóra).

További elnevezései

Mária további elnevezései: Szűz Mária, Szűzanya, Magyarok Nagyasszonya, Nagyboldogasszony, Mennyek Királynője (Regina Caeli), Rózsafüzér királynője, Mindnyájunknak Édesanyja vagy Miasszonyunk, Boldogságos Szűz (Beata Maria Virgo, rövidítve: BMV), Hétfájdalmas Szűzanya, Szeplőtelen Szív, olaszosan Madonna, Nagyasszony, Kisasszony, Babba Mária.

A magyarság hagyományában Boldogasszony, és Nagyboldogasszony néven is ismert.

Élete

Szűz Mária élete elválaszthatatlan Jézusétól, ugyanúgy három nagy részre osztható, mint Krisztusé. A gyermekségevangéliumra, Jézus csodáiban való részvételére és Krisztus szenvedéstörténetére. Mindezekhez a katolikus egyház hozzáteszi, hogy miután földi életét befejezte, ő jelképezi, illetve ő maga az égben az anyaszentegyház.

Az Újszövetségben

Angyali üdvözlet - Simone Martini festménye

Máté evangéliuma szerint a názáreti Szűz Mária József,, az ács jegyese volt. Máriát egy Gábriel nevű angyal üdvözli, és elmondja, hogy gyermeket fog szülni, akinek Jézus lesz a neve. Ez élete egyik fordulópontja, mert József titokban el akarja bocsátani, mert még házasságkötés előtt voltak. De Mária „nem ismert férfit” (Mt 1.25). A család a népszámlálás miatt Betlehembe utazik, ahol Szűz Mária megszüli Jézust egy istállóban.

A kis Jézushoz messziről napkeleti bölcsek érkeznek, és hódolatukat teszik, ajándékokkal. Ezután József álmot lát, üzen egy angyal, hogy a gyermek életére törnek, meneküljenek Egyiptomba. Onnan évek múltán újabb üzenetet kapnak, meghaltak azok, akik a fiú életére törtek, és a gyermekkel hazatérnek.

Az evangélisták, amikor Jézus Krisztus nyilvános szerepléséről írnak, Mária jelenlétét is fontosnak tartják leírni, amelyben azt érzékeltetik, hogy Mária Jézust sok esetben kísérte.

• Mária ott van Jézus első csodatételénél, a kánai menyegzőn: „menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja” (Jn 2,1), és biztatja Jézust,"Tegyetek meg mindent, amit csak mond" (Jn 2,6).
• Az emberek tudnak róla, magasztalják: „fölemelvén szavát egy asszony a sokaság közül, monda néki: Boldog méh, a mely téged hordozott” (Lk 11,27)
• A háttérben kíséri Jézust: „Ímé a te anyád és a te testvéreid ott kint keresnek téged.” (Mk 3,32), illetve „A te anyád és atyádfiai kint állnak, téged akarván látni.” (Lk 8,20) De Jézus azokat, akik a tanításait hallgatják és megtartják, ugyanolyan közelállónak nevezi, mint a földi anyját. „Ő pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim? Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülőkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim. Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.” (Mk 3,33-35) Jézus a vérségi kapcsolatot jellemezte általában a lelki kapcsolattal szemben, konkrétan az ő és édesanyja közötti lelki kapcsolatáról itt nem beszélt.
• Ott van a kereszt alatt: „A Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás felesége, és Mária Magdaléna.” (Jn 19,27)

Az apokrif iratokban

Mária születését és gyermekkorát csak apokrif források mondják el. Édesanyja Anna volt, édesapja Joákim. Egész idősek voltak, mikor Isten megajándékozta őket Máriával.

A keresztény hagyományban

Halála nincs feljegyezve az írásokban, de a katolikus és ortodox hagyomány szerint testével-lelkével együtt a mennybe ragadtatott. A Mária mennybevétele a római katolikus, latin, keleti katolikus egyházakban egyaránt dogma, a görögkeleti egyházakban pedig hittétel. Szintén szokásban van a kopt egyháznál és az anglikán egyház egyes részeinél. Anna Katherina Emmerich látnok szerint Szűz Mária Efezusban halt meg ott volt élete utolsó szakaszában a háza. Útmutatása szerint megtalálták, és ma Mária házaként tisztelik Törökországban.

Mária tisztelete

A Mennyek Királynője (Diego Velázquez - A Szűz megkoronázása - Madrid, Prado

A Szeplőtelen Szív - Peterskirche, Bécs

Szűz Mária alakját évezredek óta tisztelik. Az egyik első Mária-ima a Sub Tuum Presidium, melyet Egyiptomban szerzének a 3. században:

"A te kegyelmedben lelünk menedékre, Isten Anyja, ne utasítsd el könyörgésünket a szükségben. De szabadíts meg a veszélyből. Te egyedül tiszta, egyedül áldott."

Ez ima, kisebb módosításokkal és variációkban része lett a római, szent ambrusi, bizánci és kopt liturgiának.

Az ősi Cimitero Maggiore-ben (Fő temető) a Via Nomentanán Rómában található egy Mária-ábrázolás, mely őt imádkozva, közbenjáróként ábrázolja a 4. századból.

Több katolikus ország védőszentjének választotta, így Magyarország, Portugália, Fülöp-szigetek védőszentje is Szűz Mária. Sajátos címekkel történik ez, Szent István király az egész akkori Magyar Királyság területét a Mennyek Királynőjének (Regina Caeli), Portugália a Szeplőtelen Szűznek (1931-ben), Fülöp-szigetek a Guadalupei Szűzanyának ajánlották fel országukat, melyeknek külön jelentésük van. A Guadalupe például a kígyón való győzedelmeskedőt jelenti. Az Aparecidai Miasszonyunk, Brazília védőszentje. A magyar felajánlás 1038-ban történt, sok más országot évszázadokkal megelőzve.

A Katolikus egyház, egyházatyák, egyházdoktorok

• A római katolikus egyház tanításában négy dogma szól Isten Anyjáról:

1. Mária Isten Anyja (görögül Theotokosz, latinul Mater Dei), amit az efezusi zsinat 431-ben hirdetett ki. Minden, amit a katolikus és keleti keresztények Máriáról hisznek és hirdetnek, ebben a misztériumban gyökerezik.
2. Mária szűzen foganta és szülte Szent Fiát, szüzessége örökre megmaradt. Már az Apostoli hitvallás mondja: Születék szűz Máriától.
3. Mária szeplőtelenül fogantatott, azaz az eredeti bűn nem érintette őt. E dogmát 1854-ben hirdette ki IX. Pius pápa. Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe december 8-a.
   

   A Liliomok Szűze (La Vierge au lys) - W. A. Bouguereau festménye Szűz Máriáról és a kis Jézusról
4. Halála után Mária fölvitetett a mennybe, anélkül hogy teste romlást látott volna. 1950-ben hirdette ki ennek dogmáját XII. Pius pápa. Ünnepe Nagyboldogasszony napja, augusztus 15-e.

• Szent Iréneusz (✝202) párhuzamot állított fel az első emberpár bibliai alakja Éva, és Jézus anyja Mária között: Éva engedetlensége halált hozott az emberiségre, Mária engedelmessége az életet hozta el. Iréneusz a bírósági tárgyalás motívumát használja: a bűnös Évát az ördög vádolja Isten színe előtt, míg Mária közbenjáróként/közvetítőként - mediatrix - jár el.
• Aranyszájú Szent János: "A bűnösök, bocsánatot egyedül Mária közbenjárása útján érnek el."
• Szent Efrém (✝373): "Az emberi faj(...) a te pártfogásodtól függ, benned van menedékem és védelmem. (...) A te imád hatásos a fiadnál.(...) Te az Isten igaz anyja vagy, ezért hatalmas."

A patrisztikai mariológia három nagy keleti egyházatyánál érte el tetőpontját: Szent Germánosz (✝733), Krétai Szent András (✝740) és Damaszkuszi Szent János (✝749). Mindhárman a mediatrix fogalom jelentését fejtették ki.

• Szent Germánosz: A legszentebb szűz "minden jóság manifeszt közvetítője (mediatrix)". "Senki sem érhet el kegyelemteli állapotot, kivéve általad, aki méltó voltál Istent magát hordozni méhedben." "Lehetetlen, hogy ne légy meghallgatva, Isten benned lakozván, a fiú az ő igaz és feddhetetlen anyjával. (...) És ennek okán a keresztények, felismervén nyomorúságos állapotukat, az imáikat rád bízzák, hogy Isten színe előtt bemutathasd őket."
• Krétai Szent András: Mária "a törvény és kegyelem közvetítője (mediatrix)."
• Damaszkuszi Szent János: "Miként Jákob látá a létrát, a Mennyet a Földdel összekötőt, ugyanígy te, a Mediatrix szerepét betöltve lépcsősor lettél Istennek, aki leereszkedik hozzánk, a mi gyenge természetünket felvenni, magához kapcsolni és vele egyesíteni."
• Clairvaux-i Szent Bernát (✝1153): "Ha veszedelem, megpróbáltatás, vagy kétség tör reád, gondolj Máriára, hívd segítségül Máriát. Szíved s ajkad emlegesse mindig az ő szent nevét. Őt kövesd és nem tévedsz el, hozzá fohászkodjál és nem csüggedsz el sohasem. Ha Ő fogja kezedet, nem roskadsz össze, ha Ő védelmez, nem fog el félelem. Ha Ő vezérel, nem fáradsz el, ha kegyes lesz hozzád, irgalmat találsz."
• Szent Bonaventura (✝1274): "Senki sem léphet be a Mennybe, kivéve Márián keresztül, mely kapuként szolgál; senki sem találhat Krisztusra, kivéve Máriával és rajta keresztül; aki Krisztust keresi Mária nélkül, hiába keresi."
• Sziénai Szent Bernardin (✝1444): "A Szentlélek összes ajándékát, erényét és kegyelmét Mária nyújtja; akinek óhajtja, amikor, amilyen módon és amilyen mértékben kívánja."
• Liguori Szent Alfonz (✝1787): Máriát a "Mennyek kapujának" hívják, mert senki sem léphet a Mennybe, csakis általa.
• Vianney Szent János (✝1859): "Az összes szent nagy odaadással, áhitattal viseltetik a Miasszonyunk iránt. Semmilyen kegyelem nem jön a Mennyből, anélkül hogy az ő kezén átmenne. Nem mehetünk be egy intézménybe anélkül, hogy a portással beszélnénk. Nos, a Szent Szűz a Mennyek portása."

XVI. Benedek pápa:

„	Az Egyház nem apparátus. (...) Az egyház asszony. Édesanya. Élő szervezet. Az Egyház máriás dimenziója alkotja a legerősebb és legmeghatározóbb ellenpontot az Egyház csupán szervezeti vagy bürokratikus fogalmával szemben. (...)csak akkor leszünk Egyház, ha Máriához leszünk hasonlóvá. Az Egyház eredetét tekintve, akkor született meg, amikor Máriában kimondta az „igent” (értsd az Isten akaratára. A szerk.). Ez a zsinat legmélyebb vágya, ébredjen fel újra lelkünkben az Egyház. Mária megmutatja az utat.	”

Szűz Mária

Grignon Szent Lajos (✝1716):

„	A Máriát hitelesen tisztelő lélek Jézus szeretetét keresi Mária által, s a Szent Szűz hiteles tisztelete arra irányul, hogy Jézus Krisztust tökéletesen megtaláljuk, Őt gyengéden szeressük, és neki hűségesen szolgáljunk.	”

A katolikus Mária-tisztelet talán legjobb összefoglalója IX Piusz pápa Ineffabilis Deus bullája:

Ezért, amint Krisztus, a közvetítő Isten és ember között, fölvevé az emberi természetet, kitörölte az írást a minket elítélő nyilatkozaton, és diadalmasan a keresztre helyezte, úgy a Legszentebb Szűz, vele egyesülten a legbelsőségesebb és feloldhatatlan kötelékben vele együtt és rajta keresztül örök ellenségeskedésben a gonosz kígyóval, a lehető legteljesebb mértékben győzedelmeskedett a kígyó fölött és szétzúzta fejét a szeplőtelen lábával.

Amint látjuk, Piusz pápa, több mint 1600 évet átívelve ugyanazt fejti ki, amiről már Iréneusz is írt.

Ortodox kereszténység

Az ortodox egyházak ugyan szintén hirdetik a 4. dogma tartalmát: Mária felvitele a mennybe halála után, de ez nem dogma. Illetve Máriáról beszélnek úgy, mint panhagia - „teljesen szent”.

A római katolikus értelmezéstől eltérően az ortodox kereszténységben Mária az (eredendően) bűnös emberiséghez tartozik.

Protestáns egyházak

A legtöbb protestáns egyház és közösség nem fogadja el Mária bűntelenségének és mennybevételének dogmáját, mivel szerintük annak nincs bibliai alapja, valamint azt a katolikus tanítást sem, hogy egész életében szűz maradt. Elvetik azt is, hogy imádkozzanak hozzá közbenjárásért, segítségért, mert az Újszövetség alapján csak egy a közbenjáró Isten és az emberek között: Jézus Krisztus.

Mária csak egy eszköz volt Isten kezében, akiben ő alkotva lett és aki őt megszülte, de a protestánsok szerint nem volt az ő "istenanyja" (theotokosz), ahogy a katolikusok és ortodoxok veszik őt.

Luthernek eleinte nem állt szándékában kivetni Máriát a hitéletből, hiszen a Magnificathoz szép „Commentart” is írt. Először meggyőződése volt, hogy Mária Isten és az emberek közötti közvetítő, később azonban elutasította közvetítő szerepét. Kijelentette, hogy bár Mária sok erényt birtokol, nem tud közbenjárni a bűnösökért.

Míg maguk a reformátorok ragaszkodtak a régi egyház dogmatikai kijelentéseihez, és csak a teológiai spekulációkat, valamint a jellegzetesen katolikus Mária-tiszteletet utasították el, a későbbi reformált kereszténységben egyre inkább háttérbe került Mária alakja.

A mai protestáns irányzatok elutasítják a Mária-tiszteletet, érvül hozván fel hogy az őskereszténységben sem volt jellemző. Jézus kijelentette, hogy aki követi őt és megtartja a parancsolatait, az közelebb áll hozzá, mint az ő anyja. Soha nem szólította fel az embereket, hogy magasztalják Máriát, és Jézus tanítványai és az első keresztények nem is tették ezt.

Bírálók, és katolikus álláspontok

• "Mária alig néhány helyen szerepel a Szentírásban, ez bizonyítja hogy kevésbé fontos figura."

Mária Jézus életének összes fontosabb eseményénél jelen van. Fogantatásánál (Lk 1:31), születésénél (Mt. 1:25), körülmetélésénél (Lk 2:21), gyerekkoránál (Lk 2:41-50) ifjúkoránál (Lk 2:51-52), első csodájánál (Jn 2:1-11), működésének kezdetén (Jn 2:12), halálánál (Jn 19:25), mennybemenetelekor (Apcsel 1:9-14), és Pünkösdkor (ApCsel 2:1-4). Az evangéliumok íróit elsősorban Krisztus személye foglalkoztatta, mivel az egész keresztény tanítás Krisztusból vezetődik le, a mariológia a krisztológiából következik. Egy másik lehetséges ok hogy az ősevangéliumok szerzői Mária alázatát kívánták hangsúlyozni azzal, hogy csakis az elengedhetetlenül fontos helyeken szerepeltették.

• "Mária tisztelete és magasztalása nincs benne a Bibliában"

Máriát először Gábriel arkangyal magasztalja a Bibliában: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” (Lk 1,25-38) Ebből lett az Üdvözlégy Mária keresztény ima. Máriát az Újszövetségben mintegy hatszor nevezik áldottnak. Mária tisztelete implicite itt már jelen van, ha nem is explicit felszólításként. Amennyiben elfogadjuk hogy a Szentlélek működik az egyházban és az apostolok és egyházatyák ránkhagyta szent hagyományt, akkor Mária tisztelete szerves kibontakozása a Szentírásban leírottaknak.

• "Jézus soha nem szólította fel az embereket hogy magasztalják Máriát, és Jézus tanítványai és az első keresztények nem is tették ezt."

Jézus sokmindenre "nem szólított fel", pl az Úr napja megülésére sem. De a bizonyíték hiánya még nem a hiány bizonyítéka. Az első keresztények élete folyamatos üldöztetésben és sokszor vértanúságban telt, lásd keresztényüldözések, egy velük ellenséges államhatalom égisze alatt, ennek folytán az őskeresztény imaéletről csak töredékes feljegyzéseink vannak. Az első Mária-imát (Sub tuum presidium) a 200-as évekből ismerjük (lásd föntebb, a Tisztelete fejezet).

• "Jézus kijelentette, hogy aki követi őt és megtartja a parancsolatait, az 'közelebb áll hozzá', mint az ő anyja."

A szóbanforgó szövegrészlet: "Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám." A Keresztényeknek lelki kapcsolatuk van Krisztussal, amely fontosabb bármely vérségi kapcsolatnál. Jézus a vérségi kapcsolatot jellemezte általában a lelki kapcsolattal szemben. Jézus az ő és édesanyja közötti lelki kapcsolatról itt nem beszélt. Ha azt mondaná, amit a protestánsok feltételeznek, akkor az Újszövetség ellentmondásba keveredne önmagával (lásd Lk 1:28,42,49), ami még a protestánsok szerint is lehetetlen.

Jézus nem megszüntetni jött a törvényt, hanem teljessé tenni (Mt 5,17). A törvénybe tartozik, hogy "Tiszteld apádat és anyádat" (Kiv 20).

• Mária esetében a kérdés az, hogy nevezhető-e „Isten anyjának”, vagy meg kell elégednie az „ember anyja” megszólítással. A legtöbb protestáns egyház szerint Mária egy eszköz volt Isten kezében, Jézus földi életéhez, és nem nevezhető Isten anyjának, miután Jézus öröktől fogva létezett.

A katolikus válasz erre az, hogy aki embernek nevezi Jézust, az nem ismeri fel benne az Urat, azaz nem keresztény, és nem is hívő. Tehát ha Jézus az Isten Fia, akkor nem elégedhet meg hívő az „ember anyja” kifejezéssel sem, mert Jézus hozzánk hasonló emberi alakot felvett, Isten. Erre kiáltott fel Proklosz konstantinápoly pátriárka, "nem megistenített embert prédikálunk, hanem a megtestesült Istent valljuk!" A megtestesülése az anyaméhben kezdődött. Az efezusi zsinat eretnekeknek nevezi azokat a nesztoriánusokat, akik Jézusban embert is meg Istent is láttak, amolyan keveredést.

Alexandriai Kürillosz akadékoskodóknak nevezi azokat, akik azt kérdezik, hol van a Szentírásban írva az, hogy Mária Isten anyja lenne?

„	Mert ma született az Üdvözítő, aki a felkent Úr. (Lk 2.11)	”

Nem azt mondja az evangélium, hogy majd amikor a gyermek felnő, ő lesz az Úr. És nem is azt, hogy „akit felkent az Úr”. Hanem születése pillanatában már Úr. Továbbmenve

„	Erzsébetet pedig eltöltötte a Szentlélek: Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse. De hogyan lehet az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám?	”

kérdezi Erzsébet Szűz Máriát, amikor áldott állapotban látogatást tesz Erzsébetnél. Mint Lukács írta a Szentlélek mondatta Erzsébettel azt, hogy az Úr az, aki Szűz Mária testében foglal helyet. Tehát Mária Istenszülő. A test felvételében nem történt semmi változás. Máriát, Isten éppúgy öröktől készítette fel Isten, - hogy minden bűntől mentes testből születhessen az Isten Fia -, hogy majd ő fogja megszülni, mint ahogy Jézus öröktől fogva létezett.

Michelangelo: Pieta.

• Jézus soha nem magasztalta vagy dicsőítette a földi anyját, Máriát, hanem egyenlőként kezelte őt a többi emberrel. Továbbá kijelentette, hogy aki követi őt és megtartja a parancsolatait, az közelebb áll hozzá, mint az ő anyja. Soha nem szólította fel az embereket, hogy magasztalják Máriát, és Jézus tanítványai és az első keresztények nem is tették ezt.

Szűz Mária szerepe a katolikus hitéletben közvetítő jellegű. Ő az anya - a Fájdalmas anya -, aki gyermeke elvesztése által érzett fájdalmában, ott a Golgotán Jézus halála pillanatában egyesült szíve Jézuséval. Ezért mindazok, amik Jézus parancsolatainak megtartásával kér tőlünk, egyenlő Szűz Mária közvetítő kéréseivel. Ő az egyház anyja, és nem különálló istennő.

• A Mária-kultusz legkezdetibb nyomai a 2. század kereszténységében kezdtek feltűnni. A keresztény írók Máriát mint Isten anyját kezdték el magasztalni. A 4. századtól kezdve Máriának a kultusza már olyan mértékben kibontakozott, hogy tiszteletére templomokat is építettek.

Sok olyan Szűz Mária-jelenés van, ahol Szűz Mária maga kérte, hogy ott tiszteletére templomot építsenek a hívők.

• Amikor a pogány szokások bekerültek a kereszténységbe, Máriát a pogány anyaistennők mintájára az istenanyaság méltóságával és jelzőjével tüntették ki. Az ősi germánok egy Hertha nevű szüzet imádtak, egy gyermekkel a karjaiban. A skandináv népek Disa-nak nevezték a gyermekét karjaiban tartó anyaistent. Az etruszkok a Nutria nevet adták neki, a druidák között Virgo-Patitura volt „Isten-anyja”, akit imádtak. Az első századokban a kialakuló katolikus keresztény egyház a pogánysággal rengeteg kompromisszumot kötött, hogy a pogányokat át tudják téríteni a saját vallásukra. Ahelyett, hogy a kereszténység elkülönült volna a világtól, a világi rendszer részévé vált, és a pogány szokásokat fenntartották illetve beépítették a keresztény szertartások közé.

Erre a katolikusok úgy tekintenek, mint Isten tervének nagyívű része, amelyben felkészíti és elvezeti az embereket a legkiválóbb anya által, az Isten Fiához, Jézushoz az embereket. (A legfontosabb szertartás az eucharisztia egyáltalán nem a pogányoktól jött.)

• Mária isten-anyaságának hirdetésével az 5. század elején Nesztoriosz konstantinápolyi püspök szembeszállt, az efezusi zsinaton megtárgyalták nézeteit, mire őt az egyház kiközösítette és száműzte.

Nesztoriosz ezt állította: „nem hordta ki a méhében, nem szoptatta, nem pólyálta be senki.” Ezért nem lehet Istenszülő. Azonban nem emiatti tévedése miatt átkozták ki, hanem hogy ellentmondásba került ember és Isten fogalmával Jézus szerepének meghatározásában (Lásd Tizenkét anatéma), és a felsorakoztatott érvek hatására sem változtatta meg nézeteit.

Szüzessége

Szüzessége Jézus születése előtt

A keresztény hagyomány kritikusai felvetik, hogy a szüzesség egy félrefordított szó, mely csak fiatal lányt jelent, azt egyértelműen csak Máté és Lukács használja. Valóban fiatal lányt jelent elsősorban, de az eredeti héberben alma(h), jelentése fiatal lányt és szüzet is. Az alma(h) eljegyezhető szűz lányt és a betulah el nem jegyzett szüzet jelent. Evvel szemben a férjezett nőt az isa héber szó takarja.

Máté evangéliuma a jóval korábban Izajás prófécia beteljesedésére hivatkozik, "Ezért az Úr maga ad jelet: Íme a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmanuelnek fogja hívni." (Iz 7,14). Amikor a Bibliát - az ószövetség könyveit - lefordította 70 zsidó héberről görög nyelvre, mindegyik a görög parthenosz azaz szűz szót választották. Izajás folytatja, övé lesz Izrael, "csodálatos tanácsadó, erős Isten, örökkévalóság Atyja, béke fejedelme." Aranyszájú Szent János mondja, "ugyan miféle jel ha a szűz a házasság törvénye alá tartozott volna? A jelnek a szokásostól eltérőnek kell lennie!" írja. Evvel visszautasítja azokat a véleményeket, akik azt beszélik egy átlagos fiatal nőnek a szüzesség elvesztése utáni szülésére kell gondolni.

Lukács és Máté szüzességet ír, Márk - aki a legrégebbi evangéliumot írta - máshogyan utal erre: "Nem az ács ez, Mária fia...?" (Mk 6,3) a zsidó irodalomban Jézus az egyetlen akit anyjáról neveztek el és nem az apjáról. Mert apja után nevezik el a gyermeket. (Ez a megnevezés a Koránban is többször ismétlődik, "Jézus, Mária fia".). János pedig, "aki nem vérnek vagy testnek a vágyából, és nem is a férfi akaratból, hanem Istentől született" (Jn 1,13).

Az esszénusok istenfiúságot vallottak. Közösségi Szabályzatukban említik "Isten nemzi a Messiást" (1 QSa 2,11-12). Ez kizárja a férfi közreműködését.

Szüzessége Jézus születése után

A Máté szerinti evangélium Jézus testvéreit említi (Máté evangéliuma 13:54-56).

A katolikus egyház dogmaként tartja nyilván, hogy mindig szűz, előtte, szülés közben és utána is. Isten erejének tudható be ez. További állásfoglalása és a történeti kutatások alapján ebben a korban elterjedt volt a testvér szó használata a család tágabb rokoni kapcsolatainak kifejezésére is (az arámi illetve héber nyelvben), ez az ószövetségi írások elemzésével egyértelműen megállapítható. Fellelhetőek pontosabb családfa-leírások, ahol az unokatestvéreket egyszerűen testvérként említik, például a (1 Krónikák 23,21-22)-ben (Szintén héber nyelven íródott). A Károlyi-bibliafordítás – megkerülvén a problémát – atyjafiainak nevezi őket. A testvér szó használatát a görög evangéliumokban a katolikus érvelés az arámi nyelv hatásának tartja, míg ezt az érvelést a protestánsok többsége és egyes ortodoxok elutasítják.

Az arámi nyelvben nem létezett külön szó az unokatestvérre, ellenben az ógörögben igen, az evangéliumok és az apostoli levelek pedig ezen nyelven íródtak. A galatabelieknek írt levélben Pál apostol írja: „Az apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem Jakabot az Úr testvérét”. Viszont a Kolossebelieknek írt levélben használja az unokatestvér szót (Kolosse 4:10): „Köszönt titeket Aristárkhus, az én fogolytársam, és Márk, a Barnabás unokatestvére.” Vitatott, hogy Pál apostol miért használta volna a testvér szót, ha használhatta volna az unokatestvér szót is.

Máté evangéliuma azt mondja József és Mária jegyességének idejéről, hogy József, „nem ismerte meg őt, addig amíg meg nem szülte első fiát – akit Jézusnak nevezett el.” Az „ismerte meg” kifejezés a héberben a szexuális egyesülésre is vonatkozik, és a görög is megtartotta ezt a kifejezésmódot. A katolikus érvelés szerint ez nem támasztja alá, hogy utána Mária elvesztette a szüzességét, hiszen csak a születésig tartó időszakról ad információt.

További érvek a katolikus teológusok részéről, hogy Mária részvétele a húsvéti zarándoklaton a 12 éves Jézussal nem lenne magyarázható, ha még kisebb gyermekeit kellett volna gondozni, illetve, hogy a testvérei (unokatestvérei), ha fiatalabbak lettek volna, nem léptek volna fel ellene olyan tiszteletlenül mint azt a Márk 3,31-35 és János 7,2-5 említi. Így ezek a "testvérek" csak Jézus idősebb unokatestvérei lehettek. Az, hogy Jézus a kereszten az egyik tanítványára, Jánosra bízza anyját, a katolikus érvelés szerint szintén annak a bizonyítéka, hogy nem voltak testvérei.

Ökumenizmus

Ernst Deger - Madonna és gyermek

A katolikus egyház törekvése az ökumenizmus, amely célja Jézus felhívása, hogy egységben tiszteljük az Atyát. A katolikusok Szűz Máriában látják ennek a célnak megvalósulását, hiszen a muzulmánok is elismerik és tisztelik Szűz Máriát. Másrészt a protestánsok nem emelik be Szűz Máriát az üdvtörténetbe. Párbeszédet hirdettek, hogy a bírálatok magyarázatra kerüljenek és meg legyen magyarázva Szűz Mária helye az üdvtörténetben. A katolikusok népies szárnya úgy gondolja Szűz Mária saját maga mutatja meg az utat a Szűz Mária-jelenésekkel, ezért anyai közvetítő szerepe van a valamit imával kérő hívő, és Jézus között.

Nagyobb Mária-jelenések színhelyei

A katolikus hagyomány szerint Mária mennybevitele után többször megjelent földi embereknek, különösen a 19. és 20. század során, hogy imádságra és bűnbánatra szólítson. Egyházilag elismert jelenések: Guadalupei Szűzanya (1531), Fátima (1917), Lourdes (1858), Párizs (1830), La Salette-i Mária-jelenés (1846), Beauraing-i Miasszonyunk (1932), Banneux-i Miasszonyunk (1933), Siracusai Könnyező Madonna (1953).

Sok helyen csodatévő Mária-képet vagy Mária-szobrot tisztelnek. Kialakulása egy-egy egyházi által elismert csodának vagy Mária-jelenésnek köszönhető. Ilyen például a japán Akitai Miasszonyunk, az olasz Siracusai Könnyező Madonna, mexikói Guadalupei Szűzanya. A Mária-kegyhelyek a Szűz Mária-tisztelet kiváltságos helyei.

Szűz Mária és a Kisjézus (Perzsa miniatúra)

Mária az iszlámban

Máriát a Korán Mirjam vagy Marjam néven 72 alkalommal említi, mint Jézus próféta szűz anyját, az egyetlen bűntelent. Mohamed próféta a négy legtökéletesebb nő egyikének tartotta Szűz Máriát. Máriát anyja nevezte el és Istennek ajánlotta ezekkel a szavakkal: „Nálad keresek menedéket őneki, és szintúgy utódainak a megkövezett Sátán ellen.”

„	...ne mondjatok Istenről mást, csak az igazat. A megváltó Jézus, Mária fia, csupán Isten küldötte, és az Ő Szava, amit Máriának adott és az Ő Lelke. (Korán)	”

Az muszlimok elvetik a Mária-tiszteletet, mert szerintük egyedül Istent illeti a tisztelet és a dicsőség. Nincs szükség közvetítőkre sem Isten és az emberek között, így Mária sincs olyan helyzetben, hogy közvetítsen Isten felé. Máriának és más szenteknek a kultuszát, ikonjaiknak, szobraiknak a tiszteletét a bálványimádás egy formájának tekintik.

„	Akikhez (a hitetlenek) Allahon kívül fohászkodnak, azok nem teremtenek semmit, hanem ők maguk is teremtettek. Halottak (ők), nem élők, nem tudják, mikor lesznek fel támasztatva. A ti istenetek egyetlen Isten! Allah, az Örökkévaló. Nem nemzett és nem nemzetett. És nincs senki hozzá hasonló!	”

Madonnaábrázolások a művészetben

Kifogyhatatlan gazdagságban ábrázolják Szűz Máriát a kis Jézussal a nyugat-eurázsiai művészetekben. A születés utáni boldog istenanyát bemutató alkotások mellett az élet másik pólusán is gazdag az ábrázolása: a Golgotán a kereszt alatt álló Istenanya és a fiát ölében tartó pieta ismert művészeti alkotások.

Szűz Mária leggyakoribb művészeti megjelenítései az Újszövetségi Bibliából ismert jelenetek közül az Angyali üdvözletben, a Kánai menyegzőn, A kis Jézus bemutatása a templomban, a Menekülés Egyiptomba eseményein található. Albrecht Dürer Szűz Mária életét fametszetsorozatban dolgozta fel.

Az ortodox egyház szerint csak szigorú szabályok szerint lehet ábrázolni a szenteket, az Istenanyát. Ezek festett ikonok, amelyeket Istenanya-ábrázolások szerint típusokba oszthatóak. Szent Lukács - a festők védőszentje - háromszor is megfestette még életében Szűz Mária arcát. Ez lett a három alaptípus:

• Glükophilusza - a „Meghatódott Istenanya” anyát és fiát, gyengéd ölelésben ábrázolják. Eleusza amikor a Mária arca hozzáér Jézuséhoz.
• Hodigitria - az „Útmutató” Mária-ikontípus az, amikor anyja fiára mutat: Ő „az út, az igazság és az élet”.
• Orans - „A Jel Istenanya” szemből ábrázolható. Mária ovális medalliont visel, amelyben oda festik Krisztus-Immánuelnek a Megváltó megtestesülés előtti képét. Ennek alapja egy Ószövetségi jövendölés: „Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Igen, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el” (Izajás 7.14).

• 

  Az „örmény Michelangelo” Madonnája az aktamári templom falán.

• 

  Vlagyimiri Istenszülő (12. század)

• 

  Lukács evangélista még életében megfesti Szűz Máriát. Vlagyimiri ikon

• 

  Veit Stoss oltárképe a krakkói Szűz Mária székesegyház oltárképén: Mária megkoronázása.

• 

  A Mária Elszenderülése templom magyar vonatkozású kápolnája az altemplomban, Jeruzsálemben

• 

  Angyali üdvözlet, örömhírvétel Gábriel arkangyaltól

• 

  Caravaggio: Sírbatétel. 300x203 cm, olaj, vászon. Ma: Róma, Pinacoteca Vaticana

• 

  Caravaggio: Sírbatétel részlet: Mária feje

• 

  Caravaggio: Mária halála

Katolikus Mária-ünnepek

A csíksomlyói kegyszobor. Gyönyörű nevet adtak a csíkiak és a csángók a csíksomlyói kegyszobornak „Babba Mária, a napba öltözött Boldogasszony”

Az 1970-es liturgikus reform után

• január 1. Szűz Mária, Isten Anyja
• február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony (Jézus bemutatása a templomban)
• február 11. Lourdes-i Boldogasszony, 1993 óta a Betegek világnapja az egyházi ünnepek között.
• március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony (angyali üdvözlet)
• május 13. Fatimai Boldogasszony
• Jézus Szent Szíve ünnepe utáni szombaton - Mária Szeplőtelen Szíve
• július 2. Sarlós Boldogasszony (Mária látogatása Erzsébetnél)
• július 16. Kármelhegyi boldogasszony
• augusztus 15. Nagyboldogasszony (Mária mennybevétele)
• augusztus 22. Szűz Mária királynő
• szeptember 8. Kisboldogasszony (Mária születése)
• szeptember 12. Mária szent neve
• szeptember 15. Fájdalmas anya
• október 7. Rózsafüzér királynője
• október 8. Magyarok Nagyasszonya
• november 21. Szűz Mária bemutatása
• december 8. Szűz Mária szeplőtelen fogantatása

Az 1970-es liturgikus reform előtt

• Mária eljegyzése - január 23.
• Gyertyaszentelő Boldogasszony (Jézus bemutatása a templomban) - február 2.
• Lourdes-i Boldogasszony - február 11.
• Gyümölcsoltó Boldogasszony (angyali üdvözlet) - március 25.
• Hétfájdalmú Szűz - feketevasárnap utáni péntek.
• Mária, jó tanács Anyja - április 26.
• Jó Pásztor Anyja - május első vasárnapja.
• Fatimai Boldogasszony - május 13.
• Úti Boldogasszony (Keresztények Segítsége) - május 24.
• Mária Szeplőtelen Szíve - Úrnap nyolcadát követő szombat.
• Mindenkor Segítő Szűz Mária - június 27.
• Sarlós Boldogasszony (Mária látogatása Erzsébetnél) - július 2.
• Kármelhegyi boldogasszony - július 16.
• Angyalok Királynéja - augusztus 2.
• Havas Boldogasszony (egy Rómában történt csoda emlékünnepe) - augusztus 5.
• Nagyboldogasszony (Mária mennybevétele) - augusztus 15.
• Mária hét öröme - augusztus 27.
• Kisboldogasszony (Mária születése) - szeptember 8.
• Mária Szent Neve - szeptember 12.
• Fájdalmas anya vagy Boldogasszony - szeptember 15.
• Fogolykiváltó Boldogasszony - szeptember 24.
• Rózsafüzér Királynője - október 7.
• Mária istenanyasága - október 11.
• Mária tisztasága - október 16.
• Boldogasszony bemutatása - november 21.
• Szűz Mária szeplőtelen fogantatása - december 8.
• A loretói ház átvitele - december 10.
• Mária szülésének várása - december 18.

Lásd még

• Mária-tisztelet Magyarországon
• Szűz Mária-jelenések
• Mária-kegyhelyek
• Római katolikus mariológia
• Częstochowai Fekete Madonna

Irodalom

• Barna Gábor (1990): Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon. Panoráma Kiadó, Budapest, pp. 175 p.
• Bálint Sándor (1944): Boldogasszony vendégségében. Veritas Könyvkiadó, Budapest

További tudnivalók

• Török József: A szeplőtelen fogantatás dogmájának története
• Mária ünnepek
• Gánóczy Sándor: Mária Luther, Kálvin és a II. Vatikánum teológiájában. In: Vigília. 2005/7.