Folytonos függvény
A matematikában, közelebbről a matematikai analízisben egy f függvény folytonossága az x helyen azt jelenti, hogy x kis megváltoztatása esetén a hozzá tartozó függvényérték, az f(x) is csak kicsit változik. A „kis változás” matematikailag a határérték segítségével értelmezhető. A folytonosság lokális (helyi) tulajdonság, a függvény értelmezési tartományának egy pontjában definiált fogalom (pontbeli folytonosság).[1]
A korlátos és zárt intervallumon értelmezett valós függvények esetén beszélhetünk intervallumon való folytonosságról. (Vö.: Darboux-tulajdonság.) Ez utóbbiak szemléletesen mutatják a folytonos függvényekről alkotott intuitív képet, miszerint ezeknek a grafikonja a ceruza felemelése nélkül megrajzolható.
Némileg bonyolultabb, illetve szerteágazóbb probléma a görbék ill. más geometriai alakzatok folytonosságának kérdése általában. Ezzel a topológia foglalkozik. A probléma részben visszavezethető a valós-valós függvények folytonosságának és határértékeinek vizsgálatára, de ettől függetlenül és jóval általánosabb keretek között, pl. v. mely topológiai axiómerendszer vagy struktúra segítségével is tárgyalható.
Tartalomjegyzék
Pontbeli folytonosság[szerkesztés]
Definíció[szerkesztés]
Azt mondjuk, hogy a valós számok egy A részhalmazán értelmezett f: A → R függvény folytonos az értelmezési tartományának egy u pontjában, és ezt -val jelöljük, ha minden ε pozitív számhoz létezik olyan δ pozitív szám, hogy minden olyan x ∈ A számra, amely u-tól δ-nál kisebb mértékben tér el, teljesül, hogy az f(x) függvényérték ε-nál kisebb távolságra van f(u)-tól. Azaz
Magyarázat. a függvény u-beli folytonossága azt jelenti, hogy akármilyen kicsi ε hibakorlátot is szabunk, mindig lesz az u körül olyan kis ( u-δ, u+δ ) intervallum, amelyen belüli x-ekre a függvény f(x) értékei a hibakorlátnál – ε-nál – kisebb mértékben térnek el f(u)-tól.
Folytonosság jellemzése határértékkel[szerkesztés]
Legyen f a valós számok egy A részhalmazán értelmezett, valós értékű függvény és legyen u ∈ A. Az, hogy az f függvény az u pontban folytonos, egyenértékű azzal, hogy
- u az A-nak vagy izolált pontja, vagy
- u az A-nak torlódási pontja és létezik az f(u)-val egyenlő határérték.
u torlódási pontja A-nak, ha bármely pozitív ε-hoz létezik A-nak olyan u-val nem egyenlő eleme, melynek távolsága u-tól kisebb, mint ε. A-nak izolált pontja u, ha nem torlódási pontja, azaz létezik olyan pozitív ε, melyre A-nak nincs más eleme az (u-ε , u+ε) nyílt intervallumban, csak u.
Átviteli elv[szerkesztés]
Ezt még Heine-féle definíciónak illetve a folytonosságra vonatkozó átviteli elvnek is szokták nevezni.
Az f valós számok halmazának egy A részhalmazán értelmezett valós értékű függvény akkor és csak akkor folytonos az u ∈ A pontban, ha minden, az értelmezési tartományában haladó, u-hoz konvergáló (xn) sorozat esetén a függvényértékek (f(xn)) sorozata is konvergens és az f(u) számhoz tart, azaz
Halmazon való folytonosság[szerkesztés]
Azt mondjuk, hogy egy f függvény folytonos az értelmezési tartományának egy H részhalmazán, és ezt -val jelöljük, ha f folytonos a H halmaz minden pontjában. Röviden csak azt mondjuk, hogy f folytonos, és ezt -vel jelöljük, ha f folytonos az értelmezési tartományán.
Uniform folytonosság[szerkesztés]
Ha és a valós számok részhalmazai, akkor az függvény uniform folytonos, ha bármely -ra létezik , úgy, hogy bármely , teljesül, hogy . A folytonosság és az uniform folytonosság között az a különbség, hogy az uniform folytonosság esetén a értéke csak -tól függ, magától az ponttól nem.
Abszolút folytonosság[szerkesztés]
Legyen a valós számok egy intervalluma. Az függvény abszolút folytonos az halmazon, ha bármely pozitív -hoz létezik egy pozitív , úgy, hogy bármely véges sorozatára a páronként diszjunkt részintervallumoknak teljesül, hogy:[2]
- -ra igaz :.
Az alábbi állítások a valós függvényre vonatkozóan az kompakt intervallumon ekvivalensek:[3]
- abszolút folytonos;
- -nek majdnem mindenhol létezik egy deriváltja, amely Lebesgue-integrálható és bármely -re az intervallumon;
- létezik egy Lebesgue-integrálható függvény intervallumon, úgy, hogy bármely -re az intervallumon.
Ha a fentiek teljesülnek, akkor majdnem mindenhol . Az első és harmadik pont ekvivalenciáját a Lebesgue-integrálás alaptételének nevezik.[4]
Szakadás[szerkesztés]
A valós-valós függvények leképezését legtöbbször egy képlettel adják meg. A függvény vizsgálata, vagyis analízise legtöbbször annak az halmaznak (értelmezési tartomány) a meghatározásával kezdődik, amelynek minden pontjában értelmezhető a képlet műveletsora, azaz kiszámítható, tehát létezik a megfelelő helyettesítési érték.
Szinguláris pont[szerkesztés]
Ha a szakadási helyen a függvény határértéke ±∞, akkor szingularitásról beszélünk.
Megszüntethető szakadás[szerkesztés]
Ha egy hely a függvény szakadási helye, ahol a határérték létezik és véges, akkor képlet hozzárendelését kiegészítve a előírással, a (grafikon) szakadása megszüntethető.
Ugráshely[szerkesztés]
Egy hely a függvény ugráshelye, ha létezik mind a bal-, mind a jobb oldali határérték és ezek egyike megegyezik a függvényértékkel.
Elsőfajú a szakadás,[szerkesztés]
ha a függvénynek a helyen van bal oldali és jobb oldali határértéke, de ezek vagy különbözők, vagy a közös érték nem egyezik meg az helyettesítési értékkel. (A gyakorlati alkalmazásoknál ez utóbbi esetben is megszüntethető a szakadás.)
Másodfajú a szakadás,[szerkesztés]
minden egyéb esetben.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Hivatkozások[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Kezdetben a folytonosságnak egy sokkal pontatlanabb, ugyanakkor igen szemléletes intuitív képe is élt: nevezetesen, a folytonos függvények görbéje (ill. a görbe ábrázolt darabja) megrajzolható az íróeszköz „felemelése” nélkül. A tizennyolcadik század második felétől kezdve a számtalan „topológiailag elfajult” függvénygörbe (ide tartoznak például a fraktálszerű görbék, mint pl. a Poincaré-görbe) felfedezése meglehetősen tarthatatlanná tette ezt a képet.
- ↑ Royden 1988, Sect. 5.4, page 108; Nielsen 1997, Definition 15.6 on page 251; Athreya & Lahiri 2006, Definitions 4.4.1, 4.4.2 on pages 128,129. The interval I is assumed to be bounded and closed in the former two books but not the latter book.
- ↑ Nielsen 1997, Theorem 20.8 on page 354; also Royden 1988, Sect. 5.4, page 110 and Athreya & Lahiri 2006, Theorems 4.4.1, 4.4.2 on pages 129,130.
- ↑ Athreya & Lahiri 2006, before Theorem 4.4.1 on page 129.