Levél (botanika)
A levél (folium) a növények hajtástengelyének korlátolt növekedésű, klorofillban gazdag, fotoszintetizálást végző oldalszerve. Általában lapos, vékony és szélesen elterülő, mert így biztosítható a legszorosabb kapcsolat a levélben található, asszimilációt végző táplálószövet és a fény között. A megvastagodott, módosult levél folyadékot és tápanyagokat raktározó szerepet is ellát. A raktározáson túl bizonyos módosult levéltípusok az asszimiláció alapfeladatán túl más funkciókat is elláthatnak. A legfeltűnőbb ilyen módosulat a virág, melynek majd minden alkotórésze levél eredetű.
A kutatók bebizonyították, hogy a levelek mérete, valamint széleik fogazottsága a növények földrajzi elhelyezkedésétől, valamint az éghajlati sajátosságoktól is nagyban függ. Melegebb vidékeken a növények kisebb leveleket hoznak, amelyek szélei kevésbé sűrűn fogazottak, mint hidegebb vidékeken élő társaiké.[1]
Tartalomjegyzék
Levéltípusok[szerkesztés]
Kifejlődésük sorrendje szerint[szerkesztés]
A sziklevél (cotiledon) feladata a táplálék biztosítása a növény számára addig, amíg az ki nem fejleszti a táplálék felvételéhez és az asszimilációhoz szükséges szerveket. Számuk az egyszikűek esetén egy, a kétszikűek esetén kettő, a nyitvatermők esetén kettőnél több is lehet.
Az elsődleges levél (primer levél) a közvetlenül a sziklevelek után elsőként kifejlődő levél, mely alakjában gyakran különbözik a fajra jellemző további levelektől.
A másodlagos levél (szekunder levél) az elsődleges levelek után kifejlődő, immár a fajra jellemző alakú és funkciójú levél.
Osztottságuk szerint[szerkesztés]
.png)
Az egyszerű levél levéllemeze lehet osztott, de az egyes részek nem különülnek el egymástól teljesen. Fő részei a levélalap, a levélnyél és a levéllemez, valamint a pálha, ami a levélalap gyakori függeléke. Ezek közül egy vagy több is hiányozhat. A perjefélék esetében például nem beszélhetünk elkülönülő levélalapról és levélnyélről, hanem az úgynevezett levélhüvelyről. A tűlevél, vagy a ciprusfélék pikkelylevelei is más felépítésűek.
.png)
Az összetett levél lemeze teljesen elkülönülő részekre, úgynevezett levélkékre tagolódik. Ez jellemző például a pillangósvirágúakra. A levélkék elrendeződése alapján tenyeresen vagy ujjasan (azaz a levélnyél egy pontjából kiindulóan elhelyezkedő), illetve szárnyasan (a nyélen különböző pontokból növően) összetett leveleket különböztetünk meg. Az előbbi esetben tovább rendszerezhetünk a levélkék száma alapján illetve hogy a levélkék nyelesek-e vagy nem. A szárnyasan összetett levél lehet félbe-, páratlanul és párosan szárnyalt, illetve a levélkék levélnyélen való elhelyezkedése alapján megkülönböztetünk átellenesen, váltakozóan, lantosan és csúcs felé kisebbedő levélkéjű leveleket.[2]
Elhelyezkedésük szerint[szerkesztés]
Az allevél a föld alatti, pikkelyszerű, barnás színű, vagy a szár föld feletti részén a rügyeket védő levél. Ilyenek a hagyma tönkjét burkoló húsos pikkelylevelek is.
A lomblevél elsősorban az asszimilációért felelős növényi rész. Az alacsony megvilágításhoz alkalmazkodott levelet árnyéklevélnek, a magas megvilágításhoz alkalmazkodottat fénylevélnek is nevezik.
A fellevél a lomblevelek szintje fölött, általában a virágzatokban helyezkedik el, nem elsősorban az asszimiláció a feladata. Típusai:
- Murvalevél – a lomblevelektől kissé eltérő alakú levél, melynek hónaljából virág ered.
- Gallérlevél (gallér és gallérka) – a gallér főleg az zellerfélék és a kutyatejfélék ernyős virágzatának tövében található fellevél, a gallérka az összetett ernyőt alkotó ernyőcskék fellevele.
- Pelyva és toklász – elsősorban a perjefélékre jellemző, a füzérkék tövén növő fellevél.
- Fészekpikkely – a fészekvirágzat kiszélesedett virágtengelyét kívülről borító fellevelek.
- Kupacs – némely fafajra jellemző, a makktermést beborító kupacsot alkotó fellevelek.
- Buroklevél – főleg a kontyvirágfélékre jellemző, a torzsavirágzatot burkoló fellevél, de ilyen a kukorica csövét burkoló levél is.
Módosult levelek[szerkesztés]
.jpg)
- A tövis némi fizikai védelmet jelent a növényevő állatokkal szemben, bármely növényi szervből kifejlődhet (legritkábban a gyökérból). A levél eredetű tövisek létrejöhetnek a levél (például borbolya), vagy a pálha (fehér akác, szukkulens kutyatej) módosulásával.
- A kacs támasztó, kapaszkodó módosulat, szintén nem csak levél eredetű lehet. Levél eredetű a tökfélék támasztékra csavarodó, vagy a vadszőlő tapadókorongokkal kapaszkodó kacsa. A sarkantyúka (Tropaelum) levélnyél eredetű kapaszkodószervvel rendelkezik, a levéltelen lednek (Lathyrus aphaca) esetében az egész levél kapaszkodószervvé módosult.
- A rovarfogó levél a felvehető nitrogénben szegény élőhely által kikényszerített speciális életmód eredménye, a hiányzó nitrogént az ilyen életmódú növények az állati fehérjék lebontásával pótolják. Ragadós csapdája van a harmatfű (Drosera) fajoknak, összecsukódó a Vénusz légycsapójának (Dionaea). A rencén (Utricularia) szívó-, a kancsókán csúszócsapda teszi lehetővé a rovarok elfogását.
- A raktározó levél tápanyagok és víz tárolására szolgáló módosult levél, amely (ha nem föld alatti) felszínén fotoszintetizál is. A víz tárolását biztosító szövet sejtjei színtelenek, vékony falúak. A levelek megvastagodása a testtömeghez viszonyított felszín csökkenésével a párolgást is csökkenti. Ha nem a levél raktározza a vizet, akkor a levelek mérete csökken, akár hiányozhatnak is.
- A gyökérszerű levél főképp a vízi növények között (rucaöröm (Salvinia), víziboglárka (Batrachium)) fordul elő a vízből való közvetlen tápanyagfelvétel elősegítésére.
- A virág az egyik legspeciálisabb módon módosult levél (illetve más-más módon módosult levelek együttműködő összessége).
A levél morfológiája[szerkesztés]
A levéllemez alakja
- a) Ár alakú – keskeny és aljától a csúcsáig egyenletesen kihegyesedik.
- b) Tűlevél
- c) Szálas – Sokszorosan hosszabb a szélességénél és majdnem egész hosszában egyforma széles.
- d) Elliptikus – Nagyjából kétszer hosszabb a szélességénél, a közepén a legszélesebb és a csúcsa és válla ék alakú.
- e) Lándzsás – 4-5-ször hosszabb a szélességénél és a közepe alatt a legszélesebb.
- f) Ovális – Kétszer hosszabb a szélességénél és csúcsa és válla lekerekített.
- g) Hosszúkás – Háromszor hosszabb a szélességénél és középen a legszélesebb.
- h) Visszás tojásdad – Fordított tojásdad alakú.
- i) Nyélbe keskenyedő – A lemez hosszan elkeskenyedve megy át a nyélbe. Ha a csúcsa felé a legszélesebb, akkor lapát alakú vagy lapockás.
- j) Tojásdad – Közel kétszer hosszabb a szélességénél és alul a legszélesebb.
- k) Pajzs alakú – A levélnyél a levéllemez közepe táján ered.
- l) Vese alakú – Szélesebb a hosszánál, csúcsa lekerekített, a válla szíves.
- m) Visszás szív – Fordított szív alakú.
- n) Szíves vagy szív alakú – Kissé hosszabb a szélességénél és a válla domborúan íves.
- o) Rombos vagy rombusz alakú – Például sulyom.
- p) Szárnyasan hasadt – A levélnek egy főere van, a hasábok főerei lényegesen kisebbek.A lemez bemetszései a fél levéllemez közepéig érnek.
- r) Dárdás – Két hegyes válla közel vízszintesen szétáll.
- s) Nyilas – Két hegyes válla lefelé fordul.
- t) Háromszög alakú
A levéllemez osztottsága
- A) Ép
- B) Hasadt – A bemetszések a fél lemez közepéig érnek.
- C) Osztott – A bemetszések a fél lemez közepén túl érnek.
- D) Szeldelt – A bemetszések a fél lemez közepéig (a főérig) érnek.
- E) Karéjos – A bemetszések nem érik el a fél lemez közepét.
- F) Tenyeresen hasadt – A levélnyél több közel egyenrangú főérre válik szét, a lemez hasábjai hasonlóan. A bemetszések a főerek mentén húzott sugár feléig érnek. A főerek számától függően lehet ötösen, vagy hármasan hasadt.
- G-H) Tenyeresen karéjos – A levélnyél több közel egyenrangú főérre válik szét, a lemez karéjai hasonlóan. A bemetszések a főerek mentén húzott sugár feléig nem érnek el. A főerek számától függően lehet ötösen, vagy hármasan karéjos.
A levéllemez széle
- a) Fűrészes – A bemetszések és a kimetszések is hegyesek. Kétszeresen fűrészes, ha az egyes fogak is fűrészesek.
- b) Fogas – A kimetszések hegyesek, a bemetszések ívesek. Kétszeresen fogas, ha az egyes fogak is fogazottak.
- c) Csipkés – A kimetszések ívesek, a bemetszések hegyesek.
A levél keresztmetszete[szerkesztés]
Szövetrétegek:
- 1) A kutikula egy viaszszerű anyag (kutin) által alkotott vízzáró, fizikai és kémiai behatások ellen védő réteg.
- 2) A felső epidermisz védi a növényt. Az epidermisz elsődleges bőrszövet, mely a gyökerek kivételével az egész növényt beborítja.
- A felső és alsó epidermisz között helyezkedik el az alapszövetet tartalmazó zóna, a mezofillum:
- 3) Oszlopos szerkezetű a táplálékkészítő (asszimiláló) alapszövet (oszlopos vagy paliszád parenchima). Ebben a szövetrétegben sok a zöld színtest, itt zajlik a fotoszintézis.
- 4) A szivacsos alapszövet (szivacsos parenchima) a levél fonákán, az asszimilátumokat gyűjti (esetleg vizet tárol), laza szerkezete a fotoszintézishez szükséges gázcserét biztosítja.
- 5) Az alsó epidermisz szintén véd, valamint a gázcserenyílásokon keresztül párologtat.
- 6) Gázcserenyílás
- 7) A zárósejtek szabályozzák a gázcserenyílások méretét.
- 8) Xylem (farész). A gyökerek felől szállítja a vizet a sejtekhez.
- 9) Floem (háncsrész). A levelek irányából szállítja el az asszimilációs termékeket a növény többi része felé.
- 10) Szállító edénynyaláb.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Massive database of 182,000 leaves is helping predict plants' family trees. nature.com. (Hozzáférés: 2017. július 8.)
- ↑ Turcsányi Gábor és Turcsányiné dr. Siller Irén: Növénytan (1999, 2005), Kempelen Farkas Digitális Tankönytár
- ↑ Alaktan/ levél / – levélgerinc, plantarium.hu
