Párosujjú patások
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Kora eocén - jelen | ||||||||||||||||||||||
 Szikaszarvas (Cervus nippon)
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Az élő családok | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Párosujjú patások témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Párosujjú patások témájú kategóriát. |
A párosujjú patások (Artiodactyla) az emlősök osztályának egy rendje. 4 alrend, 10 család és mintegy 244 ma élő faj tartozik a rendbe. A legújabb genetikai alapú rendszertan a párosujjú patásokat és a ceteket (Cetacea) a Cetartiodactyla nevű új közös rendszertani csoportba sorolja.
A kérődzők hímjét a bika, bak vagy kos, nőstényét többnyire a tehén, kicsinyét pedig a borjú, gida vagy bárány szóval jelöljük. A tevealakúaknál a hímet a csődör, a nőstényt a kanca, a fiatal állatot pedig a csikó szóval jelöljük. A disznóalakúaknál a kan, koca és malac elnevezések használatosak, kivéve a vízilóféléket (bika, tehén és borjú).
Az ebbe a rendbe tartozó fajok testsúlya a földről megemelkedő 3. és 4. ujj hegyén, valamint a kéz- és lábtőcsontokon nyugszik. A párosujjúak tehát e tekintetben párhuzamosan fejlődtek a lófélékkel, de közelebbi rokonságban nem állnak velük. Lábfelépítésük különös előnye, hogy a földdel érintkező csekély felület és a kemény paták gyors futást tesznek lehetővé, ugyanakkor a két egymást kiegészítő patafél biztos fogást eredményez. Egyes fajok meredek terepen is jól másznak, amihez hasonlót egyetlen lófélénél sem tapasztalhatunk. A 3. és 4. ujj végén lévő patát képesek kissé egymás felé fordítani, szétterpeszteni, lejtőn pedig oldalvást dönteni, tehát jobban alkalmazkodik a terephez, mint a lovak patája. Nem utolsósorban ennek tudható be, hogy a párosujjúak jóval többféle élőhelyet hódítottak meg, a nyílt, füves pusztáktól és szavannáktól a sűrű aljnövényzetű erdőkön át a hegységekig. A fajok sokfélesége messze felülmúlja a lófélékét, amelyek csupán egyetlen leszármazási ágat képviselnek. Testfelépítésük is igen változatos. A legkisebb faj úgy 2 kilogrammot, a legnagyobb 3200 kilogrammot nyomhat, míg a lóféléknél jóval szűkebb ez a tartomány, 80 és 350 kilogramm között van.
A párosujjú patások szaglószervei kiválóak, részben a ragadozók megszimatolásában, részben a fajtársak jelzéseinek felfogásában van jelentőségük. Sok faj ugyanis vizeletével vagy ürülékével, illetve a szemtájékon, a lábakon vagy a far tájékán lévő bőrmirigyek váladékával jelöli territóriumát. Ezek az állat ivari állapotáról vagy szociális helyzetéről tájékoztatnak. A nősténynek 2 vagy 4 csecsbimbója van, többnyire egy tőgyön, és egyszerre rendszerint 1-2 utódot hoznak a világra. Ez alól kivételt képeznek a disznófélék, ahol a csecsbimbók száma 6-12, és az alomszám is ennek megfelelő. A párosujjúakon belül elfoglalt helyzetük tehát a szaporodás tekintetében is különleges. Az újszülöttek, hamar lábra állnak, és követik anyjukat.
Az Európában előforduló három ide tartozó család képviselőinek fején olyan képződmények láthatók, amelyek a fajok, illetve fajtársak közötti összetűzésekben fegyverként használatosak. Ezek legtöbbször másodlagos nemi jellegnek számítanak, a nőstényeknél hiányoznak, vagy pedig a hímekéhez képest alulfejlettek. A disznóféléknél agyarrá megnövő szemfogakat találunk, szintúgy a Kínából betelepített víziőznél, az őzeknél és szarvasoknál egyébként szokásos agancs helyett. A tülkösszarvúak családjában a fejoldalon lévő homlokcsapokon különböző alakú szarvtülkök nőnek. A szarvasféléknél a homlokcsont nyúlványából agancsok fejlődnek, amelyek a szarvakkal ellentétben évente megújulnak. E két utóbbi család tagjai szinte kizárólag növényeken élnek, amelyeket kérődzés útján és bendőmikrobáik segítségével rendkívül jól hasznosítanak. Összetett gyomrukban a nehezen emészthető cellulózt is képesek lebontani és felvehetővé tenni.
Tartalomjegyzék
Rendszerezés[szerkesztés]
A rend az alábbi alrendeket és családokat foglalja magában. A jelenlegi lista, 1997-ben, McKenna és Bell által létrehozott rendszerezésen,[1] és 2005-ben „A világ emlős fajai” című kiadványon alapul. Ebben az elismert kihalt családok vannak.[2]
- Disznóalakúak (Suina)
- Disznófélék (Suidae) - 19 faj
- Pekarifélék (Tayassuidae) – 4 faj
- †Entelodontidae
- †Leptochoeridae
- †Choeropotamidae
- †Sanitheriidae
- Tevealakúak (Tylopoda)
- †Anoplotheriidae
- †Dichobunidae
- †Cebochoeridae
- †Helohyidae
- †Cainotheriidae
- †Merycoidodontidae
- †Agriochoeridae
- †Protoceratidae
- Tevefélék (Camelidae) – 6 faj
- †Oromerycidae
- †Xiphodontidae
- Cetancodonta
- †Raoellidae
- †Anthracotheriidae
- Vízilófélék (Hippopotamidae) – 2 faj
- Kérődzők (Ruminantia)
- Tragulina - alrendág
- †Prodremotheriidae
- †Hypertragulidae
- †Praetragulidae
- Kancsilfélék (Tragulidae) - 8 faj
- †Leptomerycidae
- †Archaeomerycidae
- †Lophiomerycidae
- Pecora - alrendág
- Pézsmaszarvasfélék (Moschidae) – 7 faj
- Szarvasfélék (Cervidae) – 55 faj
- Villásszarvúantilop-félék (Antilocapridae) – 1 faj
- Giraffoidea - öregcsalád
- Zsiráffélék (Giraffidae) – 2 faj
- †Climacoceratidae
- Tülkösszarvúak (Bovidae) – 140 faj
- †Gelocidae
- †Palaeomerycidae
- †Hoplitomerycidae
(Az utóbbi DNS-vizsgálatok alapján már nem sorolják közös alrendbe a disznóféléket és a vízilóféléket.[forrás?])
A tevefélék ősei körülbelül 65 millió éve váltak külön a többi párosujjú patás őseitől (ekkor még valamennyien amolyan cickányféle állatok voltak). A disznófélék mintegy 60 millió éve különültek el a többi párosujjú patástól; a vízilófélék és bálnák ősei mintegy 55 millió éve ágaztak el a kérődzők fejlődésétől és földtörténeti értelemben nagyon kevéssel ezután egymástól is.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ McKenna, M. C. & Bell, S. K.. Classification of Mammals Above the Species Level. New York: Columbia University Press (1997). ISBN 0-231-11013-8
- ↑ szerk.: Wilson, D. E. & Reeder, D. M.: Mammal Species of the World, 3rd, Johns Hopkins University Press, 111–184. o. (2005). ISBN 0-801-88221-4
Források[szerkesztés]
- Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
További információk[szerkesztés]
|
