Termékeny félhold
A termékeny félhold a Közel-Kelet egy félhold alakú területe, ami eredetileg Mezopotámiát és Kánaánt foglalta magában, de később hozzáértették a Nílus-völgyet, azaz az ókori Egyiptomot is. A fogalmat az egyiptológus James Henry Breasted vezette be 1916-ban, mint a civilizáció bölcsőjét. A fogalom rendkívül találó volt a térképen felvett alakja és termékeny földje folytán.
Tartalomjegyzék
Földrajza és éghajlata[szerkesztés]
Kánaán dombos vidékén a mediterrán növényzet a jellemző, az olajfa, füge, dió, mandula, pisztácia (görög nyelven: terminthosz), citrusfélék, szőlő, egyéb gyümölcsök, örökzöldek. Szíriában és Észak-Mezopotámia sztyeppei síkságán éppen elég a csapadék a földműveléshez és a legelőváltó állattenyésztéshez. Dél-Mezopotámia alluviális síkságán és a Nílus-völgyben a sivatagi éghajlat miatt azonban csak öntözéses földművelés lehetséges. Nem beszélhetünk tehát egységes területről éghajlati, földrajzi és gazdálkodási szempontból.
A civilizáció bölcsője[szerkesztés]
A 20. század közepéig úgy gondolták, hogy a termékeny félhold volt a mezőgazdaság kialakulásának területe, de az ekkori új ásatások eredményeként arra a következtetésre jutottak, hogy az élelemtermelő gazdálkodásra való áttérésre a termékeny félhold peremterületein, a Zagrosz, Torosz-hegység, Libanon-hegység és a Kármel-hegy lejtőin került sor. Azután az anatóliai Çatal Hüyük és más lelőhelyek feltárása alapvetően változtatta meg ezt a képet. A Tübingeni Egyetem kutatói 2013-ban megjelent tanulmányukban viszont az iráni Zagrosz-hegység lábainál fekvő újkőkori Csogha Golan-i ásatások nyomán azt a következtetést vonták le, hogy a földművelés az egész termékeny félholdon nagyjából egy időben, párhuzamosan alakult ki.[1]
Régészeti kultúrái[szerkesztés]
A mezőgazdaság kialakulásának területét a régészek a 2010-es évekig az i. e. 9000 előtt létező Natúf-kultúrához kötötték, amelynek nyomai nagyjából a későbbi Kánanán, Szíria valamint a Középső- és Délkeleti-Torosz déli lejtői, valamint a Zagrosz a Felső-Záb és Alsó-Záb vidékén – azaz az úgynevezett termékeny félhold peremterületei – voltak, ahol ehhez volt elegendő csapadék. Egy 2013-as tanulmány szerint viszont 11 700 évvel ezelőtt a félhold délkeleti területén, a mai Csogha Golan területén egy településcsoport - amely legalább 2200 éven keresztül létezett - egyre fejlettebb módszerekkel földművelési tevékenységet folytatott. Az első növények vadgabonafélék voltak, például vadárpa; ezeket később tovább nemesítették. Később új fajták is megjelentek, mint a tönkebúza vagy a szegesborsó, de a növénytermesztés mellett már küzdelmet folytattak a gyomnövények ellen is. A településcsoport utolsó időszakában eljutottak az árpa, a búza és a lencse hatékony termesztéséig. i. e. 9000 és i. e. 7000 között (PPNA) ez a terület észak felé Anatólia délkeleti részeire, kelet felé a Zagrosz egész északnyugati felére is kiterjedt, i. e. 5000-re (PPNB, Haszúna-kultúra, valamint a termékeny félholdon kívüli egyidejű kultúrák) pedig már Egyiptom, Délkelet-Európa, a Kaukázus, Dél-Irán valamint Baktria is beletartozott.[2]
| Kultúra | Időszak | Terület |
|---|---|---|
| Kebara-kultúra | i. e. 18000–11000 | Palesztina |
| Natúf-kultúra | i. e. 11000–9300 | Palesztina, Fönícia és Szíria Eufrátesz-menti vidéke |
| PPNA | i. e. 9300–7300 | Levante, Szíria, Észak-Irak |
| PPNB | i. e. 7300–5900 | Észak-Levante, Dél-Anatólia |
| Haszúna-kultúra | i. e. 6000–5500 | Észak-Irak |
| Dzsarmó-kultúra | i. e. 7. évezred eleje | Zagrosz, Kirkuktól keletre |
| Szamarra-kultúra | i. e. 5600–5000 | Közép-Irak |
| Halaf-kultúra | i. e. 5500–4300 | Észak-Irak, Észak-Szíria, Kelet-Anatólia |
| Ubaid-kultúra | i. e. 5900–4300 | Dél-Irak |
| Gavra-kultúra | i. e. 4300–3100? | Észak-Mezopotámia |
| Uruk-kultúra | i. e. 4300–3100 | Dél-Irak |
| Dzsemdet Naszr-kultúra | i. e. 3100–2900 | Dél-Irak |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Már 12 ezer éve földet műveltek Iránban. Index.hu, 2013. július 5.
- ↑ Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub (1998). ISBN 963 208 507 8
Források[szerkesztés]
- Komoróczy Géza: Az ókori Kelet (ÓKOR, 2006. V. évf. 3-4. szám) ISSN 1589-2700
- A kőkori világ: Vadászó-gyűjtögetők és korai földművelők. Szerk. Dr. Göran Burenhult. Budapest: Officina Nova; (hely nélkül): Magyar Könyvklub. 1995. ISBN 963 548 219 1
További információk[szerkesztés]
|
