Aposztróf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az aposztróf vagy hiányjel ( ’ ) legtöbbször a szórészek, betűk elhagyását jelölő írásjel. Mindig dőlt, és sans-serif betűtípusnál teli karikás 9-es alakú. Kinézetre megegyezik a félidézőjellel (harmadlagos idézőjellel), valamint a vesszővel is, kivéve hogy feljebb helyezkedik el: ’, és ’,. Amennyiben a szót követi, mindig szóköz nélkül tapad hozzá. ASCII kódja: 39, Unicode-os kódja: U+2019, beírása Windows alatt: Alt+0146 és Alt+39.

Változatai[szerkesztés]

Módosító aposztróf[szerkesztés]

A dőlt aposztrófnak egy másik formája is létezik, a módosító aposztróf, ezt azonban csak speciális esetekben használjuk, például átírásban a betű szokásos hangértékétől való eltérést jelölve. Jele: ʼ. A két jel szembeállítva sans-serif betűtípusnál: ’ʼ, monospace betűtípusnál: ’ʼ. Szemben a sima aposztróffal, a módosító aposztróf monospace betűtípusnál is görbül és karikát tartalmaz, továbbá a sima jelnél nagyobb méretű, fölfelé kilóg a nagybetűk felső vonalából, és valamivel nagyobb betűközt hagy (N’N és NʼN).

Írógépes aposztróf[szerkesztés]

A sima függőleges vonal használata, az úgynevezett írógépes aposztróf ( ' ) igényes nyomdai kiadványokban nem használatos sem az idézőjel, sem az aposztróf szerepében.

Kódja: Unicode U+0027.

Felső vessző[szerkesztés]

Az írógépes aposztrófhoz hasonló, de enyhén vékonyodó „vessző” ( ′ ) számos tudományágban a variáns, változat, módosulás jelzésére, illetve a láb és a perc, ill. szögperc, ívperc jelölésére szolgál (lásd OH. 297., 298., 387., 389. o.).

A többi hasonló jel felsorolását lásd alább.

Funkciója[szerkesztés]

A magyar nyelvben[szerkesztés]

Az aposztróf a mai magyarban csak ritkán használatos, részben a köznévi istenfogalmat alkalmazó rögzült kifejezésekben (például Hál istennek, ne adj isten, biz isten); részben a pongyola beszédben elhagyott hangok jelölésére (Béla bá; Ne nézzé, kérdezzé!). A szóösszetételen belüli hangelhagyások azonban jelöletlenül is maradhatnak (például es(∅)ernyő, gazd(∅)asszony, vissz(∅)ér). A XIX. századig jóval elterjedtebb volt a magyar helyesírásban (például a szék – az az szék eredeti alakra utalva), többek közt a hagyományos formában rögzült családnevekben (pl. ’Sigmond Elek) – még az 1920-as években is számos példát hoztak rá a helyesírási szabályzatok.

Esetenként aposztróf szerepel a majdnem rövidüléseként álló majd után, de a helyesírás ezt is a nélkül írja elő. A kontextus rendszerint eligazít a jövőre utaló majd szóhoz képest: Majd összeesett, olyan fáradt volt és Majd meglátom, mit tudok tenni.


Más nyelvekben[szerkesztés]

  • Az angolban rövidítő funkcióban: hes gone (he has gone) ’elment’, hes here (he is here) ’itt van’, valamint birtokost jelölve: Peters house ’Péter háza’, illetve nevekben: O’Brian.
  • A németben magánhangzó elhagyásakor: Heute ists kalt (ist es kalt) ’ma hideg van’.
  • Az olaszban névelők, elöljárók magánhangzó előtti alakjaként: lenciclopedia ’a lexikon’, illetve nevekben.
  • A franciában névelők, névmások végződése helyett kiejtett magánhangzó előtt: lorange („la orange” helyett) ’narancs’, jhabite („je habite” helyett) ’lakom’.
  • Ír családnevekben gyakran előfordul egy O után, például O’Toole.
  • Stb.

Egyéb[szerkesztés]

Hasonló jelek[szerkesztés]

Nem tévesztendő össze az alábbi jelekkel:

a voltaképpeni aposztróf (összehasonlítás végett) – OH. 298. o.
ʼ módosító aposztróf
' írógépes aposztróf
a „vessző”: a variáns, a perc és a láb jelölésére
´ éles ékezet (a magyarban például az á, é, í, ó, ú betűkön használatos)
fordított aposztróf
ʻ a módosító aposztróf fordítottja (például Hawaiʻi, Nukuʻalofa tongai főváros vagy a tongai paʻanga nevében)
` tompa ékezet (többek közt a franciában, az olaszban, a portugálban használatos magánhangzók mellékjeleként)
ˈ fonetikai jelként a hangsúly jelölője
᾿ felülvonás a görög nyelvben: az aspiráció nélküli ejtés jelölésére (spiritus lenis)
fordított felülvonás a görögben, az aspirált ejtés jelölésére (spiritus asper)
ʿ az arab ﻉ (ajn) átírására használatos (akárcsak a fordított aposztróf, a módosító aposztróf fordítottja vagy a tompa ékezet, átírási rendszertől függően)
ʾ ellenkező irányú félkör

A ľ, ď, ť kisbetűkön és a Ľ nagybetűn aposztrófhoz hasonló vonás látható, ez azonban a hacsek módosult alakja (a nagy Ď és Ť már szabályos kinézetű). Ennek megfelelően Windows alatt a megfelelő alapbetűk lenyomása előtt az AltGr+2 billentyűkombinációt (amelyen a hacsek jele ( ˇ ) található) szükséges lenyomni az említett betűk előhívásához.

A lett nyelvben a ģ esetén (a betű alsó szára miatt) aposztrófhoz hasonlóan bukkan fel a palatalizáció jele, szemben a ķ, ļ, ņ betűkkel – nevük mindegyik esetben cédille. A románban szintén hasonló alakú módosítójel, mégpedig vessző szerepel a Ț ț, illetve az Ș ș betűkön.