Fonológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A fonológia vagy fonematika a nyelvtudománynak az az ága, amely a beszédhangoknak a nyelvi rendszerben elfoglalt helyét és szerepét vizsgálja, szemben a fonetikával, amely egy adott nyelv beszédhangjainak a leírásával foglalkozik.

Ha a nyelv egyes hangjait a pénzzel vetjük össze, akkor a fonetika és a fonológia viszonyát a numizmatika és a közgazdaságtan viszonyához lehet hasonlítani: a numizmatika az egyes pénzérmékkel mint önálló tárgyakkal foglalkozik – ahogy a fonetika is az egyes hangokat vizsgálja –, a közgazdaságtan pedig a pénznek a rendszerben elfoglalt helyével – mint ahogy a fonológia az egyes hangok esetén. A fonetika és a fonológia tehát, bár első ránézésre mindkettő hangtan, egyazon hangról két különböző, egymástól független állítást tehet.

A fonológia mint önálló tudományág a fonetikától különült el, általában Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj 1939-ben Bécsben posztumusz megjelent Grundzüge der Phonologie (A fonológia alapelvei) című munkájától számítják saját történetét.

Források[szerkesztés]