Koreai nyelv
| Koreai nyelv Észak-Koreában 조선어 Dél-Koreában 한국어 | |
| Beszélik | Észak-Korea, Dél-Korea, Kína |
| Terület | Kelet-Ázsia |
| Beszélők száma | 78 millió[1] fő |
| Nyelvcsalád | altaji vagy szigetnyelv |
| Írásrendszer | Északon csoszongul - Délen hangul, hangul és handzsa keveréke (néhány hivatalos dél-koreai irat), cirill ábécé (koreaiak a volt Szovjetunió területén) |
| Rang | 13 |
| Hivatalos állapot | |
| Hivatalos |
 Észak-Korea Dél-Korea Kína (regionális) |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-1 | ko |
| ISO 639-2 | kor |
| ISO 639-3 | kor |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Észak-Koreában 조선어 Dél-Koreában 한국어 témájú médiaállományokat. | |
A koreai nyelv (délen: 한국어, hangugo; északon: 조선말, csoszonmal) Észak- és Dél-Korea hivatalos nyelve, Kína Jenpien () Koreai Autonóm Tartománya két hivatalos nyelvének egyike. A koreai nyelvnek nagyjából 78 millió beszélője van. Régen hivatalos írásjelkészlete a handzsa volt, mely a kínai írásjegyekből, azok koreai kiejtésével jött létre. A XV. században Nagy Szedzsong létrehozott egy nemzeti írásrendszert, melyet hangulnak (Észak-Koreában: csoszongul) neveznek, de ezt csak 1945 óta használják teljeskörűen.[2]
A koreai nyelv Korea kettéosztottsága révén mára egyértelműen két változatra osztott. Ennek megfelelően beszélhetünk külön észak-koreai és dél-koreai nyelvről. Ezek sztenderdje más nyelvjárási sajátosságokat követnek, s a két ország elszigeteltsége miatt a különbségek felerősödtek a két nyelvváltozat között.
Vita tárgyát képezi a koreai nyelv nyelvcsaládokba történő besorolása is. Néhány nyelvész az altaji nyelvek közé sorolja, míg mások szerint ez egy szigetnyelv. Többek szerint a japán nyelv távoli rokona. A japánhoz hasonlóan morfológiáját tekintve ez is egy agglutináló, míg szintaxisát tekintve alany–tárgy–ige szórendet használó nyelv.
Tartalomjegyzék
Nevei[szerkesztés]
A koreai nyelv koreai változatai Koreának az Észak- és Dél-Koreában használt különböző elnevezésein alapulnak.
Dél-Koreában a nyelvet leginkább úgy hívják, Hangugmal (한국말; 韓國말), vagy hivatalosabban, Hangugo (한국어; 韓國語) vagy Kugo (국어; 國語; szó szerinti fordításban „országnyelv”).
Észak-Koreában és Kínában, a Jenpien () Koreai Autonóm Tartományban a nyelv leggyakoribb neve Csoszonmal (조선말; handzsával: 朝鮮말), vagy sokkal hivatalosabban Csoszono (조선어; 朝鮮語).
Más részről a Szovjetunió utódállamaiban élő koreaiak, akik magukat Korjo-szaramoknak (más néven korjoinoknak [고려인; 高麗人; szó szerinti fordításban, „korjói emberek”) nevezik, nyelvüket korjomalnak (고려말; 高麗말) nevezik. Szintén gyakran használt megnevezése a kissé ugyan régiesen csengő urimal (우리말; nyelvünk).
Kína összefüggően uralt területein miután 1992-ben diplomáciai kapcsolatok alakultak ki Kína és Dél-Korea között, a Jenpien ()ben és Észak-Koreában használt nyelvet csaohszienjü (朝鲜语, ) vagy ennek rövidebb formáján csaojü (朝语, ) nevezik, míg a Dél-Koreában használt nyelv neve hankuojü (韩国语, ) vagy ennek rövidített alakja, a hanjü (韩语, ).
Besorolása[szerkesztés]
A modern koreai nyelv besorolása bizonytalan, s egy egységesen elfogadott elmélet hiányában az óvatos nyelvészet a nyelvet izolált nyelvként jellemzi.
Másrészről viszont Ramstedt 1928-as cikkének publikálása óta több nyelvész[3] azt az elméletet támogatja, mely szerint a koreai nyelv egy altaji nyelv, vagy az előaltaji rokona. A koreai abban hasonlít a többi altaji nyelvhez, hogy olyan nyelvtani megoldások hiányoznak belőle, mint a névelő, a flexió és a vonatkozó névmás. Azonban napjainkban a nyelvészek egyetértenek abban, hogy tipológiai hasonlóságok alapján nem lehet egy nyelv általános jellemzőire, eredetére következtetni,[4] mert ezek a tulajdonságok tipológiailag összefüggnek, s az egyik nyelvből gyorsan átveheti egy másik.[5] Olyan tipológiai eltérések pedig, mint a középmongolban a nemek egyeztetése,[6] az altaji rokonság elmélete ellen szólnak.[7]
A szókészletben megmutatkozó átfedések és a nyelvtani hasonlóságok miatt többen érvelnek amellett, hogy a koreai a japánnal áll rokonsági kapcsolatban. Ezeket a kapcsolatokat olyan kutatók dolgozták ki részletesen, mint Samnuel E. Martin[8] és Roy Andrew Miller.[9] Szergej Sztarosztin (1991) úgy találta, hogy a japán és a koreai 100 szavas Swadesh-lista 25%-a megegyezik. Amennyiben ez a felfedezés igaz, a két nyelv sokkal közelebb van egymáshoz, mint akármelyik másik nyelvhez az altaji nyelvcsaládból.[10]
Alexander Vovin mellett más nyelvészek is úgy érvelnek, hogy a hasonlóságok legfőbb oka nem a genetikai kapcsolatrendszerben, sokkal inkább egy nyelvi hasonulásban és a koraiból a nyugati ójapánba történt szóátvételekben keresendő.[11] Erre jó példa lehet a középkoreai szam < előkoreai aszam ‘kender’ és a japán asza ‘kender’.[12] Ez rokon szónak tűnik, azonban míg a nyugati ójapán és az északi rjúkjú nyelvekben jól dokumentáltnak tekinthető, a keleti ójapánban csak összetételekben kerül elő, és csak a déli rjúkjú nyelvjárás három alcsoportjában fordul elő. Ehelyett ilyen jelentésben a nyugati ójapán és a déli rjúkjú nyelvben a wo változat fordul elő. Így valószerű az a feltételezés, hogy ez egy átvett kifejezés.[13]
Története[szerkesztés]
A mai koreai nyelv az ókoreaiból a középkoreai és a modern koreai nyelven keresztül fejlődött ki. Az továbbra is viták tárgyát képezi, hogy a koreai nyelv az altaji nyelvcsalád tagja-e, hogy az előkoreai ebből a gyökérből fejlődött-e ki. A koreai háború idején mélyült el az északi és a déli nyelvjárások közötti eltérés. Ekkor a kiejtésben, az igeragozásban és a szókészletben is megmutatkoztak a különbségek.
Nyelvjárások[szerkesztés]
Hangtan[szerkesztés]
A koreai nyelv tizennégy mássalhangzóból (자음, csaum) és tíz magánhangzóból (모음, moum) áll.[14] Öt mássalhangzó megkettőződik, ezzel jelölve az erőteljesebb, „kemény” ejtést. A tíz magánhangzó segítségével 11 további kettőshangzó alkotható.
Írás[szerkesztés]
A hangul a koreai nyelv ábécéje, amelynek kialakítását hagyományosan Nagy Szedzsong királynak tulajdonítják az 1440-es években.[2] Az egyik leginkább tudományosnak tartott, jelenleg is használatban lévő ábécé a világon.[15] A nyelvet korábban handzsával, azaz a koreai nyelvre adaptált kínai írásjegyekkel írták. Bár Szedzsong hivatalossá tette a hangult, a konfucianizmus és a kínai kultúra befolyása miatt egészen 1945-ig nem nagyon használták.[2] A hangul a hivatalos írásmód Észak-Koreában és Dél-Koreában. A két változat között van némi eltérés a helyesírásban és a kiejtésben, továbbá Északon csoszongul a megnevezése.
A hangul összesen 24 gyökből (betűből) áll, 10 magánhangzóból és 14 mássalhangzóból.[2] A gyökök a latin írással ellentétben nem feltétlenül egymást követik, hanem egységekbe rendeződnek. Egy egység egy szótagot jelöl, például a han szótag írásképe 한, amely három gyökből (betűből) áll, ezek a ㅎ h, az ㅏ a és az ㄴ n. Egy egység kettő–öt gyökből állhat, ebből egy mindenképpen mássalhangzó és egy magánhangzó. Összesen 11 172 egységet lehet a segítségükkel létrehozni,[16] azonban nem mindegyik létező szótag a nyelvben.
A hangul rendszert bevezető, 1446-ban publikált Hunmindzsongum dokumentum 1997-ben bekerült az UNESCO A világ emlékezete programjába.[17]
A technológia fejlődésével, a számítógépek megjelenésekor nem volt közös megállapodás a billentyűzetről, így a hajdani állam két utódja külön kiosztást használ.
Gyökök[szerkesztés]
A hangul ábécé gyökökből (betűkből) illetve digráfokból áll, melyek koreai elnevezése csamo (자모).[18] A 24 gyök (betű) 27 digráfot alkothat. A 24 gyökből 14 mássalhangzót (자음, csaum[14]) és tíz magánhangzót (모음, moum[14]) jelöl. Öt mássalhangzó megkettőződik, ezzel jelölve az erőteljesebb, „kemény” ejtést. A tíz magánhangzó segítségével 11 további kettőshangzó alkotható.
| Mássalhangzók[* 1] | |||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ㄱ | ㄴ | ㄷ | ㄹ | ㅁ | ㅂ | ㅅ | ㅇ | ㅈ | ㅊ | ㅋ | ㅌ | ㅍ | ㅎ |
| g/k | n | d/t | r/l | m | b/p | sz | - / ng | cs/dzs | csh | kh | th | ph | h |
| ㄲ | ㄸ | ㅃ | ㅆ | ㅉ | |||||||||
| kk | tt | pp | ssz | ccs | |||||||||
| Magánhangzók[* 1] | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Alap | +i | |||||||||||
| Alap | ㅏ | ㅓ | ㅗ | ㅜ | ㅡ | ㅣ | ㅐ | ㅔ | ㅚ | ㅟ | ㅢ | |
| a | o | o | u | u | i | e | e | ö | ü | i | ||
| j+ | ㅑ | ㅕ | ㅛ | ㅠ | ㅒ | ㅖ | ||||||
| ja | jo | jo | ju | je | je | |||||||
| v+ | ㅘ | ㅝ | ㅙ | ㅞ | ||||||||
| va | vo | ve | ve | |||||||||
Nyelvtan[szerkesztés]
A koreai nyelv agglutináló nyelv, nyelvtana lényegesen különbözik az európai nyelvek többségétől, de mutat hasonlóságokat például a törökkel, illetve a japánnal.[19][20] A koreai nyelvben nincs névelő, elöljárószó, sem személyragozás, és nem ismeri a nyelvtani nemeket. Szórendje SOV (alany–tárgy–ige), és viszonylag kötött. Nagy hangsúlyt kap a tiszteletiség, amely különféle toldalékokkal fejezi ki a beszélő és a hallgató közötti társadalmi viszonyt.[21][22]
Különbségek az északi és a déli koreai nyelv között[szerkesztés]
Észak-Korea a szocialista országoktól, főként a Szovjetuniótól vett át új szavakat, míg Dél-Korea az amerikai angol kifejezéseket vette át. Emellett Észak-Koreában elkezdtek új, önálló szavakat megalkotni adott külföldi kifejezésekre, így például a fánkot elkezdték karakcsippang ()nak, tehát karikakenyérnek hívni.[23] 1949-ben Észak-Koreában betiltották a kínai írásjegyek használatát, kivéve tudományos szövegekben. Még ebben az évben elkezdték betiltani a külföldi eredetű reakciós szavakat és kifejezéseket, eközben pedig Kim Dubong () vezetésével megkezdődött a koreai nyelv újratervezése, logikusabbá tétele. Az Új Koreai Helyesírás azonban nem nyerte el a vezető, Kim Ir Szen () tetszését, és a kutatások vezetője 1958-ban tisztogatások áldozata lett.[24][25]
Az 1960-as években Kim Ir Szen () megbízásából ismét elkezdték reformálni a koreai nyelvet, ahol az addigi szabványos szöul ()i dialektussal ellentétben a phenjan ()it vették kiindulópontnak. Ezt az északi kormány később a koreai nyelv tiszta, ideológiailag megfelelő válfajának tekintette, és kultúrnyelvnek (문화어; munhvao ()) nevezte el.[26] Az egyik alaptézise, hogy szóösszetételeknél elhagyják a közbeékelődő úgynevezett szai siot (사이 시옷, ) hangot, tehát míg Dél-Koreában az evőpálcikára azt mondják, hogy 젓가락 (csokkarak ()), az eső hangjára pedig azt hogy 빗소리 (pisszori ()) addig északon ezek 저가락 (csogarak ()) és 비소리 (piszori ()) alakban használatosak.[27]
A Dél-Koreában végbement helyesírási reformok – melyek során a szó eleji R és N hangokat számos kivételtől eltekintve eltörölték vagy felcserélték, így például a rjori ()ból jori (), a rodongból nodong lett – sem könnyítették meg a helyzetet.[28][27]
A különbségek elfedése végett a 2000-es évek elején az északi és déli vezetés megállapodott egymással, hogy alkotnak egy közös helyesírási szótárat, de erre a megromlott diplomáciai kapcsolatok miatt végül nem került sor.[29]
Néhány példa a különbségekre:
 Magyarul
|
 Észak-Korea
|
 Dél-Korea
|
|---|---|---|
| Cselezés | 곱침 (kopcshim ()) | 드리블 (turibul ()) |
| Zsákolás | 꽂아넣기 (kkodzsanokhi ()) | 덩크 슛 (tongkhu sut ()) |
| Hajszárító | 머리건조선풍기 (morigondzsoszonphunggi ()) | 헤어드라이어 (heoduraio ()) |
| Szálloda, vendéglő | 려관 (rjogvan ()) | 여관 (jogvan ()) |
| TV-csatorna | 텔레비죤 통로 (thellebidzsjon thongno ()) | 텔레비전 채널 (thellebidzson cshenol ()) |
| Szoprán | 녀성고음 (nyoszonggoum (), "női magas hang") | 소프라노 (szophurano ()) |
| Mezzoszoprán | 녀성중음 (nyoszongdzsungum (), "női közepes hang") | 메조소프라노 (medzsoszophurano ()) |
| Alt | 녀성저음 (nyoszongdzsoum (), "női mély hang") | 알토 (altho ()) |
| Tenor | 남성고음 (namszonggoum (), "férfi magas hang") | 테너 (theno ()) |
| Bariton | 남성중음 (namszongdzsungum (), "férfi közepes hang") | 바리톤 (parithon ()) |
| Basszus | 남성저음 (namszongdzsoum (), "férfi mély hang") | 베이스 (peiszu ()) |
| Kukorica | 강냉이 (kangnengi ()) | 옥수수 (okszuszu ()) |
| Egyrészes ruha | 동일옷 (tongirot ()) | 원피스 (vonphiszu ()) |
| Kétrészes ruha | 동강옷 (tonggangot ()) | 투피스 (thuphiszu ()) |
| Karamell | 기름사탕 (kirumszathang (), "olajos cukorka") | 캐러멜 (kheromel ()) |
| Helikopter | 직승기 (csikszunggi (); "közvetlenül felszálló gép") | 헬리콥터 (hellikhoptho ()) |
| Kezelés, kezelhetőség | 손다치기 (szondacshigi ()) | 핸들링 (hendulling ()) |
| CD | 알판 (alphan ())[30] | 디스크 (tiszukhu ()) vagy 씨디 (ssidi) |
| Videómagnó | 재생기 (cseszenggi) | 비디오 테이프 레코더 (pidio theiphu rekhodo) |
| Pitagorasz-tétel | 세평방 정리 (szephjongbang csongni ()) | 피타고라스의 정리 (phithagoraszui csongni ()) |
| Szabadrúgás | 벌차기 (polcshagi ()) | 프리킥 (phurikhik ()) |
| Fagylalt | 얼음과자 (orumgvadzsa ()) | 아이스크림 (aiszukurim ()) |
| Labdarúgókapus | 문지기 (mundzsigi ()) | 골키퍼 (kolkhipho ()) |
Megjegyzések[szerkesztés]
- ↑ a b Az átírás az Osiris-féle Helyesírás és a Keleti nevek magyar helyesírása útmutatásait követi. Az átírás nem kiejtési útmutató, a kiejtéshez lásd a koreai hangtan szócikket.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Korean. Ethnologue, 14th ed.. [2007. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 25.)
- ↑ a b c d Hangul. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2012. szeptember 14.)
- ↑ eg Miller 1971, 1996, Starostin et al. 2003
- ↑ eg Vovin 2008: 1
- ↑ Trask 1996: 147-151
- ↑ Rybatzki 2003: 57
- ↑ Vovin 2008: 5
- ↑ eg Martin 1966, 1990
- ↑ eg Miller 1971, 1996
- ↑ Sergei Starostin. „Altajskaja problema i projsozdenije japonszkogo jazika (The Altaic Problem and the Origins of the Japanese Language)”.
- ↑ Vovin 2008
- ↑ Whitman 1985: 232, szintén megtalálható itt: Martin 1966: 233
- ↑ Vovin 2008: 211-212
- ↑ a b c 제 2항 (koreai nyelven). KBS. [2012. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 19.)
- ↑ Gökmen, M. Ertan. „THE AESTHETIC FEATURES OF KOREAN ALPHABETIC SYSTEM-HANGUL”. Dil Dergisi (137), 64-71. o, Kiadó: Ankara Üniversitesi Türkçe ve Yabancı Dil Araştırma ve Uygulama Merkezi TÖMER. DOI:10.1501/Dilder_0000000077. ISSN 1300-3542. (Hozzáférés ideje: 2012. szeptember 27.)
- ↑ Developing OpenType Fonts for Korean Hangul Script (1 of 3): Introduction. Microsoft. [2012. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 14.)
- ↑ Hunminjeongum Manuscript. UNESCO. (Hozzáférés: 2012. szeptember 27.)
- ↑ Witten, Ian H., David Bainbridge, David M. Nichols. How to Build a Digital Library. Morgan Kaufmann, 383. o. (2009). ISBN 0123748577
- ↑ Minkyoung Kim, J. D. Hilts. Korean Phrasebook. Lonely Planet, 10. o. (2008). ISBN 9781740594912
- ↑ Takesi Sibata (1979). „SOME SYNTACTIC SIMILARITIES BETWEEN TURKISH, KOREAN, AND JAPANESE”. Central Asiatic Journal 23 (3/4), 293-296. o.
- ↑ Jaehoon Yeon, Lucien Brown. Korean: A Comprehensive Grammar (Routledge Comprehensive Grammars). Routledge, 1. o. (2011). ISBN 978-0415603850
- ↑ Osváth Gábor. Koreai nyelvkönyv, 1. o. (2008). ISBN 9789630657945
- ↑ Jason Srother. „Korean is virtually two languages, and that's a big problem for North Korean defectors”, Pri.org, 2015. május 19. (Hozzáférés ideje: 2017. április 9.)
- ↑ Fishman, Joshua. Handbook of Language and Ethnic Identity: The Success-Failure Continuum in Language and Ethnic Identity Efforts. Oxford University Press, 156–158. o. (2011)
- ↑ Kaplan, R.B.. Language and Language-in-Education Planning in the Pacific Basin. Springer, 39–44. o. (2003)
- ↑ The Korean Language. SUNY Press, 309. o. (2000). ISBN 978-0-7914-4831-1
- ↑ a b Cso Iszong (): 남북한의 언어 차이, 1999. (Hozzáférés: 2017. április 9.)
- ↑ „After 60 years of division, how do North Koreans say tractor?”, NKNews.org, 2015. március 25. (Hozzáférés ideje: 2017. április 9.)
- ↑ „Sixty Years After Division, Korean Language Has Gone in Separate Directions”, 2009. március 16. (Hozzáférés ideje: 2017. április 9.)
- ↑ „“北서 南드라마 한번 빠지면 마약과 같다고 해””, DailyNK, 2015. április 1. (Hozzáférés ideje: 2017. április 9.)
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- Theiling.de: a koreai hangul gyakorlása
|
Ez a nyelvészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
