Konjunktív normálforma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A konjunktív normálforma, röviden KNF a matematikai logika egy területén, a nulladrendű logikán belül definiálható fogalom, egy logikai műveletet leíró olyan ítéletlogikai formulát jelent, mely a művelet változóinak vagy negáltjainak diszjunkcióinak konjunkciója:

A konjunktív normálformák tehát olyan nulladrendű logikai formulák, melyekben csak változók és az operátorok fordulnak elő (és egyéb megkötések is érvényesek). A pontos matematikai definíciót lásd lentebb.

Tehát, ha a logikai művelet az , ,, változókon van értelmezve, akkor egy konjunktív normálformája lehet például:

Fontosabb elnevezések[szerkesztés]

Tekintsük megint az alábbi, KNF alakú formulát:

  • a változókat a (normál)forma atomjainak nevezzük, a fenti példában atomok  ;
  • a változókat vagy negáltjaikat közös néven a (normál)forma literáljainak nevezzük; a fenti példában literálok  ; a negálatlan literálokat pozitívnak, míg a negáltakat negatívnak is szokás nevezni.
  • a literálok diszjunkcióit pedig klózoknak (clause, ang. "mellékmondat"). Szokás ezeket elemi diszjunkcióknak is nevezni; a fenti példa klózai: és .

E formuláknak különféle alkalmazásai vannak például a számításelméletben, az automatikus tételbizonyítások elméletében (rezolúciós kalkulus, logikai programozás)

Rekurzív definíció[szerkesztés]

Legyen adott egy L nulladrendű nyelv. Ennek azon F formulái konjunktív normálalakúak, melyek az alábbi három szintaktikai alosztályba tartoznak:

  1. vagy atomi formulák vagy ilyenek negáltjai (összességében, literálok).
  2. vagy alakúak, ahol K,L literálok; összességében elemi diszjunkciók (az atomi formulákat is ide számítjuk),
  3. alakúak, ahol K,L elemi diszjunkciók, melyeket az F klózainak nevezünk.

Példák és ellenpéldák[szerkesztés]

Néhány logikai művelet, konjunktív normálformában:

A következő formulák viszont nem konjunktív normálformulák:

, mert a negáció nem csak atomot köt, hanem egy összetett formulát;
, mert nem konjunkciós formula (közvetlen részformulái nem konjunkcióval vannak összekapcsolva), és mert az egyik részformula nem elemi diszjunkció, hanem elemi konjunkció;
mert előfordul nem megengedett operátor ( ).

Viszont a fenti formulákkal (műveletekkel) ekvivalensek az alábbi, konjunktív normálforma alakú formulák:

Műveletek és formulák előállítása KNF alakban[szerkesztés]

Tetszőleges ítéletlogikai műveletet és formulát elő lehet állítani KNF alakban. Néha többféleképp is, azaz az előállítás nem egyértelmű.

Szintaktikus módszerek[szerkesztés]

Egy nem-, és-, vagy-, implikáció- és ekvivalencia-jeleket tartalmazó nulladrendű formula mindig átalakítható KNF alakba, mégpedig szintaktikusan, azaz csak átalakítási szabályok segítségével; anélkül, hogy a formulát ki kellene értékelnünk.

A következő szabályokat lehet, érdemes alkalmazni egy formula KNF alakba hozásakor:

  1. ;
  2. ;
  3. (De Morgan-szabály I.);
  4. (De Morgan-szabály II.);
  5. (disztributivitási törv.);
  6. (kettős tagadás);
  7. (idempotencia).

A KNF egyszerűsítésre sokszor még használhatóak az ún. adszorbciós szabályok:

  1.  ;
  2. .

Szemantikus módszerek. A KKNF[szerkesztés]

Ha adott egy többváltozós logikai művelet, például értéktáblázattal, akkor ennek ismeretében megkonstruálható egy KNF, ami az illető műveletet leírja. Ez azt is jelenti, hogy az rendszer funkcionálisan teljes.

Egy konjunktív normálforma értéktáblázatát elkészítve, a formula adott sorban (interpretációban) pontosan akkor lesz igaz, ha abban az interpretációban minden elemi diszjunkció igaz, tehát pontosan akkor hamis, ha abban az interpretációban valamelyik elemi diszjunkció hamis. Márpedig egy elemi diszjunkció pontosan akkor hamis, ha minden literálja hamis abban az interpretációban, azaz negálatlan atomjai hamisak, a negáltak pedig igazak. Adott interpretációt tekintve, ha tehát az atomokat összediszjunkciózzuk úgy, hogy a diszjunkcióban negálatlanul szerepeljenek a h igazságértéket kapott atomok, és negáltan az igaz igazságértéket kapott atomok; akkor a diszjunkció értéke hamis lesz. Ezáltal pedig a diszjunkciók konjunkciója is hamis lesz ebben az interpretációban.

Ennek megfelelően a következőképp konstruálhatunk KNF-t tetszőleges művelethez: a művelet értéktáblázata minden olyan sorához (interpretációjához), melyben az f művelet a h (hamis) logikai értéket veszi fel, konstruálunk egy literálokból álló, elemi diszjunkciót, mégpedig úgy, hogy ha az Xk változónak abban a sorban i értéket adtunk, akkor ez a változó a diszjunkcióba mint negált atom kerül be, ha pedig h (hamis) értéket, akkor negálatlanul kerül be. Tehát minden olyan sorhoz/interpretációhoz, melyre f(X1, … , Xn) = h , ily módon létrehozunk egy elemi diszjunkciót, mely pontosan ebben az interpretációban hamis. Majd képezzük ezek konjunkcióját: ez pontosan akkor hamis, ha minden elemi diszjunkciója hamis, azok meg pontosan akkor hamisak, ha f(X1, … , Xn) hamis. Így egy KNF alakú formulát kapunk, és a fentiek alapján ez valóban "ekvivalens" az eredeti logikai függvénnyel. Az ezen algoritmus eredményeképp kapott KNF-t a logikai művelet/formula kitüntetett konjunktív normálformájának (KKNF) is nevezik.

Formálisan „polinommal” adhatjuk meg az f KKNF alakját:

.

Tehát a konjunkcióképzés az összes olyan interpretációra (kiértékelésre) terjed ki, mely hamissá teszi f-et; továbbá gI-vel jelöltük a g függvény adott I kiértékelésbeli logikai értékét (például ha g=f vagy ha g=Xi), és -1-gyel való „szorzásként” a negálást.

Megjegyzés: e módszerrel nem lehet az azonosan igaz logikai függvényekhez KNF-t rendelni. És valóban, ezeknek nincs is, illetve esetleg azt szoktuk mondani, hogy KNF alakjuk az "üres konjunkció", amit 1-gyel (i-vel) is szokás jelölni.

Példa[szerkesztés]

KKNF konstruálása[szerkesztés]

E módszereket a következő, kétváltozós függvény példáján illusztráljuk:

 A   B  f(A,B) elemi diszjunkció
0 0 0
0 1 0
1 0 1 -
1 1 0

Vagyis az függvényhez/formulához szemantikusan konstruált normálforma a következő lesz:

    (*) .

Szintaktikus konstrukció[szerkesztés]

Szintaktikusan egy sokkal egyszerűbb, egyetlen elemi diszjunkcióból álló KNF-et tudunk konstruálni: érvényes ugyanis (a fentebb megadott 2. szintaktikai szabályt és a 3.-at, a De Morgan-törvényt használtuk).

A KKNF egyszerűsítése[szerkesztés]

A szemantikus módszerrel kapott KKNF-ből a következőképp, a (*) formula alábbi átalakításaival, egyszerűsítésével is eljuthatunk szintaktikus úton a fent leírt sokkal egyszerűbb KNF-hoz; a KKNF utolsó két klózának konjunkciójából álló részformuláját alakítgatjuk:

Tekintetbe véve még az első klózt is;

(E hosszadalmas eljárás egy lentebbi szakaszt kíván illusztrálni).

A KNF nem egyértelmű[szerkesztés]

Mindebből látható, hogy a KNF tényleg nem egyértelmű, sok esetben egyszerűsíthető a fent megadott ill. további szintaktikus szabályok (az ítéletlogika törvényei) segítségével.

Problémák és alkalmazások[szerkesztés]

A KNF-előállító eljárások sok algoritmikus, számításelméleti problémát vetnek fel.

Egyszerűsítő eljárások[szerkesztés]

Láttuk, hogy a KNF nem egyértelműen létezik egy adott Boole-függvényhez vagy formulához. Felmerül a kérdés, hogy definiálható-e és található-e mindegyikükhöz egy-egy valamilyen értelemben „legegyszerűbb” KNF?

Például a fent leírt szemantikus eljárással kapott KNF-k gyakorta exponenciális sok tagból állnak. Ezért a múlt században (az 1950-es évektől) az elektronikus számítógépek és az áramkörelmélet megjelenése után komoly kutatási terület volt a matematikai logikán belül a normálformák egyszerűsítése. Rengeteg egyszerűsítő eljárást fedeztek fel, a leggyakrabban idézett a Quine-McCluskey-algoritmus (ezt igazából diszjunktív normálformákra dolgozták ki).

Kielégíthetőség[szerkesztés]

Nevezetesek az alábbi egyszerűen megfogalmazható számításelméleti problémák:

  • Kielégíthetőségi probléma ( SAT -probléma): Adott F formula KNF alakjáról állapítsuk meg, hogy kielégíthető-e, azaz változóinak adható-e olyan igazságérték (interpretáció), melyben F igaz lesz? Jelenleg nem tudjuk, erre a feladatra adható-e egy polinomidőben befejeződő determinisztikus megoldási algoritmus (azaz fogalmunk sincs arról, hogy SATP igaz-e); noha azt tudjuk, hogy a probléma (exponenciális időben) megoldható, azaz SATNP. Azt is tudjuk, hogy nemdeterminisztikus eljárással e probléma megoldható polinomidőben. A probléma egy könnyített alesete, a HORNSAT -probléma (melyben megköveteljük, hogy a KNF minden klóza legfeljebb egy pozitív literált tartalmazzon) viszont P-ben van, adható rá determinisztikus polinomidejű megoldóeljárás.
  • A k-Kielégíthetőségi problémasereg ( k-SAT ): Adott F formula KNF alakjáról, melynek minden klóza pontosan k(∈ℕ+) literálból áll; állapítsuk meg, hogy kielégíthető-e, azaz változóinak adható-e olyan igazságérték (interpretáció), melyben F igaz lesz? Ezen problémák többsége NP-teljes, így nem oldható meg polinomidőben; a 2-SATP viszont igen.

Alkalmazások[szerkesztés]

A konjunktív normálformák elmélete az egyik matematikai alapja a manapság a mesterségesintelligencia-kutatás által vizsgált automatikus tételbizonyító módszerek legdivatosabbjának, a rezolúciónak, mely Prolog néven a logikai programozás legfontosabb vagy legismertebb megvalósítása napjainkban.

Hivatkozások[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Papadimitriou, Christos H.: Számítási bonyolultság (Computational complexity). Egyetemi tankönyv. Novadat Bt., 1999. ISBN 963-9056-20-0 .
  • Pásztorné Varga Katalin – Várterész Magda: A matematikai logika alkalmazásszemléletű tárgyalása, Panem, Bp., 2003. ISBN 963-545-364-7