Frazeológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A frazeológia a nyelvészet azon ága, amely a hagyományosan állandósult szókapcsolatoknak, újabban frazeológiai egységeknek, frazémáknak vagy frazeologizmusoknak nevezett többé-kevésbé kötött szókapcsolatok tanulmányozásával foglalkozik.

A frazeológia viszonylag fiatal tudományág, mivel ilyen minőségében az 1970-es években kezdett fejlődni. Ma is vitatott pontos státusza a nyelvészet keretében, valamint tárgyának a körülhatárolása, mivel nehéz pontosítani mely szókapcsolatok tekinthetők frazeológiai egységeknek, és melyek nem. Ugyanakkor nincs egység a területén használt terminológia tekintetében sem.

Történeti áttekintés[szerkesztés]

A frazeológia első elemei a 19. század vége felé jelentek meg általános nyelvészeti munkákban azzal, hogy különféle elnevezésekkel megemlítettek olyan szókapcsolatokat, amelyeket itt frazeológiai egységeknek nevezünk. Először Hermann Paul (1880) mutatott rá a német nyelvvel kapcsolatban olyan rögzült kifejezésekre, amelyek egységet képeznek, gyakran használják őket, és jelentésük teljesen eltér a külön-külön tekintett összetevő elemeik jelentésétől. Az angol nyelvet tanulmányozva, Henry Sweet (1891) olyan általa idioms-nak nevezett szókapcsolatokról írt, amelyek formálisan szabályosak, de szemantikai szempontból szabálytalanok. A francia nyelvvel foglalkozva, Michel Bréal (1897) olyan rögzülést és szemantikai átláthatatlanságot mutató szókapcsolatokat említett meg, amelyeket formules („formulák”), locutions („beszédfordulatok”) vagy groupes articulés („artikulált csoportok”) elnevezésekkel illetett.[1]

Charles Bally (1909) svájci nyelvész volt az első, aki a phraséologie terminust nyelvészeti értelemben használta. Alatta egy szócsoport olyan vonásait értette, amelynek mindegyik eleme részben vagy egészében elveszíti egyéni jelentését, és ezzel a csoport egységesen más jelentést nyer. Az ilyen szócsoportot locution composée „összetett beszédfordulat”-nak nevezte.[1] Később a „frazeológia” terminus az ilyen szócsoportokkal foglalkozó nyelvészeti ág neveként honosodott meg.

Bally után más nyelvészek is foglalkoztak frazeológiai egységekkel, de még mindig csak másodlagosan. Ferdinand de Saussure (1916) locutions toutes faites („készen kapott beszédfordulatok”) elnevezéssel szólt róluk, majd Albert Sechehaye (1921) különbséget tett locutions („beszédfordulatok”), amelyek összetevői elveszítik szemantikus azonosságukat, és mots composés („összetett szavak”) között, amelyek elemeinek jelentése külön is megmarad. Cornelis de Boer (1922) holland nyelvész a mondattan szempontjából megkülönböztetett syntaxe figée ou locutionnelle-t („rögzült vagy beszédfordulati szintaxist”) és syntaxe vivante ou mobile-t („élő vagy mozgékony szintaxist”).[2]

Elméletileg a frazeológiát az 1930-as és 1940-es években alapozták meg a Szovjetunióban olyan nyelvészek mint E. D. Polivanov vagy V. V. Vinogradov, és ezzel elkezdődött önálló diszciplínakénti kialakulása. Azután jelentősen járultak hozzá német és francia nyelvészek. Az 1970-es évek óta lehet beszélni a frazeológiáról mint kialakult és lendületben lévő tudományágról. Jelenleg viszonylag sok kutató foglalkozik frazeológiával saját nyelve területén vagy két- avagy többnyelvű perspektívában. 1999 óta létezik az EUROPHRAS (Európai frazeológiai társaság), amely rendszeresen szervez szimpóziumokat, és közzétesz tanulmányokat.[3][4]

A magyar nyelvészek közül O. Nagy Gábor kezdett tudományosan foglalkozni frazeológiai egységekkel az 1950-es években.[5]

A frazeológia státusza és tárgya[szerkesztés]

Mivel a frazeológia viszonylag fiatal diszciplína, maga a nyelvtudományon belüli státusza is valamennyire vitatott. Egyes szerzők szerint a lexikológia egyik ágáról van szó,[6] mások pedig a lexikológiához és a mondattanhoz tartozónak vélik a frazeológiát.[7] A frazeológiai egységeket több szempontból tanulmányozzák, ezért a frazeológia tulajdonképpen több szakterületet érint. Ezek között van a lexikológia, a mondattan, a stilisztika, a szemantika, de még az etimológiával is van érintkezése. A frazeológiai egységek szótári kezelésének szükségessége miatt a lexikográfiával is kapcsolatban áll.[8] Továbbá a frazeológiának köze van a pragmatikához,[9] a szociolingvisztikához, a pszicholingvisztikához, de még a kultúrához is általában.[10]

A frazeológia tárgyának körülhatárolása is vitatott, olyan értelemben, hogy nincs egyetértés abban, hogy mely szókapcsolat-típusok tartoznak hozzá. E tárgy homályos határai két különböző hagyományból erednek. Miközben a volt Szovjetunióbeli frazeológusok olyan teljesen vagy csaknem teljesen rögzült szókapcsolatokkal foglalkoztak, mint az idiomatikus kifejezések és a közmondások, a francia hagyomány középpontjában pedig a rögzültség fogalma áll, az angol-szász frazeológusok[11] már kezdettől fogva nagy figyelmet szenteltek kevésbé rögzült szókapcsolatoknak, mint a kollokációk.[12]

Ma is létezik egy tágasabb és egy szűkebb szemlélet a kérdésben. Egyesek a frazeológiai egységek közé sorolják a közmondásokat,[13] a szállóigéket,[14] a bölcs mondásokat[15] és a népmesei fordulatokat[16] is. Mások ezeket nem tartják a frazeológia tárgyához tartozóknak.[17] Egyes nyelvészek frazeológiai egységeknek tekintik a pragmatikus helyzetmondatokat és a beszédműveket (köszönés, megszólítás, szitkozódás, átkozódás, politikai jelszó, sírfelirat, butélia-felirat, pólófelirat, falfirka),[18] amelyek eredetileg csak a nyelvészet egy másik ágának, a pragmatikának a tárgyát képezték. Egyes nyelvészek a jelmondatokat (például a nemzeti mottókat és a reklámszlogeneket) is a már régebben a közmondásokat tanulmányozó parömiológia mint a frazeológia alágának tárgyához tartozóknak tekintik.[19]

A frazeológiai egységek típusainak meghatározása, ezek egymástól való elhatárolása és osztályozásuk is nehéz, ezért vitatott a kutatók körében.[20]

Terminológia[szerkesztés]

A fentebb említett nehézségeket a terminológiai egység hiánya is tükrözi. A többé-kevésbé kötött szókapcsolatok megnevezésére sok terminus található. Egyrészt több terminus használatos egyazon típus megnevezésére, másrészt pedig egy bizonyos terminust több típusra használnak.[21]

Francia nyelvű munkákban Kocourek (1982) 27 ilyen terminust talált.[22] Ugyancsak francia nyelven különböző szerzők idéznek mások munkáiból vagy ők maguk használnak ennél még több más terminust.[23]

Angol nyelven Kocourek (1982) 15 terminust sorol fel.[24] Más forrásokban ezeken kívül még több található.[25]

A magyar szakirodalomban is sok terminus fordul elő többé-kevésbé kötött szókapcsolatokra: állandósult szókapcsolat, beszédmű, bölcs mondás, frazéma, frazeológiai egység, frazeológiai kapcsolat, frazeológiai terminus technicus, frazeologizmus, funkcióigés kapcsolat, helyzetmondat, idézet, idióma,[26] idiomatikus kifejezés, idiomatizmus, képes kifejezés, kollokáció, körülírás, közhelyszerű kifejezés, közmondás, népmesei fordulat, onimikus frazeologizmus, pragmatikus helyzetmondat, proverbium, szakkifejezés, szállóige, szokásmondás, szokványos kifejezés, szokványos kifejezésmód, szólás, szóláshasonlat, szólásmondás, társalgási fordulat, terpeszkedő szerkezet.[27]

E sok szakszó között vannak olyanok, amelyek egy bizonyos típust neveznek meg a frazeológiai egységek köréből, például „szakkifejezés”, olyanok, melyek több típust foglalnak magukba, például „beszédmű”, valamint olyanok, amelyek mindet egybefoglalják. Ezek közül a leginkább használtak a következők:

  • frazeológiai egység – (angolul) phraseological unit – (franciául) unité phrasélogique;[28]
  • frazéma – (angolul) phraseme – (franciául) phrasème;
  • frazeologizmus – (angolul) phraseologism – (franciául) phraséologisme.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Gonzáles Rey 2000, 540-541. o.
  2. ↑ Gonzáles Rey 2000, 540. o.
  3. ↑ Forgács 2007, 2. o.
  4. ↑ Munteanu 2007, 101. o.
  5. ↑ Például a Mi fán terem? Magyar szólásmondások eredete. Budapest: Gondolat, 1957, és Magyar szólások és közmondások. Budapest: Gondolat, 1966 könyveivel.
  6. ↑ Például Zsemlyei 2010, 55. o.
  7. ↑ Például Colțun 2000, 13. o., idézi Munteanu 2007, 100. o.
  8. ↑ Munteanu 2007, 100. o.
  9. ↑ Granger – Paquot 2008, 41. o.
  10. ↑ Piirainen 2008, 207. o.
  11. ↑ Például H. E. Palmer, Second Interim Report on English Collocations (Tokio: Kaitakusha 1933) tanulmányával, vö. Granger – Paquot 2008, 28. o.
  12. ↑ Granger – Paquot 2008, 28-29. o.
  13. ↑ Például Forgács 2007 és Zsemlyei 2010.
  14. ↑ Például Zsemlyei 2010 és Bárdosi 2012.
  15. ↑ Például Bárdosi 2012.
  16. ↑ Zsemlyei 2010.
  17. ↑ Például Hristea 1984, 145. o. és Colțun 2000, 16. o., idézi Munteanu 2007, 107. o.
  18. ↑ Például Bárdosi 2012, 8. o.
  19. ↑ Például Navarro Domínguez 2005.
  20. ↑ Erre utal például Forgács 2007 (3. és 4. o.), Zsemlyei 2010 (56. o.) és Bárdosi 2012 (8. o.)
  21. ↑ Granger – Paquot 2008, 28. o.
  22. ↑ Ezek, ábécé sorrendben composé syntagmatique, dénomination complexe, groupe de mots, groupe lexical, groupe lexicalisé, lexème complexe, lexème syntagmatique, lexie, lexie complexe, locution composée, mot complexe, paralexème, synapsie, syntagme autonome, syntagme codé, syntagme de lexique, syntagme dénominatif, syntagme lexical, syntagme lexicalisé, unité de signification, unité lexicale à deux et plus de deux éléments, unité lexicale complexe, unité lexicale supérieure, unité lexicale syntagmatique complexe, unité sémantique complexe, unité syntagmatique à vocation lexicale, unité syntagmatique de signification (idézi Bucur 2004, 10. o.).
  23. ↑ Ezek adage, aphorisme, apophtegme, axiome, cliché, collocation, dicton, expression figée, expression fixe, expression idiomatique, formule, idiotisme, locution, locution figée, locution proverbiale, maxime, mot composé, nom composé, parémie, pensée, phrase figée, phrase idiomatique, phrase toute faite, phraséologisme, précepte, proverbe, sentence, synthème, unité phraséologique (Dubois 2002, González Rey 2000, Klein 2006, Lamiroy 2008, Leroi 2004 és Privat 1998).
  24. ↑ Composite lexeme, compound lexical unit, formula, frozen collocation, idiom, lexeme, lexical cluster, locution, phrasal compound, phrase, phrase idiom, polylexonic lexeme, semantically exocentric expression, specialized hypermorpheme, super unit (idézi Busuioc 2004, 10. o.).
  25. ↑ Aphorism, collocation, commonplace, complex conjunction, complex preposition, compound, habitual collocation, idiomatic collocation, idiomatic construction, idiomatic expression, idiomatic phrase, idiomatic sentence, linking adverbial, multi-word expression, multi-word unit, phrasal verb, phraseme, phraseologism, proverb, proverb fragment, quotation, ready-made utterance, simile, slogan, stereotype (Crystal 2008, Granger – Paquot 2008, Gries 2008).
  26. ↑ Az „idióma” terminusnak egészen más jelentése is van az „idiomatikus kifejezés”-en kívül, mégpedig „nyelv, nyelvváltozat”.
  27. ↑ Forgács 2007, Zsemlyei 2010, Bárdosi 2012.
  28. ↑ Ezt már Bally (1909) használta, idézi Leroi, 12. o.

Források[szerkesztés]

Közvetlen források[szerkesztés]

Közvetett források[szerkesztés]

  • (franciául) Bally, Charles. Traité de Stylistique française (Francia stilisztika). 1. kötet. Heidelberg: C. Winter, 1909
  • (franciául) Boer, Cornelis de. Essais de syntaxe du français moderne (Esszék a mai francia mondattanról). 1. kötet. Groningen: P. Noordhoff, 1922
  • (franciául) Bréal, Michel. Essai de sémantique (Science des significations) [Esszé a szemantikáról (A jelentések tudománya)]. Párizs: Hachette, 1924 (Hozzáférés: 2017. április 24.)
  • (románul) Colțun, Gheorghe. Frazeologia limbii române (A román nyelv frazeológiája). Chișinău: Arc, 2000
  • (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse–Bordas/VUEF, 2002
  • (románul) Hristea, Theodor. Introducere în studiul frazeologiei (Bevezetés a frazeológiába). Hristea, Theodor et alii. Sinteze de limba română. Bukarest: Albatros, 1984
  • (franciául) Kocourek, Rostislav. La langue française de la technique et de la science (A technika és a tudomány francia nyelve). Wiesbaden: Oscar Brandstetter, 1982
  • (németül) Paul, Hermann. Prinzipien der Sprachgeschichte (A nyelvtörténet elvei). Tübingen: Max Niemeyer, 1880
  • (franciául) Saussure, Ferdinand de. Cours de linguistique générale (Általános nyelvészeti jegyzetek). Kiadja C. Bally és A. Sechehaye A. Riedlinger közreműködésével. Lausanne–Párizs: Payot, 1916
  • (franciául) Sechehaye, Albert. Locutions et composés (Szófordulatok és összetett szavak). Journal de psychologie normale et pathologique. 18. kötet. 1921, 654–675. o.
  • (angolul) Sweet, Henry. A new English Grammar, logical and historical (Új, logikus és történeti angol grammatika). Oxford: Oxford University Press, 1960

További információk[szerkesztés]

  • Forgács Tamás. Bevezetés a frazeológiába. A szólás- és közmondáskutatás alapjai. Budapest: Tinta, 2007, ISBN 978 963 7094 69 9
  • O. Nagy Gábor. Mi fán terem? Magyar szólásmondások eredete. Budapest: Gondolat, 1957
  • O. Nagy Gábor. Magyar szólások és közmondások. Budapest: Gondolat, 1966

Külső hivatkozás[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Frazeológia&oldid=20718729”