Diplomácia
A diplomácia az államok nemzetközi kapcsolatainak ápolására irányuló szervezett tevékenység. Fő céljai: hivatalos kapcsolatok fenntartása más államokkal; az állam és polgárai érdekeinek képviselete, védelme; információszerzés; a saját országról szóló ismeretek terjesztése.
Az államok ezt a tevékenységüket e célra kialakított szervezeteken és szakembereken (általában külügyminisztérium és külképviseletek, diplomaták) keresztül végzik, ezért annak kialakulása összefügg az államok létrejöttével.
Tartalomjegyzék
Története[szerkesztés]
A diplomácia egyidős az államok kialakulásával.[1] Az ókorban és a középkorban a diplomáciai tevékenység legtöbbször eseti jellegű volt (követjárás). Az állandó jellegű diplomáciai képviseletek Európában, a középkor végén, az újkor elején alakultak ki, vezető szerepe volt ebben a Pápai Államnak és a Velencei Köztársaságnak. Richelieu bíboros 1626-ban hozta létre az első modern külügyminisztériumot, amelynek nagy szerep jutott a vesztfáliai békekötésben. Ekkor lett a diplomácia fő kapcsolati alapja a francia nyelv, egészen a 20. századig.
A modern diplomáciai tevékenység alapjait, elveit, formáit, módszereit, jogi kereteit az 1815-ös bécsi kongresszus fektette le. Ekkor egységesítették a diplomáciai rangokat is. A II. világháború után az új történelmi viszonyoknak megfelelő jogi alapokat a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961. évi bécsi egyezmény rögzítette.
A diplomácia ma[szerkesztés]
A 20. század második felében és a huszonegyedik század elején egyre inkább előtérbe kerül a felső szintű diplomácia, amelyben az államok első számú vezetői – az új kommunikációs lehetőségeket felhasználva – közvetlenül tárgyalnak egymással (erre példa az amerikai és szovjet vezetők közötti forródrót). A szakirányú diplomáciai szervezetek azonban továbbra is aktívan részt vesznek ezeknek a találkozóknak az előkészítésében, eredményeik érvényesítésében.
A kétoldalú, bilaterális diplomáciai kapcsolatok mellett egyre fontosabb a multilaterális diplomácia, a nemzetközi szervezetekben (ENSZ és szakosított szervezetei, NATO, Európai Unió és egy sor más intézmény) végzett tevékenység.
Források[szerkesztés]
- szerk.: Hajdu Gyula: Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikon. Budapest: Akadémiai Kiadó, 191. o. (1967)
- Ustor Endre. A diplomáciai kapcsolatok joga. Budapest: KJK (1965)
Magyar nagylexikon VI. (Csen–Ec). Főszerk. Berényi Gábor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 630 – 631. o. ISBN 963-85773-2-0
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ MNL
További információk[szerkesztés]
|
