Nemeuklideszi geometria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A geometriai rendszerek – geometriák – az alapozásban megfogalmazott premisszákban[1] különböznek. Az euklideszi geometria axiómarendszerétől eltérő alapokra épített rendszereket közös néven nemeuklideszi geometriáknak nevezzük. Eleinte csak az elsőként felfedezett BolyaiLobacsevszkij-féle geometriát illették az elnevezéssel, de később újabb geometriákat is találtak.

Az euklideszi párhuzamosság[szerkesztés]

Eukleidész az Elemek I. könyvében definiálja az egyenesek párhuzamosságát:

  • 23. definíció: Két egyenes párhuzamos, ha azok egy síkban fekszenek és mindkét irányban meghosszabbítva nem metszik egymást.

Az évezredes problémát okozó 5. posztulátum pedig kimondja, hogy

  • Ha egy egyenes úgy metsz két egyenest, hogy az egyik oldalán keletkező belső szögek összege kisebb két derékszögnél, akkor e két egyenes a metszőnek ezen oldalán meghosszabbítva metszi egymást.

A nemeuklideszi párhuzamosság[szerkesztés]

Nemeuklideszi-geom-1.gif

Bolyai és Lobacsevszkij a párhuzamost egy külső pont körül forgatott szelők határhelyzeteként definiálják. Az egyenesen kívül fekvő pont körül forgatott egyenesek közül az a párhuzamos az -mel, amelyik elpattan tőle. Más fogalmazásban a forgatott egyenesek közül a párhuzamos az első nem metsző. Bolyai ezt a párhuzamost aszimptotikus párhuzamosnak, vagy egyszerűbben aszimptotának nevezte.[2]

Mivel a forgatott egyenes egyre távolabb metszi az egyenest, kísérlettel nem lehet eldönteni, hogy mikor, az szög milyen értékénél következik be ez az elpattanás. A két kutató ezt a szöget a párhuzamosság szögének nevezte. Mindketten eljutottak annak felismeréséig, hogy a párhuzamossági szög a pont és az egyenes közötti távolsággal összefüggésben van: . Kettejük munkája között csupán annyi a lényeges különbség, hogy Lobacsevszkij a definíciót követően szétválasztja a két lehetséges esetet és az euklideszitől eltérő hiperbolikus geometria tételeit, míg Bolyai a két esetet együtt kezelve a kétféle geometria közös részét, az abszolút geometria tételeit dolgozta ki. Az az eredmény is közismert, hogy a háromszögek szögeinek összege is aszerint egyenlő vagy kisebb két derékszögnél, hogy a síkja euklideszi vagy hiperbolikus.

Nemeuklideszi-geom-2.gif

A hiperbolikus elnevezést a párhuzamos egyenes és a hiperbola rokonítása magyarázza. E geometriában a párhuzamosok közötti távolság csökken, aszimptotikusan közelednek egymáshoz. Ugyancsak fontos különbséget jelent, hogy a balra forgatott egyenes által meghatározott párhuzamos nem azonos a jobbra forgatottal. Ez ellentmond az idézett I.23. definíciónak.

Egy harmadik párhuzamosság[szerkesztés]

Nemeuklideszi-geom-3a.gif
Nemeuklideszi-geom-3b.gif

Az 5. posztulátum elhagyásával kapott maradék axiómákból következik (bizonyítható), hogy a párhuzamosság szöge nem lehet derékszögnél nagyobb, s ennek következménye, hogy a háromszögek szögeinek összege sem lehet két derékszögnél nagyobb. A paralellákkal foglalkozó Gerolamo Saccheri (1667–1733) és Johann Heinrich Lambert (1728–1777) eljutottak egy olyan felismerésig, hogy ezt a lehetőséget sem szabad elvetni. Meg kell vizsgálni olyan geometriai rendszerek lehetőségét is, amelyekben a szögösszeg nagyobb -nél. Mivel ez a maradék axiómáknak ellentmond, további axiómá(ka)t kell megváltoztatni, elhagyni vagy másokkal helyettesíteni.

Georg Friedrich Bernhard Riemann (1826–1866) két ilyen változtatás lehetőségét mutatta meg, s ezzel két újabb nemeuklideszi rendszert konstruált:

  • 1. Egyszeres elliptikus geometria:
1/a. Az egyenes nem választja el egymástól a két félsík pontjait.
1/b. Két egyenesnek mindig van egy közös pontja.
  • 2. Kétszeres elliptikus geometria:
2/0. Az egyenes elválasztja a két félsík pontjait.
2/b. Két egyenesnek pontosan két közös pontja van.

Az elliptikus geometria az euklideszi gömbfelületén érvényes szférikus geometriával rokon. A hiperbolikus geometria a pszeudoszféra felületi geometriájával modellezhető.

A három geometria összevetése[szerkesztés]

Nemeuklideszi-geom-5.gif

Felix Kleintől (1849–1925) származik a háromféle geometria és a kúpszeletek nomenklatúrájának összekapcsolása, mely ez utóbbiak ideális pontjainak száma és az egyeneshez külső pontból húzható párhuzamosok száma közötti analógiára utal. Ennek nyomán használjuk ezeket a jelzőket az Eukleidész (parabolikus), a Bolyai-Lobacsevszkij (hiperbolikus) és a Riemann (elliptikus) nevéhez kapcsolt geometriák megkülönböztetésére.

Az alábbiakban a három rendszerben érvényes néhány trigonometriai összefüggésből látható a különbség, de a rokonság is:

  • 1. A síkháromszögek szinusztétele:
1.a. Euklideszi: .
1.b. Hiperbolikus: .
1.c. Elliptikus: .
  • 2. A síkháromszögek koszinusztétele:
2.a. Euklideszi: .
2.b. Hiperbolikus: .
2.c. Elliptikus: .

(Az elliptikus tételek a gömbháromszögtan ismert összefüggései.)

Még több geometria[szerkesztés]

Nemeuklideszi-geom-6a.gif

Arthur Cayley (1821-1895) korábbi kutatásaira támaszkodva Felix Klein hívta fel a figyelmet arra, hogy a három geometria az egyenesen három eltérő metrikát használ: (A. ábra)

  • A parabolikus (euklideszi) metrika a szakaszok hosszát az egységhez () viszonyított arányukkal méri: .
  • Az elliptikus metrika a külső pontból induló egyenesek szögével méri a szakaszt: .
  • A hiperbolikus metrika az és alappontokkal alkotott kettősviszonyt használja: .

Nemeuklideszi-geom-6b.gif

A pontsor analógiájára definiálható a sugársorok metrikája, a szögmérés (B. ábra):

  • Parabolikus metrika: . (A csúcsot elkerülő egyenesen levő metszet)
  • Elliptikus metrika: . (A "közönséges" szögmérték)
  • Hiperbolikus metrika: .

A síkban a lehetséges geometriák úgy adódnak, hogy választunk egy szakasz–metrikát és egy szög–metrikát, tehát 3´3 = 9 síkbeli geometriai rendszert konstruálhatunk. (A térben ezekhez még a lapszögek metrikáját kell csatolnunk, s ezzel 3´3´3 = 27-féle geometriai rendszert választhatunk.) A következő táblázat mutatja a lehetséges síkgeometriákat:

Nemeuklideszi-geom-7.gif

Ezeknek a síkgeometriáknak a "létezését" modellek segítségével lehet igazolni. Ezekben a modellekben az egyenesek és/vagy a pontok szerepét más alakzatok veszik át. A véges modellek használata vezetett a véges geometriák megalkotásához.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. <A definíciók, axiómák, posztulátumok közös megnevezése>
  2. <A történeti hűséghez tartozik, hogy Lobacsevszkij és Bolyai szemlélete között a lényeget nem érintő eltérés van: Lobacsevszkij a külső ponton átmenő egyenesek két osztályát – a metszőkét és a nem-metszőkét – elválasztó két egyenest nevezi párhuzamosnak, míg Bolyai a külső pontból induló félegyenesekről és ezek forgatásáról beszél.>

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Hajós György: Bevezetés a geometriába - Tankönyvkiadó, Budapest, 1960.
  • Bonola, Roberto: A nemeuklideszi geometria története – (inedita)[1]
  • Reinhardt,F.-Soeder,H.: SH atlasz-Matematika, Springer-Verlag, Budapest-Berlin, 1993.
  • Euklidesz: Elemek (Mayer Gyula ford.), Gondolat, 1983. http://mek.oszk.hu/00800/00857
  • Bolyai János: Appendix, a tér tudománya (Akadémiai Kiadó, 1973)
  • Lobacsevszkij, N.I.: Geometriai vizsgálatok …(Akadémiai Kiadó, 1951)
  • Einstein, Albert: A speciális és általános relativitás elmélete (Gondolat, 1963)
  • Ribnyikov, K.A.: A matematika története (Tankönyvkiadó, 1968)
  • Kerékjártó Béla: A geometria alapjairól (Akadémiai Kiadó, 19??)
  • Jaglom, I.M.: Galilei relativitási elve és egy nemeuklideszi geometria (Gondolat,1985)
  • Kerékjártó Béla: A geometria alapjairól (Akadémiai Kiadó, 19??)
  • Kárteszi Ferenc: Bevezetés a véges geometriákba (Akadémiai Kiadó, 1972)