Kérdő névmás
A kérdő névmás a kiegészítendő kérdőmondatok alapeleme, segítségükkel kérdezünk rá személyekre, dolgokra, tulajdonságokra, mennyiségekre, cselekvésekre vagy történésekre. A kérdő névmás a kérdőmondatban ahelyett a mondatrész helyett áll, amire kérdezünk; felveszi az adott mondatrész ragjait, megkapja a kérdezett mondatrész névutóját.
A kérdő névmások alapvetően két csoportba oszthatók:
- Kérdő névmások, melyekkel alanyra, tárgyra vagy határozóra kérdezhetünk.
Az ilyen kérdő mondatban a ragozott kérdőszó után a mondat állítmánya következik. (A kérdőmondat kötött szórendű.) Ezek a névmások:
| rag | személyre | dologra | |
|---|---|---|---|
| - | ki? | mi? | N |
- Kérdő névmások, melyekkel minőség- vagy mennyiségjelzőkre kérdezhetünk.
Az ilyen kérdő mondatokban, amennyiben a jelzett szó nem hiányzik, a kérdőszó nem, csak a jelzett szó vesz fel ragot, és a mondat szórendje: kérdőszó, jelzett szó, állítmány, többi mondatrész. Ha a jelzett szó hiányzik, akkor a változás annyi, hogy a ragokat a kérdőszó veszi fel. Ezek a névmások (a mutató névmások analógiájára):
| rag | főnévi | melléknévi | számnévi | |
|---|---|---|---|---|
| - | melyik ..? | milyen ..? | mennyi ..? | N |
Kérdezés birtokos jelzőre: Ha a birtok szerepel a kérdésben, akkor a fenti kérdőszók -nak, -nek ragos alakja után a birtok következik ragozottan, ha a birtok nem szerepel a mondatban, akkor a kérdőszó megkapja a birtokjelet (-é), majd a ragokat.
| birtokszóval | kinek a ..? | minek a ..? | melyiknek a ..? | |
| birtokszó nélkül | kié ..? | mié ..? | melyiké ..? | N |
