Névutó
A grammatikában használt névutó terminus olyan viszonyszót nevez meg, amely egyes nyelvekben az előtte álló névszót határozóvá teszi.[1] Egyéb nyelvekben található megfelelője az elöljárószó.[2]
Nyelvészek észrevették, hogy a névutót egy bizonyos mondattani típushoz tartozó nyelvek preferálják, mégpedig az SOV-típusú nyelvek,[3] melyekben az alany – tárgy – állítmány szórend dominál, az elöljárók használata pedig az SVO-nyelvekre jellemző.[4] Névutós nyelvek például a finnugor nyelvcsaládhoz tartozók, köztük a magyar, vagy a török nyelvek. Ellenben az indoeurópai nyelvek többsége az elöljárókat preferálja.
Tartalomjegyzék
Jellegzetesen névutós nyelvekben[szerkesztés]
A magyar nyelvben a határozókat majdnem kizárólag vagy csak esetragos, vagy csak névutós, vagy egyszerre ragos és névutós névszóval fejezik ki. Példák:
- csak névutós határozó: Három nap múlva jövök haza;[5]
- ragos és névutós határozó: Imrén kívül senki sem volt pontos.[6]
A névutók kifejeznek:[1]
- helyet: előtt, elé, elől; alatt, alá, alól, innen, túl;
- időt: alatt, belül, előtt, fogva, hosszat, múlva, óta, tájt;
- elvontabb körülményt, viszonyt: ellen, helyett, iránt, miatt, nélkül, részére, számára, végett.
Számos névutó többféle határozói viszonyt is kifejezhet: az asztal alatt (hely), (vesz vmit) kéz alatt (elvontabb körülmény).
Egyes névutók személyragokat vehetnek fel, és ezzekkel egyéb nyelvekben határozói funkciót elöljárókkal betöltő személyes névmásoknak felelnek meg, pl. János nélkül nem megyünk, ő se megy nélkülünk.[7]
A török is olyan nyelv, amelyben nincsenek elöljárószók, csak névutók.[8] Példa: Kızlar denize doğru koșuyordu ’A lányok a tenger felé futottak’.[9]
A japán nyelv is jellegzetesen névutókat használ: Tookyoo kara ’Tokióból’, Kyooto made ’Kioto felé’.[10]
Olyan nyelvek is vannak, amelyekben a névutók túlsúlyban vannak, de vannak elöljárószók is. Ilyen például a finn nyelv. Példa: Ne odottaa kirkon edessä ’Ők a templom előtt várnak’.[11] Ebben a nyelvben is vannak személyragos névutókkal kifejezett határozók: He seisoivat edelleen edessäni ’Ők még mindig előttem álltak’.[12]
Jellegzetesen elöljárós nyelvekben[szerkesztés]
Bár az indoeurópai nyelvek többsége elöljárókat használ, mégis vannak köztük olyan nyelvek, amelyekben van néhány névutó is. Ilyenek például:
- a klasszikus latin nyelv:[2]
- hangsúlyos, a névszótól elválasztott névutó: mortis causa ’halál miatt’;
- hangsúlytalan, a névszóhoz hozzáadott névutó: nobiscum ’velünk’, vobiscum ’veletek’;
- az angol nyelvben: ten years ago ’három évvel ezelőtt’, ten years hence ’tíz év múlva’, ten miles away ’tíz mérföldre innen’.[10]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Bokor 2007, 244. o.
- ↑ a b Dubois 2002, 374–375. o.
- ↑ (angolul) S mint subject ’alany’, O mint object ’tárgy’, V mint verb ’ige’.
- ↑ Eifring 2005, 4. fej. 2. o.
- ↑ Rounds 2001, 155. o.
- ↑ Rounds 2001, 107. o.
- ↑ Rounds 2001, 157. o.
- ↑ Göksel – Kerslake 2005, 214. o.
- ↑ Göksel – Kerslake 2005, 217. o.
- ↑ a b Eifring 2005, 2. fej., 24–25. o.
- ↑ Abondolo 1998, 155. o.
- ↑ Abondolo 1998, 171. o.
Források[szerkesztés]
- (angolul) Abondolo, Daniel Mario. Colloquial Finnish : The Complete Course for Beginners (Finn társalgás: teljes tanfolyam kezdőknek). London / New York: Routledge. 1998. ISBN 0-203-13287-4 (Hozzáférés: 2018. március 27)
- Bokor József. Szófajtan. A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 197–253. o. (Hozzáférés: 2018. március 27)
- (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002
- (angolul) Eifring, Halvor – Theil, Rolf. Linguistics for Students of Asian and African Languages (Nyelvészet ázsiai és afrikai nyelveket tanulmányozó hallgatók számára). Oslói Egyetem. 2005 (Hozzáférés: 2018. március 27)
- (angolul) Göksel, Aslı – Kerslake, Celia. Turkish: a Comprehensive Grammar (A török nyelv átfogó grammatikája). London / New York: Routledge. 2005. ISBN 0-203-34076-0 (Hozzáférés: 2018. március 27)
- (angolul) Rounds, Carol. Hungarian: an Essential Grammar (Magyar alapvető grammatika). London / New York: Routledge. 2001. ISBN 0-203-46519-9 (Hozzáférés: 2018. március 27)
