Birtokos névmás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A grammatikában a birtokos névmás olyan élőre vagy élettelenre utal, amely viszonyban áll egy grammatikai személlyel: a beszélővel/beszélőkkel (1. személy), a mondottak címzettjével/címzettjeivel (2. személy) vagy azzal/azokkal, aki(k)ről/ami(k)ről szó van (3. személy).[1] Az első entitást birtoknak nevezik, a másodikat birtokosnak. A birtokos névmás jelentést sűrít, egyetlen szóval nevezve meg a birtokost és utalva a birtokra. A két entitás közötti viszonyt általánosan birtokviszonynak nevezik,[2] de akármilyen olyan típusú viszonyt is kifejezhet, melyet a magyar nyelv grammatikáiban a birtokos jelzőnek nevezettnek megfelelő mondatrész fejez ki.[1] A birtokos névmás a birtokos determinánssal is rendelkező nyelvekben az ezzel ellátott főnevet helyettesítheti,[3] a magyarban pedig a birtokos személyjellel ellátottat.

A magyar nyelvben[szerkesztés]

A magyarban a birtokos névmás alaktanilag a személyes névmásból jött létre.[2] Előtte rendszerint jelen van a határozott névelő. Alakjai a következők:[4]

Birtokos(ok) Birtok(ok) 1. személy 2. személy 3. személy
Egy birtokos Egy birtok az enyém a tied/tiéd az övé
Több birtok az enyéim a tieid/tiéid az övéi
Több birtokos Egy birtok a mienk/miénk a tietek/tiétek az övék
Több birtok a mieink/miéink a tieitek/tiéitek az övéik

A birtokos névmások megkaphatják a esetragokat, melyek ugyanúgy kapcsolódnak hozzájuk, mint a főnevekhez, valamint névutókkal is szerkeszthetők: enyémben, tiednek, mienkkel, tieitekhez, övéikből, enyém alatt, tied fölött stb.[4]

Az udvarias megszólításban a birtokviszony kifejezésére nem a birtokos névmásokat használják, hanem a birtokjellel ellátott személyes névmásokat:[4]

Birtokos(ok) Birtok(ok) maga ön
Egy birtokos Egy birtok a magáé az öné
Több birtok a magáéi az önéi
Több birtokos Egy birtok a maguké az önöké
Több birtok a magukéi az önökéi

Egyéb szavaknak is van a birtokos névmásokéhoz hasonló jelentésük. Ilyenek a saját szó birtokos személyjeles alakjai (Ez a sajátom = Ez az enyém), valamint a birtokjeles visszaható névmás, amely a birtokos személyének kiemelésére szolgál: Ez a magamé.[2]

Néhány más nyelvben[szerkesztés]

Az angol nyelvben[szerkesztés]

Az angolban vannak birtokos determinánsok, és ezekből származó birtokos névmások.[5] Az előbbiek csak melléknévi, az utóbbiak csak főnévi értékűek. Csupán egyetlen névmás alakja azonos a neki megfelelő determináns alakjával: Has Rory got his ticket? ’Rory megkapta a jegyét?’ → I've got my ticket. Has Rory got his? ’Én megkaptam a jegyemet. Rory megkapta az övét?’. Ebben a nyelvben a birtokos névmást nem használják névelővel. E névmások teljes sora az alábbi:

  • egy birtokos:
mine ’az enyém/enyéim’;
yours ’a tied/tieid/magáé/magáéi, az öné/önéi’;
his ’az övé/övéi’ (hímnemű birtokos);
hers ’az övé/övéi’ (nőnemű birtokos);
  • több birtokos:
ours ’a mienk/mieink’;
yours ’a tietek/tieitek/maguké/magukéi, az önöké/önökéi;
theirs ’az övék/övéik’.

Megjegyzések:

  • Az angol birtokos névmások a magyarokkal ellentétben nem jelölik a birtok számát.
  • Egyes szám harmadik személyben külön alakok vannak a birtokos neme szerint.
  • Második személyben egyetlen birtokost, és többet is ugyanaz az alak nevez meg.

Az angolban a névszóragozás csaknem kihalt. Egyes mondattani funkciókat a fenti alakok elöljárószóval fejeznek ki, másokat csak magukban, a mondatbeli helyük és a kontextus révén. Példák:

Is this diary yours? ’A tied/Magáé/Öné ez a napló?’ – névszói állítmány névszói része;
Has Rory got his? ’Rory megkapta az övét?’ – tárgy;
Your room is different from ours ’A te/ti/maga/maguk / Az ön/önök szobája különbözik a mienktől’ – képes helyhatározónak megfelelő mondatrész[6].

A francia nyelvben[szerkesztés]

A franciában is különbözik a birtokos névmások alakja a nekik megfelelő determinánsokétól.[7] A névmásokat csaknem mindig határozott névelő előzi meg. Alakjaik:

Birtokos(ok) Birtok(ok) Nem 1. személy 2. személy 3. személy
Egy birtokos Egy birtok
hn.
le mien az enyém le tien a tiéd le sien az övé
nn.
la mienne la tienne la sienne
Több birtokos
hn.
les miens az enyéim les tiens a tieid les siens az övéi
nn.
les miennes les tiennes les siennes
Több birtokos Egy birtok
hn.
le nôtre a miénk le vôtre a tiétek/magáé/maguké /
az öné/önöké
le leur az övék
nn.
la nôtre la vôtre la leur
Több birtok
hn., nn.
les nôtres a mieink les vôtres a tieitek/magáéi/magukéi /
az önéi/önökéi
les leurs az övéik

A francia birtokos névmások jelölik a birtok számát és nemét (a nem kivételével több birtok esetében), valamint a birtokos személyét és számát, de nem jelölik ennek a nemét.

Ebben a nyelvben nincs névszóragozás. A birtokos névmások elöljáró nélkül fejezik ki a névszói állítmány névszói részét és a tárgyat, egyéb funkciókat pedig elöljáróval. Példák:

C’est ton opinion ; ce n’est pas du tout la mienne ’Ez a te véleményed; egyáltalán nem az enyém’ – névszói állítmány névszói része;
J’avais oublié mes gants de ski ; Victor m’a prêté les siens ’Otthon felejtettem a síkesztyűmet ; Victor kölcsönadta nekem az övét’ – tárgy;
Tu as déjà écrit à tes parents ; moi, je n’ai pas encore écrit aux miens[8] ’Te már írtál a szüleidnek; én még nem írtam az enyéimnek – részeshatározónak megfelelő mondatrész.

A román nyelvben[szerkesztés]

A román birtokos névmás a determináns megfelelőjéből alakul úgy, hogy eléje helyezik az ún. birtokos névelőt. Alakjai a következők:[9]

Birtokos(ok) Birtok(ok) Nem 1. személy 2. személy 3. személy
Egy birtokos Egy birtok
hn., sn.[10]
al meu az enyém al tău a tiéd al său az övé
nn.
a mea a ta a sa
Több birtok
hn.
ai mei az enyéim ai tăi a tieid ai săi az övéi
nn., sn.
ale mele ale tale ale sale
Több birtokos Egy birtok
hn., sn.
al nostru a miénk al vostru a tiétek al lor az övék
nn.
a noastră a voastră a lor
Több birtok
hn.
ai noștri a mieink ai voștri a tieitek ai lor az övéik
nn., sn.
ale noastre ale voastre ale lor

A román birtokos névmások sem jelölik a birtokos nemét, viszont minden alak jelöli a birtok számát és nemét.

A lor alak azonos a személyes névmás többes szám birtokos esetű és egyben részes esetű alakjával. Egyébként egyes szám harmadik személyű birtokos esetében a birtokos névmások helyett a birtokos névelős egyes szám 3. személyű személyes névmások birtokos esetű alakjait lehet használni, azzal az előnnyel, hogy így a birtokos neme is jelölve van. Megfelelési párok:

al său (hímnemű vagy semleges nemű birtok) ’az övé’ = al lui (hímnemű birtokos), al ei (nőnemű birtokos);
a sa (nőnemű birtok) ’az övé’ = a lui, a ei;
ai săi (hímnemű birtok) ’az övéi’ = ai lui, ai ei;
ale sale (nőnemű vagy semleges nemű birtok) ’az övéi’ = ale lui, ale ei.

A románban van ugyan névszóragozás, de viszonylag szegény alakokban. A birtokos névmások rendszerében csak egy esetrag van, az is két esetet jelöl, a birtokost és a részest, csak a több birtokra utaló alakokban van meg (kivéve a többes szám 3. személyű alakokat), és nem a determináns veszi fel, hanem a birtokos névelő: alor mei/mele ’az enyéim (vkije/vmije), az enyéimnek’, alor tăi/tale ’a tieid (vkije/vmije), a tieidnek’ stb.[9] Ezekkel az alakokkal elöljáró nélkül birtokos jelzőt (pl. bucuria alor mei ’az enyéim öröme’) és részeshatározót fejeznek ki: Le-am spus alor noștri ’Megmondtam a mieinknek’.[11] Egyéb funkciókat az elöljáróval ellátott alapalakokkal (melyeket a román grammatikák tárgyesetűeknek tekintenek) és birtokos/részes esetű alakokkal fejeznek ki: pe al meu (hn., tárgyeset) ’az enyémet’, cu a ta (nn., tárgyeset) ’a tiéddel’, împotriva alor săi (hn., birtokos eset) ’az övéi ellen’, datorită alor noști (hn., részes eset) ’a mieinknek köszönhetően’.

A közép-délszláv diarendszer nyelveiben[szerkesztés]

A közép-délszláv diarendszerhez tartozó nyelvekben (bosnyák, horvát, montenegrói, szerb) ugyanazokat a szavakat használják birtokos determinánsokként és birtokos névmásokként. Alakjaik az alábbiak:[12][13][14]:

Birtokos(ok) Birtok(ok) Nem 1. személy 2. személy 3. személy
hn. birtokos nn. birtokos
Egy birtokos Egy birtok
hn.
moj az enyém tvoj a tiéd njegov nje(zi)n az övé
nn.
moja tvoja njegova nje(zi)na
sn.
moje tvoje njegovo nje(zi)no
Több birtok
hn.
moji az enyéim tvoji a tieitek/
magáéi/
magukéi,
az önéi/
önökéi
njegovi nje(zi)ni az övéi
nn.
moje tvoje njegove nje(zi)ne
sn.
moja tvoja njegova nje(zi)na
Több birtokos Egy birtok
hn.
naš a miénk vaš a tiétek/
magáé/
maguké,
az öné/
önöké
njihov
az övék
nn.
naša vaša
njihova
sn.
naše vaše
njihovo
Több birtok
hn.
naši a mieink vaši a tieitek
njihovi
az övéik
nn.
naše vaše
njihove
sn.
naša vaša
njihova

Ezeken a névmásokon kívül van egy visszaható birtokos névmásnak is nevezett, svoj, -a, -e, svoji, -e, -a, amely csak az alany birtokára/birtokaira utal, annak nemétől, számától és személyétől függetlenül. Példa mondatban: Mi se brinemo za svoj posao, a vi se pobrinite za svoj ’Mi a mi dolgunkkal törődünk, ti meg törődjetek a tietekkel’.[12]

Ezekben a nyelvekben a birtokos névmások jelölik a birtok nemét és számát, valamint az egyes szám 3. személyű birtokos nemét. A nőnemű birtokost megnevezőnek két változata van.

Ezekben a viszonylag fejlett névszóragozású nyelvekben a birtokos névmásokat általában úgy ragozzák, mint a mellékneveket. Hét eset van, melyeket nemtől és számtól függően négy vagy öt különböző alak jelöl. Egyes alakoknak változataik is vannak. Példának íme az 1. személy egyes szám hímnemű névmás ragozása:

A mondattani funkciókat az esetragok egyedül vagy elöljárókkal társítva fejezik ki.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Grevisse – Goosse 2007, 890. o.
  2. a b c Bokor 2007, 230–231. o.
  3. Delatour 2004, 57. o.
  4. a b c Szende – Kassai 2001, 142–144. o.
  5. Eastwood 1994, 213–214. o. nyomán szerkesztett szakasz.
  6. Eastwood 1994, p. 395.
  7. Delatour 2004, 57. o. nyomán szerkesztett szakasz.
  8. Az aux szóban egybeolvadtan jelenik meg az à elöljáró és a les határozott névmás.
  9. a b Bărbuță 2000, 112–113. o.
  10. A román grammatikákban semleges neműeknek tekintik azokat a főneveket és névmásokat, amelyek egyes számban hímneműek, többesben pedig nőneműek.
  11. Avram 1997, 173. o.
  12. a b Barić 1997, 204. o. (horvát grammatika).
  13. Klajn 2005, 81. o. (szerb grammatika).
  14. Čirgić 2010, 85 (montenegrói grammatika).

Források[szerkesztés]

  • (románul) Avram, Mioara. Gramatica pentru toți (Grammatika mindenkinek). 2. kiadás. Bukarest: Humanitas. 1997. ISBN 973-28-0769-5
  • (horvátul) Barić, Eugenija et al. Hrvatska gramatika (Horvát grammatika). 2. kiadás. Zágráb: Školska knjiga. 1997. ISBN 953-0-40010-1 (Hozzáférés: 2018. október 7)
  • (románul) Bărbuță, Ion et al. Gramatica uzuală a limbii române (A román nyelv mindennapi grammatikája). Chișinău: Litera. 2000. ISBN 9975-74-295-5 (Hozzáférés: 2018. október 7)
  • (montenegróiul) Čirgić, Adnan – Pranjković, Ivo – Silić, Josip. Gramatika crnogorskoga jezika (A montenegrói nyelv grammatikája). Podgorica: Montenegró Oktatás- és Tudományügyi Minisztériuma. 2010. ISBN 978-9940-9052-6-2 (Hozzáférés: 2018. október 7)
  • (franciául) Delatour, Yvonne et al. Nouvelle grammaire du français (Új francia grammatika). Párizs: Hachette. 2004. ISBN 2-01-155271-0 (Hozzáférés: 2018. október 7)
  • (angolul) Eastwood, John. Oxford Guide to English Grammar (Oxford angol grammatikai kézikönyv). Oxford: Oxford University Press. 1994, ISBN 0-19-431351-4 (Hozzáférés: 2018. október 7)
  • (franciául) Grevisse, Maurice – Goosse, André. Le bon usage. Grammaire française (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles: De Boeck Université. 2007. ISBN 978-2-8011-1404-9
  • (szerbül) Klajn, Ivan. Gramatika srpskog jezika (A szerb nyelv grammatikája). Belgrád: Zavod za udžbenike i nastavna sredstva. 2005. ISBN 86-17-13188-8 (Hozzáférés: 2018. október 7)
  • (franciául) Szende, Thomas – Kassai, Georges. Grammaire fondamentale du hongrois (A magyar nyelv alapvető grammatikája). Párizs: Langues & Mondes – L'Asiathèque. 2001. ISBN 2-911053-61-3