Cser-hegyi-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Cser-hegyi-barlang
Hossz0 m
Mélység0 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés0 m
Tengerszint feletti magasság? m
Ország Magyarország
Település Tihany
Földrajzi táj Balaton-felvidék
Típus eltűnt

A Cser-hegyi-barlang a Tihanyi-félszigeten, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén elhelyezkedő barlang volt. Azonosítani, a pontos helyét megtalálni nem sikerült, csak valószínűsíthető, hogy a Cser-hegy csúcsától 120–150 méterrel nyugatra lévő, nagyobb méretű forráskúp közelében, esetleg a szarkádi Hosszú-mező északi, Cser-hegy felé eső részén volt.

Leírás[szerkesztés]

Margittay Rikárd (1942, 1943) szerint a barlang az Aranyháztól 700–800 méterre nyílt. Margittay Rikárdnak az 1943-ban megjelent publikációjában az olvasható, hogy a félsziget déli részén, az úgynevezett Cser-hegyen volt a bejárata.

Szántás közben fedezte fel saját szántóföldjén Horváth Ferenc tihanyi gazda, melybe az apátsági uradalom intézőjének fia, egy fiatal hadnagy ereszkedett le kötélen, de nem ért talajt. Bertalan Károly (1958) írása szerint ekkor körülbelül 15 méter mélyre lehetett benne lemenni. Török János informátorai kilométernyi visszhangról beszéltek és így a barlangot az Aranyház betömött sziklaüregével hozták kapcsolatba, melyet a hadnagyon kívül többen is megtekintettek. Mindhárom szerző leírta, hogy a barlangot gerendákkal és ráhordott földdel fedték be.

A Cser-hegyi-barlang név 1983-ban bukkant fel az irodalomban. Előfordul az irodalmában a Cser-hegyen felfedezett, azóta ismeretlen barlang (Eszterhás 1987), a Cserhegyen felfedezett, azóta ismeretlen barlang (Eszterhás 1984), Cserhegyi barlang (Bertalan 1958), Hármas-hegyen lévő lyuk (Eszterhás 1984), Hármas-hegyi-üreg (Eszterhás 1984), Hármashegyi üreg (Bertalan 1976) és Horváth-féle barlang (Eszterhás 1987) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A felfedezésének idejére csak Bertalan Károlynak egy szerkesztői megjegyzése utal a Bibliographia spelaeologica hungaricában, amely szerint „A Cser-hegyen (1921-ben) felfedezett, azóta ismeretlen barlang” – írta Török János cikkének a címe után. Egyébként a barlang első irodalmi említése az előbb szóba hozott, Török János által írt és 1937-ben megjelent cikkben található. Később Margittay Rikárd (1942, 1943) és Bertalan Károly (1958, 1972) írtak a barlangról, de egyikük sem látta azt.

Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban az olvasható, hogy Tihanyban, az Aranyháztól körülbelül 800 méterre, Horváth Ferenc szántóföldjén van. Körülbelül 15 méter mély és aknaszerű volt. A gejzírüregre gerendákat raktak és földdel betemették. Feltáratlan kaverna. A kéziratban három tanulmány alapján lett feldolgozva. Majd Eszterhás István (1983, 1984) írt róla. A megjelent leírások összehasonlításából az derült ki, hogy Török Jánosnak, Margittay Rikárdnak és Bertalan Károlynak az informátorai nem teljesen azonos személyek voltak. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában meg van említve a neve és egy névváltozata, valamint térképen van a helye feltüntetve.

Eszterhás Istvánnak a „Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája” című, 1989-es kéziratában szerepel és az összesítés szerint gejziritben keletkezett, ismeretlen méretű, valamint be van tömve. A lista az 1989 végéig ismertté vált 220 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 darab a barlang és 17 darab a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 darab nemkarsztos barlang van felsorolva. Az Eszterhás István által írt, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma” című, 1993-as kéziratban meg vannak ismételve az 1989-es adatok. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 darab a barlang és 42 darab a mesterséges üreg. A 2001. november 12-én elkészült, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke” című kézirat barlangnévmutatójában szerepel a neve a barlanggal foglalkozó 21 darab írás megjelölésével, amelyek közül kettő nem biztos, hogy ezt a barlangot említi. A 435. és a 440. tétel nem említi, a 434. és a 439. tétel említi. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bertalan Károly: Barlangok. In: Deák Margit szerk.: Magyarázó Magyarország 200.000-es földtani térképsorozatához – Veszprém L. 33-XII. A Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa, Bp. 1972. 21–22. old.
  • Eszterhás István: A Bakony barlanglajstroma. Kézirat, 1983. A kézirat megtalálható a Bakonyi Természettudományi Múzeumban, Zirc.
  • Eszterhás István: A Tihanyi-félsziget barlangkatasztere. Kézirat. Isztimér, 1984. A kézirat megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Adattárában és a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. (Néhány oldallal és fényképpel bővebb, mint az 1987-es nyomtatott változat. A kéziratot csak barlangonként szétdarabolva láttam.)
  • Eszterhás István: A Bakony nemkarsztos barlangjainak genotipusai és kataszteri jegyzéke. Kézirat. Budapest, 1986. Szerződéses munka az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnak.
  • Hoffer András: Diatrémák és explóziós tölcsérek a Tihanyi-félszigeten. Földtani Közlöny, 1943. (73. köt.) 1–3. füz. 151–158. old.
  • Hoffer András: A Tihanyi félsziget vulkáni képződményei. Földtani Közlöny, 1943. (73. köt.) 396, 421, 423–425, 426, 428. oldalak és a 400. és a 401. oldalak között három fénykép, valamint egy-egy fénykép a 34. és a 35. fényképtáblán
  • Láng–Fodorné: A Tihanyi-félsziget földtani felépítése. In: Bialik István szerk.: Magyarázó a Balaton környéke 1:10.000 építésföldtani térképsorozatához – Tihany. A Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa, Bp. 1970. 15–36, 48–50, 91. old.
  • Margittay Rikárd: A Balaton-felvidék barlangjai. Balatoni Kurir, 1942. július 23. 1. old. és 1942. július 30. 2–3. old.
  • Margittay Rikárd: Balaton. Bp. 1943. 45–46. old.
  • Török János: Titokzatos barlangok Tihanyban. Magyarság, 1937. január 10. (18. évf. 7. sz.) 8. old. és Balatoni Kurir, 1937. február 3.
  • Vitális István: A balatonvidéki bazaltok. A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei, 1909. Bp. I. köt. 1. rész (Ásvány és kőzettani függelék). 126. old.
  • Zákonyi Ferenc – Illés István – Horváth Ferenc: A balatoni üdülőkörzet természeti értékei. Veszprém, évszám nélkül. 36–37. old.