Jan Łukasiewicz
| Jan Łukasiewicz | |
 | |
| Született | 1878. december 21. Lviv |
| Elhunyt | 1956. február 13. (77 évesen) Dublin |
| Ismeretes mint |
|
| Iskolái | Ivan Franko Nemzeti Egyetem Lviv |
| Tudományos fokozat | PhD (1902–) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jan Łukasiewicz témájú médiaállományokat. | |
Jan Łukasiewicz (Lwów, 1878. december 21. – Dublin, 1956. február 13.) lengyel matematikus, logikus és filozófus, a Varsói Egyetem egykori rektora, a varsói és a lwówi matematikai iskolák meghatározó alakja.
Életrajz[szerkesztés]
Római katolikus vallású, lengyel értelmiségi családban született. Apja, Paweł Łukasiewicz katonatiszt volt az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében, anyja, Leopoldina Holtzer egy hivatalnok lánya volt. Egyedüli gyermek volt, anyai ágon báró Kövess Hermann magyar katonatiszt rokona.
Középiskoláját a Lwówi I. Gimnáziumban végezte, majd 1897-től a Lwówi Egyetemen (lengyelül: Uniwersytet Lwowski) filozófiát és matematikát hallgatott Kazimierz Twardowski tanítványaként. Hallgatóként az Akadémiai Olvasóterem (Czytelnia Akademicka) filozófia körének titkára és elnöke volt. 1902. szeptember 15-én „sub summis auspiciis imperatoris” kitüntetéssel doktorált, I. Ferenc József gyémántokkal díszített gyűrűt adományozott neki. Ez volt az első ilyen kitüntetés az egyetem történetében.
1902-tól 1905-ig magántanár volt és az egyetemi könyvtárban dolgozott. Közben ösztöndíjjal Berlinben és a belga Louvainban tanult. 1906-ban habilitált a Lwówi Egyetemen, ahol egyetemi tanári kinevezést kapott és az első világháború kitöréséig tanított. 1915-ben a Varsói Egyetemen nyert professzori kinevezést.
1918-ban a vallásügyi és oktatási minisztérium felsőoktatásért felelős osztálya vezetője volt és részt vett a világháborút lezáró tárgyalásokban. 1919 és 1920 folyamán a vallásügyi és oktatási miniszteri tisztséget is betöltötte Ignacy Paderewski kormányában.
1922-1923 és 1931-1932 között a Varsói Egyetem rektora volt, közben a lwówi és a varsói egyetem professzoraként működött a lengyel matematikai iskolák meghatározó alakjaként. 1928-ban feleségül vette Regina Barwińskát. 1939-ben a néhai Józef Piłsudski politikáját követő, nemzeti egységre törekvő keresztény-nemzeti lista jelöltjeként városi tanácsosi tisztséget szerzett Lwówban.
Lengyelország német megszállása idején az illegálisan működő, földalatti varsói egyetemen tanított. Lakása a harcok folyamán megsemmisült. Ekkor feleségével Svájcba akart települni, de a német hatóságoktól nem kapott rá engedélyt. 1944-ben Heinrich Scholz matematikus közbenjárására hozzájárultak, hogy elhagyják Németországot, és a háború utolsó napjait Münsterben töltötték, ahol az ottani egyetemen még 1938 tiszteletbeli doktori címet kapott. Száműzetése idején alapítója lett a Külföldön Működő Lengyel Tudományos Társaságnak (Polskie Towarzystwo Naukowe na Obczyźnie).
A második világháború után Belgiumba, majd Írországba emigrált, 1946-tól a Dublini Egyetem tanára volt. 1953-ban önéletrajzi könyvet adott ki.
Logikai és filozófiai munkája mellett legjelentősebb eredménye a számítástechnikában alkalmazott ún. fordított lengyel jelölés.
Források[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Jan Łukasiewicz című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Jan Łukasiewicz című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
|
