Partikula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A nyelvészetben a partikula olyan nem toldalékolható nyelvi elem, amelyet a különböző nyelvek nyelvtanai nem kezelnek egységesen, és egyes nyelvészeti irányzatokon belül is vitatott a megítélésük.

Partikuláknak nevezték már az ókorban is a nem toldalékolható szavakat.[1] A magyar nyelvészet kezdetén ezt tette például Földi János (1755–1801).[2] Csak az 1960-as években kezdtek foglalkozni az orosz és a német nyelvészetben ezek közül azokkal a szavakkal, melyek nem mondatrészt képező határozószók, sem más mondattani szerepet betöltő szavak, azaz nem kötőszók vagy elöljárószók. Azelőtt, mivel nem fértek bele a szófajok hagyományos rendszerébe, az ilyen szavakat stilisztikailag kéteseknek, nem ajánlottaknak tekintették, viszont a nyelvészeti kutatások pragmatikai irányultságának fokozásával egyidőben ezeket a szavakat kezdték partikulákként kutatni.[3]

Másrészt észrevették, hogy vannak partikulákban szegény és partikulákban gazdag nyelvek. A francia például az előbbiek közé tartozik, a német pedig az utóbbiak közé.[4] Ezért is van az, hogy a német és más nyelvek mindennapi grammatikáiban is a partikulát modern értelmében külön szófajként kezelik, a francia nyelv grammatikáiban viszont nincs szó partikulákról mint szavakról.

A partikula körülhatárolása[szerkesztés]

Az, hogy partikula minden nem toldalékolható szó, azaz a határozószó, az elöljárószó, a kötőszó és az indulatszó, a terminus régi és legtágabb értelmezése. A legszűkebb szerint a partikula külön szófaj, amelyhez csak a modális jelentésű, önállóan semmilyen kérdésre sem felelő szavak tartoznak, és léteznek e két felfogás között átmenetek is.[2] Bussmann 1998 is megemlíti az előbbi tág értelmezést, hozzáadva minden olyan változatlan alakú szót is, amelyet nem lehetett a négy hagyományos szófajhoz sorolni. Szerinte a szűkebb értelmezés az indulatszavakra, a tagadó szavakra, a modális partikulákra, a fokozó partikulákra és a konnektorokra vonatkozik.[5]

Helbig 1994 is megemlíti a fenti tág értelmezést. Az ő szűkebb értelmezése szerint modális partikulák az olyan szavak, melyek megtalálhatók a hagyományos szófajokban, de bizonyos nyelvi kontextusokban nincs mondattani funkciójuk a szócsoport vagy a mondat szintjén, hanem csak pragmatikai funkciójuk. A modális partikulákon kívül számba vesz más partikulatípusokat is, amelyek megfelelnek ennek a kritériumnak.[6]

Crystal 2008 szerint partikuláknak neveznek olyan szavakat, melyeket nem lehet besorolni a hagyományos értelemben vett szófajokba. Példákként megemlíti az angolban a főnévi igenévvel használt to szót, mely azonos alakú a to elöljáróval, de nem elöljáró, a not ’nem’ tagadószót,[7] a magyar igekötőknek megfelelő szavakat (come in ’bejön’, get up ’felkel’)[8] és a diskurzusjelölőket, melyeket pragmatikai partikuláknak is nevez: you know ’tudod/tudja’, I mean ’akarom mondani’.[9]

Partikula és módosítószó[szerkesztés]

Többen vannak nyelvészek, akik nem különböztetik meg a partikulákat a módosítószóktól. Ez volt a nézete H. Molnár Ilonának is, aki elsőként értekezett a „módosító szók”-ról 1968-ban,[1] és ez volt később is a domináns nézet a magyar nyelvészetben.[10] Más nyelvekkel foglalkozó szerzők a módosítószókat sorolják a partikulákhoz. Például Adnan Čirgić montenegrói nyelvész teszi ezt, modifikatori elnevezéssel foglalkozva velük a partikulák keretében. Mások nem használnak a „módosítószó” terminusnak megfelelőt, hanem az ilyen szavakat modális partikuláknak tekintik.[11] Megint mások a módosítószókat külön megnevezés nélkül sorolják a partikulák közé általában.[12]

A magyar nyelvészetben a partikulákat először Keszler Borbála határolta el radikálisan 1995-ben,[1] majd Kugler Nóra határozta meg a következőképpen: „A partikula olyan viszonyszó, amely nem toldalékolható, más szavakkal nem alkot sem morfológiai természetű, sem szintaktikai kapcsolatot, nem lehet mondatrész […]. Morfológiai természetű szerkezetet azért nem hoz létre, mert nem grammatikai viszonyító elem, mondatrészi szerepre pedig nem létező vagy nagyon szűk denotatív jelentése miatt alkalmatlan. Funkciója az, hogy a mondatban lévő állításon műveleteket végez (pl. előfeltevést kapcsol hozzá, meghatározza topik–predikátum szerkezetét) […]; modális viszonyt, a beszélő attitűdjét (érzelmi, akarati, értékelő viszonyát) fejezi ki, vagy jelöli a beszélő reagálását a kommunikációs helyzetre, illetve annak valamely összetevőjére […]. A partikula önmagában semmilyen kérdésre sem felelhet.”[2]

Ugyancsak Kugler különböztette meg a partikulát a módosítószótól azzal az érvvel, hogy az utóbbi nemcsak mondatba illeszthető (Géza biztosan eltalálta a célt), hanem mondatszó is lehet, amely eldöntendő kérdésre válaszol (– Géza eltalálta a célt? – Biztosan).[13] Ezzel ellentétben a partikula csak mondatban működik, és semmiféle kérdésre sem válaszol.

Más nyelvekkel foglalkozó nyelvészek is megkülönböztetik a partikulát a módosítószótól, az utóbbit különleges határozószónak tekintve, amely mondatban működik, de annak nem egyetlen elemét, hanem egészét módosítja.[14][15][16]

A partikula mint szóhoz hozzáadott elem[szerkesztés]

A francia és a román nyelv grammatikáiban hagyományosan az, amit partikulának neveznek nem szó, és nem foglalkoznak vele külön. Grevisse 1964 csak megemlíti, hogy olykor a határozószókat, az elöljárószókat, a kötőszókat és az indulatszókat általánosan partikuláknak nevezik.[17] Más grammatikákban[18] partikuláknak nevezik a mutató névmáshoz adott -ci és -là elemeket, amelyek a közelségre, illetve a távolságra utalnak: celui-ci ’ez’ (hímnem), celle-ci ’ez’ (nőnem), ceux-ci ’ezek’ (hímnem), celles-ci ’ezek’ (nőnem), celui-là ’az’ (hímnem), celle-là ’az’ (nőnem), ceux-là ’azok’ (hímnem), celles-là ’azok’ (nőnem). A Grevisse-féle grammatika a -ci-t és a -là-t határozószóknak nevezi.

Azokat a szavakat, melyeket más nyelvek grammatikáiban partikuláknak neveznek, a román grammatikákban mind határozószóknak tekintik.[19] Annak, amit partikulának tekintenek, a meghatározása „szóhoz hozzáadott változatlan nyelvi elem, amely a szó jelentését erősíti meg”.[20] A sztenderd nyelvváltozatban csak egy ilyen, az -a partikula fordul elő:

Az -a partikula megvan egyes határozószók változataiban is: aici / aicea ’itt’, atunci / atuncea ’akkor’, acum / acuma ’most’.

Nyelvjárásokban előfordul más partikula is: acolo (sztenderd nyelvváltozat) – colo-șa vagy acolo-ia ’ott’ (nyelvjárási változatok), aici (sztenderd) – ici-șa (nyelvjárás) ’itt’.

A partikulák eredete[szerkesztés]

A partikulák általában szófajváltás útján jöttek létre határozószókból, kötőszókból vagy egyéb szófajokból, és e szavak egy része továbbra is használatos az eredeti funkciójával.

  • határozószó → partikula:
Péter egyszerűen oldotta meg a feladatot → Péter egyszerűen megoldotta a feladatot;[21]
(franciául) Je suis bien à Paris ’Jól érzem magam Párizsban’ → Il part bien demain? ’Tényleg holnap megy el?’;[22]
  • kötőszó → partikula:
Esik az eső, hát maradjunk itthon → Hát láttál már ilyet?;[21]
(németül) Er kommt, aber sein Vater ist verhindert ’Ő eljön, de az apja nem teheti’[23] → Die werden aber staunen! ’Csodálkozni fognak ám azok!’;[24]
(franciául) Je pense, donc je suis ’Gondolkodom, tehát vagyok’[25] → Taisez-vous donc à la fin! ’Hallgassatok már el egyszer!’;[26]
(horvátul) Nije se čuvao, pa se razbolio ’Nem vigyázott magára, aztán megbetegedett’[27] → Pa to nije moguće! ’Hát ez lehetetlen!’[28]

Egyes szavak partikulaként használt alakja megváltozott, és az új alakjuk csak partikulaként létezik. Például így keletkeztek a magyarban a hadd (< hagyd, hogy) és a lám (< lássam, hogy) partikulák.[29]

Végül olyan partikulák is vannak, amelyeknek egyáltalán nincs más szófajbeli megfelelőjük az adott nyelvben. Ilyen például a közép-délszláv diarendszerben a li kérdő partikula, mely a protoszláv nyelvből örökölt.[30]

Partikula-kombinációk[szerkesztés]

Olykor ugyanabban a mondatban két vagy három partikula is előfordul:

  • Hát még ilyet!;[21]
  • Most már aztán gyere el!;[1]
  • (németül) Was hat er denn schon anzubieten? (franciául) Que peut-il donc bien avoir à proposer? ’Vajon mit is tudna javasolni?’[31]

Partikulafajták[szerkesztés]

Azokban a grammatikákban, melyekben a partikulát külön szófajnak tekintik, esetleg a módosítószóval együtt, fajtái megállapításának kérdése ugyanolyan összetett, mint a körülhatárolásáé. Ezt bizonyítják különböző nyelvészek sokféle javaslatai.

Magyar grammatikákban[szerkesztés]

Kugler 1998 a partikulákat két főkategóriára osztja, melyekben több alkatégória van:[32]

  • a modális alapérték jelölői:
– kérdő alapérték: Akkor holnap találkozunk, ugye?;
– óhajtó alapérték: bár, csak (’bárcsak’), bárcsak;
– engedélykérés: hadd;
  • árnyaló partikulák:
– megerősítést kifejező: Hallottam ám a dologról;
– csökkentést, enyhítést kifejező: Neki ugyan mondhatod!;
– korlátozást kifejező: Éppenséggel ez is elképzelhető;
– akaratot, érzelmet kifejező: Gyere már!
  • propozicionális partikulák:
  • becslő (mértékértékelő) partikulák: Mindössze két kilométert kell gyalogolnunk;
  • fokozó-rangsoroló partikulák: Elég izgalmas;
  • predikátumkiemelő partikulák: Az üzletben csak a könyvet néztem meg vs. Az üzletben a könyvet csak megnéztem.[33]

Német grammatikákban[szerkesztés]

A német nyelvvel foglalkozó grammatikákban a következő partikulafajták találhatók:

  • modális vagy árnyalópartikulák: Der ist vielleicht ein Spinner! ’Ez valami bolond lehet!’;[34]
  • fokozó vagy intenzitás partikulák: Sie hat sehr gut gespielt ’Nagyon jól játszott’ (nőnem)’;[35]
  • összehasonlító partikulák: Er ist größer als/als wie/wie/wan ich ’Ő (hímnem) nagyobb, mint én’;[36]
  • fókuszpartikulák: Ich habe nur zwei Bonbons gegessen ’Csak két cukorkát ettem meg’;[37]
  • válaszpartikulák: Eben! ’Pontosan!’;[38]
  • tagadó partikulák: Ich habe ihn nicht gesehen ’Nem láttam (őt)’;[39]
  • a főnévi igenév partikulája: Sie begannen schön zu tanzen und singen ’Szépen kezdtek táncolni és énekelni’.[40]

A közép-délszláv diarendszer grammatikáiban[szerkesztés]

A közép-délszláv diarendszerhez tartozó szerb, horvát és montenegrói nyelv grammatikáiban egyes partikulakategóriák több szerzőnél megtalálhatók, de vannak olyanok is, melyeket csak egyikük vagy másikuk veszi számba. Partikulafélék:

  • modális (Moldovan 1996 és Čirgić 2010 így nevezi, az utóbbi modifikator-nak, azaz módosítószónak is nevezve, Barić 1997 és Klajn 2005 pedig csak leírja, és példákat ad): On to, naravno, nije ni mogao znati ’Természetesen, ő ezt nem is tudhatta’;[12]
  • kérdő (Moldovan, Barić, Klajn, Čirgić): Dolaziš li sutra? ’Eljösz-e holnap?’;[11]
  • igenlő (Moldovan, Barić, Klajn, Čirgić): – Hoće li i oni śutra doći? – Da, doći će! ’– Eljönnek-e ők is holnap? – Igen, eljönnek’ (független, de nem mondatszó), – Da! (független és mondatszó);[41]
  • tagadó (Moldovan, Barić, Klajn, Čirgić): Hvala, ne ’Köszönöm, nem’ (független), Ne pušim ’Nem dohányzom’ (nem független);[42]
  • megerősítő (Moldovan, Barić, Klajn, Čirgić): Putovao je čak u Kinu ’Még Kínába is elutazott’;[12]
  • parancsoló (Moldovan, Klajn, Čirgić): Oni neka dođu! ’Ők csak jöjjenek!’;[43]
  • bemutató (Moldovan, Klajn, Čirgić): Eno starica pred vratima ’Íme az öregasszony az ajtó előtt’;[11]
  • határtalan választási lehetőséget, közömbösséget, megengedést kifejező (morfológiai szempontból az akár- előtagnak megfelelő határozatlan szókapcsolatok alkotásában részt vevő) (Barić, Klajn, Čirgić): ma gde ’akárhol’, kako god ’akárhogyan’, bilo kakav ’akármilyen’, makar koji ’akármelyik’;[44] Što se god dogodi, vas se to ne tiče ’Akármi is történne, az titeket nem érint’;[12]
  • korlátozó (Moldovan, Čirgić): Samo ti možeš da mi pomogneš ’Csak te tudsz segíteni rajtam’;[45]
  • felkiáltó: (Moldovan, Klajn): Ala smo se lepo proveli! ’Milyen szépen múlattuk az időt!’;[45]
  • kívánságot kifejező (Moldovan, Klajn):
  • a beszélő javára: Samo da mi se on vrati! ’Bárcsak visszajönne hozzám!’;[11]
  • a címzett javára (jókívánság): Neka vam nova godina bila srećnija ’Legyen boldogabb az új évetek’;[44]
  • fokozó: mnogo veći ’sokkal nagyobb’, malo gluv ’kissé süket’, dosta dobro ’elég jól’, gotovo svi ’majdnem mind’.[43]

Barić 1997 és Klajn 2005 a partikulák közé sorolja a töltelékszavakat is: Bio sam tamo pa, ovaj, nisam vidio ništa ’Ott voltam, aztán, hát, nem láttam semmit’.[12]

Čirgić 2010 külön szófajként kezeli a konnektorokat, viszont Klajn 2005 ezeket a partikulák közé sorolja: Lekovi treba uzimati uz jelo. Naime, lekari kažu… ’Az orvosságokat étellel kell beveni. Ugyanis az orvosok azt mondják…’ (független mondatok közötti konnektor), Zbilja, šta je bilo s tvojom diplomom? ’Tényleg, mi lett a diplomáddal?’ (a beszélgetésbe új témát bevezető szó).[46]

Čirgić a partikulákhoz sorol mondatba beékelt szócsoportokat is: bez sumnje ’kétségen kívül’, na svu sreću ’szerencsére’.[47] Barić is ezt teszi szócsoportokkal és mondatokkal: Vi to, na sreću, niste osjetili, ali ja, kažem vam, i te kako jesam ’Maga ezt szerencsére nem érezte, de én, hadd mondjam magának, de még mennyire’.[12] Moldovan szerint tagolatlan mondat is partikulának számít, ha igenlő válasz tagadó alakú kérdésre: – Zar ti ne dolaziš na utakmicu? – Kako da ne! Dolazim ’– Te nem jössz a mérkőzésre? – Dehogy nem! Jövök’.[45]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d Péteri 2001, 94. o..
  2. ↑ a b c Kugler 1998, 214. o.
  3. ↑ Möllering 2001, 130. o.
  4. ↑ Weydt 1969, idézi Péteri 2001, 94. o.
  5. ↑ Bussmann 1998, 867. o.
  6. ↑ Helbig 1994, 31. o., idézi Möllering 2001, 131. o.
  7. ↑ Crystal 2008, 352. o.
  8. ↑ Crystal 2008, 367. o.
  9. ↑ Crystal 2008, 379. o.
  10. ↑ Vö. Balogh 1971, 180–181. o., Nagy 1980, 87. o.
  11. ↑ a b c d Moldovan 1996, 130. o.
  12. ↑ a b c d e f Barić 1997, 282. o.
  13. ↑ Kugler 2001, 233. o.
  14. ↑ Bussmann 1998, 1060. o., sentence adverbial szócikk.
  15. ↑ Crystal 2008, 14. o., adverb szócikk, melyben határozószók sentence modifier „mondatmódosító” vagy sentence connector „mondatkonnektor” funkciójáról is van szó.
  16. ↑ Klajn 2005 „mondati hatátozószókat” említ meg a határozószót tárgyaló fejezetében (153. o.)
  17. ↑ Grevisse 1964, 66. o.
  18. ↑ Pl. Chevalier 1974, 241. o.
  19. ↑ Pl. Avram 1997.
  20. ↑ Constantinescu-Dobridor 1980, 316–317. o.
  21. ↑ a b c Péteri 2001, 99. o.
  22. ↑ Fónagy 2006, 182. o.
  23. ↑ DWDS, aber szócikk.
  24. ↑ Möllering 2001, 133. o.
  25. ↑ TLFi, donc szócikk.
  26. ↑ Fónagy 2006, 183. o.
  27. ↑ HJP, pa (I) szócikk.
  28. ↑ HJP, pa (II) szócikk.
  29. ↑ Péteri 2001, 102. o.
  30. ↑ HJP, li szócikk.
  31. ↑ Sauerwein Spinola 2009, 239. o.
  32. ↑ Kugler 1998, 216–217. o.
  33. ↑ Ha a mondat a feltételezhető Mit néztél meg az üzletben? kérdésre válaszol, a válaszban kiemelés nélkül az Az üzletben megnéztem rész a topik, azaz a beszélgetőtársak által már ismert információ, a mondat többi része (a könyvet) pedig a predikátum, azaz a mondatba foglalt új információ. Ha viszont a kérdés Mit csináltál az üzletben a könyvvel?, a válaszban a predikátum a megnéztem rész.
  34. ↑ canoonet, Die Abtönungspartikeln / Modalpartikeln (Az árnyaló / modális partikulák).
  35. ↑ canoonet, Die Gradpartikeln / Intensitätspartikeln (A fokozó / intenzitás partikulák).
  36. ↑ Atlas zur deutschen Alltagssprache, Vergleichspartikel (A német mindennapi nyelv atlasza, Összehasonlító partikula).
  37. ↑ canoonet, Die Fokuspartikeln (A fókuszpartikulák).
  38. ↑ Möllering 2001, 138. o.
  39. ↑ canoonet, Die Negationswörter (A tagadó szók).
  40. ↑ Öhl 2009, 1. o.
  41. ↑ Čirgić 2010, 228. o.
  42. ↑ Klajn 2005, 169. o.
  43. ↑ a b Čirgić 2010, 227. o.
  44. ↑ a b Klajn 2005, 170. o.
  45. ↑ a b c Moldovan 1996, 131. o.
  46. ↑ Klajn 2005, 171. o.
  47. ↑ Čirgić 2010, 229. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • H. Molnár Ilona. Módosító szók és módosító mondatrészletek a mai magyar nyelvben. Budapest: Akadémiai Kiadó. Nyelvtudományi értekezések sorozat. 60. sz. 1968
  • Keszler Borbála. A mai magyar nyelv szófaji rendszerezésének problémái. Magyar Nyelvőr. 119. évf. 3. sz. 1995. (július–szeptember). 293–308. o. (Hozzáférés: 2017. április 26)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Partikula&oldid=20707604”