Archaizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az archaizmus (latinul antiquitas) egy letűnt kor felidézése nyelvi elemek ill. stilisztikai eszközök segítségével. Célja lehet a régiesítés vagy az ünnepélyesség hangulatának megteremtése. Ellentéte a nyelvi újításnak (neologizmus). Fajtái:

  • fogalmi archaizálás, amelyben a jel és jelölt egyaránt elavult; például:
"kóbor kutya silbakolja
egyedül a városvéget"

(Szepesi Attila: Vágáns-dal)

  • jelentésbeli archaizálás, amelyben a szó a régi, nem pedig az időközben megváltozott jelentésével szerepel; például:
"A vár piacára ezüstöt, aranyt,
Sok nagybecsü marhát máglyába kihordat."

(Arany János: Szondi két apródja)

  • formai archaizálás, melyben régies hangtani, írásképi változatok fordulnak elő; például:
"Ha legény vólnék,
Reád omolnék,
Rajtad mindent tsókolnék;"

(Weöres Sándor: Psyché)

Az archaizálás stíluseszközei:

"Én nem leszek a szürkék hegedőse,
Hajtson szentlélek, vagy a korcsma gőze…"

(Ady Endre: Új Vizeken járok)

"…a mezőn harmatosság,
kétes létben a bizonyosság,
lábaid kígyóim tapossák,
gondjaim mosolyai mossák."

(József Attila: Megméressél!)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]