Ibérek (Pireneusi-félsziget)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az Ibériai-félsziget etnikai térképe I. e. 200 körül

Az ibérek történelem előtti időkben az Ibériai-félszigeten éltek. Marcus Terentius Varro említést tett az ibérekről, és Idősebb Plinius azt írta történeti művében (Nat. Hist. III. I. 8), hogy a félszigetet ibérek, perzsák, föníciaiak, kelták és karthágóiak népesítették be.

Az ibérek eredete[szerkesztés]

Az ibérek eredetét nem sikerült pontosan megállapítani. Egyes tudósok szerint Észak-Afrikából vándoroltak be, és a berberekkel rokonok. Ismét mások azt állítják régészeti leletekre, antropológiai és genetikai bizonyítékokra hivatkozva, hogy az ibérek a Földközi-tenger keleti részeiből vándoroltak be. Harmadik vélemény szerint Európa őslakóihoz tartoztak, akik egy nagy, megalitikus kultúrát hoztak létre ebben a régióban.

Az ibérek nyelve[szerkesztés]

Annyi biztos, hogy nem indoeurópai nyelvet beszéltek, de nem sikerült feltárni eredetét.

Történetük[szerkesztés]

Elchei nő mellszobra (i. e. 450–300)[1]

Az ibérekről az i. e. 6. században tettek először említést a félszigetre költözött görög telepesek. Kezdetben törzsekből álló zárt közösségekben éltek. Értettek a vas feldolgozásához, a bronz megmunkálásához és a földműveléshez. Később városokat alapítottak, ahol társadalmi rétegződés alakult ki. Kereskedelmi kapcsolatban álltak a föníciaiakkal és a görögökkel, akik ezüst öt vásároltak az ibérektől. Az i. e. 450–200 közötti időszakra tehető az ibér kultúra virágkora, amint számos régészeti lelet bizonyítja.[2]

I. e. 5. és 4. században érkeztek a kelták kelet felől, elűzték a ligurokat, és a félsziget északi és nyugati részein telepedtek le. Őket, a kelta nyelvű ibériaiakat hívták keltibéreknek.[3] Ebben az időben keletkeztek a keltibér, luzitán (mai Portugália), asztúr és cantaber (Északnyugat-Spanyolország), valamint turdetán (Tartessos mellett) törzsi elnevezések.

Az ibérek délre és keletre szorultak, északkelet felé egészen a mai Dél-Franciaországig. (Pl. Ullastret oppidum Gironában, Ensérune oppidum Hérault megyében). Az ibérek és keltibérek élénk kereskedelmet folytattak a Földközi-tenger partvidékeivel. Ibér kerámiákat találtak Franciaországban, Olaszországban és Észak-Afrikában. Az ibérek szoros kapcsolatban álltak a félsziget görög telepeseivel is.

Az első és második pun háború között rövid ideig Karthágó fennhatósága alá tartoztak, Hannibál seregébe katonákat küldtek. Végül a Római Birodalom alattvalói lettek, és elvesztették politikai és kulturális önállóságukat. A vandál (406), a vizigót (415), s végül a mór (711) uralom végleg megpecsételte sorsukat.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Serge Lancel: Hannibál: Serge Lancel: Hannibál. Budapest: Osiris Kiadó. 2005. ISBN 963 389 730 0  
  • Michael Koch (Hrsg.): Die Iberer. (Ausstellungskatalog Paris, Galeries Nationales du Grand Palais, 15. Oktober 1997 - 5. Januar 1998 ; Barcelona, Centre Cultural de la Fundación "La Caixa", 30. Januar - 12. April 1998 ; Bonn, Kunst- und Ausstellungshalle der Bundesrepublik Deutschland, 15. Mai - 23. August 1998) Hirmer, München 1998. ISBN 3-7774-7710-9
  • Michael Kunst: Zambujal. Madrider Beiträge 5 (Mainz 1987), 9-17 zur Geschichte des Begriffs "Iberer" in der spanischen Archäologie.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Iberer című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ibérek (Pireneusi-félsziget) témájú médiaállományokat.
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap