Protestantizmus
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Protestantizmus [vagy protestáns kereszténység] | |
| kereszténység | |
.svg) | |
| A világ protestáns többségű országai (2010) | |
| Kialakult | 16. század |
| Alapító |
Luther Márton Bár a valódi alapítót Jézus Krisztusban látják, Luther csak felújította tanait szerintük. |
| Központi alak | Jézus |
| Szent iratok | Biblia |
| Felekezetek |
evangélikus kereszténység kálvinizmus anglikanizmus hutteriták baptizmus metodizmus |
| Államvallás | ma sehol sem |
| Korábban | Angol Királyság, Skót Királyság, Holland Királyság, észak-német államok (Szászország, Brandenburg, Poroszország stb.), Német Császárság, Dán Királyság, Norvég Királyság, Svéd Királyság |
| Fő vallás | Egyesült Királyság, Hollandia, Dánia, Norvégia, Svédország |
| a világ lakosságának | (2014) 11,6 %-a[1] |
| Főbb események: 14–15. század – előreformátorok kora 1517 – Luther fellépése 1534 – anglikánok kiszakadása 1536 – megjelenik Kálvin Institutio-ja 1555 – augsburgi vallásbéke 16. század második fele – nagy vallásháborúk 1609 – első baptista gyülekezet létrejön 1784 – metodisták megalakulása 19. század – protestáns liberalizmus, Bibliakritika | |
A protestantizmus (latin eredetű szó) mint gyűjtőnév alatt a keresztény egyházak azon egyik fő ágát szokták érteni, amely a reformáció következtében a 16. században a római katolikus egyháztól különvált.
Tartalomjegyzék
A protestantizmus meghatározása[szerkesztés]
A név eredete[szerkesztés]
A protestantizmus név onnan ered, hogy midőn az 1529. évi speyeri birodalmi gyűlésen a reformáció híveire hátrányos határozatot hoztak, amely szerint azok a rendek, amelyek addig a wormsi ediktumot megtartották, azok ezentúl is tartsák meg, amelyek pedig nem tartották meg, azok minden további újítással hagyjanak fel és a misetartást engedjék meg. E határozat ellen a szász választó öt másik fejedelemmel és 14 birodalmi várossal együtt ünnepélyesen tiltakozott, protestált és ezen protestációban ügyüket a császár, az összehívandó egyetemes vagy német zsinat és minden részrehajlástól mentes keresztény bíró elé fellebbezték.
A fogalom bővülése[szerkesztés]
Később a protestantizmus név alá befoglalták mindazokat, akik a reformáció alaki és anyagi elveit elfogadták, vagyis akik elfogadták egyfelől azon nézetet, hogy a keresztény vallásnak egyedüli alapja a minden emberi tételtől és tekintélytől függetlenül magyarázandó Szentírás, másfelől a hit által való megigazulás tanát, vagyis azon nézetet, hogy az üdv minden papi közvetítés s minden érdemünk nélkül, ingyen, Isten kegyelméből adatik. Az egyes hitcikkeknek, különösen az úrvacsorára és az eleve elrendelésre, a predesztinációra vonatkozóknak, különbözőképen való magyarázása folytán a protestáns mozgalom már a 16. században evangélikus (lutheránus) és református (kálvinista) irányzatra szakadt szét, mely szakadást a dorti zsinat határozatai még erősebbé tettek. Később mindkét egyház keblében ismét kisebb felekezetek és pártok keletkeztek, de összes elágazásai a protestáns egyháznak abban egyetértenek, hogy a római katolikus egyház csalhatatlan és egyedül üdvözítő voltának ellentmondanak és ebből következően a csalhatatlan pápa és püspökök főhatóságát, Szűz Mária és a szentek segítségül hívását, a szerzetesi és papi fogadalmakat, a búcsújárást, a miseáldozatot, a szentségek hetes számát (két szentséget fogadnak el: keresztség, úrvacsora), a tisztítótűzről szóló tant, a jó cselekedetek érdemszerűségét elvetik. Németországban azóta, hogy 1817-ben a lutheri és kálvini egyházak egy közös, országos szervezetet is létrehoztak, inkább az evangelisch elnevezést használják a két nagy protestáns felekezet összefoglaló neveként. Magyarországon a protestantizmus szónak a két reformált egyházra vonatkozó használata csak a 19. században lett szokássá.
A protestantizmus a kereszténységnek a 16. századi, nyugat-európai reformáció újítóinak főként a közülük kiemelkedő Luther Márton és Kálvin János nézeteit, bibliaértelmezéseit hangsúlyozó vallási irányzata, több egymástól dogmatikában és egyházi gyakorlatban eltérő felekezet gyűjtőfogalma.
Tanításai[szerkesztés]
A protestánsok a katolicizmus több tanítását elutasítják, többek között a cselekedetek (például rituális szertartások) véghezvitelétől függő üdvösség tanítását. Ezzel szemben a Jézus Krisztus kereszten elszenvedett csereáldozatára épülő, kegyelemből fakadó üdvösségben hisznek. Egyedül a Bibliát tekintik az az isteni kinyilatkoztatás objektív hitforrásának. A katolikus egyház ezzel szemben a Szentírás mellé helyezi a "Szent hagyományt", mint azzal egyenértékű hitforrást.
Az öt Sola[szerkesztés]
Az öt sola összefoglalja a reformátorok alapvető teológiai hitét:
- sola scriptura („csak az Írás)”: csak a Biblia az alapja a keresztény tanításnak, a hagyományok és különféle zsinati határozatok nem vehetők annak.
- solus Christus („csak Krisztus”): csak Krisztus áldozata miatt van üdvösségünk, nincsenek más üdvözítő utak (jó cselekedetek, rituális tettek).
- sola fide („csak hit”): csak hit által tudja az ember megragadni Krisztus áldozatának lényegét és így az üdvösséget, nem üdvözítő tettek révén. A tettek mindig a hitből fakadnak.
- sola gratia („csak kegyelem”): csak Isten kegyelme által van az embernek megváltása, üdvössége; érdemei nincsenek.
- soli Deo gloria: „csak Istené a dicsőség” mindazért, amit az ember keresztényként tesz, az ember ezt nem tulajdoníthatja magának.
Egyéb[szerkesztés]
- Eleve elrendelés elve: a kálvinista egyházzal kapcsolatban az egyik legtöbbször idézett tanítás a predesztináció vagy eleve elrendelés. Kálvin egyik alaptétele volt.
- Eredendő bűn: Ádám és Éva paradicsomi engedetlensége miatt az emberiség természete megromlott, ezért mindenki a fogantatása pillanatától kezdve bűnben van, majd bűnben születik meg. Ez az eredendő bűn eleve képtelené teszi az embert a tettek általi üdvözülésre.
- Megigazulás: nem lehetséges a hívő saját erejéből, érdemszerző cselekedetek alapján. A megigazulás hit által történhet úgy, hogy az ember először is azt érti meg, hogy Krisztus felvitte az ember bűnét a keresztre, hogy elszenvedje a bűn következményét, a halált. Cserébe pedig odaadta a maga igaz voltát az embernek. Ezen „helyettes áldozat” miatt Isten igaznak tekinti a hívőt.
A protestantizmus irányzatai[szerkesztés]
.jpg)
Hagyományos protestantizmus[szerkesztés]
Korai protestantizmus[szerkesztés]
Ide sorolják a Luther fellépését megelőző mozgalmakat, melyek Lutheréhez hasonló eszméket hirdettek, például valdensek, husziták.
Evangélikus kereszténység[szerkesztés]
Luther Márton, a protestáns reformáció szellemi atyja, lelkész, reformátor nevéhez kötődik. Kezdetben nem tartja magát önálló felekezetnek, hanem a keresztény egyház megtisztítását tűzi ki célul a Luther véleménye szerint idegen elemektől, mint például a szentek tiszteletétől. Kb. 72 millió evangélikus él ma a világon. Az irányzat legfőbb képviselője az evangélikus egyház, mely Luther Márton és az Ágostai hitvallás (augsburgi hitvallás, lat. Confessio Augustana) tanait követi.
Kálvinizmus[szerkesztés]
Kálvin János (eredeti nevén: Jean Caulvin vagy Cauvin), francia származású, jogász végzettségű svájci reformátor, humanista tudós nevéhez kötődik. A kálvinisták közé tartoznak a reformátusok, a kongregacionalisták és a presbiteriánusok. A református egyházak Kálvin János és Ulrich Zwingli tanaira épülő tanításrendszerrel rendelkező protestáns felekezetek. A református egyház megalapítója a svájci reformáció vezetője, Ulrich Zwingli zürichi lelkész.
Anglikanizmus[szerkesztés]
Az anglikanizmus és az anglikán egyház nem számítanak a szó szoros értelemben vett protestáns egyháznak. Létrejötte inkább politikai és egyházszervezeti konfliktus eredmény, mintsem hitviták gyümölcse. Lásd még: Anglikán egyház
Az Episzkopálisok az anglikanizmusból kiszakadt egyház tagjai, korunkban az USA-ban élnek nagy számban. Az episzkopalista egyház a második világháború után, az erőteljes misszionálás révén Indiában és Ceylonban is teret nyert.
Az anglikanizmus belső reformmozgalmaként indult a metodizmus. A 18. században keletkezett Angliában egy teológus testvérpár, John Wesley és Charles Wesley kezdeményezésére. Eredetileg csak egy belső mozgalom volt az anglikán egyház kebelén belül, amely bírálta az intézményes egyházat. Nevét annak köszönheti, hogy szellemiségét a komolyság és módszeres (metodikus) kegyesség jellemzi, amelyet követői magukévá tesznek. A 18. század végén különült el az anglikanizmustól. A metodista egyházak pillanatnyilag mintegy 70 millió tagot számlálnak, az Amerikai Egyesült Államokban a második legnagyobb felekezet. Sürgetik a tiszta erkölcsöt, a jótékonykodást, a nyilvános bűnbevallást, a vasárnapi úrvacsorát. Angliában átmenetileg szakadás következett be soraikban, de 1932 óta ismét újra egyetlen egyházat alkotnak. Magyarországon 1898 óta folytatják munkájukat. Az anglikanizmustól való eltávolodása miatt gyakran nem az anglikán irányzathoz kötik, hanem önálló protestáns ágként veszik számba.
Baptizmus[szerkesztés]
A 17. század elején keletkezett főleg a kálvinizmus tanaira épülő protestáns felekezet, számos egyházat alkotnak, a legjelentősebbek és legnépesebbek az Amerikai Egyesült Államokban találhatók, ahol ma a baptizmus a legnagyobb vallási felekezet. Újabban erősen terjednek Kelet-Európában is. Nevüket onnan kapták, hogy csak felnőttet keresztelnek, akik képesek a személyes megtérésre. A magyarországi baptizmus története az 1500-as évek elején kezdődött.[2] Újkori történelme 1846-ban indult.
Metodizmus[szerkesztés]
A 18. században jelent meg. Alapítója John Wesley, aki a Biblia metodikus tanulmányozását ajánlotta.
Adventizmus[szerkesztés]
Az advent mozgalom gyökerei elsősorban a 19. század első feléig, az Észak-Amerikában kibontakozó millerita mozgalomig nyúlnak vissza. Miután a várakozásoknak megfelelően Jézus Krisztus nem tért vissza, az adventizmus mozgalma több ágra szakadt, amelyből a hetednapi adventisták és a Jehova Tanúi is létrejöttek. Mindkét felekezet erőteljes növekedést mutat.
Újabb protestáns irányzatok[szerkesztés]
.svg)
A protestantizmus karizmatikus irányzatai[szerkesztés]
Kvékerek[szerkesztés]
Egy fiatal angol pásztor és cipész, George Fox (1624–1691) alapította ezt a vallási közösséget egy 1652-es látomása hatására. Üldöztetésekben és bebörtönzésekben volt része. Egyik bíráját arra szólította fel, hogy az Úr nevében reszkessen (angolul: to quake), ezért kapta a csúfnevet: "The Quaker". Egyik legkiválóbb tanítványa volt William Penn (1644–1718), az USA Pennsylvania államának – fővárosa Philadelphia, a testvéri szeretet városa – megalapítója. A közösség legfőbb könyve a Biblia, amelyen kívül más tekintélyt nem ismer el, legfeljebb a Szentlelket, aki az Igét magyarázza. 1937-ben mégis létrehoztak egy tanácsadó világtestületet. A közösség tagjai helyi vagy területi "ügyvezető üléseken" találkoznak, havonként vagy háromhavonként, a javak kezelésére és a területek igazgatására. Rendszeresen tartanak istentiszteletet, amely az Isten néma imádásából áll. Elutasítják a háborút, a rabszolgaságot, a halálbüntetést és egyáltalán a rabtartó rendszereket. Ma mintegy 400 000-en vannak.
Pünkösdizmus[szerkesztés]
A pünkösdizmus vagy Pünkösdi mozgalom az 1900-as évek Amerikájában jött létre a protestáns kereszténység Szentség mozgalom keretein belül. A pünkösdisták felnőtt korban bemerítkezéssel keresztelkednek. Hisznek a Szentlélek ajándékaiban (nyelveken szólás, gyógyítás). Több irányzata létezik. Jelenleg 500-650 millió főre tehető a pünkösdi-karizmatikus mozgalom létszáma.
Calvary Chapel[szerkesztés]
A Calvary Chapel (Magyarországon: Golgota Keresztény Gyülekezet) létrejötte 1965-re, Dél-Kaliforniába tehető. Gyökerei a karizmatikus mozgalomig nyúlnak vissza. A mozgalom kiemelkedőbb alapítói Chuck Smith, és Lonnie Frisbee. Chuck Smith, az International Church of the Fourthsquare Gospel -karizmatikus szervezetből kilépve, mérsékelten karizmatikus egyházat hozott létre melynek a Calvary Chapel nevet adta.
Unitarizmus[szerkesztés]
A Szentháromságot elutasító keresztények csoportja. Több águk létezik, a legnagyobb a biblikus unitáriánus vallás. Sok hagyományos protestáns egyház az unitáriánusokat nem tekinti protestánsoknak, hanem a protestantizmustól alapjaiban eltérő irányzatként tekint rájuk.
Elterjedése világszerte[szerkesztés]
| A sorozat témája Kereszténység |
|---|
 |
|
Keresztény vallásgyakorlat
|
|
Római katolikus vallásgyakorlat
|
|
Fő felekezetek
|
A protestánsok száma a nagyszámú felekezetekben összesen kb. 800 millió.[3] Ebből 170 millió Észak-Amerikában, 160 millió Afrikában, 120 millió Európában, 70 millió Latin-Amerikában, 140 millió[4] Ázsiában és 10 millió Ausztrália és Óceániában. Az összes keresztény közel 40%-a protestáns.
Lásd még[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ "Pewforum: Christianity (2010)" (PDF). Hozzáférés ideje: 2014-05-14.
- ↑ [1]
- ↑ Jay Diamond, Larry. Plattner, Marc F. and Costopoulos, Philip J. World Religions and Democracy. 2005, 119. oldalon írja könyvében: "A protestánsok ma nem csupán 13 százalékát adják a világ népességének, de 1900 óta nagyon gyorsan terjednek Afrikában, Ázsiában és Latin Amerikában."
- ↑ http://www.asiaevangelicals.org/resource/churchgrowth.htm[halott link]
Források[szerkesztés]
- A társadalmat átalakító reformáció és ellenfelei- tanulmány
- Reformátorok győzelmei és meghátrálásai- tanulmány
|
