Commentarii de bello Gallico

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A gall háború
Julius Caesar – A gall háború
Julius Caesar – A gall háború
Szerző Julius Caesar, Aulus Hirtius (VIII)
Eredeti cím Commentarii de bello Gallico
Ország Római Köztársaság
Nyelv latin
Téma történelem, hadtudomány, néprajz, vallástörténet
Műfaj memoárirodalom
Következő Commentarii de bello civili
Kiadás
Kiadó Szukits Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma 1994
Fordító Szepessy Tibor – az 1964-es magyar kiadás
Média típusa könyv
Oldalak száma 199
ISBN963-9020-09-5
C. Iulii Caesaris quae extant, 1678

A Commentarii de bello Gallico (latinul, jelentése: Feljegyzések a gall háborúról, magyarul A gall háború néven vált ismertté) latin nyelvű mű, amelyet Caius Iulius Caesar írt harmadik személyben galliai tevékenységéről, illetve annak összefüggéseiről – elsősorban a tevékenységével kapcsolatos heves otthoni ellenérzésekre válaszul. A könyv legkorábbi magyar kiadásai megtartották az eredeti latin címet,[1] de a 20. századi kiadások már „A gall háború”[2], „Feljegyzések a gall háborúról”[2] vagy „Julius Caesar feljegyzései a gall háborúról”[3] címen jelentek meg.

A könyvben Caesar leírja a kilenc évig tartó galliai működése csatáit, illetve politikai manővereit, amelyek lehetővé tették, hogy meghódítsa és a Római Birodalom részéve tegye Galliát. A műben a „Gallia” alatt Caesar időként az egész gall tartomány érti, azaz a Provincia Narbonensis (a mai Provence) kivételével a mai Franciaország, Belgium és Svájc egy részét. Más esetekben csak a kelta törzsek által elfoglalt területre utal a kifejezés, ami a La Manche-csatornától Lugdunumig (Lyon) terjedt.

Tartalma[szerkesztés]

A mű nyolc könyvre van felosztva (a nyolcadik szerzője Aulus Hirtius). Az első könyv nagy részben a Kr. e. 58-ban folytatott helvéciai háborúval foglalkozik, amit Caesar a Helvetii törzs ellen folytatott. A törzs , illetve törzsszövetség népessége akkoriban kb. 300.000 fő lehetett és a túlnépesedési problémák miatt erőszakkal próbáltak az Alpokban fekvő szállásterületükről Gallián át az atlanti partvidékre áttelepülni. Ezt csak a római kézen lévő Provence-on vagy a Rómával szövetségben álló törzsek szállásterületén keresztül tudták volna végrehajtani, és Caesar (mint Gallia Transalpina kormányzója) jelezte, hogy nem ad erre engedélyt. A Helvetii törzs ekkor a rómaiak ellen fordult és időlegesen kiszorították a rómaiakat Gallia Transalpinából-ból. A többi könyv a kelta Veneti és Aquitani, a breton valamint a germán törzsek elleni küzdelmeket, a Brit-szigetek elfoglalását, a gall felkelést (VII, 4) és Vercingetorix-nak az alesiai csatában elszenvedett végső vereségét (VII, 89) írja le.

A római hadviselés jellegzetességei miatt a hadjáratok minden évben késő nyáron, a katonák élelmezéséhez szükséges gabona begyűjtésével és raktározásával, valamint a római erődítmények építésével kezdődtek. A hadjárat végét a téli időjárás beállta jelentette, amikor Caesar visszatért a Sequani törzs területén található téli főhadiszállására. Caesar irányítása alatt számos római légió küzdött, a hadjárat egyes szakaszaiban ezek száma akár nyolc is lehetett.

A rómaiakkal szemben az egyes kelta törzsek (gyakran időleges) szövetséges serege állt, amely (legalábbis Caesar kijelentései szerint) kb. 100.000 főt számlált. A kelta ellenállást nehezítette a törzsek és vezetőik közötti rivalizálás, illetve Caesar ügyes politikája, amellyel időnként maga mellé tudta állítani az egyes törzseket. A legtöbb hadjárat a kelta erődítmények elesésével vagy a kelták csatavesztésével zárult, amelynek során a római lovasság legázolta a menekülőket, gyakran a nőket és gyermekeket sem kímélve. Amennyiben a törzs nem adta meg magát és nem vállalta a római fennhatóságot, a túlélőket azonnal rabságba vetetták: az Atuatuci törzs leigázása során mintegy 5000 fő veszítette életét, és a kb. 43.000 fő túlélőt Caesar azonnal eladta rabszolgának.

A gall hadjárat második évében a legtöbb ellenséges törzset Caesar legyőzte és Gallia nagy része a rómaiak uralma alatt volt. A hadjáratnak ebben a szakaszában már egyik törzs sem volt képes arra, hogy Rómát vagy valamelyik római provinciát fenyegesse, és Caesar ellenfelei ezt kihasználva a sereg feloszlatását követelték. A könyv részben a kritikákra adott válaszul is született, hogy megmagyarázza Róma történelmének egyik legköltségesebb hadjáratát. A Caesar által adott magyarázatok sok esetben a hihetőség határán vannak, hiszen például a Brit-szigetek meghódítására az volt az indoka, hogy amikor Gallia északnyugati részében harcolt, a helyieket a Brit-szigetekről érkező zsoldosok támogatták (akik feltehetően rokonai voltak a gall törzseknek).

A könyv irodalmi és oktatási jelentősége[szerkesztés]

A könyv eredeti nyelvezetét a klasszikus latin egyik legszebb példájának tartják, és általában a latin nyelvet tanulók egyik első példaszövege, ahogyan Xenophón Anabaszisz c. műve is alapmű a klasszikus görögöt tanulmányozóknak. Amennyiben az olvasó eltekint a mű „kötelező olvasmány” jellegétől, észrevehető a fogalmazás tisztasága és a letisztult prózai stílus, ami egyszerre egyszerű és elegáns, csak a lényeges elemeket tartalmazza és mentes a retorikai elemektől. Majdnem krónikai az események leírásában, de annál sokkal több tényt és leírást tartalmaz a Caesar által meghódított népekről és az általuk lakott területekről, szokásaikról.[4]

A könyv másik nagy erénye, hogy számos, meglehetősen megbízható földrajzi és történelmi adatot közöl, amelyek általában elsőkézből származó információkon alapul. Caesar leírta például a kelta törzsek viseletét (VI, 13) és vallását (VI, 17), összehasonlította a kelta és germán törzseket(VI, 24), valamint személyes megfigyeléseket is közölt, mint például a germánok érdektelenségét a mezőgazdasággal kapcsolatban (VI, 22).

Vorenus és Pullo[szerkesztés]

Az ötödik könyv 44 fejezete (V, 44) név szerint említi Lucius Vorenust és Titus Pullót, két római centuriót a XI légióból..[5] Vorenus és Pullo lettek a főszereplői a HBO és a BBC közreműködésében forgatott „Róma” c. televíziós sorozatnak, amely Caesar életét és bukását kísérte nyomon. Ray Stevenson játszotta Pullo-t és Kevin McKidd Vorenus-t.

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Ld. pl. az 1884-es budapesti kiadást
  2. ↑ a b Online antikvárium | használt könyvek
  3. ↑ Online Antikvárium - Iulius Caesar: Iulius Caesar feljegyzései a gall háborúról, a polgárhábrúról
  4. ↑ cf. Albrecht, Michael v.: Geschichte der römischen Literatur Band 1. Munich 1994 2nd ed., p. 332-334.
  5. ↑ Ezt a légiót Caesar hozta létre, és tőle örökölte Augustus császár, aki később feloszlatta majd Legio XI Claudia néven újból megalakította – lásd még a A római légiók listáját

Külső források[szerkesztés]

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Commentarii de bello Gallico témában.
Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Commentarii_de_bello_Gallico&oldid=20021002”