Aszerdusz
Aszerdusz (vagy Aszertu, hettita Ašertu/Ašerduš) a hettita vallás egyik anya- és termékenységistennője. Késői átvétele a nyugati sémi (amorita) Asertu kultuszának, aki viszont azonos az ugariti Atirattal. Ugyanezen istennő változatai Asera és Astaróth is. Elkunirsza (El-qōne-ereš, akkádul Él, a Föld teremtője) hitvese. Tiszteletének első nyoma az 1950-ben megtalált, CTH#342 számú, Elkunirsza és Aszerdusz vagy Aszertu és a Viharisten címen ismert mitológiai táblákból ismert. A Viharisten nevét a szövegben mindenhol a DU logogrammal írták, ami Tarhuntaszra utal, nem a késői változatára, Teszubra.
A táblák tizenkét töredékben maradtak fenn és az i. e. 14. századból származnak. A mítosznak több változata terjedt az ókori Keleten, az istennő a csábító szerepet játssza, aki elutasításra talál. A föníciai mítoszban Baál elutasítja az istennő közeledését, a kánaáni változat a József és Putifárné történetben fogható meg.
A hettita eposzban Aszerdusz a Viharistent kívánja meg. A Viharisten azonban nem kíván vele hálni. Aszerdusz annyira akarja az istent, hogy megfenyegeti: „szavaimmal teszlek tönkre" – amennyiben nem tesz eleget kívánságának. A Viharisten viszont férjét, Elkunirszát tájékoztatja Aszerdusz hűtlenségéről.
Elkinursza csak azt a tanácsot adja neki, hogy ijessze meg a feleségét. Aszerdusz tényleg megretten, amikor a Viharisten közli vele, hogy hetvenhét fiát meggyilkolta. Aszerdusz hét éven át sírt, ez hét aszályos esztendőt okoz a földön – ez a téma is megjelenik a bibliai József történetében az álomfejtéshez kapcsolódó hét szűk esztendő történetében.
Jellegzetes keleti mitológiai fordulattal Aszerdusz bánata kiengeszteli Elkinurszát, és végül a Viharistent bünteti meg: bezárja az Alvilágba. A bátyja kiszabadítására induló Istár motívumánál ér véget a tábla, így az eposz befejezése ismeretlen.
Forráskiadásai[szerkesztés]
| Sorszám | Kép | CTH | Katalógusszám | Forráskiadás |
|---|---|---|---|---|
| 1. |  |
342.2.3.A | 1426/u | KBo 53,4 |
| 2. |  |
342.2.1.A | Bo 1115 | KUB 60,11 |
| 3. |  |
342.1.1.B | Bo 1556 | KUB 36,34 |
| 4. |  |
342.1.1.A | Bo 2567 | KUB 36,35 |
| 5. |  |
342.1.3.A | Bo 2769a | KUB 36,38 |
| 6. |  |
342.1.2.A | Bo 3064 | KUB 12,61 |
| 7. |  |
Bo 3064 + Bo 3273 | KUB 36,37 | |
| 8. |  |
Bo 3064 + Bo 4306 | KUB 31,118 | |
| 9. |  |
342.2.1.B | Bo 3077 | KUB 59,66 |
| 10. |  |
342.2.2.A | Bo 3113 | KUB 59,65 |
| 11. | – | 342.2.4.A | Bo 3300 | – |
| 12. | – | 342.2.5.A | Bo 3466 |
Mint a táblázatból látható, a két utolsó töredéknek még nincs forráskiadása. A 11. számúra P. Dardano az StBoT 2006-os 47. kötetében, a 12-re L. Miller a 2004-es StBoT 46-ban hivatkozik.
Források[szerkesztés]
- Jaan Puhvel: Hittite Etymological Dictionary, Vol3. Words beginning with H, de Gruyter & Co. Berlin, 1991. ISBN 3110115476 14. old. halanza-
- Silvin Košak: Tabularia Hethaeorum: hethitologische Beiträge, 631. old. The Origins of the Canaanite Myth of Elkunirša and Ašertu Reconsidered, Wiesbaden, 2007. ISBN 9783447055307
- Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 508. o.
