Ninurta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ninurta (DNIN.UR.TA) a sumerek és akkádok nyelvén is azonos néven tisztelt ősi istenalak. Ősisége miatt szövevényes mondaköre alakult ki, több istennel azonosult, így a legrégebbi sumer időkben Ningírszu és Ninib, majd a későbabiloni időkben Nergal egyik alakjává vált. Lagasban Gírszu ura (Ningírszu), Nippurban a legfőbb istentriász tagja (Enlil és Ninlil mellett). Nippurban Ugallut, Lagasban Baut tisztelték feleségeként. A legelterjedtebb változat szerint Enlil és Ninhurszag elsőszülött fia, testvérei Ningirszu, Nanse és Níszaba. Névetimológiájának érdekessége a NIN szó, amely kifejezetten istennők megnevezésében szerepel általában, lévén jelentése: nő, asszony. A név másik része talán kapcsolatban van Uras nevével.

A köztes időkben a mezőgazdasági munkák istene (talán eredetileg napisten volt), gyógyító, aki a betegségeket okozó démonok hatalmát megtöri. Ninlil helyett a déli szél ura lett. Önálló istenalakok is keletkeztek megjelenési formáiból, mint a szárnyas oroszlán, Sédu.

Az asszírok idején népszerű maradt, négy uralkodó a nevébe is felvette (I. és II. Tukulti-Ninurta, Ninurta-apal-Ékur, Ninurta-Tukulti-Assur). Kalhuban külön temploma épült. A település mai neve Tell-Nimrud, innen ered a mitikus vadászkirály, Nimród neve is. Ninurta Assurral csaknem azonos tiszteletben részesült.

A hurrik Asztabisz néven, a hettiták Zababa vagy Zamama olvasatú írásjelekkel írták, és Vurunkatte néven tisztelték. Ennek oka, hogy Ninurta jelképévé vált a sasfejű Zababa hadisten is. Az Ullikummi mítoszban kap szerepet. Itt az első, sikertelen támadásban a hetven isten harci szekereinek támadását vezeti.

A későbabiloni asztrológia megjelenésével a Szaturnusz bolygóhoz kapcsolták, a görögök Kronosszal azonosították, ezért a rómaiak Saturnusszal.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Helmut Freydank: Lexikon Alter Orient. Ägypten * Indien * China * Vorderasien, VMA-Verlag, Wiesbaden 1997. ISBN 3-928127-40-3
  • Brigitte Groneberg: Die Götter des Zweistromlandes. Kulte, Mythen, Epen, Artemis & Winkler, Stuttgart 2004. ISBN 3-7608-2306-8
  • Knaurs Lexikon der Mythologie, ISBN 3-8289-4155-9
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap