Prométheusz (titán)
| Prométheusz | |
 | |
| Atlasz és Prométheusz | |
| Házastársa | |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Klümené Iapetosz |
| Sírhely | Argosz (város) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Prométheusz témájú médiaállományokat. | |
Prométheusz (ógörögül Προμηθεύς, „előrelátó”) a görög mitológia egyik alakja, egy titán, aki ellopta a tüzet az istenektől az embereknek.
Tartalomjegyzék
Története[szerkesztés]
Prométheusz Iapetosz és Themisz (Hésziodosz szerint Klümené) fia, Atlasz, Menoitiosz és Epimétheusz testvére. Ő volt a legravaszabb a testvérei közül, és nem tisztelte az isteneket. Prométheuszt és Epimétheuszt bízta meg Zeusz azzal, hogy teremtsenek lényeket, melyek benépesítik a földet. Epimétheusz teremtette az állatokat, Prométheusz pedig az istenek képmására az embert, de olyan sokáig foglalkozott vele, hogy mire elkészült, Epimétheusz az összes előnyös tulajdonságot elhasználta az állatok teremtésénél. Prométheusznak megesett a szíve esendő teremtményein, és úgy döntött, nekik adja a tüzet, ami addig csak az istenek tulajdona volt, hogy az ember az állatok fölé emelkedhessen.
Zeusz erre megharagudott, büntetésül elvette a tüzet az emberektől, hogy sötétben legyenek és nyersen egyék a húst. Prométheusz (hogy Zeuszt kiengeszteljék) azt javasolta az embereknek, hogy mutassanak be áldozatot az isteneknek, és erre a célra megölt egy bikát. Mikor azonban az istenek megérezték a sülő hús illatát, Prométheusz újra kicselezte őket: két tálra tette az elkészült ételt, a húst elrejtette csontok és inak alá (hogy a hús majd az embereknek maradjon), míg a csontok nagy részét zsírral takarta el, és megkérte Zeuszt, válasszon közülük. Zeusz sejtette, hogy csel van a dologban, de mégis azt a tálat választotta, amelyiken a zsírral takart csontok voltak. Mikor rájött a csalásra, éktelen haragra gerjedt, és büntetést szánt nemcsak az embereknek, de a hazug istennek is.
Prométheusz az Olümposzon Héphaisztosztól a mesterségbeli tudás ismeretét és tüzet lopott a kovácsműhelyéből, s a tüzet egy üres édeskömény szárban sikerült levinnie a földre az embereknek.
Hogy bosszút álljon, Zeusz megbízta Héphaisztosz, hogy hozza létre Pandórát, az első asszonyt, aki később az összes bajt rászabadította az emberiségre. Prométheusz korábban már figyelmeztette lassú észjárású bátyját, Epimétheuszt, hogy ne fogadjon el semmiféle ajándékot Zeusztól, de őt annyira megbabonázta Pandóra szépsége, hogy feleségül vette. Pandóra az istenektől egy tárolódobozt kapott, amibe előzőleg mindenféle bajt, betegséget, gonosz szellemet bezártak, és azt mondták neki, nem szabad kinyitnia a dobozt. Ő azonban nem tudta legyőzni kíváncsiságát, így mindenféle baj rázúdult az emberiségre, és mire sikerült becsuknia, már csak a Remény maradt a dobozban. Így büntette meg Zeusz az emberiséget, akik addig ezeket a bajokat hírből sem ismerték.
Magát Prométheuszt Zeusz azzal büntette, hogy a Kaukázus hegyén egy sziklához láncoltatta, ahol egy Ethon nevű óriási sas mindennap a máját marcangolta, ami másnap újra visszanőtt. Zeusz úgy tervezte, ez harmincezer évig fog tartani, de harminc évvel később Héraklész, miközben tizenkét feladata közül a tizenegyediket végezte (almát szerzett a Heszperidák kertjéből) lelőtte a sast és kiszabadította Prométheuszt. Zeusz ezúttal nem bánta, hogy Prométheusz megmenekült, mert a tett dicsőséget hozott Héraklésznak, aki Zeusz fia volt. Prométheusz visszatérhetett az Olümposzra.
Prométheuszt a tűz elhozatala, a mesterségek ismeretének tanítása és az áldozatbemutatás gyakorlatának bevezetése miatt a civilizáció atyjának tekintették. Elképzelhető, hogy kultusza még a Római Birodalom idején is létezett.
Prométheusz fia volt Deukalión, az emberiség ősapja az özönvíz után. Gyermeke született Kelainó pleiasztól is, Khimaireusz.
Alakja a művészetben[szerkesztés]
- Aiszkhülosz: A leláncolt Prométheusz (tragédia)
- Ludwig van Beethoven: Die Geschöpfe des Prometheus (Prométheusz teremtményei), balett 2 részben.
- Ludwig van Beethoven: Prométheusz-nyitány, op. 43.
- Johann Wolfgang von Goethe költeménye
- George Byron költeménye
- Percy Bysshe Shelley: A megszabadított Prométheusz (drámai költemény)
- Liszt Ferenc szimfonikus költeménye
- Gabriel Fauré operája, 1900
- Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin szimfonikus költeménye op. 60 (1910).
- Carl Orff operája, 1968
- Mesterházi Lajos: A Prométheusz-rejtély (1973) című regénye
- Peter Paul Rubens festménye: Leláncolt Prométheusz
- Jacob Jordaens festménye: A leláncolt Prométheusz
- Dirck van Baburen festménye: Vulcanus leláncolja Prométheuszt
- Heinrich Füger festménye: Prométheusz tüzet hoz az embereknek
- Reinhold Begas szobra: Prométheusz
- Varga Imre Prométheusz-szobra
- Jankovics Marcell: Prometheus (1992)
Rubens: Leláncolt Prométheusz
Dirck van Baburen: Vulcanus leláncolja Prométheuszt
Heinrich Füger: Prométheusz tüzet hoz az embereknek
Jacob Jordaens: A leláncolt Prométheusz
Reinhold Begas: Prométheusz
Varga Imre: Prométheusz szoborcsoport
Források[szerkesztés]
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904. Online elérés
- Szabó György: Mediterrán mítoszok és mondák. Mitológiai kislexikon, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973
További információk[szerkesztés]
.png/100px-Cornucopia_(PSF).png)
|
