Leuven

	Leuven (Louvain)
	A leuveni városháza
; Leuven címere	; Leuven zászlaja
	Becenév: Pietermannen (Péteresek) és Koeienschieters (Tehénlövők); Mottó: Loven boven, altijd God loven! (Leuven mindenek felett, Istent mindig dicsérjük!)
	Közigazgatás
Ország	Belgium
Régió	Flandria
Közösség	Flamand Közösség
Tartomány	Flamand-Brabant
Járás	Leuven járás
Rang	város
Alapítás éve	884
Polgármester	Louis Tobback (sp.a)
Testvérvárosok	Lista Krakkó; Lüdenscheid; Rennes; Kereszténysziget; ’s-Hertogenbosch; Tajnan;
	Népesség
Teljes népesség	100 291 fő (2017. jan. 1.)
Népsűrűség	1623 fő/km2
	Gazdaság
	Földrajzi adatok
Terület	56,63 km2
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Leuven Pozíció Belgium térképén
	é. sz. 50° 52′ 39″, k. h. 4° 42′ 16″Koordináták: é. sz. 50° 52′ 39″, k. h. 4° 42′ 16″
	Leuven weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Leuven témájú médiaállományokat.

Nem tévesztendő össze a következővel: Louvain-la-Neuve.

Leuven ( kiejtése^✩, ejtsd: Lőven, IPA 'lø:vən, franciául Louvain, németül Löwen), flamand város a belgiumi Flamand-Brabant tartományban, amelynek egyben fővárosa, közigazgatási és jogi központja is. Leuven 5663 ha kiterjedésű és mintegy 90 000 lakója van.

Fekvése[szerkesztés]

Leuven Belgiumban, Brüsszeltől keletre 25 km-re fekszik, a Dijle és a Voer folyók partján. Területe 56,63 km².

Városrészek[szerkesztés]

A történelmi Leuven a jelenlegi körgyűrűn belül helyezkedett el. 1977. január 1-jén a következő, a várossal egybenőtt településeket csatolták hozzá: Heverlee, Kessel-Lo és Wilsele; továbbá Korbeek-Lo, Haasrode és Wijgmaal egyes részeit is.

Városrész	Terület (km²)	Népesség (2006. december 31.)	Népsűrűség (fő/km²)
Leuven	5,52	30 169	5 465
Heverlee	21,60	21 429	992
Kessel-Lo	16,06	27 476	1 711
Wijgmaal	4,59	3 505	764
Wilsele	8,86	9 354	1 056

Forrás a holland Wikipédia szerint: Leuven város hivatalos adatai

Története[szerkesztés]

Az első települések nyomai[szerkesztés]

A Leuven környékén talált tűzkő-leletek azt bizonyítják, hogy már i. e. 130.000 körül lakott volt a vidék, az első állandó település azonban csak i. e. 3500 körül keletkezett. I. e. 1600 körül a nerviusok és az eburonok lakták a környéket, házaikat fából és vályogból építették. Julius Caesar a gall háborúban meghódította a mai Belgium területének déli részeit, és a Leuven városát átszelő Dijle folyó lett a határ az új provincia két közigazgatási egysége, a nyugati Civitas Nerviorum és a keleti Civitas Tungrorum között. Mivel a későbbi katolikus egyházmegyék követték a római közigazgatási egységeket, a város a középkorban két püspökség alá tartozott: a Dijlétől nyugatra eső területek a cambrai-i egyházmegyéhez tartoztak, míg a Dijle keleti partjának a liège-i hercegpüspök volt az ordniáriusa (egyházi elöljárója). A harmadik századi germán törzsek támadásai megtizedelték a város lakosságát.

Leuven a középkorban[szerkesztés]

Leuven első említése (Luvanium ill. Loven) egy 884-ből (v. 891-ből) származó leírásban található, amely Karintiai Arnulf frank királynak egy viking hadsereg feletti győzelmét örökíti meg. Egy legenda szerint a város vörös-fehér-vörös sávos zászlaja a várost átszelő Dijle folyó véráztatta partjait, és a két part közötti vizet jelképezi ezen csata után. A modern heraldisztika szerint azonban Alsó-Lotaringia színeit tartalmazza, és a 13. századból származik, ahonnét Ausztria zászlaja is ered.

Kedvező földrajzi fekvéséből kifolyólag Leuven a Brabanti Hercegség kereskedelmi központjává vált a 13-14. századok között. A növekedést illusztrálja, hogy a korábbi városfalak által határolt terület szűknek bizonyult, és ezért 1360-ra új falakat emelt a város. Leuvennek a posztógyártásban és -kereskedésben betöltött korábbi szerepét jól bizonyítja az a jó minőségű leuveni posztó, amelyet 14-15. századi szövegek lewyn-ként (vagy: Leuwyn, Levyne, Lewan(e), Lovanium, Louvain)^[1] említenek.

A 15. században kezdődött Leuven aranykora, a Leuveni Katolikus Egyetem megalapításával (1425), amelynek a 14. századbeli gótikus posztókereskedő ház egyik felében adott helyet a város. Később, amikor a németalföldi posztókereskedés hanyatlásnak indult, az egyetem kapta meg az egész épületet. A 15. századból származik a jelenlegi Szent Péter templom (a város főtemploma) és a gótikus városháza, valamint a Kerekasztal háza (jelenleg a Belga Nemzeti Bank épülete) is.

Leuven az újkorban[szerkesztés]

A 17. században a város hanyatlásnak indult, ami a 18. század közepéig tart. 1763-ra azonban elkészül a 2,5 m mély, 30 km hosszú Mechelen-Leuven közötti, könnyű uszályokkal hajózható csatorna, amely újabb lendületet adott a város fejlődésének. Ennek következtében felvirágzik a Stella Artois-t a 13. század óta gyártó helyi serfőzde is, a mai InBev sörgyár. Ebben az időszakban egyébként Leuven 52, egyenként kb. 120 embert foglalkoztató serfőzdét számlál.

A francia forradalom hatására (amely 1794-ben érte el a várost) Leuven ismét hanyatlásnak indult. A szerzetesrendek fel lettek oszlatva, a kolostorokat bezárták, az egyetemet először hadisarc fizetésére kötelezték, majd tanárait bezárták, az egyetemet pedig feloszlatták. Megnövekszik a munkanélküliség és bűnözés, a lakosság elszegényedik, az emberek szabadságjogait megnyirbálják. Napóleon 1799-es hatalomra jutása következtében javult csak a helyzet, így 1803-as leuveni látogatásakor szíves fogadtatásban részesült.

Igazi fellendülés azonban csak Belgium 1830-as megalakulása után következett be. Megélénkült az ipar (sörgyárak, textilipar, fémfeldolgozás). 1850-ben már 175 gőzgép működött a városban. Ezzel párhuzamosan rohamszerűen megnövekszik a népesség: száz év alatt 18.000-ről 42.000-re nő a lakosság száma. A megnövekedett, főleg gyári munkásokból álló lakosság azonban szociálisan rossz körülmények között él: szűk sikátorokban, szegényes házakban és rossz higiéniai körülmények között. Kolera és tífuszjárványok pusztítanak. Ekkor határozza el a város vezetősége, hogy a várost átszelő két folyót, a Dijlét és a Voert lefedik, továbbá a korábban rendszeresen kiszáradó és megfertőződő kézi kutak helyett megjelenik a vízvezeték. 1835-ben bevezetik az utcai gázvilágítást is.

Leuveni Katolikus Egyetem Könyvtárának romjai 1915-ben

A város 20. századi történelme folyamán mindkét világháborúban súlyos károkat szenvedett, melynek során az Egyetemi könyvtár kétszer is megsemmisült. Az első világháborúban tisztázatlan körülmények között elpusztított könyvtár által kiváltott nemzetközi felháborodásnak köszönhetően a párizsi békeszerződések kártérítésre kötelezték Németországot. Amerikai oktatási intézmények és jótékonysági szervezetek adományaiból új könyvtárépületet emelnek, amit azonban a második világháborúban a németek megint (ezúttal szándékosan) elpusztítottak (1940). Ekkor mintegy 900 000 kötet vált a lángok martalékává, köztük a Leuveni Katolikus Egyetem 1425-ből származó, az első világháború után megszerzett alapító levele is. 1944-ben a várost súlyos bombatalálatok érik, és Szent Péter templom egy része is teljesen megsemmisül. Az egyetemi könyvtár a háború után újfent amerikai segítséggel épült újjá. A háború utáni helyreállítási munkák hosszú időt vesznek majd igénybe, a városházát csak 1982-re sikerül teljesen helyreállítani.

A város népességének alakulása[szerkesztés]

Források: a holland Wikipédia szerint: Leuven város hivatalos adatai és a Belga Statisztikai Hivatal – Megjegyzés: 1806–1970=népszámlálási adatok; 1977-től= a lakosság száma adott év január 1-jén;
1977: Heverlee, Kessel-Lo, Wilsele, Wijgmaal, Korbeek-Lo és Haasrode hozzácsatolása

Az egyetem[szerkesztés]

Bővebben: Leuveni Katolikus Egyetem

Leuven elsősorban katolikus egyeteméről ismert (K.U.Leuven), amely a Németalföld legősibb egyeteme, és a világ egyik legszínvonalasabb felsőoktatási intézménye. Leuven ad otthont a Vleriknek is, mely egy jó hírű üzleti egyetem.

Gazdaság[szerkesztés]

Leuvenben székel az InBev sörgyár (többek között a Stella Artois sör gyártója).

Leuvenhez kapcsolódó híres emberek[szerkesztés]

I. Leuveni Gottfried (1063 körül – 1139), brabanti őrgróf és alsó-lotaringiai herceg
Ifjabb II. Leuveni Gottfried (1107 – 1142), brabanti őrgróf és alsó-lotaringiai herceg
Bátor III. Leuveni Gottfried (1140 körül – 1190), brabanti őrgróf és alsó-lotaringiai herceg
Leuveni Albert (1165 körül – 1192), liègei püspök
Leuveni Arnulf, (1200 körül – 1250 körül), költő, cisztercita apát
Brabanti Mária, (1254–1321) francia királyné
Dirk Bouts (1410 körül – 1475), flamand festő
Rudolf Agricola (1443–1485), humanista
VI. Adorján pápa (1459–1523)
Quentin Massys (1466 körül – 1530), flamand festő
Rotterdami Erasmus (1466–1536), humanista
Juan Luis Vives (1492–1540), humanista
Gerardus Mercator (1512–1594), földrajztudós és térképész
Vesalius (1514–1564), humanista orvos
Rembert Dodoens (1517–1585), botanikus
Jan Baptist Zangrius, (? – 1606) rézmetsző, kiadó, nyomdász és könyvkereskedő
Bellarmin Szent Róbert (1542–1621), teológus, az ellenreformáció kiemelkedő alakja
Justus Lipsius (1547–1606), humanista
Leonardus Lessius (1554–1623), jezsuita
Erycius Puteanus (1574–1646), humanista és filológus
Cornelius Jansen (1585–1638), a Janzenizmus alapítója
Edmund Husserl (1859–1938), filozófus
Jozef Cardijn (1882–1967), belga bíboros
Georges Lemaître (1894–1966), csillagász, Ősrobbanás-elmélet megalkotója
Habsburg Ottó, (1912–2011) politikus, közíró, az utolsó Habsburg-trónörökös
Christian de Duve (1917–), biológus, Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj, 1974
Leo Tindemans (1922–), belga kereszténydemokrata politikus és volt miniszterlenök
Muzslay István (1923–2007), jezsuita, közgazdász, a Collegium Hungaricum volt igazgatója
Gustavo Gutierrez (1928–), perui teológus, a felszabadítási teológia megalapozója
Lámfalussy Sándor (1929–), jegybankár, tőkepiaci szakértő, az euró "atyja".
Mark Eyskens (1933–), közgazdász, kereszténydemokrata politikus, volt belga miniszterelnök
Louis Tobback, belga szocialista politikus, Leuven polgármestere
Charles Ducal (1952–), flamand író és költő
Arthur De Greef (1862–1940) belga zeneszerző és zongoraművész

Magyar vonatkozások[szerkesztés]

Magyarok számára az Ómagyar Mária-siralom miatt nevezetes a város, hiszen az első világháborút követően ide került az a kódex, amiben rábukkantak első verses nyelvemlékünkre. A városban 1948 óta működik a Collegium Hungaricum, amely sokáig Muzslay István vezetése alatt állt, jelenleg pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kezelésében van. Tapasztalatok szerint a világ biciklisták által legsűrűbben lakott városa.