Héra
Héra | |
Házastársa | Zeusz |
Gyermekei |
|
Szülei | Rhea Kronosz |
A Wikimédia Commons tartalmaz Héra témájú médiaállományokat. |
Héra (görögül Ἥρα; a rómaiaknál Juno) a görög mitológiában Zeusz főisten testvére és felesége, a házasságot és a születést védelmező istennő. Neve feltehetőleg „oltalmazót”, „úrnőt” jelent. A képzőművészetben érett asszonyként ábrázolják, attribútumai a királyi pálca és a liliom, valamint a tehén, a kakukk és a páva, amelyek a szent állatai voltak. Állandó jelzője a "tehénszemű".
Héra Kronosz és Rhea leánya volt, testvérei:
Héra és Zeusz gyermekei:
- Hébé
- Eileithüia
- Arész
- Héphaisztosz (Homérosz szerint közös gyermekük, más forrás szerint Héra egyedül esett teherbe)
Tartalomjegyzék
Harca Zeusz szeretőivel[szerkesztés]
Mivel férjének, Zeusznak rengeteg szeretője volt, köztük halandó nők is, a Hérához kapcsolódó történetek közül több is arról szól, hogyan állt bosszút férje választottjain. A tehénné változtatott Iót böglyökkel kínozta, késleltette Alkméné vajúdását, gonosz tanácsával Szemelé halálát okozta, rábeszélte Artemiszt, hogy nyilazza le a medvévé változtatott Kallisztót.
A szeretők gyermekeit sem kímélte: két kígyót küldött a csecsemő Héraklészra. A felnőtt Héraklészt is sokszor elgáncsolta hősi tettei végrehajtása közben: hamis híresztelésekkel ellene fordította az amazonokat, vihart támasztott az útjába, végül az őrületbe kergette. Csak azután békült meg Héraklésszal, amikor ez elnyerte a halhatatlanságot; ekkor feleségül adta hozzá lányát, Hébét.
Istenek közötti helyzete[szerkesztés]
Nagy tisztelet övezte Hérát, mint az Olümposz királynője. Ezt mutatja Homérosz Íliászának 14-ik dalának több szakasza:
„ |
Válaszul Aphrodité, Zeusz lánya, ilyen szavakat szólt: Héra, te szent úrnő, lánysarja a büszke Kronosznak, mondd ki, amit gondolsz: megtennem sürget a lelkem; teljesitem, ha tudom, s ha a kérés nem lehetetlen.” · · · Válaszul így szólt erre mosolyszerető Aphrodíté: Nem lehet és nem is illik nemmel szólnom a szódra: hisz te vagy az, ki a legmagasabb Zeusz karja között hálsz.”
|
” |
– fordította: Devecseri Gábor |
Források[szerkesztés]
- Apollodórosz: Mitológia, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977, ISBN 963-07-1368-3 online elérés
További információk[szerkesztés]
|