Asperni csata
| Asperni csata | |||
 | |||
| Az asperni csatában | |||
| Konfliktus | Napóleoni háborúk | ||
| Időpont | 1809. május 21-22. | ||
| Helyszín | Bécstől keletre, a Duna bal partján, Ausztria | ||
| Eredmény | Osztrák győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Térkép | |||
 Asperni csata
Pozíció Ausztria térképén
| |||
| é. sz. 48° 12′ 47″, k. h. 16° 30′ 09″Koordináták: é. sz. 48° 12′ 47″, k. h. 16° 30′ 09″ | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Asperni csata témájú médiaállományokat. | |||
| Ötödik koalíciós háború (1809) |
|---|
|
Sacile • Teugen-Hausen • Raszyn • Abensberg • Landshut • Piave (1809) • Eckmühl • Regensburg • Ebersberg • Aspern-Essling • Bergisel • Győr • Wagram • Gefrees • Znaim • Walcheren • Schönbrunni béke |
Az asperni csata más néven aspern–esslingi csata vagy esslingi csata (1809. május 21-22) a francia és osztrák csapatok között lezajlott összecsapás. Napóleon császár Aspern–Essling mellett szenvedte el első komolyabb vereségét.
Tartalomjegyzék
Előzményei[szerkesztés]
Az asperni csata az ötödik koalíciós háború egyik ütközete volt. A csata Bécstől keletre fekvő kis osztrák falvak, Aspern és Essling mellett, a Duna bal partján zajlott le.
1809-ben a Regensburg vidékén vívott 5 napi véres csaták után a Napóleon által megvert osztrák hadsereg egyik része, Károly főherceg vezetése alatt, Csehország déli részén át vonult a Morva-mezőre, míg a sereg másik része, Napóleon seregének Bécs felé való előnyomulását lassítandó, a Duna jobb partján Bécsbe s ennek kapitulációja (május 13.) után szintén a Morva-mezőre hátrált. május 16-án az osztrák fősereg ismét Károly főherceg vezetése alatt egyesült.
Napóleon május 18-ig 90 000 embert gyűjtött össze Ausztriában. Seregének a Dunán való átkelésére a Lobau-szigetet szemelte ki, amelyre haderőit a Duna nagy ágán át biztonságosan átszállíthatta, és a szigetből csakis a Dunának egy keskeny ágán kellett esetleges ellenséges támadásnak kitetten átkelnie. Az osztrák vezérkar még május 20-án is csak hadicselnek tekintette a Lobau-szigeten észlelt francia mozgolódást.
A csata[szerkesztés]
Mikor 1809. május 20-án a franciák a Lobau-szigetről átkeltek a Duna túlsó partjára, megszállták Aspern és Esslingen falvakat. Károly főherceg nem késlekedett: hadtesteit azonnal a Raasdorf és Stadelau között levő terület felé indította és május 21-én délután 75 000 emberrel megtámadta a franciákat, akik ekkor még csak 30 000-en voltak a túlparton. A főtámadás a franciák balszárnyának támpontja, Aspern ellen irányult, hogy győzelem esetén a franciákat dunai hídjaiktól elzárhassák. Aspernnél Masséna, Esslingennél pedig Lannes vezette a franciákat. Masséna kétségbeesetten védelmezte asperni harcállását. A ritka vitézséggel és szívóssággal harcoló osztrák és magyar csapatok csak több órai elkeseredett harc után tudták kiűzni ki a franciákat Aspernből, melynek minden egyes házát szuronnyal kellett elfoglalni.
A franciák azonban Aspern elvesztése után sem veszítették el önbizalmukat. Az a hír sem ingatta meg őket, hogy visszavonulásuk egyedüli útját, a szigetre vezető hidat egy osztrák hídtörő hajó lerombolta. Asperntől keletre újra állást foglaltak, míg az éjszaka le nem szállt, ezzel az osztrák sereg támadásai véget értek. Esslingent az osztrákok május 21-én nem tudták elfoglalni.
Napóleon még az éjjel helyreállíttatta a nagy hidat, és május 22-ig még 30 000 embert vezetett át a Duna túlpartjára. Ezen a napon már ő lett a támadó fél. Bal szárnyával Aspernt támadta meg újra, főerejével pedig Aspern és Esslingen között intézett hatalmas támadást az osztrák középhad ellen. Jean Lannes vezetese alatt a franciák már csakugyan győzedelmesen törtek be az osztrák harcvonalba, amikor Károly főherceg, zászlóval kezében, maga vezette rohamra már-már megingó zászlóaljait, amelyek végre a tartalékból előre rendelt gránátos zászlóaljakkal együtt, a franciákat hátrálásra kényszerítették. Eközben a franciák elfoglalták ugyan Aspernt, de miután erősítéseik nem pótolták veszteségeiket, a várost ismét elveszítették.
Ugyanekkor az osztrák tüzérség pusztító tüzet intézett az Asperntől keletre összeszorult francia balszárny és középhad ellen. Esslingent ugyan az osztrákok még ekkor sem tudták elfoglalni, de ekkorra már Jean Lannes francia tábornagy halálos sebet kapott, és a francia sereg legkitűnőbb csapatai annyira meg voltak tizedelve, hogy maga Napóleon császár is lehetetlennek ítélte a győzelem kivívását. Elrendelte tehát a Lobau-szigetre való visszavonulást. Ezt a visszavonulást André Masséna olyan ügyesen és hidegvérrel rendezte és vezette le, hogy a francia sereg e rendkívül kedvezőtlen viszonyok között, vesztett csata után, és a hatalmas folyón át való visszavonulása közben is csak aránylag kevés embert és ágyút veszített.
Következményei[szerkesztés]
A csata nagyon véres volt. az osztrák sereg katonáinak egyharmadát, a francia a felét vesztette el. Az osztrák hadsereg nem használta ki győzelmét, nem folytatta a támadást (állítólagos lőszer-hiány miatt), hanem a csatatér mögött ismét táborba szállva tétlenül kivárták, amíg Napóleon Bécs alá vezényelte valamennyi, távolabb járó seregét is, és ezekkel ismételt támadást indítson, ekkor már több sikerrel, a wagrami csatában.
