Múzsák
A múzsák (görögül Muszai (Μουσαι): eredeti jelentése 'hegy') a görög mitológiában a mítoszok megtestesítői, a költészet, a zene, a tánc és a tudományok istennői, az emlékezés és az improvizáció ihletői. A múzsák első lakhelye az Olümposz alatti síkság, Pieria volt, csak később lett a Boiótiai Helikon-hegység, Apollón kultuszának székhelye, utóbb a Parnasszosz-hegy alján Delphoi. Más források szerint vízi nimfák voltak, akik szívesen időztek Helikón és Pieria tiszta forrásai és szép vizű folyói közelében, ezért a múzsák mellett Pieriszeknek is nevezték őket.
Hésziodosz Theogónia című műve alapján a múzsák Zeusz főisten és Mnémoszüné, az emlékezés istennőjének leányai voltak. Alkman és Mimnermosz, i. e. 7. századi lírai és elégikus költeményeiben alakjuk ősibb: Uranosz és Gaia gyermekeiként jelennek meg. Pauszaniasz görög történetíró és földrajztudós nézete szerint pedig a múzsáknak két generációja létezett: az első Uranosz és Gaia gyermekei, a második generáció pedig Zeusz és Mnémoszüné lányai. Gaia és Uranosz gyermekeit nemcsak múzsáknak, hanem Titanusoknak is nevezték.
Tartalomjegyzék
Múzsák és mítoszok[szerkesztés]
Pauszaniasz szerint eredetileg három múzsa volt: Aoidé („Dal”, „Éneklés”), Meleté („Gyakorlás”) és Mnémé („Emlékezés”),[1] nevük a költői gyakorlat három alapfeltételére utal. Delphoiban szintén három múzsának állítottak szentélyt, de nevük mások volt: Neté, Meszé és Hüpaté amelyek az ókori időkben használatos líra három húrjának elnevezése. A korai hagyományok szerint a negyedik múzsa Arkhé (Arche) volt. Hésziodosz már kilenc múzsáról ír, akiket név szerint is megnevez. Legfőbb feladatuk, hogy megénekeljék az istenek és titánok harcait, valamint enyhítsék az emberek gondjait-bajait a zene, a tánc és a költemények révén. A múzsák alakjaihoz csak a késő hellenikus kortól kötődik az az állandósult feladatkör, amelyek patrónusaiként ma ismerjük őket:
- Kalliopé: az epikus költészet, a filozófia és a tudományok
- Terpszikhoré: a tánc
- Thaleia (Thália): a komédia, a színház
- Melpomené: a tragédia, a dráma és a gyászének
- Polühümnia: a himnikus költészet
- Euterpé: a lírai verselés és a zene
- Erató: a szerelmi költészet és a dalok
- Kleió: a történetírás
- Uránia: a csillagászat és az asztrológia múzsája.
Alakjaik így együtt teljes képet alkotnak az archaikus költészet korának jellegzetes témáiról.
A Római Császárság, a reneszánsz és a neoklasszikus korok műalkotásain, mind a festményeken, mind pedig a szobrokon, a múzsák méltóságteljes pózban, mesterségük jelképeivel együtt jelennek meg.
Erató (szerelmi költészet) gyakran kitharát tart, vagy rózsakoszorút visel; Euterpé (lírai költészet) alakját fuvolával; Kalliope: (epikus költészet) viasztáblával és íróvesszővel; Kleio: (történetírás) kezében papirusztekerccsel ábrázolják. Melpomené (tragédia) tragikus maszkot; míg Thaleia (komédia) komikus színész álarcot tart; Polühümnia (himnikus költészet) leggyakrabban elgondolkodó tekintettel állva; Terpszikhoré (tánc) táncoló pózban vagy lanttal; Uránia (csillagászat) földgömbbel jelenik meg.
Társadalmi szerepük[szerkesztés]
A görög musza szónak az istennőket jelölő általános értelmezésén túl az irodalmi jelentése: „dal” vagy „költemény”. Pindarosz műveiben „hordozni a muszát” annyit tesz „énekelni a dalt”. A szó minden bizonnyal az Indo-Európai men- tőből származik – ebből erednek a görög Mnémoszüné, a latin Minerva, és az angol „mind” (értelem), „mental” (szellem) és „memory” (emlékezet) szavak. A múzsák egyszerre voltak az időmértékes verselés megtestesítői és támogatói is: a musziké tehát a „múzsák művészetét” jelentette.
Az antik világ költői egyben zenészek is voltak. Egy-egy különleges versforma egy adott dallamot is jelentett. Az archaikus korban a könyvek széles körű elterjedése előtt, gyakorlatilag ez a műfaj jelentette az ismeretek, a tudás tárházát.
Az első görög csillagászati könyv Thalésztől, daktilikus hexameterben íródott, csakúgy, mint a pre-Szókratészi filozófusok annyi más műve, vagy Platón és Püthagorasz egyértelműen a musziké alfajába tartozó filozófiai költeményei.[2] Hérodotosz, aki a nyilvános felolvasás egyik úttörője volt, Hisztoriai (Történelem) című, kilenc könyvből álló művét a kilenc múzsáról nevezte el.
A költő és „törvényhozó” Szolón szerint a múzsák a „jó élet kulcsai”.[3] Jelenlétük jólétet és barátságot hoz. Szolón verseit az athéni ifjak nyilvános előadásokon szavalták–a múzsák megidézésével kiegészítve–az évente megrendezett ünnepi játékok alkalmával. A költő így terjesztette politikai eszméit és reformjait a korabeli polgárság között.
A múzsák ítélkeztek Apollón és Marszüasz versenyében. Ők szedték össze és égették el Kalliopé fia Orpheusz széttépett testének darabjait. Ők vakították meg Thamüriszt, a trák dalnokot aki vakmerően és önhitten versenyre hívta ki őket.
Irodalmi szerepük[szerkesztés]
Az epikus költemények vagy klasszikus görög történetek elején általában megidézik a múzsákat. Ők az alkotó segítőtársai és az igazság kinyilatkoztatói, a költő csupán szócső. A múzsák megidézése eredetileg arra utal, hogy a szerző a poétai hagyományok és formulák szerint alkot. Három klasszikus példa:
- „Homérosz: Odüsszeia Első ének:
- Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott
- s hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját,”
- (Fordította: Devecseri Gábor)
- Dante Alighieri: Isteni színjáték, Pokol II. ének:
- „Ó, Múzsa, nagy szellem, tiéd ez új dal,
- ó lélek, aki írod, amit láttam,
- nemességed elválik majd ezúttal!”
- (Fordította: Babits Mihály)
- John Milton: Elveszett paradicsom I. könyv
- „Az ember legelső bűnét, s a tiltott
- fa gyümölcséből-kóstolást, amely
- halált hozott e földre, kínt reánk,
- s kivert az Édenből, míg egy különb
- Ember megváltott, s visszahozta üdvünk,
- zengd, Múzsa,”
- (Fordította: Jánosy István)
A múzsák kultusza[szerkesztés]
A múzsák szent helyei leggyakrabban patakok, források közelében álltak. Az egyik ilyen forrás a Helikón lábánál Aganippe, amelyből a mondák szerint költői lelkesedést merítettek. Ma is találhatunk múzsa-szentélyeket a boiótai Hippokréné-forrásnál vagy Pieria néhány patakjánál. A Parnasszosz egyik sziklahasadéka Delphoi közelében, ahol az ihletet adó Kasztalia-forrás ered, ma is a költészet jelképes otthona. A múzsákat e kiemelt szent helyük nyomán "Kasztaliai-nimfák" néven is emlegetik.
A múzsa-kultusz gyakran keveredett a görög dalnokok hős-kultuszával: Thaszoszban, Arkhilokhosz, a jambikus költészet atyjának sírjánál, Hésziodosz és a megvakított Thamürisz emlékére Boiótiában rendszeresen művészeti fesztiválokat, költői versenyeket rendeztek, ahol verseléssel és dallal áldoztak a múzsák előtt.
A múzsák áldozati helyei gyakran kapcsolódtak az Apollón szentélyekhez, mert az olümposzi istenek közül Apollón volt a múzsák karának vezetője, aki ezért az Apollón Muszagétész címet is viselte. Amikor Püthagorasz Krotónba költözött, első tanácsa az volt, hogy a városközpontban emeljenek templomot a múzsák tiszteletére.
A Nagy Sándor síremléke közelében i. e. 308-ban épült Alexandriai könyvtárt, és az itt tanító tudósok körét muszaion-nak, azaz a múzsák otthonának nevezték.
A 18. században a Felvilágosodás számos alakja próbálta újraéleszteni a „Múzsák kultuszát”. A leghíresebb, a forradalmi lázban égő Párizsban működő Neuf Soeurs, a szabadkőművesek páholyának Kilenc Nővér elnevezésű csoportja volt. Tagjai között volt Voltaire, Benjamin Franklin, Danton és a korszak jó néhány további befolyásos képviselője. A mozgalom érdekes „mellékhatása”, hogy ők használták először a mousaionszót a ma is használatos „múzeum” értelemben, mint a közkinccsé tett tudás házát.
Érdekességek[szerkesztés]
- Platón tisztelete és elismerése jeléül a leszboszi költőnőt, Szapphót nevezte a „tizedik múzsának”.
- A Szabad Fiumei Állam Gabriele D'Annunzio-féle 1920-as alkotmánya a 9 múzsa köré épült. Körük kiegészült Energeiával (Energia), mint a „tizedik múzsával”.
- A 2000 című képregény-könyvsorozatban a Tizedik múzsa című rész Zeusz modern kori lányának alakját rajzolja meg.
- A múzsa szó jelenkori jelentése: a művészt inspiráló, ihletet adó alak.
- New Orleansban kilenc utca viseli a múzsák nevét.
- A múzsák a Herkules (1997) című Disney rajzfilmben narrátorként jelennek meg.
- A Robert Greenwald rendezte Xanadu című zenés filmben Olivia Newton-John Terpszichorét, a tánc múzsáját alakítja. A film további szereplői Gene Kelly és Michael Beck.
- A 'Xanadu' előző változatában, a 'Down to Earth' című 1947-ben készült filmben Rita Hayworth alakítja Terpszichorét.
Euterpé, balra, Urániával
_01.jpg)
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Pauszaniasz Periégétész: Görögország leírása
- Robert Graves: A görög mítoszok. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1981.
- Kerényi Károly: A görög mitológia, 1997. ISBN 9789639020924
- Walter Burkert: Greek Religion, Harvard University Press, 1985. ISBN 0-674-36280-2 (angolul)
További információk[szerkesztés]
.png)
|
