Galimberti Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Galimberti Sándor
Született 1883. május 31.[1]
Kaposvár
Elhunyt 1915. július 20. (32 évesen)[2][3][4]
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Dénes Valéria
Foglalkozása
Halál okaöngyilkosság
Sírhely Új köztemető, Budapest
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Galimberti Sándor témájú médiaállományokat.
Amszterdam, 1914-1915
Óbudai részlet, 1911

Galimberti Sándor (Kaposvár, 1883. május 31. – Budapest, 1915. július 20.) magyar festőművész.

Családja, tanulmányai[szerkesztés]

A család Olaszországból vándorolt be, s Kaposváron telepedett le. Az apa, Luigi Galimberti francia és olasz ősökkel rendelkező trieszti olasz volt, a Velencei Festőművész Akadémián képezte magát. Egy freskófestési megbízatás és családi örökségi ügye miatt érkezett Magyarországra. (Keresztnevét idővel Alajosra magyarította). Lassanként felhagyott a festéssel és Somogy megyei gazdaságának jövedelméből élt. Festményei részben átalakítva maradtak fenn, eredeti vázlatai a Rippl-Rónai Múzeumban vannak. (Több korabeli Kaposvár városkép is fennmaradt tőle.) Kilencedik gyermeke, Sándor tőle is tanulta a festészetet. Kaposvárott járt iskolába (elemi és gimnázium). Atyai barátja, Rippl-Rónai József figyelt fel a fiatal Galimberti tehetségére. A budapesti iparművészeti iskola két évének elvégzése után, 1903-tól rendszeresen járt Nagybányára, itt Réti István lett a mestere, de Ferenczy Károly is hatott rá. A Müncheni Festészeti Akadémiára járt, majd Hollósy Simon magániskolájába és a técsői telepen is alkotott. 1905-ben utazott először Párizsba, ahol a Julian Akadémia növendéke lett.

Pályafutása[szerkesztés]

1908-ban Párizsban többször szerepelt a Salon d'Automne (Őszi Szalon) és Indépendent (Függetlenek Szalonja) kiállításain. Ekkor már nős volt, a cseh származású Lanow Mária[5] festőművésznő volt a felesége. 1911-ben elvált tőle és nőül vette Dénes Valériát, aki szintén elismert festőművész volt.

Galimberti 1909 telétől, Dénes Valéria 1910-től tartózkodott Párizsban. Együtt tettek utazásokat Dél-Franciaországba és Észak-Afrikába, elválaszthatatlan alkotótársak is voltak. Mindketten a nagybányai „neós” mozgalom hatása alatt álltak, majd Dénes Valéria Párizsban Henri Matisse tanítványa lett, s Galimbertire is hatott a francia mester. Egyre inkább a kubizmus térproblémái foglalkoztatták őket, csendéleteket, városképeket festettek, a fauvizmus és az analitikus kubizmus egyéni változatának megteremtői lettek. A Ma c. aktivista művészeti lap köré csoportosuló művészek közé tartoztak. Tehetségüket felismerte a párizsi, főként kubisták alkotásait gyűjtő Wilhelm Uhde is, aki számos művüket vásárolta meg.

Ahogy kritikusuk írta: „Képeik tanúsága szerint céljaik tökéletesen azonosak, érzéseik egy forrásból fakadnak, ugyanazokat a motívumokat dolgozzák fel mindketten egyforma látással, hajszálra azonos módon. Ha valamelyik képükről meg akarnánk állapítani, hogy a házaspár férfi vagy nő tagja festette-e, a kézjegyen kívül nem igazítana útba bennünket semmi sem.”

A Galimbertiek sírja Budapesten. Új köztemető: 111-1-135/136.

Budapesten először 1914-ben feleségével, Dénes Valériával együtt rendezett gyűjteményes kiállítást a Nemzeti Szalonban. Korábban szerepeltek a MIÉNK és a KÉVE kiállításain is. A háború kitörése után párizsi Rue Vaugirarde-on lévő lakásukból az internálás elől Belgiumba, majd Hollandiába menekültek, Amszterdamba, majd a télre Scheveningenbe. Ekkor készült Amsterdam című, utolsó festménye, melyet kritikusai a magyar kubizmus egyik alap-képének tekintenek.

A háború miatt besorozták, s ekkor kisfiukkal, Marióval hazatértek. A pécsi ezrednél szolgáló Galimbertit már a nyár folyamán a frontra dobták volna. A meneküléskor tüdőbetegséget kapott felesége ezeket az izgalmakat nem bírván, váratlanul meghalt. A budapesti temetés megtörténte után pár órával Galimberti Sándor végzett magával a Műcsarnok épülete mögött.

1918-ban a Ma VI. tárlataként Kassák Lajos rendezte meg a házaspár emlékkiállítását. Kaposvárott a Rippl Rónai Múzeumban 2003-ban Galimberti emlékkiállítást rendeztek.

  • Nagybányai motívumok, 1911

  • Háztetők, 1908-1910

  • Nagybánya, 1910 körül

  • Tabán, budapesti részlet, 1910

  • Csendélet kaktusszal, 1910 körül

  • Szent Rafael, 1912

  • Enteriőr thonet-székkel, 1908 körül

  • Nagybányai utcarészlet, 1906-1907

Művei[szerkesztés]

Felesége képeihez hasonlóan Galimberti Sándor művei is lappanganak, vagy megsemmisültek, így életműve alig ismert.

  • Nagybányai utcarészlet 1906-1907. (Olaj, vászon, 64 x 75 cm). Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár
  • Enteriőr thonet-székkel 1908 körül. (Olaj, vászon, 65,5 x 76 cm). Magántulajdon
  • Háztetők 1908-10. (Olaj, vászon, 65 x 75 cm). Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár
  • Félakt (1910 körül)
  • Tabán 1910. (Olaj, vászon, 111 x 76 cm). Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • Városkép (Nagybánya) 1910 körül. (Olaj, vászon, 72,5 x 80,5 cm). Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • Kaktusz csendélet 1910 körül. (Olaj, vászon, 80 x 60 cm). Magántulajdon
  • Nagybányai motívum 1911. (Olaj, vászon, 90 x 130 cm). Janus Pannonius Múzeum, Pécs
  • Óbudai részlet 1911. (Olaj, vászon, 47 x 39 cm). Magántulajdon
  • St. Rafael 1912 körül. (Olaj, vászon, 104 x 153 cm). Magántulajdon
  • Mintázó asztal gyümölccsel (1914 körül)
  • Amszterdam, 1914-1915. (Olaj, vászon, 92 x 92,5 cm). Janus Pannonius Múzeum, Pécs

Emlékezete[szerkesztés]

Galimberti Sándor emléktáblája Kaposváron
  • „A festők városa, Kaposvár” rendezvénysorozat keretében 2003 májusában Galimberti Sándorra emlékeztető márványtáblát helyeztek el a főgimnázium egykori épületén.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Galimberti Sándor
  2. ↑ 2017. augusztus 22., https://rkd.nl/explore/artists/123477
  3. ↑ Sándor Galimberti
  4. ↑ RKDartists. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Cseh területen neve: Marie Galimberti-Provázková, 1880. február 13-án született a dél-cseh Jindrichuv Hradecben (korábban Neuhaus), előkelő monarchiabeli hivatalnok őse jogán viselte a Lanow nemesi előnevet

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Aknai T.: Galimberti Sándor, Janus Pannonius Múzeum Évkönye, 1972–73
  • Dénes Zsófia: Galimberti Sándor és Dénes Valéria, Budapest, 1979
  • Dénes Zsófia: Galimbertiék (nekrológ) In: Nyugat, 1915. II.
  • Géger M.: Galimberti Sándor (doktori disszertáció), ELTE, Budapest, 1993
  • Géger M.: Galimberti Sándor indulása, Somogyi Múzeum Közleményei, 1992
  • Géger M.: Galimberti Sándor művészete, Somogyi Múzeum Közleményei, 1994
  • Magyar művészet 1890–1919 (szerk.: Németh L.), Budapest, 1981
  • Mezei O.: Galimberti Sándor Amszterdam című képének rekonstrukciós kísérlete, Janus Pannonius Múzeum Évkönye, 1996–1997.
  • Mezei O.: Les Galimberti, couple d’artistes hongrois des années 1910. In: Acta Historiae Artium, Tom XXIII. 1977
  • Murádin J.: A festőtelep művészei, Miskolc, 1994
  • Réti I.: A nagybányai művésztelep, Budapest, 1954
  • Szabó J.: A magyar aktivizmus művészete, Budapest, 1981
  • Szabó J.: A magyar aktivizmus története, Budapest, 1971
  • Uitz Béla: Galimbertiék. In: Ma, 1918. XII.
  • Zolnay L.: A Galimberti házaspár művészete, Művészettörténeti Értesítő, 1974/4.

Szépirodalmi alkotás a művészházaspárról[szerkesztés]

  • Dénes Zsófia: Egyszeri kaland (önéletrajzi regény, Budapest, 1964)

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Galimberti Sándor témájú médiaállományokat.
Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Galimberti_Sándor&oldid=20660764”