Latinka Sándor
| Latinka Sándor | |
 | |
| Latinka Sándor arcképe emlékbélyegen (1961) | |
| Született |
1886. április 5. Arad |
| Elhunyt |
1919. szeptember 17. (33 évesen) Kaposvár |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | politikus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Latinka Sándor témájú médiaállományokat. | |
Latinka Sándor (néhol Latinca, Arad, 1886. április 5. – Kaposvár, 1919. szeptember 17.) politikus.
Tartalomjegyzék
Élete[szerkesztés]
Önerejéből mint lakatossegéd elvégezte a középiskolát és 1909-ben Budapesten műszaki rajzoló lett. Egy évet töltött Párizsban (1909), ahol megismerkedett a szocializmus eszméivel. Hazatérte után 1910-ben belépett az SZDP-be, majd kapcsolatba került a galileista háborúellenes mozgalommal. Az első világháborúban az olasz és az ukrán fronton szolgált. Az őszirózsás forradalom után a Földmunkások Országos Szövetsége szervezőtitkára lett, Nyisztor György munkatársa. 1918 decemberében az SZDP Somogy vármegyébe küldte a földmunkásmozgalom megfékezésére, de Latinka Sándor a földfoglaló mozgalom élére állt. Belépett a KMP-be. 1919 februárjában a kaposvári munkástanács kezdeményezése alapján birtokba vette az Esterházy hercegi hitbizomány 44 000 holdas Somogy vármegyei birtokát, és megalakította az ország első mezőgazdasági termelőszövetkezetét. 1919. március 10-én, a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása előtt megalakult háromtagú megyei direktórium tagja, megalakította az országban egyetlen megyei Népgazdasági Tanácsot, amelynek irányításával többek között megkezdődött Budapestre az élelmiszerszállítás. A kommün bukása után augusztus 12-én letartóztatták, majd a Prónay-különítményből és a helybeli fehértisztekből álló tiszti csoport szeptember 16-án éjjel a kaposvári fogházból négy társával (Szalma István, Tóth Lajos, Lewin Samu, Farkas János)[1] elhurcolta, és a város határában levő Nádasdi-erdőben meggyilkolta.
Művei[szerkesztés]
- Latinca Sándor: Háború az uszító sajtó ellen; Pallas, Bp., 1918
- Latinca-dokumentumok; összeáll. Kávássy Sándor; in: Acta Academiae Paedagogicae Agriensis. N.S. Tom. 12.; Ho Si Minh Tanárképző Főiskola, Eger, 1974; 301-323. old. (Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola füzetei)
- Latinca Sándor (1886-1919) válogatott írásai; összeáll., bev. Kávássy Sándor; Somogy megyei Ny., Kaposvár 1969 (Somogyi almanach)
Emlékezete[szerkesztés]
- A Magyar Népköztársaság idején számos utcát, közteret neveztek el róla (hol Latinka, hol pedig Latinca írásmóddal), melyek jó része még ma is viseli a nevét, valamint a szombathelyi Gépipari és Informatikai Műszaki Szakközépiskola is, 1955. november 1-je és 1991 között, Latinka Sándor nevét viselte.
- Életéről „Latinka ballada” címmel egy diafilm is készült.
- Budapest XIX. kerületében, a Kossuth téren egy 1984-ben készült, réz szobor, Kalló Viktor alkotása.
- Kaposváron további két szobor őrizte emlékét. Ezek egyikének alkotója Konyorcsik János volt 1970 körül (szintén rézből, 1990 után lebontották), a másik pedig Ispánki József 1955-ös bronz mellszobra, amely ma is megtekinthető a Rippl-Rónai Múzeumban.
Könyvek[szerkesztés]
- Kubinyi Ferenc: Siratni csak hazát lehet. Latinka Sándor életének regénye.
- Hamburger Jenő: Latinka ballada
- Latinka Sándor harctéri feljegyzései. (1916–1918.) Összeáll. Szabó Gyula. – 1959. 2. sz. 253–259. p
- Kávássy Sándor: Latinca Sándor (Értekezések a történeti tudományok köréből 71.) Bp.. Akadémiai Kiadó, 1973.
- Csontos Gábor: Latinka (dráma - bemutatta a kaposvári Csiky Gergely Színház 1969-ben)
Jegyzetek[szerkesztés]
Forrás[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
További információk[szerkesztés]
- R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Bp., Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1965.
- Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
- Somogyi életrajzi kislexikon. Összeáll. Hódossy Ferencné, Hajdó Lászlóné. 2. bőv. kiad. Kaposvár, Somogy Megyei Levéltár-Somogy Megyei * Pedagógiai Intézet, 1981. (Iskola és levéltár. Dokumentumok a szülőföldről)
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
