Marton Manó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Marton Manó
Élete
Született 1874. április 4.
Kaposvár
Elhunyt 1928. december 22. (54 évesen)
Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers

Marton Manó (álneve Árva Pál; Kaposvár, 1874. április 4.Budapest, 1928. december 22.) magyar újságíró, szerkesztő, költő.

Életútja, munkássága[szerkesztés]

Fiatalon a Pécsi Napló tudósítója, 1897-től a Nagyvárad szerkesztője. 1912-ben indította meg Új Nagyvárad c. napilapját, mely később mint Nagyváradi Esti Lap is megőrizte a főszerkesztése alatt kialakult, színes, mozgékony jellegét. 1902-ben vitája támadt Adyval. 1912-ben ő szervezte meg Magyarországon az első újságírósztrájkot, egyfelvonásosát a Holnap Irodalmi Társaság rendezésében mutatták be Nagyváradon 1909 március 20-án.

Munkássága[szerkesztés]

Első szépirodalmi próbálkozásainak az 1890-es években Kiss József A Hét hasábjain biztosított nyilvánosságot. Nyílt pályán (1909), Fiam, a huszár (1910) és A paróchiára besüt a nap (1914) c. darabjait a nagyváradi Szigligeti Színházban mutatták be, apróbb jeleneteit műkedvelők játszották. Színpadi cenzúra Nagyváradon száz évvel ezelőtt c. cikke (Nagyvárad, 1925. október 25.) korrajz. A Magyar Szó és Tavasz folyóiratok munkatársa. Új magyar anekdotakincs cím alatt négy folytatásban Tóth Béla Szájról-szájra c. anekdotagyűjteményét (Budapest, 1901) egészítette ki a Tavasz hasábjain (1919-20).

Kötetei[szerkesztés]

  • Verses könyv. (1899)
  • Nyílt pályán, d., (Nagyvárad, 1909)
  • Mari és Marika. Még egyéb történetek (álnevén, Nagyvárad, 1919).

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Zsolt Béla: Marton Manó huszonötéves újságírói működéséről. Nagyvárad, napilap, 1920. augusztus 31.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]