Szász Endre (képzőművész)
| Szász Endre | |
 | |
| Szász Endre 1994-ben | |
| Született | 1926. január 7. Csíkszereda |
| Meghalt | 2003. augusztus 18. (77 évesen) Mosdós |
| Nemzetisége | magyar |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szász Endre témájú médiaállományokat. | |
Szász Endre (Csíkszereda, 1926. január 7. – Mosdós, 2003. augusztus 18.) Munkácsy Mihály-díjas magyar festő, grafikus, látványtervező, porcelánfestő.
Tartalomjegyzék
Életpályája[szerkesztés]
Édesapja Szász Béla orvos, édesanyja Susenka Erzsébet volt. Az ő családjától örökölhette az iparos-kézműves szellemet, tehetséget. Gyermekkorától kezdve természet után rajzolt. Tizenöt évesen volt első kiállítása. Marosvásárhelyen érettségizett, majd 1946-ban a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Szőnyi István osztályában végzett, 1949-ben.
Az 1950-es években koholt vádak alapján egy évet börtönben töltött (1950-ben fegyverrejtegetésért 10 év börtönre ítélték). Szabadulása után könyvillusztrációkat készített, 1951 és 1960 között 600 könyvet illusztrált.
1964-ben Omar Khajjám Rubáiyát című könyve az ő illusztrációival a British Museum nemzetközi pályázatán bekerült a világ harminc legszebb könyve közé. Látványtervezője volt az Egri Csillagok című filmnek.
A klasszikus mesterek technikájából merítő, s azt szürrealisztikus elemekkel ötvöző festői stílusával széles körben ünnepelt festővé vált. 1970-től magyar állampolgárként Torontóban, majd az USA-ban élt. 1980-ban hazatérve egy újabb műfajban kamatoztatta tehetségét, a porcelán – mint számára addig kiaknázatlan terület – némi felfogásbeli változást is hozott számára. A hollóházi porcelán manufaktúrában több jelentős porcelánmotívumot jegyez. Opálos szürkében játszó képzeletbeli, szürrealisztikus alakjait egyesítette a keleti ornamentika vonaljátékának stílusával.
Hazatelepülése után, Várdán, a Somogyi-dombságban megbúvó békés kis faluban lakott haláláig, a Somssich család hajdani kastélyában. A meglehetősen romos épületet eredeti állapotában újította fel, kertjébe több száz különleges fát és cserjét ültetett. 2000-től képzőművészeti táborokat is rendezett a településen, ahol szobrászatot és festészetet gyakorolhattak a fiatalok. 2003-ban hunyt el, a kaposvári Keleti temetőben temették el.[2]
2006-ban ugyancsak Várdán posztumusz megnyílt a Szász Endre Képgaléria, ahol megtekinthetők voltak művei, de ezek később átkerültek a 2010-ben megnyílt várdai Szász Endre Könyvtárba. A 2011. évtől megnyitotta kapuját a Szász Endre életművét bemutató kiállítás és az általa Várdán elhelyezett gyűjtemény, amely máig is látogatható Szász Endre özvegye Szászné Hajdú Katalin jóvoltából.
Korábbi, 4. felesége Lula (Schauermann Ibolya) 2009-ben Szász Endre amerikai éveiben gyűjtött nagy értékű hagyatékát felajánlotta a miskolci Herman Ottó Múzeumnak. A mintegy 300 darabos gyűjtemény a művész alkotásai mellett távol-keleti és afrikai néprajzi anyagot is tartalmaz.
„Szász Endre művészete egyedi, a 20. századi hazai grafikában és festészetben meghatározó, iskolateremtő”[3]. Keze nyomát őrzi a Budapesten az M3-as metróvonal Dózsa György úti metróállomásán, mindkét irányban található egy-egy méretes, Dózsát ábrázoló tűzzománc alkotása is.
Elismerései[szerkesztés]
- 1965 – Munkácsy Mihály-díj
- 1992 – A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje; Lipcsei Aranyérem
- 2003 – A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje polgári tagozat (két nappal korábban bekövetkezett halála miatt már nem tudta átvenni)
Képek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A képen (háttal) Parrag Árpád, Szász Lula, a művész hitvese, Szapudi András író, a Hazánk főszerkesztője és Siklósi Erika író
- ↑ Szász Endre. Somogyi Temetkezés. (Hozzáférés: 2017. július 21.)
- ↑ A webáruház méltatása
Források[szerkesztés]
- Magyar és nemzetközi ki kicsoda 1998. Budapest: Biográf. 1997. ISBN 963-9051-19-5
- Kortárs magyar művészeti lexikon III. (P–Z). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2001. 506–507. o. ISBN 963-8477-46-6
- Rosta Erzsébet: Szubjektív visszaemlékezés és életinterjú Szász Endrével [1]
- Menyhárt László: Szász Endre. Corvina Könyvkiadó, Budapest, 1983
- Koltay Gábor–Riskó Géza: Szász Endre. Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, Budapest, 1983
- Pálfalvi Nándor: Varázslatos Hargita – Szász Endre ifjúsága Hálózat Kft., Budapest, 1990
- Pálfalvi Nándor: Csak egy pillanat - A Szász-sztori. Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., Budapest, 1990
- Hárs György: Szász Endre Tejút. Littoria, Budapest, 1992
További információk[szerkesztés]
- Szász Endre (rézkarcok, szitanyomatok)
- Szász Endre (festmények, szitanyomatok)
- minap.hu – Szász Endre hagyatéka Miskolcon
- További hiteles információk olvashatóak: www.szaszendre.com
- A könyvillusztrációk és porcelánpannók mestere – Szász Endre élete
|
.svg){kind=small}
