Zrínyi Ilona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zrínyi Ilona
Zrínyi Ilona
Zrínyi Ilona
Született 1643[1][2][3]
Ozaly
Elhunyt 1703. február 18., (60 évesen)
Nicomedia[4]
Házastársa
Gyermekei három gyermek:
György, II. Rákóczi Ferenc, Rákóczi Julianna
SzüleiFrangepán Katalin
Zrínyi Péter
Foglalkozása politikus
Sírhely Szent Erzsébet-dóm
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zrínyi Ilona témájú médiaállományokat.

Zrínyi IV. Ilona grófnő, németül: Helena Gräfin Zrinski, horvátul Jelena Zrinska (Ozaly, Horvátország, 1643 vagy 1652[5][6]Nikomédia, Anatólia, 1703. február 18.) a magyar történelem egyik hősnője, II. Rákóczi Ferenc édesanyja.

Élete[szerkesztés]

IV. Zrínyi Péter bán és Frangepán Katalin leányaként a horvátországi Ozaljvárban született. 1666. március 1-jén férjhez ment I. Rákóczi Ferenchez. I. Rákóczi Ferencnek és Zrínyi Ilonának három gyermeke született. 1667-ben született György nevű fiuk, aki azonban még csecsemőkorában meghalt, majd 1672-ben született Julianna nevű leányuk, és 1676-ban másodszülött fiuk, Ferenc.

Nem sokkal Ferenc születése után, 1676. július 8-án meghalt I. Rákóczi Ferenc. Az özvegyen maradt Zrínyi Ilonának sikerült elérnie a császári udvarnál, hogy ő maradhasson a gyermekei gyámja, jóllehet I. Rákóczi Ferenc halála előtt I. Lipót császár pártfogásába ajánlotta őket. Ez azt jelentette, hogy az ő kezelésében maradt a hatalmas Rákóczi vagyon és a várak, többek között Regéc, Sárospatak, Makovica és Munkács parancsnoksága. 1682-ben feleségül ment a nála 14 évvel fiatalabb Thököly Imréhez. Cselekvő részese volt második férje oldalán a Habsburgok elleni kuruc felkelésnek.

Bécs 1683-as sikertelen ostroma után a törökök és Thököly velük szövetséges kuruc csapatai állandó visszavonulásra kényszerültek, sőt a kurucok csapatostul kezdtek átállni a császáriak mellé, ezért a gróf gyors egymásutánban kénytelen volt feladni a Rákócziak várait. 1685 végén a császári csapatok körülvették az utolsó erősséget, Munkács várát is, amit Zrínyi Ilona több mint két évig védett Antonio Caraffa generális-vezette sereg ostroma ellenében.

Buda visszafoglalása után azonban helyzete tarthatatlanná vált. 1688. január 17-én kénytelen volt a várat feladni, de elérte, hogy annak védői amnesztiát kapjanak a császártól, és hogy a Rákóczi-vagyon gyermekeinek nevén maradjon. A megállapodás értelmében azonban Bécsbe kellett mennie gyermekeivel együtt, ahol a megállapodást részben megsértve, gyermekeit elvették tőle. 1691-ig az Orsolya-rend zárdájában lakott, gyakorlatilag a császár túszaként, ahol lányát, Rákóczi Juliannát is nevelték. Fiát, II. Rákóczi Ferencet azonban Neuhausba vitték, jezsuita iskolába, így anya és fia soha többé nem találkozhattak. 1690-ben, a zernyesti csatavesztés során Heissler gróf, császári altábornagy Thököly fogságába került. 1692 januárjában Zrínyi Ilonát kicserélték a fogoly tábornokra. Búcsúlevelét, amelyet ekkor írt fiának, II. Rákóczi Ferenc valószínűleg sohasem kaphatta meg.

1699-ben elkísérte férjét a török száműzetésbe. Nikomédiában halt meg, 1703-ban. Koponyáját[7] fia maradványaival együtt, 1906. október 29-én Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték végső nyugalomra.[8][9]

Gyermekei[szerkesztés]

1666-ban I. Rákóczi Ferenccel kötött házasságából három gyermeke született:

1682-ben Thököly Imréhez ment férjhez. Tőle három gyermeke született, de mindegyikük – köztük az is, akivel Munkács ostroma idején várandós volt – kiskorában meghalt.

Emlékezete[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Előző
Bornemisza Anna
Erdély fejedelemasszonya Coat of arms of Transylvania.svg
1690
Következő
Bethlen Katalin