Putnoky Jenő
| Putnoky Jenő | |
| Született |
1928. augusztus 12. Szeged |
| Elhunyt |
1982. december 22. (54 évesen) Budapest |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása |
pszichológus, pedagógus |
Putnoky Jenő (Szeged, 1928. augusztus 12. – Budapest, 1982. december 22.) magyar pszichológus, pedagógus, 1963-tól adjunktus, majd docens volt az ELTE Általános Pszichológiai Tanszékén.[1] A pszichológiai tudományok kandidátusa (1965).[2]
Tartalomjegyzék
Életútja[szerkesztés]
A középiskolát követően először tanárképző főiskolára ment, ahol kémia–matematika szakon szerzett diplomát 1952-ben a Pécsi Tanárképző Főiskolán. Ezt követően a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1957-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett pedagógia–pszichológia szakon.
Karrierje elején Pécs városában volt tanár egy ottani általános iskolában, majd főiskolai tanársegéd lett. 1957-ben kezdett el pszichológiát tanítani egy középiskolában, ahol szakfelügyelő is volt. A doktori címet az ELTE-n szerezte meg 1958-ban, két év múlva aspiráns, majd adjunktus (1963-1972), docens (1973-1981) lett ugyanitt a Bölcsészettudományi Kar Általános Pszichológiai Tanszékén.
Munkássága során leginkább a gondolkodás-lélektannal kapcsolatban hozzák nevét összefüggésbe, hiszen a tanuláslélektan és a gondolkodáspszichológia különösen érdekelte. Ez akkor egy igen korszerű kísérleti módszertan keretein belül zajlott, ennek oktatója is lett rövid időn belül. Jelentősége leginkább a pedagógusok pszichológiai képzésében volt. Kutatta a nyelv pszichológiáját és a gondolkodás-lélektant, a mozgás szerepét a kibontakozásban, fejlődésben, illetve az elvont gondolkodás keletkezésében.[2]
Eleinte azzal foglalkozott, hogyan lehet szintézist találni az interiorizáció fogalma segítségével a neobehaviorista mediációs elmélet és Vigotszkij, Jean Piaget elméletei között. Ezután inkább szójelentés elemzésekkel foglalkozott, kidolgozta a szemantikus differenciál módszer magyar változatát Charles E. Osgooddal. Ebben egy skálázási módszer szerepelt, mely a szavak mozgáskiváltó értékét vizsgálja. Ez azért volt fontos, mert ennek segítségével tudta kimutatni, hogy a konkrét szavakat magas vizuális képiség, az absztrakt kifejezéseket pedig erős mozgásképzetek jellemzik.[1]
Számos eredménye mellett Putnoky Jenőt kora nagyszerű előadójának, pedagógusának tartották, valamint annak a személynek, aki az egyik leglényegesebb szerepet töltötte be a kortárs pszichológusgeneráció nevelésében.[2]
Főbb művei[szerkesztés]
- Barkóczi I.& Putnoky Jenő: Tanulás és motiváció. Budapest, 1966., 1984.
- Az interiorizációról. Magyar Pszichológiai Szemle, 1966. 51-61.
- Bevezetés a pszichológiai kísérletezés módszereibe. Budapest, 1971.
- Szavak mozgáskiváltó hatásának mérése osztályozási eljárással. Magyar Pszichológiai Szemle, 1975. 383-385.
- A „motoritás” a szójelentés három főbb működési körében. Magyar Pszichológiai Szemle, 1978. 203-213.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Pléh Csaba (1983). Putnoky Jenő. Magyar Pszichológiai Szemle, 82-84. p.
- Pléh Csaba (1997). Putnoky Jenő. In: Pedagógiai Lexikon. 3. köt. Budapest, Keraban Könyvkiadó. 230. p.
