Ferences rend

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ferences rend (Ordo Fratrum Minorum)
A ferences rend címere
A ferences rend címere

Rövidítés OFM
Egyéb nevek kisebb testvérek, franciskánusok
Mottó Pax et bonum (Béke és áldás)
Alapító Assisi Szent Ferenc
Alapítva 1209
Jóváhagyva 1223
Típus koldulórend, pápai jogú
Tevékenység igehirdetés, pasztoráció, missziók

Minister generalis Michael Anthony Perry
Székhelye Róma, Via S. Maria Mediatrice 25.
Elhelyezkedése
Ferences rend (Európa)
Ferences rend
Ferences rend
Pozíció Európa térképén
é. sz. 41° 53′ 52″, k. h. 12° 26′ 44″
A Ferences rend weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferences rend témájú médiaállományokat.

A ferences rend, más néven ferencesek, régebbi nevén franciskánusok egy római katolikus szerzetesrend, melyet Assisi Szent Ferenc (1182. január 12. – 1226. október 4.) alapított 1209-ben. Neve latinul: Ordo Fratrum Minorum (Kisebb Testvérek Rendje), kolduló rend.

Ferences rendi kolostor, Szécsény
Ferenc hallotta a San Damianoi kereszt szavát: "Ferenc, nem látod, hogy házam omladozik? Menj tehát és javítsd meg nekem!"
A San Damianoi kereszt spirituális forradalmat váltott ki a középkorban

A rendről általában[szerkesztés]

Ferenc 1209-ben elhatározta, hogy apostoli szegénységben folytatja életét. Durva csuhában és mezítláb, elkezdett a megtérésről prédikálni. Hamarosan többen csatlakoztak hozzá. A rend 1209-ben szóban III. Ince pápától, majd 1223-ban írásban nyert megerősítést III. Honoriusz pápától. Az új rend, amely szigorú szabályai folytán nagy hatással volt a kor szellemére, óriási arányokban terjedt az ismert világrészekben.

A rend alapszabályainak szigora idővel nagy belső viszályoknak lett okozója, és emiatt a rend több ágra szakadt. Már az alapító életében Cortonai Illés – akit Ferenc távolléte alatt a rend vezetésével megbízott – megkísérelte a szabályoknak szigorát enyhíteni, de a rend tagjainál ellenzésre talált. Ismételt kudarcok után sem hagyott fel szándékával. A rend két nagy ágra oszlott, az obszervánsokra és a minoritákra. A viszályok hosszú sora után, a szigorú fegyelem hívei (az obszervánsok – a szabályt megtartók) nagy többségben voltak, és a végleges kiegyezés alkalmával 1517-ben X. Leó pápa az obszervánsoknak adta a rend házait.

Az ezredfordulón a ferences rend teljes létszáma 17 064 fő volt, akik a világ 49 országában, 110 rendtartományra osztva összesen 2651 rendházban élnek. A legtöbben Olaszországban (3 046 fő), az Egyesült Államokban (1 816 fő), Lengyelországban (1 119 fő) és Brazíliában (1 111 fő) vannak. A Rend által ellátott plébániák száma 2 190.

A rend belső szervezete[szerkesztés]

A ferences rend szervezete az alapítás óta nem sokat változott. Ennek oka, hogy a rend a Szentszék közvetlen rendelkezése alatt áll. Így a regula betartásának felügyelete megoldott.

A rend élén az általános rendfőnök (miniszter generális), a rendtartomány (provinciák) élén a rendtartományfőnök (miniszter provinciális) áll. A rendtartomány őrségekre (kusztódia) oszlik, melynek élén az őr (kusztos) áll. Az őrt, mindig másik kusztiódából választják.

A kolostor élén áll a guardián (gvárdián, gárgyán, papgazda).

Az általános rendfőnököt az általános káptalan (rendtartományfőnökök összessége), a rendtartományfőnököt a káptalan (rendi gyűlés) választja.

A rendi szervezetben fontos szerepük van a definítor generálisoknak akik az általános rendfőnököt segítik munkájában.

A tisztségek betöltőit bizonyos időre választják (általában 3 évre).[1]

A rend Magyarországon[szerkesztés]

Ferences rendi szentkúti kolostor a bazilikával és a Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely látképe
A belvárosi ferences templom a budapesti Ferenciek terén

Magyarországon a rend talán már 1224-ben megjelent. Első kolostoruk Esztergomban volt; kolostorait nemsokára külön rendi tartománnyá szervezték. A terjesztésben kiváló része volt a rend első tartományfőnökének, Jánosnak, aki IV. Béla kegyeletében részesült. IV. Béla a rendből választotta gyóntatóját, a rend esztergomi kolostorába temettette el magát nejével és ifjabb fiával együtt.

A szerzetesek nagy sikerrel térítették a bosnyák félhitűeket és bogumilokat, ezért IV. Béla áttelepítette őket az Al-Duna vidékére is, ahol különösen az 1363-ban felállított bolgár bánságban működtek sikeresen. Ellenben sikertelenül fáradoztak a szörényi, bánsági, Krassó- és Hunyad megyei oláhok megtérítésén, habár éppen ezért Cseriben (Lugostól, Krassó-Szörény vármegye székvárosától nem messze), Orsován, Karánsebesen és Hátszegen kolostorokat alapítottak számukra. Később az Alvidéken birtokos vagy tisztviselő főurak áttelepítették őket az ország minden részére (Boros-Jenő, Nagy-Bánya, Sárospatak stb.). 1444-ben egy időre, majd 1447-ben végleg elszakadtak a bosnyák ferencrendi tartománytól, és külön magyar rendtartományt alakítottak.

A török hódoltság idején az ország a törökök által elfoglalt területen csak a ferencesek végezték a lelkipásztori munkát. A hódoltsági viszonyok közepette létszámbeli föllendülés indult meg.

A trianoni békeszerződés nyomán a határon kívülre került több kolostoruk. A két világháború között számos új alapítás és jelentős létszámbeli növekedés ellensúlyozza a veszteségeket. 1925-ben 18 rendházban 180 rendtagot számláltak, míg 1950-ben 26 rendházban 350 rendtagot. 1950-ben Magyarországon a rend kolostorait elvették, a szerzeteseket elűzték. 1989-ben a rend több kolostorát visszakapta.

A rend következő kolostorai ismeretesek a XIII. századból: a budavári, az esztergomi, a győri, a nagyszombati, a nyitrai, a nyulszigeti, a pataki, pozsonyi, a radnai, a székesfehérvári, a szemennyei és a verőcei kolostor.

A rendnek Magyarországon jelenleg Budán, Budapest-Rózsadombon, Budapest-Pasaréten, Szentendrén, Esztergomban, Szeged-Alsóvároson, Szécsényben, Gyöngyösön, Mátraházán, Mátraverebély-Szentkúton, Nagyszőlősön, Pesten, Zalaegerszegen, Szombathelyen és Sümegen van kolostora.

A rendnek a középkortól fogva több rendtartomány (mariánus, szalvatoriánus, stefanita, ladiszlaita, kapisztránus) működött Magyarországon, amelyek részben területileg különültek el, részben a rend különböző ágaihoz (obszerváns, reformált, sarutlan, rekollektus) tartoztak.

1897-ben XIII. Leó pápa egyesítette a rend különféle ágazatait Kisebb Testvérek Rendje néven, s jelentős szervezeti és a szerzetesi élet mindennapjait átalakító bullát adott ki „Felicitate quadam" kezdettel.

A magyarországi provinciák kezdetben úgy gondolták, hogy ezek a rendelkezések a gyakorlatban nem vagy kevésbé fogja érinteni őket, de a XII. Leó pápa által kinevezett új generális P. Lauer Alajos 1897. október 15 életbe léptette az bullát követő konstitúciót.

A provinciák megkísérelték, hogy a római vezetéstől mentességet, enyhítést kapjanak a reformok alól, de ez nem sikerült. A rend vezetősége 1899. június 3. területi és nyelvi egyezőség következtében a következő rendtartományokat hozta létre:

  • magyar nyelvű rendtartományok
a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett rendtartomány (a Dunántúl és a Felvidék nyugati része)
a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett rendtartomány (a Duna-Tisza köze a Délvidék és a Felvidék keleti része)
a Szent István Királyról nevezett rendtartomány (Erdély)
  • horvát nyelvű rendtartomány:
a Szent Cirill és Metódról nevezett rendtartomány (Horvát-Szlavónország)

Néhány rendház átkerült az osztrák rendtartományba: Bécs, Maria Enzersdorf, Maria Lanzendorf és St. Pölten és a szalvatoriánus provinciát teljesen felszámolták. (A rendházait a többi rendtartományhoz sorolták)

A Kapisztrán rendtartomány 2006-ban egyesült a Szűz Máriával nevezett rendtartománnyal Magyarok Nagyasszonya (Magna Domina Hungarorum) néven. Azóta a szűken vett Magyarország területén egyetlen ferences provincia van.

Ferences rend ágai[szerkesztés]

Tau kereszt, a ferencesek jelképe

Szent Ferenc Első Rendje - Szent Ferenc regulája szerint élő szerzetesek, 1223 óta létezik.

  • Kisebb Testvérek Rendje – Ordo Fratrum Minorum (OFM)
  • Konventuális Kisebb Testvérek (Mino­riták) (OFM Conv.)
  • Kapucinus Kisebb Testvérek (Kapucinusok) (OFM Cap.)

Szent Ferenc Második Rendje - a ferences rend női ága, melyet Szent Klára és Szent Ferenc alapított 1212-ben.

  • Közismert nevük Szent Klárára utal - klarisszák
  • "Szécsény Ágacskája" Klarissza Remeteség – Ordo Sanctae Clarae (OSC)

Szent Ferenc Harmadik Rendje - az első és a második rend mellett alapított har­madik közösség.

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sokfélék, de nagyon hasonlóak vagyunk

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • A Ferences Család közösségei Magyarországon, Szent Ferenc útja I. kötet, Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, Budapest, 2009, ISBN 978-963-06-6244-4
  • P. Eloi Leclerc OFM: Assisi Szent Ferenc. Visszatérés az Evangéliumhoz. Agapé kiadó, Szeged, 1993
  • P. Eloi Leclerc OFM: Egy szegény ember bölcsessége, Agapé kiadó, Szeged, 1992
  • Anton Rotzetter, Willibrord-Christian van Dijk, Thaddée Matura: Assisi Szent Ferenc. A kezdet, és ami abból megmaradt, Vigilia, Budapest, 1993

Külső hivatkozások[szerkesztés]