Somerset

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Disambig.svgHasonló cikkcímek és megnevezések: Somerset megye (egyértelműsítő lap)
Somerset
Somerset UK locator map 2010.svg
Somerset címere
Somerset címere		 Somerset zászlaja
Somerset zászlaja
Közigazgatás
Ország Egyesült Királyság
Megyeszékhely Taunton
Népesség
Teljes népesség 940 200 fő (2015)
Népsűrűség154 (adminisztratív)
218 (ceremoniális) fő/km²
Földrajzi adatok
Terület3451 (adminisztratív)
4171 (ceremoniális) km²
Időzóna GMT (UTC+0)
Elhelyezkedése
tanácsának weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Somerset témájú médiaállományokat.

Somerset (kiejtése: /ˈsʌmərsɛt/ vagy /ˈsʌmərsɨt/) Anglia egyik nem-nagyvárosi és ceremoniális megyéje a South West England régióban. A megye északon Gloucestershire és Bristol, keleten Wiltshire, délkeleten Dorset, délnyugaton pedig Devon megyékkel határos. Északnyugaton a Severn folyó torkolata és a Bristoli-csatorna határolja. Közigazgatási központja Taunton.

Somerset vidéki jellegű, kevéssé urbanizált tájait alacsony dombságok (Blackdown Hills, Mendip Hills, Quantock Hills, Exmoor) és síkságok (mint a Somerset Levels) határozzák meg. Az adminisztratív és ceremoniális megye közötti különbség, hogy utóbbihoz hozzátartoznak a közigazgatásilag önálló Bath and North East Somerset és North Somerset egységes hatóságok is. A nem-nagyvárosi megye lakossága 555 200, míg a ceremoniális megyéé 956 700 fő (2017-es becslés).

Somersetet az újkőkorban megalitikus kőköröket emelő nép lakta. A rómaiak i. sz. 47-ben foglalták el, a hadműveletet a későbbi császár, Vespasianus vezette. A régió nyugati fekvése okán sokáig ellent tudott állni a hódító angolszászoknak, csak a 8. század elején hódította meg a Wessexi Királyság. 1685-ben Somerset földjén vívták az utolsó szabályos ütközetet Angliában: a sedgemoori csatában leverték Monmouth hercegének lázadását.

A megyében élt hosszabb ideig két neves író, William Wordsworth és Samuel Coleridge. Az ország kulturális életének egy fontos rendezvénye a Glastonburyi fesztivál, amelyet évente 170 ezren látogatnak. Állítólag Glastonburyben találták meg Artúr király sírját és a hagyomány szerint itt található a világ legrégebbi, nem katakombákba rejtett keresztény temploma.

Nevének eredete[szerkesztés]

Somerset neve az óangol Sumorsǣte (a Sumortūnsǣte rövidebb alakja) kifejezésből származik, aminek jelentése „Sumortūn (a mai Somerton) környékén élő nép”.[1] Az elnevezést először a 7. századi Ine wessexi király törvénykönyvében említik, így Somerset (Hampshire-rel, Wiltshire-rel és Dorsettel együtt) a világ egyik legrégebb óta használt közigazgatási elnevezése.[2]

Egy másik értelmezés szerint a megye neve a Seo-mere-saetan kifejezésből ered, ami „tó-tenger mellett lakókat” jelent.[3] A régió lakóit először az Angolszász krónika 845. évre vonatkozó bejegyzésében nevezik „Sumursætum”-nak, bár a kódex 1015. évi bejegyzésében a megyét is ugyanígy hívják. A 878. évi bejegyzésben elsőként említik Somersetshire-t, a megye régi nevét. Ez a forma a 19. század végére kopott ki a használatból, akárcsak a többi olyan megye esetében, ahol a -shire végződés nem volt szükséges ahhoz, hogy a megye és a székhelye (vagy egyik városa) között különbséget tegyenek.

A megye 1911-ben bevezetett mottója Sumorsǣte ealle, ami az Angolszász krónikából származó óangol kifejezés, jelentése „Somerset minden népe”.[4]

Somerset walesi nyelven Gwlad yr Haf, cornwalli nyelven Gwlas an Hav, breton nyelven pedig Bro an Hañv; valamennyi jelentése: a nyár országa.

Története[szerkesztés]

Somerset 1646-os térképe

A Mendip Hills barlangjaiban már az őskőkorban is éltek emberek.[5] A Cheddar-szurdok Gough-barlangjában 14 ezeréves csontokat, valamint egy 9 ezer éves teljes csontvázat (az ún. cheddari embert) találtak.[6] Aveline's Hole barlangjában falra festett jelekre is bukkantak.[7] A vidék sok barlangját egészen a modern időkig lakták.

A Somerset Levels síkságán is éltek mezolitikumi vadász-gyűjtögetők, táboraikat főleg az olyan árvíztől védett magaslatokon találták meg, mint Glastonbury és Brent Knoll.[8][9] Az itteni lápokban való közlekedést segítette az i. e. 388 körül készített töltésút, a Sweet Track.[10][11][12]

Stanton Drew falu mellett megalitikus kőkörök találhatók, amelyek pontos kora nem ismert, de a régészek újkőkoriaknak vélik őket.[13] A vaskorból számos dombtetőre épült földvár maradt ránk, amelyek közül többe (Cadbury Castle,[14] Ham Hill) a kora középkorban újból beköltöztek.

I. sz. 47-ben a Vespasianus vezette római Legio II Augusta délkelet felől megszállta a mai Somerset területét, amely a birodalom részévé vált, egészen amíg a rómaiak 409 körül ki nem vonultak Britanniából.[15] Uralmukról árulkodik a Chew Stoke mellett talált szentély,[16] a Low Ham-i villa és Bath római-kori fürdői, amelyekről a város a nevét is kapta.[17]

A palladiánus Pulteney Bridge Bath-ban

A rómaiak távozásával angolszászok telepedtek be Britanniába. I. sz. 600 körülre elfoglalták a mai Anglia legnagyobb részét, de Somerset sokáig helybeli briton kézen maradt. Csak a 8. század elején tudta a wessexi Ine király országához csatolni a régiót.[18] A 10. században a cheddari királyi palota több alkalommal is a nemesi gyűlés, a witenagemot színhelyéül szolgált.[19] A normann hódítás után a megyében 700 hűbérbirtokot alakítottak ki, nagy területek pedig közvetlenül a korona tulajdonába kerültek.[20] Az új tulajdonosok erődöket emeltek hatalmuk biztosítására, mint például Dunster várát. Somersetben volt Anglia legrégebb óta üzemelő börtöne, de az 1610-ben alapított Shepton Mallet-i börtönt 2013-ban bezárták.[21] Az angol polgárháborúban Somerset javarészt a Parlament oldalán állt.[22] A háború során Tauntont háromszor is megostromolták, a langporti csatában pedig a parlamenti erők megfutamították a royalistákat.[23][24] 1685-ben Monmouth hercegének a szomszédos Dorsetben indult felkelése a megyére is átterjedt.[25] Az északnak, Bath és Bristol felé haladó lázadókat az 1685-ös sedgemoori csatában verték szét; ez volt az utolsó szabályszerű ütközet, amelyet angol földön vívtak.[26] A napóleoni háborúkban hírnevet szerzett Arthur Wellesley, Wellington hercege a somerseti Wellington városáról kapta nemesi címét;[27] a város mellett ma egy 53 m magas obeliszkkel emlékeznek a hercegre.

Az ipari forradalom tönkretette a somerseti vidéki háziipart, de a mezőgazdaság továbbra is virágzott, amely elősegítésére 1777-ben létrehozták a Bathi és Nyugat-Angliai Társaságot. A társaság működésének ellenére egy 20 évvel későbbi felmérés szerint a mezőgazdasági módszerek továbbra is fejlesztésre szorultak.[28] A megye északi részén, különösen Radstockban szenet bányásztak.[29] A somerseti szénmező az 1920-as években érte el a kitermelési csúcsát, azóta azonban hanyatlott és 1973-ban az utolsó bányát is bezárták.[30] Nyugatabbra a Brendon Hills vasércét termelték ki a 19. században; innen vasúton és hajóval szállították Wales vaskohóiba.

Az első világháborúban a somerseti könnyűgyalogos ezrednek közel 5 ezer fős vesztesége volt;[31] a megye települései közül csak kilenc olyan volt, ahonnan senki sem veszett oda. A második világháborúban a megyében a normandiai partraszállás katonáit szállásolták el és gyakorlatoztatták. Néhány ekkor épített kórház még ma is használatban van. A megyében bunkerekből és betonakadályokból álló védvonalat is felállítottak egy esetleges német partraszállás kivédésére; maradványaik ma is láthatóak[32] A mezőkön „csalivárosokat” emeltek, amelyek Bristol vasútjait, állomásait, elsötétített utcáit utánozták, hogy magukra vonják a német bombázók támadásait.[33] Halvány vörös fényekkel imitálták a vasútállomás gőzmozdonyait és szalmabálákat és olajoshordókat gyújtottak meg, hogy az második és további bombázóhullámok azt gondolják, hogy az előttük járó német repülők is ide dobták bombaterhüket.[33]

Földrajza[szerkesztés]

Somerset (Somerset)
Bath
Bath
Weston-super-Mare
Weston-super-Mare
Bridgwater
Bridgwater
Wells
Wells
Yeovil
Yeovil
Taunton
Taunton
Minehead
Minehead
Somerset nagyobb városai

Somerset területe 4171 km2, amivel 7. a 48 angol ceremoniális megye között. Határai a középkor óta alig változtak. Északkeleten Gloucestershire-től az Avon-folyó választja el (kivétel a folyótól északra fekvő Bath városa és környéke). 1373-ban III. Edward király kinyilvánította, hogy "Bristol városa, minden külvárosával és környékével ezentúl elváljék Gloucester és Somerset grófságoktól... és maga is grófság legyen".[34]

Somerset tájait jórészt geológiája határozza meg: északon a jurakori karsztos mészkő, középen a síkvidék agyagos üledéke, keleten és délen az oolitos mészkő, nyugaton pedig a devonkori homokkő.[35]

A megye északkeleti részen húzódnak a Mendip Hills közepesen magas mészkődombjai. A dombság középső és nyugati részét (198 km2-t) 1972-ben kiemelkedő természeti szépségű területté nyilvánították.[36] A tájat itt mészkedvelő gyepek határozzák meg, de mezőgazdasági művelés is folyik. Innen északra húzódik a Chew-folyó völgye. A Somerset Levels központi síkságától délnyugatra fekszik a Quantock Hills dombvidéke, amelyet 1956-ban elsőként nyilvánítottak kiemelkedő természeti szépségű területté.[37] Az itteni növénytakaró hangásokból, tölgyerdőkből és telepített fenyvesekből áll. A somerseti szénmező egy nagyobb mező része, amely átnyúlik Gloucestershire-be.

Somerset domborzata

A Mendipek karsztos mészkőtömbjében kiterjedt barlangrendszerek, földalatti folyók és szurdokok (Cheddar-szurdok vagy Ebbor-szurdok) találhatóak.[38] A megye nagyobb folyói az Axe, Brue, Cary, Parrett, Sheppey, Tone és a Yeo. Szinte valamennyi észak-északnyugati irányban folyik és a dombságokra hulló csapadékot vezetik a (valamikor mocsaras) központi síkságon át a tengerbe.[39] Északon a Chew az Avon mellékfolyója.

A megye közepén, a Mendipek és a Quantock Hills között terül el a ritkán lakott, helyenként tőzeglápos, vizes síkság, a Somerset Levels. A síkvidéket középen a Polden Hills északnyugat-délkelet irányú vonulata választja ketté. Ettől délre fekszik a Parrett folyó vízgyűjtője; északra pedig az Axe és Brue folyók viszik a tengerbe a csapadékot. A 650 km2-es Levels nagyjából megfelel Sedgemoor kerület területének[40] A jellemző növénytakaró a füves rét (70%), 30%-a pedig szántóföld.[40] A síkság alig emelkedik a tenger szintje fölé és mielőtt lecsapolták volna, télen jórészt félig sós víz alá került, nyáron pedig láp volt. A lecsapolást már a rómaiak megkezdték és utánuk többször újrakezdték az angolszászok vagy a glastonburyi apátság szerzetesei. A második világháború alatt ásták ki a Huntspill mesterséges folyót, amely csökkentette az árvízveszélyt. A víz szivattyúzása és az árvizek elleni védekezés a mai napig folytatódik.[41]

Glastonbury és körülötte a Somerset Levels

A Mendipektől északra terül el a North Somerset Levels medencéje Avonmouth körül, amelyet szintén lecsapolással tettek művelhetővé.[41][42] A megye nyugati csücskében található Exmoor Devonba is átnyúló, homokkőből álló dombsága. A láprétekkel borított területet 1954-ben nyilvánították nemzeti parkká.[43] Itt található Somerset legmagasabb pontja, az 519 méteres Dunkery Hill.[44]

Steep Holm szigete

Somersetnek 64 km-nyi tengerpartja van a Bristoli-csatorna, illetve a Severn-torkolat mentén.[45]

A Bristoli-csatornában a világon a második legnagyobb a dagály szintingadozása, tavasszal az apály és dagály között 12 méter is lehet a különbség.[46] Már több javaslat is született a dagály energiájának hasznosítására. A csatornában fekvő Steep Holm szigete North Somerset egységes hatóságához tartozik, vagyis a ceremoniális megye része.[47]

A nagyobb tengerparti városok nyugattól északkelet felé: Minehead, Watchet, Burnham-on-Sea, Weston-super-Mare, Clevedon és Portishead. A Mineheadtől az adminisztratív megye keleti végénél fekvő Brean Down hegyfokáig terjedő szakasz neve Bridgwateri-öböl, ami természetvédelmi terület.[48] Innen északra a Westoni-öböl és a Sand-öböl található; utóbbi északi végén a Sand Point félsziget jelzi a Severn-torkolat határát. A somerseti tengerpart középső és északi része lapos, a szárazföldi síkságoknak megfelelően, míg nyugaton, az exmoori szakaszon sziklás és meredek.[49]

Települések[szerkesztés]

A 13. századig Ilchester volt a grófság közigazgatási központja,[50] majd rövid ideig Somerton vette át a helyét, 1366 óta pedig Taunton látja el ezt a feladatot.[51] A megyének két nagyvárosa (city) van: Bath és Wells, valamint 30 városa (town). A legnépesebb települések Bath, Weston-super-Mare, Taunton, Yeovil és Bridgwater.[52] Sok település stratégiai vagy kereskedelmi szempontból fontos helyen létesült, például folyók átkelőjénél. Ilyen Axbridge az Axe folyón, Castle Cary a Cary folyón vagy Ilminster az Isle folyónál. A megye legdélebbi és egyben legmagasabban fekvő városa Chard.[53]

Éghajlat[szerkesztés]

Akárcsak Délnyugat-Anglia többi megyéjében, Somersetben a klíma mérsékelt és az ország többi részéhez viszonyítva nedvesebb és enyhébb.[54] Az éves átlaghőmérséklet kb. 10 °C. Az évszakok közti hőmérsékletkülönbség a tenger közelsége miatt kisebb, mint az országban megszokott. A legmelegebb hónapok a július és az augusztus 21 °C-os nappali átlagos maximummal, míg télen az 1-2 °C-os nappali minimum a megszokott.[54] A napfényes órák száma évente 1600, ami valamivel alacsonyabb a brit átlagnál.[54] Yeoviltonban 1998 decemberében 20 napig egyfolytában felhők takarták a Napot. Az óceáni hatás miatt a legtöbb csapadék ősszel és télen esik. Az éves csapadékmennyiség 700 mm körül van. Télen 8–15 napon havazik. A domináns szélirány a délnyugati.[54]

Yeovilton éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)8,18,310,612,916,519,321,721,518,614,811,19,014,4
Átlaghőmérséklet (°C)4,84,86,78,311,714,516,816,614,110,97,45,710,2
Átlagos min. hőmérséklet (°C)1,41,32,73,76,89,711,911,79,66,93,62,46,0
Átl. csapadékmennyiség (mm)725657474957495765686683725
Havi napsütéses órák száma506910815519318620619814010170471523
Forrás: [55]


Gazdasága[szerkesztés]

Az 1609-ben épült dunsteri Fonalpiac

Somersetben kevés a hagyományos ipari zóna, de a könnyűipar, a csúcstechnológiai cégek, mezőgazdaság és az egyre erősödő turisztikai ipar 2,5% körül tartja a munkanélküliséget[56] Az állástalanok aránya kisebb, mint az országos átlag; a legnagyobb foglalkoztatók a kereskedelem, ipar, turizmus és az egészségügy, valamint szociális ellátás.

Az ipari forradalom idején a régió legfontosabb kikötője Bridgwater volt a Parrett mentén, de mára a folyón a hajók nem mehetnek fel a városig. A városban a 19-20. században főleg téglát és tetőfedő cserepet, később pedig celofánt gyártottak, de mára ezeknek az iparágaknak nyoma sem maradt. Ma elsősorban logisztikai központok vannak Bridgwaterben. Az AgustaWestlandnek helikoptergyártó üzeme van Yeovilben;[57] itt a Normalair cég is készít csúcstechnológiájú oxigénellátó rendszereket repülőgépek részére.[58] Somersetnek jelentős hadiipari potenciálja is van. A második világháború kezdetén Puritonnál épült az ország egyik fontos muníciógyártó üzeme, ami egészen 2008-ig működött.[59][60] Ma Templecombe-ban a Thales Underwater Systems szonárokat gyárt,[61] és Tauntonban működik az Egyesült Királyság Hidrográfiai Hivatala, amely katonai és civil célokra egyaránt biztosít navigációs térképeket. A védelmi minisztérium irodákat tart fenn Bathban, Norton Fitzwarrenben található a tengerészgyalogság egyik laktanyája, Yeoviltonban pedig a haditengerészetnek van egy repülőtere. Az utóbbi bázison 1675 katona és 2000 civil teljesít szolgálatot, itt képzik a haditengerészet pilótáit, műszaki személyzetét és légiforgalom-irányítóit.

Somerseti almáskert. Az almát főleg almabor készítésére termesztik

A mezőgazdaság és élelmiszeripar továbbra is a megye gazdaságának egyik fontos ága, amely 15 ezer embernek ad munkát.[62] Nagy hagyományai vannak az almatermesztésnek és almaborkészítésnek. Utóbbi főleg Tauntonban és Shepton Mallet-ben jelentős, a Blackthorn Cider és Thatchers Cider márkák az egész országban ismertek. Bridgwaterben található az amerikai Gerber Products Company gyümölcslégyártó üzeme, amely a legnagyobb egész Európában. A somerseti tejfeldolgozó is számos terméket gyártanak,[63] közülük legismertebb a cheddar sajt, amely Cheddar faluról kapta a nevét.

A Somerset Levels mocsaraiban hagyományai voltak a fűzfavesszőfonásnak és kosárkészítésnek; néhányan még ma is űzik ezt a mesterséget.[64] Vesszőkosarakat a Glastonbury mellett kiásott, i. e. 3. századi vaskori faluban is találtak és fűzfavesszőkkel erősítették meg a mocsáron átvezető töltéseket is.[65] Még a 30-as években is 3600 hektáron termesztettek fűzfákat a kosárkészítéshez, de a műanyag edények elterjedésével a 20. század végére ez 140 hektárra csökkent.[40]

A 20. század második felében több cipőgyártó üzem (C. & J. Clark, Dr. Martens)működött a megyében, azonban ezeket mára mind bezárták és a gyártást áthelyezték a Távol-Keletre.

Somerseti kőbánya

Somersetben régóta bányásznak építkezéseknél használt követ. Helyben termelték ki a wellsi katedrális köveit és az angol építészet jól ismeri az oolitos bathi mészkövet.[66][67] Utóbbi főleg a 18.-19. században volt divatos, manapság inkább csak burkolásra használják.[66]

A turizmus a gazdaság egyik jelentős ága, amely 2001-ben 23 ezer embert foglalkoztatott. A látogatók főleg a tengerparti városokat, az Exmoor Nemzeti Parkot, a Nyugat-somerseti nosztalgiavonatot és a yeoviltoni repülőgépmúzeumot keresik fel. A legendák szerint Glastonburyban járt a fiatal Jézus és Arimathiai József és a közeli vaskori erődben, Cadbury Castle-ban volt Artúr király vára, Camelot. Glastonburyról nevezték el a közeli Piltonban évente megrendezett zenei fesztivált is. A Cheddar-szurdokban több barlangot is megnyitottak a látogatók számára.

A Bridgwater melletti Hinkley Pointnál eddig két atomerőművet építettek, a mára bezárt Hinkley Point A-t és a működő Hinkley Point B-t. A harmadik, 3200 megawattos erőmű megépítését 2014-ben engedélyezte az Európai Bizottság.[68]

Lakossága[szerkesztés]

Somerset lakossága
2001 Somerset (adminisztratív megye)[69] Észak-Somerset[70] Bath egységes hatóság[71] Délnyugat-angliai régió[71] Anglia[71]
teljes népesség 498 093 188 564 169 040 4 928 434 49138831
külföldi születésű 7,6% 9,5% 11,2% 9,4% 9,2%
európai 98,8% 97,1% 97,3% 97,7% 91%
ázsiai 0,3% 1,7% 0,5% 0,7% 4,6%
afrikai 0,2% 0,9% 0,5% 0,4% 2,3%
keresztény 76,7% 75,0% 71,0% 74,0% 72%
muszlim 0,2% 0,2% 0,4% 0,5% 3,1%
hindu 0,1% 0,1% 0,2% 0,2% 1,1%
vallás nélküli 14,9% 16,6% 19,5% 16,8% 15%
75 év fölötti 9,6% 9,9% 8,9% 9,3% 7,5%
munkanélküli 2,5% 2,1% 2,0% 2,6% 3,3%

A 2001-es népszámlálás adati szerint Somerset nem-nagyvárosi megyében 498 093 ember élt,[72] Bath és Északkelet-Somerset egységes hatóság területén 169 040-en,[73] Észak-Somersetben pedig 188 564-en,[74] azaz a ceremoniális megye teljes lakossága 855 697 fő volt.

A népesség növekedése magasabb az országos átlagnál, az adminisztratív megye lakóinak száma 1991 óta 6,4%-kal, 1981 óta 17%-kal nőtt. A népsűrűség 1,4 fő hektáronként, ami alacsonyabb a délnyugat-angliai régió 2,07 fő/ha értékénél. A megyén belül a népsűrűség 0,5 (West Somerset) és 2,2 fő/ha (Taunton Deane) között változik. A gazdaságilag aktív lakosok aránya magasabb, a munkanélküliek százalékos aránya pedig alacsonyabb, mint a regionális vagy országos átlag.[75]

A somersetiek döntő többsége (98,8%-a) fehérnek és britnek vallotta magát, 92,4% az Egyesült Királyságban született. A legnagyobb etnikai kisebbség a kínai.[45] A megye lakosságának negyede Taunton, Bridgwater és Yeovil városokban koncentrálódik. A megye többi része nem urbanizált, ritkán lakott, vidéki jellegű. A lakosok számát az évi 9 millió turista ideiglenesen jelentősen megnövelheti.[45]

A lakosság változása 1801 óta
Év 1801 1851 1901 1911 1921 1931 1941 1951 1961 1971 1981 1991 2001
Nem-nagyvárosi megye[76] 187 266 276 684 277 563 280 215 282 411 284 740 305 244 327 505 355 292 385 698 417 450 468 395 498 093
Bath egys. hat.[77] 57 188 96 992 107 637 113 732 113 351 112 972 123 185 134 346 144 950 156 421 154 083 164 737 169 045
Észak-Somerset[78] 16 670 33 774 60 066 68 410 75 276 82 833 91 967 102 119 119 509 139 924 160 353 179 865 188 556
Összesen 261 124 407 450 445 266 462 357 471 038 479 758 520 396 563 970 619 751 682 043 731 886 812 997 855 694

Közigazgatás és politika[szerkesztés]

Somerset közigazgatása kétszintű, a megyei tanács alatt található az öt kerület. A ceremoniális megyéhez tartozik még a tanácstól független két önálló egységes hatóság.

Somerset kerületei (az egységes hatóságok sárgával vannak jelölve)
  1. South Somerset
  2. Taunton Deane
  3. West Somerset
  4. Sedgemoor
  5. Mendip
  6. Bath and North East Somerset
  7. North Somerset

A két egységes hatóság történelmileg Somersethez tartozott, majd az 1974-ben megalakított Avon megye kerületei voltak, amely azonban 1996-ban megszűnt és a két önállóságot kapott kerületet ceremoniális szempontból visszacsatolták a megyéhez.[79] West Somerset Anglia legkisebb lakosságú tényleges kerülete.

A rendfenntartói feladatok az Avoni és Somerseti Rendőrségre hárulnak, amely a megyén kívül Bristolban és Dél-Gloucestershire-ben is szolgálatot teljesít. A nem-nagyvárosi Somerset és Devon tűzoltósága 2007-ben egyesült és közös irányítás alá került. Ezzel szemben Bath és Észak-Somerset Bristollal és Dél-Gloucestershire-rel közösen tart fent tűzoltó- és katasztrófaelhárító szolgálatot. Az orvosi mentőszolgálat délnyugat-angliai regionális irányítás alatt van.

Somerset az országos választások szempontjából kilenc választókörzetre oszlik. A 2017-es voksoláson Bath kivételével (amely körzetét a Liberális Demokraták vitték el) valamennyiben a konzervatívok nyertek[80]

Kultúrája[szerkesztés]

A wellsi katedrális nyugati homlokzata

Somersetben több író is alkotott. William Wordsworth és Samuel Coleridge hosszabb időt töltött itt,[81] Evelyn Waugh pedig Combe Florey faluban élte utolsó éveit.[82] John Cowper Powys 1885–1894 között Montacute faluban élt és két regénye (Wood and Stone (1915), A Glastonbury Romance (1932)) Somersetben játszódik.

A somerseti népdalokat Cecil Sharp gyűjtötte össze a 20. század elején és Gustav Holst feldolgozta őket Somerseti rapszódiá-jában. A Williton melletti Halsway Manor-ban nemzetközi folkzenei központ működik.

A Piltonban megrendezett Glastonburyi fesztivál évente 170 ezer zenekedvelő látogatót vonz a világhírű fellépők koncertjeire.[83]

A fesztiválból kinőtt és főleg környezeti és szociális problémákra koncentráló Zöldgyűlést (Green Gathering) a Mendipekben található Charterhouse-ban tartják nyaranta.[84] Az egyéb megyei események közé tartozik a Bathi irodalmi fesztivál, Frome-i fesztivál vagy a kivilágított kocsik menetével tartott West Country Carnival.[85]

In the distance a small hill with a stone tower on the top. In the foreground flat land with vegetation.
Glastonbury Tor

Miután a glastoburyi apátság szerzetesei állítólag megtalálták Artúr király és felesége csontjait, a közeli dombot, Glastonbury Tort Avalonnal azonosítják.[86] Glastonbury már régóta (legalább i. sz. 700 óta) fontos vallási helyszín és állítólag itt van a világ legrégebbi föld fölötti keresztény temploma,[87] amelyet a Szent Grált Britanniába hozó Arimathiai József és társai alapítottak i. sz. 63-ban.[87] A középkorban az egyéb nagyobb kolostorok a Woodspring és a Muchelneyi apátságok voltak. Somerset ma a Bath és Wellsi anglikán egyházmegyéhez tartozik. A püspöki székhely ma a wellsi Szent András-katedrális (korábban a bathi apátsági templom volt). A katolikus egyházmegye központja Cliftonban található.

A Tyntesfield vidéki kastély

Bath jelentősebb múzeumai a Brit Amerikai Múzeum, a Bathi Épitészeti Múzeum, a Herschel Csillagászati Múzeum, a Jane Austen Központ és a római fürdők. A megye egyéb gyűjteményei és ipari múzeumai többek között: a Nunneyi vár, a yeoviltoni repülőgépmúzeum, a westoni helikoptermúzeum, az axbridge-i „János király vadászháza” kocsma, a bridgwateri Blake Múzeum, a Radstock Múzeum, a tauntoni Somerseti Múzeum, a glastonburyi Somerseti Vidéki Múzeum, a clavertoni és westonzoylandi szivattyúállomások és a dunsteri szélmalom.

Somersetnek 11 500 műemlék épülete, 192 védett területe,[88] és 41 védett parkja van, olyanok mint az állam (pontosabban a National Trust) tulajdonában lévő Barrington Court, a Holnicote-birtok, Prior Park, Tintinhull Garden, Clevedon Court, Fyne Court, Montacute House, Tyntesfield és Anglia utolsó zsúpfedeles szélmalma Stembridge-ben.[15] Több száz éves házak magántulajdonban is vannak, mint Halswell House vagy Marston House.

Megyei csapat csak 2003-ban került az angol labdarúgó ligába, amikor a Yeovil Town FC felkerült a harmadosztályba.[89] A Bath Rugby rögbicsapat jóval sikeresebb a maga kategóriájában, megnyerte az Angol-Walesi Kupát, a Heineken-kupát és a European Challenge-kupát is. Tauntonban és Wincantonban lóversenypályák működnek.

Számos helyi újság jelenik meg a megyében, mint a The Weston & Somerset Mercury, Bath Chronicle, Chew Valley Gazette, Somerset County Gazette, Clevedon Mercury vagy a Mendip Times. A helyi elektornikus médiumok a BBC Somerset, Heart West Country és a The Breeze rádió- és az ITV Wales & West tévécsatornák.[90]

A megye zászlaját egy pályázat révén fogadták el 2013-ban.[91]

Közlekedése[szerkesztés]

Az Észak-Somersetben fekvő Bristoli Repülőtér

Somersetnek 6531 km-nyi közútja van. A legfontosabb autóutak az M5 autópálya és az A303, A37, A38, A39, A358 és A361 főutak könnyű elérhetőségeket biztosítanak a legtöbb település számára, de vannak olyan területek is, amelyek csak keskeny mellékutak révén érhetőek el.[45]

A legfontosabb vasútvonalak a Nyugat-angliai fővonal (West of England Main Line), illetve a Bristol-Exeter vonal, a Heart of Wessex-vonal és a Reading-Taunton vonal. Az alapvető vasúttársaság a Great Western Railway, de üzemeltet vonatokat a South Western Railway és a CrossCountry is.

A légi közlekedést az Észak-Somersetben fekvő Bristoli Repülőtér szolgálja ki.

Weston-super-Mare, Clevedon, Portishead és Minehead kikötőiből egészen a 60-as évekig közlekedtek lapátkerekes gőzösök Barryba, Cardiffba vagy a Lundy-szigetre.

Oktatása[szerkesztés]

Az állami iskolákat a megyei tanács, illetve a két egységes hatóság üzemelteti. A két- és háromszintű oktatás egymással párhuzamosan létezik. Egyes területeken a 4-11 éves gyerekek az általános iskola (infant vagy junior school) elvégzése után középiskolába mennek. A Cheddar-völgyben és Nyugat-Somersetben viszont háromszintű oktatás működik elemi, közép- és felsőiskolákkal[92][93] Az adminisztratív megyében 30 állami és 17 független iskola üzemel;[94] Bathban 13 állami és 5 független,[95] míg Észak-Somersetben 10 állami és 2 független iskola áll a gyerekek rendelkezésére. Vannak közülük, amelyik több évszázados hagyománnyal rendelkezik, mint a 17. században alapított wellsi The Blue School vagy a 18. századi tauntoni Richard Huish College.[96] A legtöbbjüket azonban a második világháború után alapították. Az állam két bentlakásos iskolát is fenntart, a koedukált Sexey's School-t[97] és a Brymore Academy fiúiskolát.

A tehetős szülők részére fizetős magániskolák is rendelkezésre állnak, többségük a 11-18 év közötti korosztályt oktató középiskola. Ilyen Tauntonban a King's College és a Taunton School vagy Brutonban az 1519-ben alapított King's School.

2006-ban 5900 somerseti diák érettségizett, közülük 44,5% ért el közepes vagy annál jobb értékelést legalább öt tantárgyban (az országos adat 45,8% volt).

A felsőoktatást főiskolák (Weston College, Bridgwater College, Bath College, Frome Community College, Richard Huish College, Somerset College of Arts and Technology, Strode College és Yeovil College),[98] valamint két egyetem, a Bathi Egyetem és a Bath Spa Egyetem biztosítja. A 15 ezer diákot oktató Bathi Egyetem 1966-ban nyerte el az egyetemi státuszt, bár eredetileg mint Bristoli Kereskedelmi Iskolát alapították 1856-ban.[99][100] A Bath Spa Egyetemet eredetileg 1898-ban alapították Bathi Művészeti Akadémia néven, egyetemi jogait 2005-ben kapta meg.[101] Diákjai száma 5500.[102]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Watts, Victor (Ed.). The Cambridge Dictionary of English Place-Names. Cambridge University Press (2004). ISBN 0-521-36209-1 
  2. ↑ Hindley, 53-54. o.
  3. ↑ Whitlock, Ralph. Somerset. London: B.T. Batsford Ltd (1975). ISBN 978-0-7134-2905-3 
  4. ↑ Manuscript E: Bodleian MS Laud 636. The Anglo-Saxon Chronicle: An Electronic Edition (Vol 5) literary edition. The Anglo-Saxon Chronicle. (Hozzáférés: 2008. január 21.)
  5. ↑ Introduction. Somerset Government. (Hozzáférés: 2010. december 29.)
  6. ↑ McKie, Robin. „Bones from a Cheddar Gorge cave show that cannibalism helped Britain's earliest settlers survive the ice age”, 2010. június 20.. [2016. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2016. március 22.) 
  7. ↑ Aveline's Hole Discovery. University of Bristol Spelaeological Society. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 22.)
  8. ↑ Dunning, Robert. A History of Somerset. Chichester: Phillimore & Co (1983). ISBN 0-85033-461-6 
  9. ↑ Somerset. Camelot Village: Britain's Heritage and History. (Hozzáférés: 2006. május 28.)
  10. ↑ Anon: London's earliest timber structure found during Belmarsh prison dig. physorg.com News. PhysOrg.com, 2009. augusztus 12. (Hozzáférés: 2010. július 10.)
  11. ↑ The day the Sweet Track was built. New Scientist, 16 June 1990. (Hozzáférés: 2010. november 13.)
  12. ↑ Brunning, 139-143. o.
  13. ↑ Stanton Drew Stone Circles. English Heritage. (Hozzáférés: 2015. május 26.)
  14. ↑ Mendip Hills: An Archaeological Survey of the Area of Outstanding Natural Beauty (PDF). Somerset County Council Archaeological Projects. (Hozzáférés: 2010. november 13.)
  15. ↑ a b Rajan, Amal. „Around a county in 40 facts: A (very) brief history of Somerset”, Independent on Sunday, 2007. augusztus 24. (Hozzáférés ideje: 2007. október 21.) 
  16. ↑ Hucker, Ernest. Chew Stoke Recalled in Old Photographs. Ernest Hucker (1997) 
  17. ↑ Roman Baths Treatment Centre. Images of England. (Hozzáférés: 2006. november 15.)
  18. ↑ Narrative History of Saxon Somerset. Britannia. (Hozzáférés: 2007. október 21.)
  19. ↑ Rahtz, Phillip: The Saxon and Medieval Palaces at Cheddar, Somerset: an Interim Report of Excavations in 1960–62 (PDF). Archaeology Data Service. (Hozzáférés: 2015. május 26.)
  20. ↑ Somersetshire. 1911 Encyclopaedia Britannica. [2008. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 21.)
  21. ↑ Historic Buildings of Shepton Mallet. Shepton Mallet Town Council. [2012. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 30.)
  22. ↑ Rodgers, Colonel H.C.B.. Battles and Generals of the Civil Wars. Seeley Service & Co (1968) 
  23. ↑ Taunton Castle. Castles and fortifications of England and Wales. (Hozzáférés: 2010. november 21.)
  24. ↑ Battle of Langport. UK Battlefields Resource Centre. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  25. ↑ Sedgemoor Battle and the Monmouth Rebellion Campaign (PDF). (Hozzáférés: 2007. december 14.)
  26. ↑ History of Bridgwater. Bridgwater. (Hozzáférés: 2007. október 21.)
  27. ↑ History and Tour — Duke of Wellington. The Prime Ministers office. (Hozzáférés: 2015. május 26.)
  28. ↑ Billingsley, John. General View of the Agriculture of the County of Somerset (1798) 
  29. ↑ A Brief History of the Bristol and Somerset Coalfield. The Mines of the Bristol and Somerset Coalfield. (Hozzáférés: 2008. január 22.)
  30. ↑ Cornwell, John (2005). Collieries of Somerset & Bristol. Ashbourne, Derbyshire: Landmark Publishing Ltd. ISBN 1-84306-170-8.
  31. ↑ Somerset Light Infantry (Prince Albert's). Somerset Military Museum. [2007. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 23.)
  32. ↑ Taunton Stop Line. Pillboxes Somerset. [2007. október 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 25.)
  33. ↑ a b Brown, Donald (1999). Somerset v Hitler: Secret Operations in the Mendips 1939–1945. Newbury: Countryside Books. ISBN 1-85306-590-0.
  34. ↑ Myers, 560. o.
  35. ↑ Somerset Geology (PDF). Good Rock Guide. (Hozzáférés: 2015. május 26.)
  36. ↑ Frequently Asked Questions. Mendip Hills AONB. (Hozzáférés: 2011. július 10.)
  37. ↑ The Quantock Hills. Quantock Hills AONB. [2015. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 26.)
  38. ↑ Somerset. English Nature, Special Sites, Somerset Geology. [2014. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 13.)
  39. ↑ Somerset Rivers. Somerset Rivers. (Hozzáférés: 2010. november 14.)
  40. ↑ a b c The Somerset Levels. Bradford on Avon: Ex Libris Press (1992). ISBN 0-948578-38-6 
  41. ↑ a b Williams, Michael (1970). The Draining of the Somerset Levels. Cambridge: Cambridge University Press. ISBN 0-521-07486-X.
  42. ↑ Rippon, Stephen (1997). The Severn Estuary: Landscape Evolution and Wetland Reclamation. London: Leicester University. ISBN 0-7185-0069-5
  43. ↑ Exmoor National Park Authority. Everything Exmoor. (Hozzáférés: 2010. november 13.)
  44. ↑ Dunkery Beacon. Mountaindays. [2011. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 7.)
  45. ↑ a b c d About The Service. Devon and Somerset Fire and Rescue. [2010. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 20.)
  46. ↑ Coast: Bristol Channel. BBC. (Hozzáférés: 2007. augusztus 27.)
  47. ↑ Fifth periodical report – Volume 4 Mapping for the Non-Metropolitan Counties and the Unitary Authorities (PDF). The Boundary Commission for England]], 2007. február 26. (Hozzáférés: 2007. szeptember 6.)
  48. ↑ Bridgwater Bay NNR. National Nature Reserves. Natural England. (Hozzáférés: 2015. május 26.)
  49. ↑ Cliff close to Exmoor National Park. Everything Exmoor. [2012. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 10.)
  50. ↑ Somerton. English Heritage Extensive Urban Survey. Somerset County Ciouncil. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 26.)
  51. ↑ A town plan for Somerton (PDF). South Somerset Council. [2008. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 7.)
  52. ↑ Census 2001: Key Statistics for urban areas in the South West and Wales (PDF). Office for National Statistics. (Hozzáférés: 2011. december 31.)
  53. ↑ About Chard. Chard Town Council. (Hozzáférés: 2015. január 18.)
  54. ↑ a b c d South West England: climate. Met Office. (Hozzáférés: 2015. május 26.)
  55. ↑ Yeovilton 1981–2010 averages. Met office. (Hozzáférés: 2015. május 26.)
  56. ↑ Somerset Key Figures for 2001 Census: Key Statistics. Office for National Statistics. (Hozzáférés: 2007. december 14.)
  57. ↑ History. AgustaWestland. (Hozzáférés: 2015. május 26.)
  58. ↑ Bednall, M.P. Celebrating fifty years of Normalair — A brief history 
  59. ↑ Cocroft, Wayne D.. Dangerous Energy: The archaeology of gunpowder and military explosives manufacture. Swindon: English Heritage (2000). ISBN 1-85074-718-0 
  60. ↑ Colledge, Matthew. „Sad day as firm sheds workforce”, Bridgwater Mercury, 2008. március 31. (Hozzáférés ideje: 2008. április 15.) 
  61. ↑ Thales Underwater Systems Ltd. 1st Directory. [2015. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 26.)
  62. ↑ Somerset Industry of Employment — All People (KS11A). 2001 Census Key statistics: Office for National Statistics. (Hozzáférés: 2007. december 14.)
  63. ↑ Mini profiles of the key industrial sectors in Somerset. Celebrating Somerset. [2008. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 26.)
  64. ↑ English Willow Baskets. English Willow Baskets. (Hozzáférés: 2012. június 7.)
  65. ↑ Somerset Levels. BBC Radio 4 – Open Country. (Hozzáférés: 2007. június 10.)
  66. ↑ a b Hudson (1971). The Fashionable Stone. Bath: Adams & Dart. ISBN 0-239-00066-8
  67. ↑ Perkins, J.W., Brooks, A.T. and McR. Pearce, A.E. (1979). Bath Stone: a quarry history. Cardiff: Department of Extra-mural Studies, University College Cardiff. ISBN 0-906230-26-8
  68. ↑ Alex Barker and Pilita Clark: Brussels backs Hinkley Point C as cost forecasts soar'. Financial Times, 2014. október 8. [2014. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  69. ↑ United Kingdom Census 2001: Key Figures for 2001 Census: Census Area Statistics: Area: Somerset (Education Authority). statistics.gov.uk, 2001. (Hozzáférés: 2007. december 12.)
  70. ↑ United Kingdom Census 2001: Key Figures for 2001 Census: Census Area Statistics: Area: North Somerset. statistics.gov.uk, 2001. (Hozzáférés: 2007. december 12.)
  71. ↑ a b c United Kingdom Census 2001: Key Figures for 2001 Census: Census Area Statistics: Area: Bath and North East Somerset. statistics.gov.uk, 2001. (Hozzáférés: 2007. december 12.)
  72. ↑ Somerset. Office for National Statistics 2001 Census. (Hozzáférés: 2007. október 20.)
  73. ↑ Bath and North East Somerset UA. Office for National Statistics 2001 Census. (Hozzáférés: 2007. október 20.)
  74. ↑ North Somerset UA. Office for National Statistics 2001 Census. (Hozzáférés: 2007. október 20.)
  75. ↑ Demographic Information. Somerset school organisation plan. (Hozzáférés: 2007. október 20.)[halott link]
  76. ↑ Somerset: Total Population. A Vision of Britain Through Time. Great Britain Historical GIS Project. (Hozzáférés: 2007. december 12.)
  77. ↑ Bath and North East Somerset: Total Population. A Vision of Britain Through Time. Great Britain Historical GIS Project. (Hozzáférés: 2007. december 13.)
  78. ↑ North Somerset: Total Population. A Vision of Britain Through Time. Great Britain Historical GIS Project. (Hozzáférés: 2007. december 13.)
  79. ↑ The Avon (Structural Change) Order 1995. HMSO. (Hozzáférés: 2007. december 9.)
  80. ↑ BBC Archiválva 2015. május 17-i dátummal a Wayback Machine-ben. Election 2015: Constituencies
  81. ↑ Everett, Glenn: William Wordsworth: Biography. The Victorian Web. (Hozzáférés: 2007. január 7.)
  82. ↑ Waugh, 206. o.
  83. ↑ Extra Glastonbury Tickets Snapped Up. Contact Music, 2007. április 22. (Hozzáférés: 2007. október 22.)
  84. ↑ Adler, 14-15. o.
  85. ↑ Somerset Carnivals: A Celebration of 400 Years. Tiverton: Halsgrove (2005). ISBN 978-1-84114-483-2 
  86. ↑ King Arthur and Glastonbury. Britain Express. (Hozzáférés: 2007. október 23.)
  87. ↑ a b Glastonbury Abbey's official website. Glastonbury Abbey. (Hozzáférés: 2007. október 23.)
  88. ↑ Overview of Somerset. Somerset Chamber of Commerce and Industry. [2012. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 10.)
  89. ↑ Yeovil Town. Talk football. (Hozzáférés: 2010. november 7.)
  90. ↑ Wales and West ITV. Ofcom. [2012. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 10.)
  91. ↑ Somerset. Flag Institute. (Hozzáférés: 2015. május 26.)
  92. ↑ Cheddar Valley cluster map directory. Sexeys School. [2011. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 21.)
  93. ↑ Learning in Somerset. Celebrating Somerset. [2009. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 26.)
  94. ↑ Education and Learning. Somerset County Council. [2009. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 18.)
  95. ↑ Primary, Secondary and Specialist Schools. Bath and North East Somerset Council. [2007. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 18.)
  96. ↑ Richard Huish College. Creative Steps. [2008. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 18.)
  97. ↑ Sexey's School: Sexey's School — A Brief History. [2007. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 1.)
  98. ↑ Somerset Colleges. Somerset Colleges. [2015. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 26.)
  99. ↑ University of Bath: History of the University. [2008. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 2.)
  100. ↑ University of Bath: Facts and figures. (Hozzáférés: 2015. május 26.)
  101. ↑ Bath Spa University: Our History. [2013. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 26.)
  102. ↑ BDZ AT THE HEART OF TWO ACADEMIC LIBRARIES. bibliographicdata.co.uk. [2015. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 18.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Somerset című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  • Victoria History of the Counties of England – History of the County of Somerset. Oxford: Oxford University Press, for: The Institute of Historical Research.
    • Note: Volumes I to IX published so far ** Link to on-line version (not all volumes)
    • Volume I: Natural History, Prehistory, Domesday
    • Volume II: Ecclesiastical History, Religious Houses, Political, Maritime, and Social and Economic History, Earthworks, Agriculture, Forestry, Sport.
    • Volume III: Pitney, Somerton, and Tintinhull hundreds.
    • Volume IV: Crewkerne, Martock, and South Petherton hundreds.
    • Volume V: Williton and Freemanors hundred.
    • Volume VI: Andersfield, Cannington and North Petherton hundreds (Bridgwater and neighbouring parishes).
    • Volume VII: Bruton, Horethorne and Norton Ferris Hundreds.
    • Volume VIII: The Poldens and the Levels.
    • Volume IX: Glastonbury and Street, Baltonsborough, Butleigh, Compton Dundon, Meare, North Wootton, Podimore, Milton, Walton, West Bradley, and West Pennard.
  • Adkins, Lesley and Roy. A Field Guide to Somerset Archaeology. Wimborne, Dorset: Dovecote Press (1992). ISBN 978-0-946159-94-9 
  • Adler, Mark (2006. augusztus 1.). „It's my party”. Mendip Times 2 (3), 14–15. o.  
  • The Archaeology of Somerset: A review to 1500 AD. Somerset: Somerset County Council. (1982). ISBN 0-86183-028-8 
  • Aston, Michael. Aspects of the Medieval Landscape of Somerset & Contributions to the landscape history of the county. Somerset: Somerset County Council (1988). ISBN 0-86183-129-2 
  • Brunning, Richard. The Somerset Levels.. Current Archaeology. ISSN 0011-3212 (2001) 
  • Bush, Robin. Somerset: The complete guide. Wimborne, Dorset: Dovecote Press (1994). ISBN 1-874336-27-X 
  • Costen, Michael. The origins of Somerset. Manchester: Manchester University Press (1992). ISBN 0-7190-3675-5 
  • Somerset from the air: An aerial Guide to the Heritage of the County. Somerset: Somerset County Council (1993). ISBN 978-0-86183-215-6 
  • Dunning, Robert. Somerset Castles. Somerset: Somerset Books (1995). ISBN 0-86183-278-7 
  • Hindley, Geoffrey. The Anglo-Saxons. Robinson (2006). ISBN 978-1-84529-161-7 
  • Leach, Peter. Roman Somerset. Wimborne, Dorset: The Dovecote Press (2001). ISBN 1-874336-93-8 
  • Little, Bryan. Portrait of Somerset. London: Robert Hale Ltd (1983). ISBN 0-7090-0915-1 
  • Myers, Alec Reginald. English Historical Documents 1327–1485. Routledge (1996). ISBN 978-0-415-14369-1. Hozzáférés ideje: 2009. június 6. 
  • Palmer, Kingsley. The Folklore of Somerset. London: Batsford (1976). ISBN 0-7134-3166-0 
  • Robinson, Stephen. Somerset Place Names. Wimborne, Dorset: The Dovecote Press Ltd (1992). ISBN 978-1-874336-03-7 
  • Waugh, Auberon. Will this do?. Century (1991. december 1.). ISBN 0-7126-3733-8 

További információk[szerkesztés]

Wikivoyage
A Wikivoyage tartalmaz Somerset témájú leírást.
Anglia megyéi

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Somerset&oldid=20847702”