IV. Lajos német-római császár

IV. Lajos
Lajos portréja a müncheni Miasszonyunk-templomban található síremlékén
Ragadványneve	Bajor
Német király (Romanorum Rex)
Uralkodási ideje
1314. október 20. – 1347. október 11.
Koronázása	Aachen 1314. november 25.
Elődje	VII. Henrik
Utódja	IV. Károly
Itáliai király
Uralkodási ideje
1327. május 31. – 1347. október 11.
Koronázása	Milánó 1327. május 31.
Elődje	VII. Henrik
Utódja	IV. Károly
Német-római Birodalom császára
Uralkodási ideje
1328. január 17. – 1347. október 11.
Koronázása	Róma 1328. január 17.
Elődje	VII. Henrik
Utódja	IV. Károly
Bajorország hercege 1314-ig társuralkodó
Uralkodási ideje
1301 – 1347. október 11.
Elődje	I. Rudolf
Utódja	V. Brandenburgi Lajos II. István V. Római Lajos I. Vilmos bajor herceg I. Albert bajor herceg V. Bajor Lajos
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Wittelsbach-ház
Született	1283. április 1. Heidelberg
Elhunyt	1347. október 11. (64 évesen) Puch
Nyughelye	Frauenkirche
Édesapja	II. Lajos bajor herceg
Édesanyja	Habsburg Matild
Házastársa	1. felesége: Beatrix
Házastársa	2. felesége: Margit
Gyermekei	1. feleségétől: Matilda, Anna, Lajos, Ágnes, István 2. feleségétől: Margit, Anna, Lajos, Erzsébet, Vilmos, Albert, Ottó, Beatrix, Ágnes, Lajos
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Lajos témájú médiaállományokat.

IV. Lajos vagy Bajor Lajos (németül: Ludwig IV. der Bayer), (1283. április 1. – 1347. október 11.) 1314-től német király, 1327-től itáliai király, majd 1328-ban koronázták német-római császárrá. A Wittelsbach-házhoz tartozó bajor herceg középkori német főnemes volt.

Élete

1283. április 1-jén született Münchenben, II. Lajos felső-bajorországi herceg és rajnai palotagróf másodszülött fia volt. Anyja Habsburg Matilda, I. Rudolf német király lánya. Apja halála után a Habsburg-udvarban, Bécsben nevelkedett. 1294-ben apja halála után bátyja, I. Rudolf bajor herceg örökölte a felső-bajor hercegséget, de bátyja 1300-ban maga mellé emelte, mint társuralkodót. Bár anyja révén a Habsburgokkal rokonságban állt, 1307-től vitába keveredett a családdal alsó-bajorországi birtokai miatt. 1310-ben Lajos és bátyja felosztották egymást közt a felső-bajor hercegséget, de 1313-ban háború tört ki közöttük a felosztás miatt. A Münchenben megkötött békét követően Lajos lett az egyeduralkodó.

Még ugyanabban az évben legyőzte unokatestvérét, III. Frigyes osztrák herceget (I. Habsburg Frigyes, később (III.) Frigyes néven német király), akivel az alsó-bajor hercegség örököseinek gyámsága miatt került összetűzésbe. 1313. november 9-én a Gammelsdorf közelében vívott győztes csata után Frigyesnek le kellett mondania az ifjú hercegek gyámságáról.

Német királyság

A mühldorfi csata (1322) korabeli ábrázolása

IV. Lajos arany pecsétje 1328-ból

1313 augusztusában meghalt VII. Henrik német-római császár és német király. Törvényes utódát, Luxemburgi Jánost a választófejedelmek egy része félreállította és helyette Lajost támogatták. Ellenfele unokatestvére, Frigyes volt, aki 1314. október 19-én négy szavazattal német királynak választottak (Frigyesre szavazott Lajos bátyja, I. Rudolf rajnai palotagróf is). A következő napon azonban Péter mainzi érsek kezdeményezésére új választásra került sor, ahol Lajos már öt szavazatot kapott a mainzi, trieri, cseh, brandenburgi és szász–lauenburgi választótól.

1314. november 25-én Lajost az aacheni katedrálisban koronázták meg, míg Frigyest Bonnban koronázta meg a kölni érsek. A két király között háború tört ki, amelynek során Lajos 1316-ban elismerte Svájc függetlenségét a Habsburg hercegektől. A háborút az 1322. szeptember 28-án vívott mühldorfi csata döntötte el, ahol a Lajos által vezetett bajor csapatok vereséget mértek Frigyesre, őt magát és 1300 osztrák nemest foglyul ejtve.

A győzelem ellenére XXII. János pápa nem ismerte el Lajos uralmát és a kettejük közötti vita 1324-ben odáig fajult, hogy a pápa kiközösítette Lajost.

Lajos három évig tartotta fogva Frigyest a trausnitzi várban, de végül Frigyes bátyja, I. Lipót osztrák herceg és a pápa nyomására 1325. március 13-án szabadon eresztette. Frigyes vállalta, hogy visszatér a fogságba, ha nem tudja Lipótot meggyőzni, hogy hagyjon fel az ellenállással Lajossal szemben. Mivel Lipót valóban nem akarta elfogadni Lajos uralmát, Frigyes visszatért Münchenbe, bár a pápa is felmentette Lajosnak tett esküje alól. Lajost ez a nemes gesztus annyira lenyűgözte, hogy felújította barátságát Frigyessel és megegyeztek, hogy közösen fognak uralkodni a Német-római Birodalomban.

Azonban a pápa és a választófejedelmek érdekeit ez az egyezség sértette, nyomásukra 1326. január 7-én Ulmban újabb egyezséget kötöttek: eszerint Frigyes uralkodik Németországban mint a "Rómaiak királya", míg Lajos elfoglalta a német-római császári trónt. Lipót bátyja halála után azonban Frigyes lemondott a birodalomban betöltött posztjáról, és 1330-ban bekövetkezett haláláig osztrák hercegként uralkodott.

Német-római császárság és konfliktus a pápával

IV. Lajos udvarában fogadja és a birodalom vikáriusává nevezi ki II. Eduárd angol királyt

Az 1326-os kiegyezés után Lajos Itáliába vonult, és 1327-ben Milánóban itáliai királlyá koronázták. Lajos már 1323-ban sereget küldött Itáliába, hogy megvédjék a császárság szövetségesét, Milánót a nápolyi seregek támadása ellen, akik a francia királlyal együtt a pápát támogatták a császárság elleni harcában.

1328 januárjában Lajos bevonult Rómába, ahol az idős Sciarra Colonna szenátor, névleg a római nép kapitánya császárrá koronázta. Három hónappal később Lajos kiadott egy kiáltványt, amelyben "Jacque de Cahors"-t (azaz XXII. János pápát) eretnekséggel vádolta és megfosztotta a pápai címtől. V. Miklós néven egy ferences szerzetest, Pietro Rainalduccit tett meg ellenpápának, de 1328 augusztusában mindkettőnek menekülni kellett Rómából, amikor Róbert nápolyi király sereget és flottát küldött ellenük.

1337-ben Lajos szövetséget kötött III. Eduárd angol királlyal VI. Fülöp francia király ellenében - utóbbi XII. Benedek pápa támogatója, valamint a pápa és a császár közötti megegyezés ellenzője volt. 1338-ban Eduárd a császári udvar vendége volt, ahol Lajos a birodalom vikáriusává nevezte ki. 1341-ben azonban a szövetség felbomlott, amikor úgy tűnt, hogy Lajos és Fülöp meg tud egyezni - amire végül nem került sor.

A pápasággal folytatott további tárgyalások kudarca miatt 1338-ban hat német választófejedelem kijelentette, hogy a választófejedelmek többsége által megválasztott személy automatikusan megkapja a császári címet és nem szükséges a pápai megerősítés.

Uralkodása

Lübecki arany gulden, 1341-ből

Lajos a Teuton Lovagrend egyik nagy támogatójának számított. 1337-ben megbízta a lovagrendet, hogy hódítsa meg (és térítse keresztény hitre) Litvániát és Oroszországot, annak ellenére, hogy a lovagok csak három kisebb terület meghódítására kértek engedélyt.

Erőinek jelentős részét szentelte a birodalom gazdaságának fejlesztésére, amely egyet jelentett a városok támogatásával. Számos kiváltságot adományozott, a legjelentősebbek közé tartozik, hogy Frankfurtnak vásártartási jogot adományozott, illetve Lübecknek engedélyezte, hogy arany pénzérmét verjenek a városban.

1323-ban legidősebb fiának, Lajosnak adta a brandenburgi őrgrófságot. 1329-ben visszaadta bátyja fiainak, Rudolfnak és Rupertnek a Rajnai Palotagrófságot. 1335. május 2-án a Karintiai Hercegséget adta, mint birodalmi hűbérbirtokot, II. Albert és Ottó osztrák hercegeknek.

1340-ben I. János herceg halála után uralma alatt egyesült a Bajor Hercegség. 1342-ben családja számára megszerezte Tirolt, miután érvénytelenítette János Henrik morva őrgróf és felesége, Margit házasságát, és Margitot legidősebb fiához, Lajoshoz adta.

Harca a Luxemburgi-házzal

Lajos dinasztikus politikája és külpolitikája révén számos ellenséget szerzett magának a német nemesség körében, fő ellensége a Luxemburgi-ház volt. 1346 nyarán Luxemburgi Károlyt választották meg német ellenkirálynak, VI. Kelemen pápa támogatásával (Károlyt a korabeliek csak a pápa bábjának tartották). Bár Károly erős sereget gyűjtött, Lajos számíthatott a birodalmi városok, a teuton lovagok és az osztrák hercegek támogatására.

1346. augusztus 26-án a crécyi csata során csaptak össze az angol és a birodalmi csapatok a francia lovagokkal és támogatóikkal. Károly és apja, János is részt vettek a csatában, utóbbi életét is vesztette. Károly elmenekült, de a hosszadalmas polgárháborúnak elejét vette Lajos halála, aki 1347. október 11-én medvevadászat közben agyvérzést kapott. Lajos fiai ugyan Günther von Schwarzburgot támogatták a német trónért folytatott harcban, de 1349-ben, Günther halála után ők is Károly oldalára álltak.

Családja és gyermekei

• Lajos első felesége Schweidnitzi Beatrix (1292 – 1322. augusztus 24.) volt, akivel 1309 körül házasodott össze. Házasságukból 6 gyermek született:

1. Matilda (1313 – 1346. július 2., Meißen), férje 1329-től II. Frigyes meisseni őrgróf
2. fiatalon elhunyt gyermek (1314. szeptembere – ?)
3. Anna (1316 – 1319. január 29., Kastl)
4. Idősebb Lajos (1316. májusa – 1361. szeptember 18.), V. Lajos néven bajor herceg, brandenburgi őrgróf és tiroli gróf
5. Ágnes (1318 – ?)
6. István (1319. ősze – 1375. május 13.), II. István néven bajor herceg

• Másodszorra Holland Margit hainaut-i és holland grófnőt (1311 – 1356. június 23.) vette el 1324. február 25-én. Ő 10 gyermeket szült férjének:

1. Margit (1325 – 1374), akinek első férje István szlavón herceg (1332 – 1354), Károly Róbert magyar király fia. István halála után 1357/1358-ban ment feleségül Gerlach von Hohenlohe grófhoz.
2. Anna (1326 – 1361. június 3., Fontenelles), férje Gyermek János bajor herceg (1329 – 1340)
3. Lajos (1328 – 1365. május 14.), aki VI. Lajos néven lett bajor herceg és brandenburgi választófejedelem
4. Erzsébet (1329 – 1402. augusztus 2., Stuttgart)
5. Vilmos (1330. május 12. – 1389. április 15.), I. Vilmos néven bajor herceg, 1357-től Hainaut grófja, 1349-től Holland grófja
6. Albert (1336. július 25. – 1404. december 13.), I. Albert néven bajor herceg, holland és hainaut-i gróf (bátyja halála után)
7. Beatrix (1344 – 1359. december 25.), férje XII. Erik svéd király
8. Ágnes (1345 – 1352. november 11.)
9. Ottó (1346 – 1379. november 15.), V. Ottó néven bajor herceg és brandenburgi választófejedelem
10. Lajos (1347. októbere – 1348)

Források

• ↑ Weiszhár: Német királyok: Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 963 9025 66 6  
• Charles Crawley: Medieval Lands - Bavaria. Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Louis IV, Holy Roman Emperor című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Lásd még

• Német királyok listája
• Német királyok családfája

Előző uralkodó: VII. Henrik

Német király 1314 – 1347 Német-római császár 1328 – 1347 Császárok a Német-római Birodalomban (800–1806) I. Ottó 962-es megkoronázásáig „frank császárok” 800 814 840 843 855 875 877 881 887 891    I. Károly I. Lajos  —  I. Lothár II. Lajos II. Károly  —  III. Károly  —     891 894 898 899 901 905 915 924 962 973 983    Vid Lambert Arnulf  —  III. Lajos  —  I. Berengár  —  I. Ottó II. Ottó    983 996 1002 1014 1024 1027 1039 1046 1056 1084 1105 1111 1125 1133 1137 1155     —  III. Ottó  —  II. Henrik  —  II. Konrád  —  III. Henrik  —  IV. Henrik  —  V. Henrik  —  III. Lothár  —     1155 1190 1197 1209 1215 1220 1250 1312 1313 1328 1347 1355 1378 1410    I. Frigyes VI. Henrik  —  IV. Ottó  —  II. Frigyes  —  VII. Henrik  —  IV. Lajos  —  IV. Károly  —     1410 1437 1452 1493 1508 1519 1530 1556 1564 1576 1612 1619 1637    Zsigmond — III. Frigyes — I. Miksa — V. Károly I. Ferdinánd II. Miksa II. Rudolf II. Mátyás II. Ferdinánd    1637 1657 1705 1711 1740 1742 1745 1765 1790 1792 1806    III. Ferdinánd I. Lipót I. József III. Károly  —  VII. Károly I. Ferenc II. József II. Lipót II. Ferenc    Karoling-ház — Liudolf-ház — Száli-ház — Supplinburg-ház — Stauf-ház — Welf-ház — Wittelsbach-ház — Luxemburgi-ház — Habsburg-ház

Következő uralkodó: IV. Károly