Vudu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Vudu egy szinkretikus vallás, amelyet főleg Haitin és a haiti diaszpórában (a nem Haitin élő haiti lakosság körében) gyakorolnak. A vudu a francia gyarmatbirodalom karibi területén alakult ki a 18. században, mikor az afrikai rabszolgáknak megtiltották a törzsi vallások gyakorlását és kényszerítették őket a kereszténység felvételére. A vudu vallás a nyugat-afrikai – jelenleg Ghánában, Togóban gyakorolt – vodun kultuszból ered és azzal igen szoros kapcsolatban áll. A vuduban megtalálhatók az afrikai népi szimbolizmus elemei, és hatott rá a római katolicizmus, a nyugati miszticizmus és a szabadkőművesség is.

A vudu hívők hisznek a távoli és megismerhetetlen teremtőben, akinek a neve Bondye, ami a francia Bon Dieu, Jóisten kifejezésből ered. Maga Bondye nem avatkozik az emberi ügyekbe, ezért a hívők a közvetlen alárendeltjeihez, a loákhoz fordulnak kéréseikkel és imádatukkal. A loák mindegyike az élet egy különleges aspektusáért felel, és a hívők igyekeznek személyes ismeretségbe kerülni velük, az élet ügyes-bajos dolgainak intézése miatt. A loák figyelmét felajánlásokkal, áldozatokkal lehet felkelteni, és minden hívő személyes oltárokkal és kegyszerekkel igyekszik ezt a kapcsolatot fenntartani, valamint bonyolult, zenés-táncos rendezvényeken való részvétellel, ahol szinte hétköznapi jelenség a lelkek általi megszállottság.

A haitiak 80%-a keresztény, saját bevallásuk szerint 100%-uk vudu hívő. Nincsenek írott szabályai, a vudu papok (houngan) és papnők (mambo) évszázadok óta őrzik titkait.

Vudu oltár New Orleansban

Hasonló afrikai eredetű kultuszok az amerikai kontinensen:

  • santería (Kuba, Dominikai Köztársaság)
  • pocomania (Jamaica)
  • shango (Trinidad, Brazília)
  • candomblé (Bahia)
  • batukve vagy pará (Porto Alegre)
  • macumba (Rio de Janeiro)
  • xango (Pernambuco)
  • vudu változatok: (Francia Guyana, Suriname, New Orleans)

Eredete[szerkesztés]

Afrikai Dahomey-i királyságból a rabszolgákkal együtt került Amerikába, több afrikai törzsi elemből és keresztény hatással alakult ki a mai kultusz. Elnevezése a fon nyelvcsaládból ered, jelentése: isten, lélek, szent tárgy. Haitin is számtalan módon írják a nevét: vodu, vaudoux, vaudou, vodou, voodoo.

A kereszténységbe kényszerített rabszolgák titokban tovább gyakorolták az afrikai törzsi több isten hiten alapuló sajátos vallásukat, mely a rabszolga felszabadítás vallása lett. A 18. század közepén egy Makandal nevű rabszolga vudu sámán és próféta a fehérek méreggel való elpusztítását prédikálta, amelyért letartoztatták és Limbében nyilvánosan máglyán megégették. Neve bekerült a vudu rítusok szövegébe, prófétaként tisztelik.

Amikor az Amerikai Egyesült Államok 1915-ben megszállta Haitit François Duvalier a nacionalista mozgalom egyik vezetője lett, a nemzeti nacionalizmust és a vuduizmust tekintette a haiti kultúra forrásának. Amikor Duvalier 1956-ban hatalomra került, mint vudu főpap az egyházat maga mellé állítva építette ki diktatúráját, vudu szimbólumokat és rítusokat alkalmazott a haitiak megfélemlítésére. 30 ezres magánhadseregének Tonton Macout (Emberevő óriás) nevet adta, amely a vudu mondák réme. A diktátor Papa Docot 1971-ben fia Baby Doc követte, akinek 1986-ig tartott az uralkodása, elűzése után a világ egyik legszegényebb országát hagyta hátra. A katolikus papok és misszionáriusok kihasználták a Duvalier-család elleni gyűlöletet és hajszát indítottak a vudu papok ellen és kb. 1500-at meggyilkoltak közülük az 1980-as években.

A vudu vallás[szerkesztés]

Baron Samedi vévéje

Keveset tudunk erről a misztikus vallásról. A vallásban a legfőbb teremtő után rangban az úgynevezett loák következnek. A loák természetfölötti lények: „lelkek”, „láthatatlanok”, „Mystères” néven említik őket. A loák a szentektől és az angyaloktól eltérően individuális lények, akikhez nem elég imával fordulni, hanem egyedi – és igen eltérő – igényeiket kell kiszolgálni. Ők a közvetítők az emberek és a Teremtő, Bondye között. Az egyik legfőbb loa Damballa, akit kígyóalakban ábrázolnak. A loák panteonjában Damballa után talán a legismertebbek Legba (avagy Papa Legba), a keresztutak őre és minden nyelven beszélő közvetítő, és Baron Samedi (Szombat Báró),[1] a temetők őrzője: ő dönt a holtak nyugalmáról, véd a holtak feltámasztása ellen; áldozatokkal engesztelik ki, tyúkkal, kecskével, rummal, konyakkal, pénzzel.

A vudu vallásban a szertartást vezető papokon keresztül lehet az istenekhez és szellemekhez fordulni, akik a hívőknek oltalmat, gyógyulást adnak, vagy megmutatják jövendőjüket. A hívők rituális szertartásokon ismerhetik meg szerencsétlenségük okát – többnyire egy ellenük ártó varázslatról van szó –, és azt is, hogyan tudják az ártalmat semlegesíteni. Ezek kis csomagocskák (gris-gris) melyek varázsfüveket, olajokat, hajszálakat, levágott körömdarabokat tartalmaznak.

A vudu legijesztőbb alakjai a zombik, lélek nélküli holtak, melyeket a mágia kelt életre, vagy éppen test nélküli szellemek. A vudu fontos kellékei a babák (wanga), bármilyen anyagból készülhetnek, általában zsír, viasz, kenyérmorzsa az alapanyaguk, de készülhetnek fából, rongyból is. Csak saját készítésű babák lehetnek hatékonyak. A babák kitömésére szalmát vagy gyapotot használnak, melyet tyúkvérrel festenek meg.

Haitin mindenütt feltűnnek jelek, rajzok, feliratok, nevek, alakzatok melyeknek a vudu vallásban jelentésük van. De a legkülönb helyeken előfordulnak egyszerű tárgyak is, melyeket megáldottak, vagy hatalommal ruháztak fel, ezek jelentését csak a beavatottak tudják. Igen népszerű a turisták körében a vudu témájú festmények és a látogatóknak szervezett szertartások, bár ezeknek nincs sok közük a tényleges vudu szertartásokhoz, rítusokhoz.

1997-ben Haitin január 11-ét Nemzeti Vudu Nappá nyilvánították.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ezzel a fordítással több könyvben is találkozhatunk, pl. Terry Pratchett „Vége a mesének”, William Gibson „Számláló nullára”, „Mona Lisa overdrive” c. műveiben

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]