Apokalipszis
Az apokalipszis ógörög eredetű szó (ἀποκάλυψις), jelentése: feltárás, kinyilvánítás. Vallási iratokban olyan rejtett dolgok felfedése, közzététele, amelyek leggyakrabban a jövő eseményeit mutatják be.
Számos vallásban az apokalipszis kozmikus méretű pusztulásként, a "jók és a rosszak" végső küzdelmeként írja le az idők végezetét. [1]
Tartalomjegyzék
Egykori vallások[szerkesztés]
Az egyiptomi Halottak Könyve 175. fejezete szerint a világnak kozmikus pusztulás vet véget, mely során az égbolt leszakad, az elemek újraegyesülnek, az emberi és isteni szféra egyaránt elpusztul. [1]
Az ősi germán Ragnarök szerint Heimdall isten kürtje jelzi a végső küzdelem idejét, mely során "eljön.. az a Hatalmas, aki mindenek ura és ítélője lesz..[2]
A római császárkori gyűjtemény, az Oracula Sibyllina (wd) a világ végi eseményeket a biblikus apokaliptikus írásokhoz hasonlóan festi le. [1]
Biblia[szerkesztés]
Az apokalipszis olyan kinyilatkoztatást közlő zsidó vagy keresztény alkotás, amely a mennyei vagy jövőbeli idők és a világ történéseit, vagy általánosságban az emberek jelenlegi tudása elől rejtett dolgokat tárja fel; így beszélhetünk apokaliptikus könyvekről és irodalomról.
Az apokrif iratok egy csoportját víziókban megfogalmazódó ún. apokaliptikus apokrifok alkotják (pl. Énok könyve, Ezdrás 4. könyve, Ábrahám apokalipszise, Báruk apokalipszise).
Az apokalipszisek stílusa, jelképvilága szoros kapcsolatban áll az Ószövetség próféciáinak a végső időkre, Isten ítéletére vonatkozó elemeivel.
Az Újszövetségben a szót többnyire a végítélettel, Jézus 2. eljövetelével, az armageddoni ütközettel kapcsolatban használják.
A kereszténységben gyakran a Jelenések könyvét értik alatta, mint János végidőre szóló apokalipszisét. Ugyanakkor Jézusnak is tulajdonítanak apokaliptikus kijelentéseket: pl. a Márk 13-at gyakran nevezik márki apokalipszisnek.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Vallástörténeti kislexikon: Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon. Budapest: Kossuth Kiadó. 1980.
- ↑ Szimbólumtár: Pál József – Újvári Edit: Szimbólumtár. Budapest: Balassi Kiadó. 2001. ISBN 963-506-451-9
- ↑ Világvallások: Világvallások. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2009.
.jpg)
