Megigazulás

A megigazulás (δικαιοσύνη, dikaióma, justificatio) keresztény teológiai fogalom. A helyes viszony helyreállítása Isten és az ember között. A teljesség üdvözítő ajándéka.

Általánosságban véve a megigazítás Istennek arra a cselekedetére vonatkozik, amellyel a bűnbánó és megtérő bűnöst igaznak mondja vagy tekinti. A megigazítás a kárhoztatás ellentéte.

Teológiai értelemben a megigazulás fogalma újszövetségi szövegekből, többek közt Pál apostolnak a Rómaiakhoz és a Galatákhoz írt levélben szereplő gondolataiból bontakozott ki, azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy mi teszi az embert igazzá Isten előtt.

Biblia

"Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által, kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt, az Isten hosszú tűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való" (Róm 3:24-26).

"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez" (Ef 2:8).

Római Katolikus Egyház

A katolikus teológiában az ember lelkében végbemenő változás, amidőn a bűn és Isten előtt való utálatosság állapotából kiemelkedve ismét igazzá, Isten barátjává és gyermekévé lesz. Magában foglalja a bűnök és azok büntetéseinek elengedését Krisztus eleget tevő érdemei alapján illetve az ember újjászületését, melyet a megszentelő isteni kegyelem eszközöl.

Protestantizmus

• A protestáns felfogás szerint Isten a megigazulás révén az embert - aki bensőleg mindig bűnös marad - Jézus Krisztusra való tekintettel igaznak tekinti. (Luther)
• Az ember természeténél fogva bűnös, Jézus Krisztus igaz volta azonban, mint egy palást, eltakarja az ember bűneit. (Kálvin)

Luther szerint csak a hitetlenség révén veszítheti el az ember a megigazulást, Kálvin szerint pedig csak a predestináltak részére nyújtott megigazulás nem veszíthető el.

A protestantizmus nézete alapján a keresztények nem a törvény által igazulnak meg, hanem a Krisztushoz való teljes odafordulás: a megtérés, az élő hit, valamint Isten kegyelméből és irgalmából. Ebből az adományból a megigazult számára "új élet" következik a szeretetben.

Amikor Isten megbocsát a bűnösnek, visszavonja a megérdemelt büntetést és úgy bánik vele, mintha nem vétkezett volna, akkor isteni pártfogása alá veszi és Krisztus igazságának érdemei által megigazítja. A bűnös egyedül a Jézus Krisztus áldozatában való hit által igazulhat meg. Krisztus a bűnös világ vétkeinek engesztelő áldozatává vált. Saját cselekedetei senkit sem igazíthatnak meg. Kizárólag Krisztus szenvedése, halála és feltámadása által szabadulhat meg a bűntudattól, a törvény kárhoztatásától és a törvényszegés büntetésétől.

A hívőnek növekednie kell tapasztalatokban, azáltal, hogy szüntelen Krisztus tanítását tartja szem előtt. Az akarat folytonos átadása és állandó engedelmesség által részesül a megigazulás áldásában. Az a hit, amely nem terem jó gyümölcsöket, nem igazítja meg a lelket.

" Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből" (Jak 2:24).

Kapcsolódó cikkek

• Hit (vallás)

Források

• Bokor József (szerk.). Megigazulás, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2016. március 8. 
• Magyar katolikus lexikon - Megigazulás

További információk

• Joseph Ratzinger. „Meddig terjed az egyetértés a megigazulás tanában?”. Vigilia 2001 (2). (Hozzáférés ideje: 2009. május 17.)  
• Ruff Tibor: Isten az, aki igazzá tesz. Új Exodus. 2000. december