Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület (新疆维吾尔自治区 Xīnjiāng Wéiwú'ěr Zìzhìqū) | |
.svg) | |
| Rövidítés: 新 pinjin rövidítés: Xīn | |
| Név eredete |
新 xīn – új 疆 jiāng – határvidék "új határvidék" |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Kína |
| Közigazgatási szint | autonóm terület |
| Székhely | Ürümcsi |
| Prefektúrák (地区) | 14 |
| Megyék (县) | 99 |
| Járások (乡) | 1005 |
| A KKP tartományi bizottságának titkára | Chen Quanguo |
| Kormányzó | Shohrat Zakir |
| Terület | 1 664 897.17[1] km², 1. a rangsorban |
| ISO 3166-2 | 65 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 21 813 334 fő (2010) |
| Népsűrűség | 11,8 fő/km² |
| Főbb nemzetiségek |
ujgur – 45% han – 41% kazah – 7% Hui – 5% kirgiz – 0,9% mongol – 0,8% Dongxiang – 0,3% tadzsik – 0,2% Xibe – 0,2% |
| GDP 2004 | |
| GDP | 220 milliárd CNY, 25. a rangsorban |
| GDP per fő | 11 200 CNY, 13. a rangsorban |
| A zárójelben szereplő rangsorok Kína tartományi szintű közigazgatási egységeinek összehasonlításában értendőek. | |
| Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület témájú médiaállományokat. | |
Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület (ujgur nyelven: شىنجاڭ ئۇيغۇر ئاپتونوم رايونى; Shinjang Uyghur Aptonom Rayoni) vagy Hszincsiang (新疆; Xinjiang) Kína legnyugatibb és legnagyobb tartománya. Fővárosa Ürümcsi.
Tartalomjegyzék
Történelem[szerkesztés]
Hszincsiang történelmének megértéséhez fontos szem előtt tartani földrajzi helyzetét: magas hegyek, sivatagok, komoly lakosságot befogadni képes oázisok egymástól messze. Minden feltétel adott volt elszigetelt, apró államok kialakulására. Ehhez járult még, hogy kiterjedt félsivatagos területeken lehetett legeltetni, de egy aszály, egy különösen havas tél könnyen elűzte az embereket.
Az első ismert emberek mongoloidok voltak, de a korai időkben komoly europid betelepülés is volt. Amikor a kínaik látókörébe került a terület, nomád pásztorok éltek itt. Az első nagy kiterjedésű, szervezett állam a hsziung-nu népé volt, amely kemény harcban állt a kínaiakkal. Az i. e. 2. században Kína elfoglalta a Tarim-medencét és egyfajta katonai határőrvidéket szervezett itt. A kis helyi államok tovább éltek a kínai uralom idején is.
Az i. sz. 4. században észak felől folyamatosan érkeztek különféle nomád népek, amelyek rövid életű államokat létesítettek. A kínai főhatalom teljesen névlegessé vált, annál is inkább, mert ebben az időben Észak-Kína is nomád népek uralma alá került. A 7. században a Tang-dinasztia visszahódította Kína korábbi birtokait. Ez nem jelentette sem a helyi államok megszűnését, sem a terület elkínaiasítását. A Tang-dinasztia katonasága e tájon török népekből állt, a kínai uralom az eltörökösödést segítette elő.
A Tang-dinasztia bukása után, a 8. században megszűnt Hszincsiangban minden kínai befolyás. Megint váltották egymást a rövid életű államok. Azonban ezek már általában kiterjedtek az egész óriási területre, a területi széttagolódás csökkent. A 12. századtól a lakosság nagy többsége muszlim, kisebbsége buddhista.
1218 után mongol uralom alá került a vidék. Azonban csak kisebb része erővel. A mongolok kiegyeztek az ujgurokkal. Az ujgur kánságok adót fizettek a mongoloknak és katonákat adtak hadjárataikhoz, viszont megtarthatták belső önállóságukat, saját társadalmi szervezetüket. Ahogy a mongolok hatalma hanyatlott, úgy nőtt a helyi kánságok tényleges önállósága.
A 17. században egy saját külön öntudattal (identitással) rendelkező mongol csoport, a dzsungárok megszervezték a kínai történelem utolsó pusztai nomád államát a területen. Ez az állam hosszú háborúba keveredett a Jüan-dinasztia Kínájával és végül alulmaradt. Kínai becslés szerint a dzsungárok 80%-a elpusztult. A győztes kínaiak a 18. században egy muszlim bábállamot szerveztek itt. 1759-ben nevezték át a területet Kelet-Turkesztánról Hiszincsiangra.[2] Nyugalom azonban nem lett a vidéken, a különféle felkelések és fegyveres frakcióharcok folyamatosak voltak. Mégis megindult, igaz, kezdetben lassú ütemben, a kínai parasztok betelepülése a legtermékenyebb oázisokba. 1882-ben szervezték rendes kínai tartománnyá Hszincsiangot.
A Kínai Köztársaság kikiáltása nem hozott a tartomány életében komoly változást. A császári kormányzó hűséget esküdött a köztársaságnak és helyén maradt. 1928-ban lett gyilkosság áldozata. 1933-ban a helyi ujgur lakosság újra kísérletet az önálló Kelet-Turkesztán kikiáltására, de sikertelenül.[3]
A következő évtized zűrzavaros eseményeiben az egyetlen biztos pont, hogy folyamatosan erősödött a szovjet befolyás. Az elvileg a Kuomintanghoz tartozó tartományi kormányzó nem kapott hatékony támogatást a Kuomintangtól, ezért szovjet segítséggel verte le a különféle muzulmán felkeléseket. Amikor a nagy szovjetbarátság miatt a Kuomintang helyi csapatai ellene fordultak, azokat is leverte. Végül mindenki támogatását elvesztette. A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg számottevő ellenállás nélkül vonult be a tartományba.[3]
1955-ben szervezték át a tartományt autonóm területté. A lakosság soknemzetiségű, de többségük muzulmán. A kínaiaul beszélők nagy része is muzulmán vallású (hujok). Itt van Kína atomfegyver-kísérleti terepe, űrrepülőtere, de a tartomány a bázisa a muszlim vallási alapon álló szakadár mozgalmaknak is.
Földrajzi helyzete[szerkesztés]
A Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület Kína északnyugati részén terül el. Északon Oroszország, észak/északkeleten Mongólia, nyugaton India (Kasmír), Afganisztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán és Kazahsztán határolja. Keleten Kanszu tartomány, délen a Tibeti Autonóm Terület révén csatlakozik Kína többi részéhez.
Természeti értékei és éghajlata[szerkesztés]
Délen a Himalája északi hegyvonulata határolja a Kunlun. Az ország közepén nyugat-kelet irányban a Tien-san hegyvonulat húzódik, ahol a legmagasabb pontja 7719 méter magas Kongur-san hegycsúcs. Két nagy medencéje van: Dzsungária és a Takla-Makán, melynek legnagyobb része a Tarim-medence. Kevés folyója van. A leghosszabb a Tarim folyó. Nyolc tava van, a legnagyobb a Lop-nór, de vannak időszakos tavai is. A szárazföldi kontinentális éghajlatnak köszönhetően a terület nagy része sivatag, csapadék alig esik, évi 250–500 mm átlagosan.
Nyelvek[szerkesztés]
Hivatalos a kínai és az ujgur nyelv, de beszélnek még kazak, altaji és kirgiz nyelven. Az ujgur nyelv az altaji nyelvcsalád török ágába tartozik.
Jegyzetek[szerkesztés]
Forrás[szerkesztés]
- ↑ Kasznár: Kasznár Attila: Az ujgur terrorizmus háttere. Budapest: TEK (2015)
További információk[szerkesztés]
- (angolul) (kínaiul) Hszincsiang kéziratos atlasza a 18. vagy 19. századból
|
|
Ez a közigazgatással kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
